Pesti Srácok

Pieces of a Woman - Megnéztük a TR Warszawa színház előadását Mundruczó Kornél díjnyertes rendezésében

Pieces of a Woman - Megnéztük a TR Warszawa színház előadását Mundruczó Kornél díjnyertes rendezésében

Fináléjához érkezett a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amelynek egyik legjobban várt produkciója a TR Warszawa színház Pieces of a Woman című előadása volt. A darabot két este játszotta a Vígszínház lengyel nyelven, angol és magyar felirattal. Színházból film, filmből színház, mikor melyik sorrend a szerencsésebb. Mundruczó Kornél és Wéber Kata felkavaró műve esetében talán előbbi lett volna az, a Netflixen látható filmes adaptáció ugyanis olyan magasra tette a lécet, hogy az alapjául szolgáló darab, és a díjnyertes rendezés kevésbé tudott működni. A két műfaj lehetőségeit, eszköztárát nem érdemes összevetni, érzékeny színészi alakítások vannak mindkét oldalon, a szülésélmény mélyrétegei, majd a gyászfeldolgozás stációi mutatkoznak meg húsba vájó, részletgazdag képekkel a filmvásznon és a színpadon egyaránt, ez utóbbi azonban kevésbé engedi közel magához a nézőt. Kritika.

MM - 061.hu

Azt mondták, nem biztos, hogy végig tudom nézni. Hogy az első húsz percbe bele fogok halni, anyaként. Hogy annyira tömény, intim, valóságos, fájdalmas és hátborzongató a szülésábrázolás, amely alig kibírható a nézőnek. Egy nőnek - írtuk filmkritikánkban.

PestiSracok facebook image

Nincs ez másként a darabban sem. Mintha filmet néznénk: a színpadi díszletre vetítve éljük át az otthonszülés másodperceit, szinte együtt lélegzünk Majával (Justyna Wasilewska), és izgulunk, hogy minden rendben legyen. Az első sokk akkor éri a főszereplőt, amikor nem a felkért bába, hanem helyettese csönget be, hogy levezényelje a szülést. Az egyébként is feszült szituáció, idegtépő percek még nehezebbé válnak, anyának, apának, bábának egyaránt.

Hús-vér valójukban nem is látjuk a színészeket, csak amikor a leendő apa kimegy egy-két stresszoldó cigire. Ott vagyunk velük, átéljük ezt a szülést mindannyian. Pazar a színészi játék, és annak ötlete is, hogy kivetítve, felnagyítva láthassuk az emberi érzelmeket a legcsodálatosabb, s egyben az egyéni tapasztalás legkülönfélébb mintázatait adó életesemény közben.

Az éles hang- és fényeffektekkel megtoldott tragikus jelenet, melyben Maja elveszíti újszülött gyermekét, rettenetes és megrázó. A közönség egy része nyelni sem mer, mások a fojtogató sírással küszködnek. Mert van-e fájdalmasabb egy gyermek elveszítésénél? Hogyan lehet megbirkózni ezzel, feldolgozni a feldolgozhatatlant? Maja az út elején jár, nincs egyedül, nem kellene egyedül lennie, mégis úgy érzi, ezt a veszteséget magában kell feldolgoznia, elfogadnia.

Egy közép-európai családtörténet bontakozik ki, Majának gyermeke elvesztésének traumáján túl más nehézségekkel is szembe kell néznie: újra kell építenie a kapcsolatait a családtagjaival. Több komponensű, összetett folyamat áll előtte, mérhetetlen nehéz feladatok várnak rá. A férje, a testvére, a sógora és az anyja is megtalálják saját fókuszukat, ezek azonban nehezen közelítenek egymáshoz. A dialógusok nagyon valóságosak, ideológiák, emlékek, hangulatok ütköznek egymással, a kérdés, hogy ezeknek a beszélgetéseknek lesz-e közös keresztmetszetük. És hogy pár hónap elteltével közelebb kerül-e Maja a megértéshez? A darab nyugvópontja lehetne, ha erre egyértelmű választ kapnánk. De nem kapunk.

Nagyon magasról indul a darab a filmes nyitójelenettel, innen nehéz átkapcsolni a színpadi perspektívába, még akkor is, ha a színpad átrendezésére szánt hosszú percek a gördülékeny átállást is szolgálják. A családi sztorik pedig olykor túlnyújtottak, ezért középtájt kissé ellaposodik az előadás. De egy-egy jelenet emlékezetes: Maja gyerekkorát hívja segítségül traumája feldolgozásához, a zuhanyzós jelenet kislánykori kedvenc bábjával a színdarab egyik legjelentésesebb része.

Felicita - többször is elhangzik a darabban a jól ismert sláger, keserédes pillanatok ezek, mintha feloldódni látszanának a szereplők a dal alatt, de mindvégig ott van a fogösszeszorítós érzés, soha nem dőlhetünk hátra, mindig lesz valami, amivel meg kell küzdenünk.

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.