Tükör által homályosan – A Mi című filmről

Mindenki szeretné megtalálni a másik felét, erről szól a szerelmes irodalom nagy része, ugyanakkor senki sem szeretne találkozni saját magával, maximum akkor, ha tükörbe néz. Tükörbe nézni azonban csak akkor szeretünk, ha ruhát próbálunk, sminkelünk vagy borotválkozunk. Viszont senki nem akar szembenézni magával, senki nem akarja, hogy ne az tükröződjön, mint amit képzel magáról. Erről szól a Mi című film, amely nemcsak egy embernek, nem is egy családnak tart tükröt, hanem magának az amerikai társadalomnak.

PZL -061.hu

Mindenki emlékszik rá, hogy mekkorát szólt két éve Jordan Peele Oscar-díjas társadalmi thrillerje, a Tűnj el!, amelynek kissé erőltetett volt a végkifejlete, de legalább egy óráig elképesztően izgalmas és okos filmet láthattunk. A Mi ráadásul annál is több akar lenni, mint amit látszólag ígér. Ránézésre egy szociológiai tablót látunk, melyben egy sajátos Koldus és királyfi-féle helyzetben megmutatja ugyanazt a családot középosztályi jólétben és bosszúszomjas lecsúszott közösségként is. Adelaida Wilson (Lupita Nyong’o) visszatér gyermekkora helyszínére, ami irodalmi toposz, a legtöbb esetben érzelemittas futamokkal, viszont Jordan Peele nem egy impresszionista tájat mutat meg nekünk, hanem a kettészakadt Amerikát. Egy ideálisnak tűnő színes bőrű családot ismerünk meg, akik az észak-kaliforniai partvidékre utaznak nyaralni, de egyre több véletlen jel (például a frizbi egy kör mintázatú törölközőn landol, egy akkora körön, mint amekkora a frizbi maga), így aztán a fiatal anyuka, Adelaida nem is tudja magát elengedni igazán.

A film egyik hibája, hogy megpróbálja elhitetni a nézővel, hogy ezen a strandon, a közeli vidámparkban átélt posztraumatikus stressz után kicsit vonakodva, de mégis kimegy napozni családjával a feleség. (Gyerekkorában egy varázslatos cirkuszi tükörszobában a kamasz Adelaida találkozik saját magával, aki fojtogatni kezdi. Később a lány nem képes megszólalni, pszichológust is rendelnek hozzá.) Mégis a rendező úgy gondolja, hogy Adelaida férje mackósan kedves unszolására mégis csak kimegy oda, ahol maradandó lelki sérülést szenvedett. A is fura, hogy a férjét, Gabe-et (Winston Duke) csak akkor avatja be a titkaiba, amikor a lányuk már kb. 13 éves, tehát úgy cirka 15 éven át nem beszél élete párjának arról, hogy mi az, ami egész életét végigkíséri, ami elől folyton menekült, azaz a saját, alakot öltő rossz énje, azaz a doppengängere elől. A film azután kezdődik el, hogy a strandolásból hazatérve megjelenik a házuk előtt egy négyfős család, akik mozdulatlanul állnak, fenyegetően. A legkellemetlenebb az egészben az, hogy valójában saját alakmásaikat látják, csak azért némileg leharcoltabb, lerontottabb változatban, ráadásul olló csillan a kezükben.

Hogy mit akarnak az ollóval? Természetesen trancsírozni. Az olló bizonyára utal a gyerekkori kivágós játékra, amelyben összekapcsolódó kis figurákat lehet sokszorozni, ez a motívum feltűnik a film elején, egy 1986-os televíziós reklámfilmben. Ennek az összeölelkezésnek, és társadalmi felemelkedésnek szerepe lesz a történetben, de már most le kell írnunk: a film túl sokat vállal azzal, amikor nemcsak az amerikai társadalomnak akar tükröt tartani, hiszen ott van mondjuk a családállítás motívuma…. A feleség ugyanolyan kedves mackó típusú tutyimutyi férjet választ, olyat, amilyen az ő apja volt, fontos motívum a filmben az is, hogy mennyire megváltozott családon belül a nők szerepe.

https://www.youtube.com/watch?v=CWA2cm_-Lug

Ráadásul a Mi tele van popkulturális utalásokkal, egyből itt a Michael Jackson Thriller című klipje, amelynek motívumkincsei végigvonulnak a filmen, sőt a kislány a film egyik kulcsjelenében thrilleres pólót kap az apjától, akinek egy olyan fickó adja át a T-shirtet, aki Black Flag pólót visel, a kistesó pedig Spielberg Cápa című filmjének pólóját hordja… A Mi talán többet fogott volna, ha kevesebbet markol, a trashből és Bibliából építkező szimbolikája széttartó, nem sikerül rendszerbe foglalni a motívumokat, így aztán egy kulturális blöff lett a végeredmény, megmutatva azt, hogy tényleg mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei. Jordan Peele legnagyobb mumusa például a hiúsága, hogy éppúgy akarja a közönségsikert, ahogy a szakmai diadalt.