A 444-es Ács Danika új szintre emelte a nemzetárulást – Vajon ezek ilyenkor mit érezhetnek?
Mert amikor a drogozást népszerűsítik, és kreálnak mögé valami pszeudo-intellektuális bullshitet, olyankor talán Konrád György örököseinek érezhetik magukat. Kétes dicsőség, de OK, ízlések és pofonok. Amikor viszont gátlástalanul nemzetet, hazát árulnak, és ehhez tolják a hazugságcunamit (vagy tán ők maguk is elhiszik a fals narratíváikat?), olyankor vajon Károlyi Mihály a példakép? Végül is, ha azt nézzük, hogy valaki degenerált létére, önmaga hatása alá kerülve, több polccal magasabbról befolyásolhatta a magyar emberek életét, mint amire a geopolitikai felfogó- és átlátóképessége determinálta volna, akkor a USAID-pénzeken kitartott magyarországi „függetlenobjektív sajtó” (FOS) firkászai láthatóan méltó örökösei a buta és kártékony grófnak.
„Akármi is lesz ennek a háborúnak a vége, Ukrajna már megdicsőült, Magyarország pedig megszégyenült”, fogalmazza meg vaskos bonmot-ját már a cikkben Ács Dániel. És a cikkben tovább hazudik és hergel. „Magyarországon nem fog múlni Vlagyimir Putyin sikere."
Oroszország legszorosabb, a szlovákokon túl egyedüli uniós szövetségese minden tőle telhetőt megtett és megtesz a győzelemért és Ukrajna bukásáért.” “Lélekben is a gyilkosok mellett állunk, szimbolikus ügyekben is támogatjuk az orosz felet.”“Magyarország elárulta szövetségeseit.” “De ennél jóval fontosabb az a közvetítői és finanszírozói szerep, amit Orbán Viktor az EU-ellenes szélsőjobb és az oroszbarát pártok felé betölt Grúziától a Balkánon át egészen Spanyolországig.” És még lehetne sorolni; csak úgy záporoznak a hamis, Magyarországot lejárató állítások. Ha nem a 444-en olvasnánk, meg lennénk róla győződve, hogy a Guardian vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung magyar fordítását látjuk. Pedig ugyan már, dehogy…
Ja, dehogynem. Na jó, csak majdnem. Ahogy a cikk végén is olvashatjuk: “Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.” Hogy mindenki értse: Ács Dániel ezen írását (és még ki tudja mennyit) az Európai Bizottság kelet-európai sajtót célzó, háborús propagandát terjesztő projektje, a TEFI finanszírozza.
Miközben ő beszél háborús uszításról a cikkben. Meg dobálja a szokásos lózungokat, jelzőket: “szélsőjobb”, “oroszbarát”. Természetese mi más lenne mindenki, azok az európai emberek és pártok, amelyek nemet mondanak a független nemzetállamok felszámolására, Európa homogenizálására, bevándorlókkal való feltöltésére, és teljes gazdasági tönkretételére. De ezen persze, nem lepődünk meg.
Tulajdonképpen az egész cikken sem. “Mert a magyar társadalom nagyobb része – civil szervezetektől és szórványos politikusi akcióktól eltekintve – nem volt szolidáris az ukrán néppel, egyszer sem tiltakozott hangosan és látványosan – ellentétben például a szlovákokkal – az ellen, hogy egy kalap alá vegyék a gyilkosok mellé álló miniszterelnökkel.” Ezt is fordítsuk le magyarra: Bármennyire is igyekeztünk három éven keresztül mi, külföldről fizetett bértollnokok tömegesen utcára vinni a magyar embereket, ezzel (is) aláaknázva a legitim magyar kormányt, ez nem sikerült. Ezek a fránya magyarok nem dőltek be a szegény, szerencsétlen ukránokkal való szolidaritásba csomagolt, valójában háborús uszításnak.
Mert a nagy részük bizonyára olvas mást is a 444-en (meg persze HVG-n, Telexen, stb.) kívül. Aki csak a FOS-ból tájékozódik, könnyen elhiheti még 3 év után is, hogy az ukrán nép szabadságharcáról van szó. Nem pedig egy geopolitikai játszmáról, ami mellesleg még az amerikai Demokrata Párt nagystílű pénzmosási akciója is, amelyben Ukrajnán (és azóta megbukott kriptotőzsdéken, stb.) keresztül csatornázzák át az adófizetők pénzét az általuk irányított katonai-ipari komplexumhoz, meg persze saját magukhoz.
De ennek a nemzetközi hazugságnak, amelyben az Európai Unió vezető politikusai, számos ország választott kormányfői, Scholz-tól Tuskig mind-mind vastagon benne vannak, úgy néz ki, a Trump kormány most véget vetett. A magyarországi sameszok még folytatják az utóvédharcot. (Vagy csak el kell költeni a TEFI pénzét, amíg még van?)
De ahogy ebben az utóvédharcban a saját hazájukat pocskondiázzák, igyekeznek lejáratni, az tényleg a korábbi szintjükhöz képest is bicskanyitogató. Mert amit azt olvashattuk a cikkben és az azt népszerűsítő Facebook-posztban (amiből többet is kapott ez a cikk a 444 Facebook-oldalán), itt most már az a védekezés sem áll meg, hogy ők “csak” a magyar kormányt próbálják lejáratni, nem az országot és annak népét. Kerek perec megírta a csávó, hogy – néhány igazhitű européer és Ukrajna-fan kivételével – mi, magyarok mind alávalók vagyunk.
Mert békét akarunk. Százezrek (köztük ukrán százezrek) értelmetlen halála helyett. És nem akarjuk Európa teljes gazdasági tönkretételét. Ahelyett, hogy dobolókörökben (copyright by Ambrózy) ütnénk a háborús tamtamot, és reggeltől estig ukrán zászlót lengetnénk.
