Amit a jazzről tudni érdemes - Amerikai jazznapló Turi Gábor tollából

Kevés szakavatottabb "jazztudós" van nála az országban, több száz jazztémájú írása, tanulmánya és két könyve jelent meg az elmúlt évtizedek során, legutóbbi, Amerikai jazznapló című kötete pedig joggal nevezhető hiánypótlónak. Turi Gábor munkája rendkívül alapos, remek kiindulópont azoknak, akik szeretnék megismerni a műfaj eredőjét, a társadalmi-kulturális közeget, ahonnan elindult a jazz. Ahogyan a cím is utal rá, száraz információhalmaz helyett - a szerző egy két lábon járó jazzlexikon - egy naplószerű, olvasmányos, anekdotázó, interjúkkal tarkított, érdekes kötet született.

MM - 061.hu

"Ha valaki kiejti azt a szót, hogy 'jazz', akkor egy megfoghatatlan, óriási és egyben fantasztikusan szerteágazó halmazzal találja magát szemben. Ha a műfajról, tehát egy előadásmódnak a stilisztikai alapon való besorolásáról beszélünk, akkor muszáj hozzátennünk legalább egy évszámot, egy stiláris alfajt, vagy esetleg egy előadót, akinek a zenéjéről beszélünk épp" - fogalmazott korábban a 061.hu-nak adott interjúban Fekete-Kovács Kornél, a Modern Art Orchestra vezetője.

Ebből (is) kiindulva nem nehéz belátni, milyen kemény fába vágja a fejszéjét, aki egy jazztörténeti könyv megírásába fog. Jóllehet Turi Gábor a teljesség igénye nélkül, szubjektív szűrőn keresztül, saját élmények, tapasztalatok, sztorik mentén skicceli fel a jazz, azon belül is a kortárs észak-amerikai jazz elmúlt évtizedeit. Ahogyan írja is a bevezetőben, nem átfogó monográfia vagy zeneszociológiai elemzés formájában kívánja bemutatni a műfajt, az írások jelentős része személyes élményekből táplálkozik és nem titkolt célja, hogy a szakmán és a jazz elkötelezett hívein kívül az Amerika iránt érdeklődő szélesebb közönséghez is eljusson, mondván, az amerikai élet tanulmányozása közelebb vihet a jazz megértéséhez, befogadásához. Ez mindenképp így van, hiszen ez pont az a műfaj, amelynek érdemes alaposan megágyazni, emellett biztosan igaz, hogy minél többet, többfélét tud, lát, hallgat jazzből az ember, annál nyitottabb lesz rá, és annál jobban megérti. Épp ezért amikor Turi azt írja, hogy "a jazz olyan nemzetközi nyelv lett, amelyet - különféle dialektusban - az egész világon beszélnek, és mindenütt értenek", elgondolkodom. Tényleg mindenütt értik a jazzt? Hogy min múlik ez, arra is sokféle választ kapunk a könyvből.

Az Amerikai Jazznapló a műfaj utóbbi évtizedeiből mutat be zenészeket, együtteseket, megismerhetjük a jazz kialakulásában fontos szerepet játszó városok - New York, Chicago, Washington, Kansas City, St. Louis, New Orleans történetét, jazzhelyszíneit, és társadalmi hátterét felvázoló mindennapjait. Kitér a jazz utánpótlás kérdéseire, a jazz médiumaira, és a műfaj társművészetekkel való összekapcsolódására is. Az Arcélek fejezetben a jazz nagyjait, stílusteremtő muzsikusokat mutat be Louis Armstrongtól Chet Bakeren és Chick Coreán át Diana Krallig, emellett külön fejezet tekinti át a magyar jazzmuzsikusok amerikai jelenlétét is Tommy Vig-től Bacsik Eleken, Zoller Attilán és Szabó Gáboron át egészen napjainkig, Gárdonyi Lászlóig és Németh Feriig. A könyvben helyet kaptak amerikai muzsikusok magyarországi koncertjeiről és lemezeiről ír beszámolók is, szóval tényleg egy nagyon színes, izgalmas és sok szempont mentén született munkáról van szó.

Az, hogy mégsem esik szét, nem csak a könyv jól strukturáltságnak köszönhető, hanem annak is, hogy akár szűk, akár tágabb perspektívából szemlélődik a szerző, mindent áthat az igazán jó értelemben vett bennfentesség, amely hamar bizalmat épít az olvasóban. Rengeteg információ zúdul a nyakunkba - helyszínek, hatások, stílusok - de jól vagyunk vezetve, az interjúk, zenészportrék, beszámolók pedig jó ritmusban adagolva lazítják a tényanyagot.

A szerző 1991-től különböző időszakokban csaknem öt évet töltött az Egyesült Államokban, és amikor csak tehette, kereste a kapcsolatot a jazz-zenével. Ahogyan teszi most is. Nem csak szereti a jazzt, de hisz is benne, abban, hogy mindig lesz igény a spontán, improvizatív zenélésre. A könyv tisztelet és rajongás a műfaj felé, egy ilyen attitűd pedig még vonzóbbá teszi e kötetet, elősegíti a megismerkedést, a rátalálást, elmélyülést a jazzben.