Fiatal és tehetséges - Budapest Belvárosában alkot a külföldön is elismert művész
Amikor az ember egy fiatal és rendkívül tehetséges festőművésszel találkozik, akkor azért valamilyen belső kép meg fog jelenni. Minden jóravaló újságíró elmélkedik azon, hogy kivel és mivel fog találkozni, hogyan tisztelje meg kérdéseivel az alkotót. Fodor Barbara munkásságát, alkotásait amikor először láttam mintha egy modernkori Picasso jelent volna meg. Aztán persze lehet a festőművészek ezen elmolyosodnak, pedig ezt éreztem. Izgalmasak az alkotások, de mégis megjelenik benne a tradíció. További elemzés helyett azonban most következzen maga a művésznő, Fodor Barbara, egy exkluzív interjú keretein belül.
Szegeden már több képzőművészeti és irodalmi díjat nyert és rendszeresen vett részt nagy sikerrel pályázatokon, kiállításokon, konferenciákon. Miért döntött úgy, hogy a fővárosba költözik?
Nagy boldogság és hála tölt el, ha ilyen tekintetben Szegedre gondolok; a szárnyait bontogató 18 éves Barbira, aki már kislány kora óta feltűnően vonzódott a művészetekhez, viszont ott, az őt ért új tapasztalatok és élmények hatására határozta el, hogy a képzőművészetnek szeretné szentelni az életét. Felidéződnek bennem események és rendezvények sikeres pillanatai, a pozitív szakmai megerősítések és visszajelzések, a szorgalommal összegyűjtött és elsajátított ismeretek, gyakorlatok lenyomatai. Sok emlék fűz Szegedhez, de egyre több megkeresést és érdeklődést kaptam a fővárosból, nőtt a barátok, új ismerősök, a munkám iránt kíváncsi közönség száma. Éreztem, hogy Budapest engem is hív, hogy rám is vár és sok új lehetőséget hozhat a számomra.
Jelenleg az V. kerületben él. Mennyire hat a munkásságára inspirálóan Budapest Belvárosa? Visszaköszön valamilyen formában az új képein, verseiben?
Nagyon inspirálónak találom Budapest Belvárosát! Az utcák, épületek hangulata, az állandó nyüzsgés, az emberek nyitottsága, a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek, no meg a színes kulturális élet… Nem is csoda hát, hogy a képeim is sokkal színesebbé váltak, mióta itt élek. Korábban a munkáim fekete-fehér-vörös színekre redukáltsága volt az egyik fő vizuális védjegyem, az utóbbi egy évben azonban látványosan bővült nálam a színpaletta. Úgy érzem, hogy én is sokat formálódtam, fejlődtem, így a képek is érthető módon velem változtak. Egyik népszerű képsorozatomat is megemlíteném most, ez a ’Csak nincs idő meghalni’ címet kapta. A legújabb James Bond film betétdalán kívül (No Time To Die) ezt a választást a fővárosi lét is inspirálta. Valami olyasmit kívántam vele kifejezni, hogy nincs idő feleslegesen rágódni, aggódni és ’belehalni’ bizonyos dolgokba, ugyanis itt nagyon pörög az élet, minden folyamatosan pulzál, alakul, fejlődik, így kellő belső hittel, motiváltsággal és józansággal minden nehézség áthidalható, gyorsabban lehet regenerálódni is, mint mondjuk egy stagnáló közegben és környezetben.
Fiatalkora ellenére nemzetközileg is kezd egyre jelentősebb ismertségre szert tenni, mint képzőművész. Nyílt már egyéni kiállítása Franciaországban és Romániában is, legutóbb a Nemzetközi Aradi Biennáléra válogatták be egy képét. Milyen érzés, hogy egyre szélesebb körben érdeklődnek a munkái iránt? El tudja képzelni azt, hogy külföldön is befusson úgy, hogy mindeközben Magyarországon él?
Nagyon jó érzés. Egyelőre élvezem, hogy itt élhetek Budapest szívében, de nem zárkózom el a nemzetközi megkeresések elől. Nyitott, széles látókörű embernek tartom magamat, aki szeret utazni, élményeket gyűjteni, új embereket és kultúrákat megismerni és boldogan vesz minden érdeklődést a tevékenysége iránt.
Mik a tervei a következő évre?
Folyamatosan alkotok, közvetítek, ötletelek. Sok munkát tervezek, szeretnék továbbra is nagyon aktív maradni: minél minőségibb formában adni másoknak magamból, kapcsolatot teremteni és fenntartani, fontos pillanatokat létrehozni, megragadni. Az aktuális művészeti tevékenységem konkrét állomásai egyébként jól lekövethetőek a social
media platformokon is.
Mit gondol, mit nyerhet Önnel / Ön által Budapest Belvárosa?
Úgy látom, hogy Budapest Belvárosa az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül. Ezt nem csak olyan tekintetben értem, hogy építészetileg folyamatosan újulnak az újabb és újabb közterületek, hanem arra is gondolok, hogy ezek a fejlesztések megteremtették a lehetőséget egy élhetőbb lakókörnyezet mellett a kulturális fejlődésre is. Folyamatosan nyílnak a különböző galériák és a kulturális tevékenységre nyitott közösségi terek, platformok. Ez jelentősen elősegíti a kapcsolatkialakítást/ hidat épít a művészetre fogékony közönség és az alkotóművészek között, így a művész véghez viheti egyik legfontosabb küldetését, a közvetítést. Örülök, hogy ilyen környezetben élhetek, alkothatok, igyekszem a művészeti tevékenységemmel konstruktív részévé válni az engem körülvevő közösségnek és környezetnek, szeretnék minél többet adni a Belváros sokszínűségéhez és kulturális gazdagodásához.
