"1956 után a forradalom és az ifjúság összefonódásának gondolata megrémisztette a pártot" - Tóth Eszter Zsófiával és Murai Andrással beszélgettünk az 1968 Magyarországon című könyvről

PZL - 061.hu

Volt-e konkrét operatív stratégiája a Kádár-rendszernek arra, hogy leszerelje az esetleg Magyarországra is begyűrűző 1967-es 1968-as diákmozgalmakat?
Tóth Eszter Zsófia: Kutatási eredményeink szerint nem volt ilyen. Konkrét példát hozva: inkább arra reagált az állambiztonság, ami történt. Amikor Bauer Sándor felgyújtotta magát a Múzeumkertben– tiltakozásul a 68-as szovjet megszállás ellen Csehszlovákiában, Jan Palach példáját követve – akkor az állambiztonsági gépezet működésbe lépett, zártkörű temetést rendeztek neki, igyekeztek emlékét elfeledtetni és barátait, akik nem tudtak a tervéről, még éveken át, egészen 1974-ig megfigyelték. Tudatosan azt híresztelték róla, hogy személyiségzavaros volt, ami nem volt igaz.
Murai András: Áttanulmányozva kézírásos naplójegyzeteit, történelmi nézeteit, egy nagy tudású, de elszánt ipari tanuló fiúról volt szó. A Nyugatról érkező forradalom eszméjét igyekezett távol tartani a párt az ifjúságtól. ’56 után alig több mint tíz évvel a forradalom és az ifjúság összefonódásának még csak a gondolata is megrémisztette a pártvezetést.

Milyen volt a Kádár-rendszer valós viszonya 1968-ban a radikális balos magyar ifjúsághoz? Szövetségeseket láttak bennük, a párttag szülők "rosszcsont", de nevelhető gyerekeit? Esetleg ellenségeket?
M.A.: A „maoista összeesküvésnek” nevezett mozgalmat semmiképp sem tekintették partnernek, hiszen minden forradalom-felfogást elutasított az MSZMP, ami az ő felfogásuktól eltért. Ezért kritizálták a nyugat-európai diákmozgalmakat is. A kevés számú, alig több, mint tucatnyi radikális baloldali elveket valló fiatal a létező szocializmust balról támadta, mikor Mao és a kínai kulturális forradalom eszméit tekintették követendő példának. Többnyire káder gyerekek voltak, akiknek az ideológiai elhajlását csírájában fojtották el. Dalos György regényében a Hosszú menetelés, rövid tanfolyamban plasztikusan ábrázolta ezt a miliőt.

Mennyire volt tudatos, hogy piacra dobták Kádárék a Coca-Colát, és azzal úgymond lekenyerezték, pontosabban "lekólázták" az ifjúságot?
T.E.ZS.: Ez teljesen tudatos volt, részben figyelemelterelő is a politikai kérdésekről, olyan, mint az NDK-ban a nudizmus népszerűsítése. Magyarországon 68-ban a lázadás hiánya valószínűleg összefüggésben volt a szocialista típusú fogyasztói társadalom kialakulásával, a viszonylagos jóléttel. A vágyott fogyasztási cikkekkel élhetőbbé tették az emberek életét, és feledtetni próbálták az 56-os forradalom utáni megtorlásokat. Másrészt ekkoriban tette lehetővé a technikai haladás, hogy tömegesen mélyhűtsenek árukat, ez tette lehetővé a Coca-Cola országos terítését is, bár az egy literes családi palack forgalombahozatalára még várni kellett. Harmadrészt e termék, mivel jól eladható volt, bevételt is jelentett. A Megáll az idő című film emblematikus jelenete, mikor Coca-Colát fogyasztanak a házibuliban és kábítószerhez hasonlítják, melytől akár képeslapokat is lehet látni.
M.A.: A Colát ugyanis a bűnös kapitalizmus szimbolikus termékének tartották, majd 68-ban elkezdték itthon is gyártani. Fontosabb volt ekkor már a hatalomnak a nyugati világ varázstalanítása. .A pártállam vezetése a hatvanas évek elejétől óvatosan, de elkezdett Nyugat felé nyitni.

A 240 oldalas könyvetekben sok-sok kép van, vannak benne kiemelések, stb. Ez egy népszerűsítő jellegű, afféle retró történelmi munka? Mi volt a célotok az 1968 Magyarországon című kötettel?
T.E.ZS.: Arra voltunk kíváncsiak, mi történik nálunk, miközben forrong a világ, hogyan élte meg az ország 68 sűrű évét. 1968 emlékezete élő: épp a kiadóból hoztuk a könyvet, amikor a HÉV-en megszólított egy idős férfi, hogy ez a könyv arról a 68-ról szól-e, amikor be kellett vonulnunk Csehszlovákiába, mert ő is ott volt katonaként. Igen, műfaját tekintve népszerűsítőnek, könnyen olvashatónak, mégis tudományosan megalapozottnak szántuk, mint előző könyvünket, a Szex és szocializmust is. Hiánypótló munkának szánjuk, amelyet egyúttal jó kézbe venni, igényes kiállítású.

Miért tartottátok fontosnak hosszan bemutatni az 1968 jellegzetes fogyasztási termékeit pl. a Túró Rudit, a fogamzásgátló tablettákat?
M.A.: A Kádár-rendszer hétköznapi életvilágához hoznak közelebb ezek a fejezetek, az új gazdasági mechanizmus is jobban megérthető az új termékekről szóló olvasmányos részekből. Másrészt kevésbé közismert, hogy ezek a terméket 1968-hoz köthetőek, akárcsak a szocialista élelmiszer különlegessége, a csokis mesesajt.
T.E.ZS.: Olyanok ezek, mint a madeleine sütemény, beindítják az emlékezetet. És ezek a termékek nem hagyják közömbösen azokat, akik átélték a kort. Érdekességként megjegyzendő, hogy egy Túró Rudi hamisító bűnszövetkezetet is lelepleztek akkoriban.

Levonta a párt 1968 után a diákmozgalmak tanulságait, és esetleg újra gondolta a felsőoktatás szerkezetét?
T.E.ZS.: Nem. Magyarországon a nyugati diáklázadásokat a világforradalom előkészítő eseményének tartották. A korabeli sajtó ezért is számolt be részletesen a diákmozgalmakról, nagy ovációval fogadták a híreket a francia munkások tüntetéséről, mert a világforradalom előjelét látták benne – legalábbis a nyilvánosság számára ezt közvetítették.

Tudtok arról, hogy a szolgálatoknak voltak-e beépített emberei a párizsi vagy a német egyetemeken?
T.E.ZS.:Erre vonatkozóan nem végeztünk kutatásokat, de úgy véljük, igen.

Nálunk miért nem voltak diákmegmozdulások, miért nem voltak tömeges tiltakozások a prágai tavasz vérbefojtása miatt?
M.A.: Ez nagyon fontos kérdés, mert jól mutatja az egész Kádár-rendszer működését. Egyrészt az emberek fejében elevenen élt még az 1956-os forradalom vérbefojtásának tapasztalata, másrészt 1968-ra a fogyasztáspolitika hatására éppen könnyebb lett már az élet. Az ország a Kádári-konszolidáció időszakát élte, és nem kockáztatták a kialakult biztonságot. Létrejöttek a diktatúra keretein belül a szabadság kis körei, az értelmiség is megkötötte a maga egyezségeit a hatalommal. Az egyetlen jelentős, nyilvánosságban is megjelent tiltakozás a korcsulai nyilatkozat volt, amit magyar filozófusok fogalmaztak. És volt egy magányos hős, Bauer Sándor, aki önkéntes tűzhalállal tiltakozott az szovjet megszállás ellen.
T.E.ZS: Aki a szovjet katonai megszállásban részt vett, titoktartást kellett fogadnia, ugyanúgy, mint a málenkij robotról, hadifogságból hazatérőknek.

Az egydimenziós ember megjelent zártkörű MSZMP-s kiadványként. Milyen „csemegék” jelentek még meg ebben a „komcsi-szamizdat” sorozatban?
M.A.: Például Daniel Cohn-Bendit, a francia diákvezér könyve, amit közvetlenül a diáklázadások után írt, Baloldali radikalizmus a címe, és 1970-ben már megjelent magyarul ebben a zárt terjesztésű sorozatban. Ami azért is érdekes, mert Cohn-Benditet határozottan elítélte a magyar sajtó, mint anarchista marxistát. Che Guevara Bolíviai naplója is először zárt kiadványként, 300 számozott példányban látott csak napvilágot, a pártelit számára volt először elérhető .

Érdekes, hogy a szélsőbalos mozgalmak sem tudtak igazán népszerűek lenni itthon, pedig voltak Che Guevara szocialista brigádok is. Kiktől tartott a rendszer jobban, a "maoista szubkultúrától, vagy a népiek felől jövő íróktól, esetleg a táncházas szervezőktől?
T.E.ZS.: Egyforma súllyal estek latba, mindkét irányzathoz tartozókat megfigyelték, gyakorlatilag mindenkit, aki valamilyen formában nem fogadta el a hivatalos irányvonalat és ennek hangot adott, legyen az jobb vagy baloldal. Érdekes kérdés a Kádár-rendszer viszonyulása Che Guevarához. Amikor az 1960-as évek elején Magyarországra látogatott, osztatlan sikert aratott, még KISZ rendezvényen is felszólalt.
M.A.: Halála után már a hivatalos nyilvánosságban már nem örvendett osztatlan lelkesedének, mint különutas, a maoista Kínával szimpatizáns forradalmár, az MSZMP vezetősége távolságtartással kezelte. Mindent elkövettek, hogy ne alakuljon ki nálunk Che Guevara-mítosz.

Nem "szálltatok bele" senkibe, pedig tudunk például olyan később politikai karriert befutó fiatalról, akik megvetettek minden hazafias jellegű gesztust, például március 15-ét, és felszólították az MSZMP-t, hogy lépjenek fel a jobboldali ifjúság ellen... Ez szándékos volt, vagy véletlen alakult így?
M.A.: Tudatos döntés volt. Bennünket az érdekelt, hogyan tartotta távol a forradalmi és újbaloldali eszméket a hatalom, mi jutott el az emberekhez 68 elképzeléseiből. A nézőpont így sokféle. Máshogy élte meg 1968-at egy bevonuló katona, vagy egy maoistának tartott diák, vagy egy táncdalfesztiválrajongó.
T.E.ZS: Azt sem szerettük volna, hogy egy sokadik feldolgozás szülessen az új gazdasági mechanizmusról. Izgalmas, bárhol fellapozható és olvasható könyvet szerettünk volna olvasóink kezébe adni.