Bomlaszd és uralkodj! – ez volt az MSZMP és az állambiztonság nem hivatalos jelmondata. 1989. március tizenötödikén az ellenzék külön ünnepelt, leszámítva egy-egy kisgazda és szociáldemokrata szónokot, akik részt vettek az állampárt hivatalos rendezvényén. Egyikük ügynök volt, a másikat egy jelentésben a párt fő bomlasztójának nevezték. A métely hatott. Nem meglepetés, hogy éppen ez a két történelmi párt szerepelt le teljesen az 1990-es választásokon.
„Értelmiségi vagyok, kulák származású. Nagyon öreg már. 60 éves. Még mindig bántanak. Még mindig kínoznak, még mindig, mindig úgy van, hogy nem tudok mit mondani, mert félek, még mindig egy nagyon kicsit félek.” (A melléklet 1. oldala).
Azt gondolhatnánk, hogy ez az idézet az ötvenes, esetleg a hatvanas évekből származik, de ez hatalmas tévedés. A rendszerváltás hajnalán, 1989 márciusában hangzott el, egy ismeretlen betelefonáló mondta a Szabad Európa Rádiónak (az OSA csodálatosan gazdag archívumában találtam rá). Az illető néhány nappal azelőtt telefonált, hogy megtartották volna a leírhatatlan katarzist, élményt jelentő százezres tömegtüntetést Budapesten. Azt az ünnepet, amelyen az ellenzék végre közösen lépett fel a megroppant rendszer és a túlélésre, továbbélésre készülő MSZMP ellen. Közösen, de nem mindannyian. Következzék az állambiztonsági bomlasztás története.
Senki sem tudta pontosan, mi történik majd 1989. március 15-én, a hatalom, az ellenzék és a társadalom is csak találgathatott. Miután a politikai vezetés kénytelen volt hivatalos állami és nemzeti ünnepé nyilvánítani tizenötödikét, 1951 után ismét szabadon összegyűlhettek az emberek. „Az év során döntő változások következtek be a demonstrációk, utcai rendezvények biztosításában is, miután életbe lépett a gyülekezési jogról is rendelkező új törvény. […] A március 15-ei tömegdemonstrációra politikailag új helyzetben került sor” – fogalmazott tömören a belső elhárítás a decemberben készült összefoglalóban (Jelentés a BM III./ Főcsoportfőnökség 1989. évi munkájáról – 1989. december). (A melléklet 2. oldala).
Cserhalmi György és a 12 pont / Forrás: Pannonhalma70-74.gportal.hu
Bár az MSZMP (és az állambiztonság) minden vágya a közös megemlékezés volt (együtt, békésen, előre a reformok útján), az ellenzéki mozgalmak, szövetségek és pártok többsége nem kívánt közösködni. „Az alternatív szervezetekről nyert információk szerint egyre nyilvánvalóbbá válik, nem kívánnak részt venni a „hivatalos”, az MSZMP és a KISZ által szervezett megemlékezéseken, azoktól mind a főváros mind a vidék tekintetében elhatárolják magukat” – írták egy februári jelentésben (Tájékoztató jelentés III/III-as Csoportfőnökség ügyeleti szolgálatára 1989. február 1-8-a között érkezett információkról.). (A melléklet 3. oldala).
1988. március 15 – az MDF ekkor még bojkottálta a tüntetést / Forrás: Wikipedia.hu
Az MSZMP-nek szüksége volt szövetségesekre – egy évvel korábban még sikerült elérni, hogy az MDF elhatárolódjon a március tizenötödikei megmozdulásoktól, ekkor erre már nem volt esély. Akadtak más jelentkezők – a kisgazdák és a szociáldemokraták közül. Az állambiztonság 1989-ben és korábban is mindent megtett azért, hogy megbontsa az ellenzék – igazán ki sem alakult – egységét (bővebben itt). Kiemelt feladatuk volt még a történelmi pártok bomlasztása, szétverése is. Márciusban két legyet ütöttek egy csapásra. Mi történt tizenötödikén?
A kisgazdák és szociáldemokraták egy része a Hősök terén, majd a Múzeumkertben volt, mások pedig az ellenzék százezres tüntetésére mentek.
Ahogyan a munkáspárti hetilap honlapján (aszabadsag.hu) elégedetten emlékeztek: „A vezetés tudja, hogy győzni nem lehet. A maximum a károk csökkentése. Központi szónoknak Nyers Rezsőt jelölik ki, akiről mindenki tudja, hogy a pártvezetésben ő az egyik fő ellenzéki. Megkísérlik megosztani az ellenzéket. Reálisan nem számítanak arra, hogy az egész ellenzék kész együtt ünnepelni a hatalommal, de már az is siker, ha egy-két szervezetet sikerül leválasztani. Ez sikerül is”.
Hatalmas, hatalmas kokárda: elvtársak a Múzeumkertben / Forrás: Hatarnyitas25.kormany.hu
A kisgazdák nevében az egyik legtekintélyesebb vezető, Vörös Vince tartott beszédet a “reformer” Nyers Rezsőék után (rövid filmfelvétel itt ,a fő szónoklat reformról, közös ünnepről, Rákosi és Brezsnyev bűneiről szól). Az a Vörös Vince, aki „Virág” fedőnéven a III/III titkos megbízottja volt, és néhány hónappal később már Nagy Imréék újratemetésén kellett „politikai múltja és tekintélye alapján” részt vennie az
„esetleges szélsőséges megnyilvánulások leszerelésében, visszaszorításában”.
Parlament 1990-ben, Antall Józseftől jobbra Vörös Vince / Fotó: Fortepan.hu
Az egyik ügynök elküldte a másikat
Megkerülhetetlen a 2014-ben elhunyt Boross Imre visszaemlékezése az 1989-ben értelmezhetetlen lépésről. Cseppet sem zárójelben: 1989 februárjától Boross lett a párt főügyésze, azonban politikai okokból még abban az évben kilépett a pártból, majd az újonnan megalakult Nemzeti Kisgazdapárt főtitkára lett. Így emlékezett: „Sajnos mi, kisgazdák is megkaptuk a magunkét. A Bajcsy Zsilinszky Társaság részéről Vigh Károly szóvá tette, hogy Vörös Vince is ott volt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, az MSZMP által rendezett gyűlésen, és a párt még csak nem is határolta el magát ettől, mint tette az SZDP [a Szociáldemokrata Párt]. Nekem el kellett mondanom, hogy Pártay Tivadar először engem kívánt elküldeni [ha így volt, remek alkalom lett volna Boross lejáratására] és velem akart beszedet tartatni a múzeumkerti eseményen, de én nem vállaltam és akkor Vörös Vincét kérte erre fel”.
Így ugrik a helyére a kirakós újabb darabja:
Vöröst Boross Imre szerint Pártay Tivadar kérte fel, az a Pártay, akinek beszervezéséről, jelentéséről, lázadásáról (!), majd lejáratásáról korábban két cikkben is (itt és itt) foglalkoztam.
Pártay (“Buday”, “Budai”) Tivadar jellemzése id. Antall Józsefről / Forrás: ÁBTL
A Szociáldemokrata Párt tönkretétele
„A párt még csak nem is határolta el magát ettől, mint tette az SZDP” – mondta Boross Imre a kínos közös ünneplésről, s ezért rá is térek arra, mi történt a szociáldemokratáknál. A kisgazdákhoz hasonlóan történelmi múltú, a rendszerváltás előtt már évtizedek óta megfigyelt, lejáratott és bomlasztott párt részéről Ruttner György beszélt Nyers elvtárs után. Hogyan? A Szabad Európa Rádió tudósításában ez hangzott el: „Füttykoncert köszöntötte Ruttkai Györgyöt (sic!) a szociáldemokraták részéről, sokan a közbekiáltók közül úgy gondolták, hogy elárulta a független szervezeteket. Ő hangsúlyozta kétszer is – a zavargások miatt kétszer is elkezdett beszédében – hogy pártja együtt kíván ünnepelni a hatalommal, de nem menetel együtt vele.”
Ruttner György – itt ún. “sztárügyvédként”, napjainkban több tízmilliós vitás ügyek botrányhőseként/ Forrás: Youtube.com
Ruttner György – akkor még – fiatal jogász volt, vezetésével később, 1989 őszén harminchárman otthagyták a szocdempártot, majd megalapították a Független Szociáldemokrata Pártot. Ez már történelem, ahogyan a Múlt-kor portálján fogalmaztak: „A kiélezett belső viták és jogi huzavonák is közrejátszottak abban, hogy történelmi múltja ellenére az MSZDP nem lett a magyar belpolitika meghatározó tényezője. (Az ugyancsak szociáldemokrata irányvonalat hirdető Magyar Szocialista Párt az MSZDP sok potenciális hívét magába szívta)”.
Tehát ki nyert ezen az egészen? Az MSZMP-ből lett MSZP. Nahát.
A szocdemeket egyszer már felfalták, a képen Rónai Sándor beszél 1947-ben. Később az MDP-ben, majd az MSZMP-ben is a belső kör tagja lehetett. Kiss Sándor felvétele /Forrás: Fotomuveszet.net
S most térjünk vissza Ruttnerhez! Jogászi pályafutását nincs értelme hosszan elemezni. Gazdag, jól menő ügyvéd lett, akit az a megtiszteltetés ért, hogy – mások mellett – Stohl Andrást és Damu Rolandot védhette, sőt, még könyvet is írtak róla. Bár később sikkasztásért, ügyvédi visszaélésért és hamis tanúzásért házi őrizetbe került, tavaly decemberben felmentették az ügyben (bővebben itt és itt és itt). Ebben a bulvár-cikkben rövid szociáldemokrata kalandjáról is beszélt: „A Magyarországi Szociáldemokrata Pártban eltöltött pár hónap azért nem csak keserű élményekkel zárult. Rengeteg beszélgetés, hasznos találkozás és értékes kapcsolat született a politikai kirándulásból” – írták. Petrasovits Anna, a párt 1989 novemberében megválasztott elnöke máshogy emlékezett Stefka Istvánnak adott interjújában.
Bomlasztás, fizikai erőszak, kommunista-frakció
S most nézzük meg ezt a korszakot egy ügynök – egészen pontosan titkos munkatárs – szemszögéből. A következő állambiztonsági iratot Müller Rolf-Takács Tibor 1989 – vidék – állambiztonság III. című tanulmányából kölcsönöztem – mint minden hasonló dokumentumot, ezt is fenntartással kell kezelni. Az időpont 1989 nyara:
„HMT [titkos munkatárs rövidítése] 12-14 […] Kőműves József és Ruttner György – Révész András [a párt tiszteletbeli elnöke] aláírásával – több levelet is írt, amiben kifejtették, hogy az MSZDP-nek új vezetésre van szüksége. (E levelek lényegében a szocdem mozgalom bomlasztását célozták, ezért Révész elhatárolta magát Ruttneréktől, mondván, hogy a fent említett levelekhez semmi köze.) […] Június 24-én az MSZDP megválasztotta új elnökségét, vezetőségét, elhatárolta magát a Ruttner-féle „kommunista frakciótól”, valamint a július 1-2-i országos gyűléstől. […] Pártbomlasztás [a jelentésben fogalmaztak így] címén vizsgálatot indítottak a Ruttner-féle vezetőség ellen (Magyar Nemzet július 3-i száma), s szinte biztos, hogy az MSZDP-ből való kizárásuk mellett döntenek. Tervezik egy Kéthly Anna Alapítvány létrehozását – ugyanilyen Bécsben is lesz – melynek kuratóriumát régi MSZDP-sek alkotnák, s lényegében a szocdempárt támogatását szolgálnák”.
És most jöjjön egy megdöbbentő rész: „Takács Imre elmondta, hogy már három alkalommal inzultálták nyíltan bizonyos fizikai erőszakot is alkalmazva. Egyszer az MSZDP Budapest VI. kerületi irodájából Ruttnerék erőszakkal kivitték az utcára, miközben a bent lévő iratokat elvették. Nem sokkal később diósdi lakását „ismeretlen tettesek” feltörték, de onnan szintén csak MSZDP-s iratokat, dokumentumokat vittek el. (Az ügyben rendőrségi eljárás van folyamatban.) Legutóbb egy vidéki előadása során a vidéki szervezetek és tagok nyilvántartását lopták el táskájából. A Baranyai-féle vezetőség legközelebb július 14-én ül össze, melynek helyszíne egyelőre ismeretlen”.
Érdekes jelentés / Forrás: Mek.oszk.hu
Takács Imre neve egy másik Petrasovits Anna-interjúban is felbukkan: „Takács Imre, félve a közénk épülő bomlasztóktól, biztonságból bejegyeztetett, egy még zártabb, „ortodoxabb” szociáldemokrata pártot. Lám, milyen jól tette, hiszen az MSZDP-t 1992-ben külső és belső erők megpucccsolták” – emlékezett a politikus, aki szerint Ruttneréket Nyers irányította. Említettem, hogy egy ilyen jelentést nem vehetünk készpénznek, de elolvasva ugyanazt a módszert látjuk, amit a kommunisták a negyvenes évek végén is bevetetettek. Még csak ötletelni sem kellett.
Sikerrel lenullázták magukat a szocdemek
Mit tehetünk hozzá? Fogalmunk sincs arról, hogy igazat mondott-e “HMT 12-14” vagy sem. Arra sincs bizonyíték, hogy ki volt ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs, szigorúan titkos tiszt a szocdemek közül. Ezt a hálót nem mostanában fogják kibogozni. Két száraz ténnyel zárnám. Az 1945-ös választást a Független Kisgazdapárt nyerte, miután a szavazatok 57 százalékát megszerezte, a második a Szociáldemokrata Párt lett – több mint 17 százalékkal. S mi történt 1990-ben?
A kisgazdák tizenkét, míg a szocdemek alig több mint 3 százalékot kaptak a választás első fordulójában. Igen, hármat.
A bomlasztás sikeres volt. Két párt szerepelt jóval az előzetes várakozások alatt, éppen az a kettő, amelynek egyes képviselői a szabad (szabadabb) ünneplés helyett az MSZMP állami rendezvényét választották. Mára mindkettő eltűnt a politikai süllyesztőben. Vagy mégsem?
Schmuck Andor, a Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártjának vezetője / Forrás: MTI
A kiemelt kép a tévészékház előtti tüntetésen készült, forrás: Pannonhalma70-74.gportal.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS