„Hé, 68!” Ötven éve küldték Várkonyi Tibor titkos munkatársat a megszállt Csehszlovákiába
Elévülhetetlen náci bűnökről írt január elején Várkonyi Tibor, a Népszava újságírója, aki hosszú évtizedekig a kádári állambiztonság titkos munkatársa volt. Munkadossziéi az elmúlt hónapokban lettek kutathatóak, megtudjuk belőle, hogy 1968-ban, frissen beszervezett hálózati emberként a megszállt, lerohant Csehszlovákiába küldték, hogy körbeszimatoljon, mi a véleményük a magyarokról, akik - Kádárék árulásának és gyávaságának köszönhetően - részt vettek a szomszédos ország elleni katonai akcióban. Várkonyinak ezek a feladatok voltak a "vizsgamunkái", a titkos munkatárs bevált, egészen a rendszerváltás hajnaláig foglalkoztatták, amikor kitüntette az állambiztonság múlhatatlan érdemeiért.
„Úgy háromnegyed évszázada, a negyvenes évek elején Gröning még másképpen látta a világot. Önként és lelkesen jelentkezett az >elit osztagba<, a Waffen SS legényei közé, ment el Auschwitzba, hogy a Führer parancsára részese lehessen a Judenfrei, a zsidómentes világ kialakításának.” Várkonyi Tibor, 2018. január 6.
„Úgy fél évszázada, a hatvanas években Várkonyi Tibor még másképpen látta a világot. Önként és lelkesen jelentkezett az állambiztonság >elit osztagába<, a kommunista diktatúra titkos munkatársaként ment el Európa országaiba, hogy jelentéseivel, megfigyeléseivel részese legyen egy szabadságmentes világ kialakításának.” Mező Gábor, 2018. január 10.
Bűnről és bűnhődésről értekezik a titkos munkatárs
Bűnről és bűnhődésről írt a napokban Várkonyi Tibor a Népszavában, publicisztikájában arról értekezett, hogy milyen üzenete van egy közel százéves náci közelgő börtönbüntetésének. Ez önmagában is érdekes és megosztó téma, hát még akkor, ha a cikk szerzőjében a kádári diktatúra egykori titkos munkatársát üdvözölhetjük, aki a hatvanas évektől elkezdve jelentések tucatjait adta le. Várkonyi Tibor „ügynökügyét” évekkel ezelőtt írtam meg, mivel akkor még csak a beszervezési dossziéja volt átadva a levéltárnak, ez szükségszerűen torzó volt. A veterán újságíró azok közé tartozott, akik reagáltak, Népszavában megjelent cikkében („Beszervezésem” hiteles története) leírta saját narratíváját, már a címével üzent, amikor idézőjelet használt.
Már ez több csúsztatásnál, Várkonyit valóban beszervezték, nem zsarolták, nem kényszerítették, hogy talpasként, ügynökként szolgálja a rezsimet, hanem rögtön az egyik legmagasabb dobozba került: titkos munkatárs lett. Munkájáért elismerést, pénzt, költségtérítést kapott, különböző országokban különböző feladatokkal küldték, majd állambiztonsági munkája vége felé kitüntették – amit ő szépen el is fogadott.
Egy normális országban, egy egészséges társadalomban egy ilyen történet napvilágra kerülése után az újságíró visszavonult volna, esetleg bocsánatot kér, nálunk nem ez történt. Igaz, jelentéseiből is látszik, Várkonyi nem az a karakter, akitől ilyesmit várhatnánk.
„Első jelentése <…> jónak mondható”
Várkonyi „Técsi” titkos munkatársnak jelenleg három munkadossziéja (ÁBTL 3.23 Mt-1046/1-3) kutatható, mivel az első vaskos kötet alig pár évet ölel fel, ennél szinte biztosan több készült. Első csatolt jelentését még jelöltként adta le, afféle próbamunkaként. Francia kapcsolatairól számolt be hat oldalon: „Az idő szükreszabottsága és a zsufolt program miatt ezuttal kevéssé sikerült kapcsolatot találni a francia ujságirókörökkel, noha azzal a két hirlapiróval, akivel eleve kerestem a találkozást és a hosszabb beszélgetést érdekes tájékoztatásokat nyujtott <..> M. Schrick-kel, aki a francia külügyminisztérium sajtóosztályának kelet-európai politikai referense. <…> Sokkal részletesebb és alaposabb beszélgetés volt Rudolf Fischerrel, aki most már hét éve három németnyelvü, de ellentétes politikai irányzatu lapot képvisel Párizsban. <…> A másik érdekes beszélgetés Jean Schwoebel-lel volt, aki a Le Monde külpolitikai rovatának egyik vezető munkatársa és a Fock elvtárs részére adott sajtóvacsorán kerültünk egymás mellé. <…>”. Az állambiztonság elégedett volt: „Értékelés: >Técsi
Várkonyi Tibor igazán alapos titkos munkatárs volt, hosszú jelentéseket írt. Korai "dolgozatainak" egyik főszereplője Armand Gastaud, a budapesti francia nagykövetség titkára, sajtóattaséja. Írásait olvasva világos, hogy Técsi önmagának és az állambiztonságnak is bizonyítani akart, szakértőként tetszelgett, komolyan vette a munkáját. Külön értekezett a „Közös piacról”, de külön vette a francia bel- és külpolitikát, valamint a „Személyi kérdések”-et. Egy bizonyos Rudolf Fischerrel kapcsolatban még ötlete is volt:
„Nem tudom, angliai tevékenysége érdekes lesz-e, mert valamilyen módon – akár más utján is – érdemes a jövőben is kiaknázni a kapcsolatot, hiszen mozgékony, jó kapcsolatokat kiépitő, kitünően informált ujságiró.”
Az értékelés ezúttal is pozitív volt: „>Técsi
A titkos munkatárs a megszállt Csehszlovákiában
Ősszel Várkonyi lapja megbízásából baráti körútra ment, a terv szerint három szocialista diktatúrát is meglátogatott. A legérdekesebb ezek közül természetesen a csehszlovákiai út volt. 1968 nyarán a Magyar Népköztársaság is részt vett a szektás kommunizmussal szakítani kívánó szomszédos ország megszállásában. Kádár János 1956 után másodszor is árulóvá vált. Técsinek információkat kellett gyűjtenie a csehszlovákiai közhangulatról, a magyarokkal kapcsolatos véleményekről. A jelentés szerint fejtágítót is tartottak a számára:
„Folyó hó 19.-én találkoztam TÉCSI fn. titkosmunkatárssal nyilvános helyen. A találkozó célja, TÉCSI eligazitása volt. Ugyanis lapja megbizásából 1968. november 21.-én Csehszlovákiába, Lengyelországba és az NDK-ba utazik ki, körülbelül három hétre. <…> A találkozó első részében – tekintettel TÉCSI utazásaira – Pék Jenő r. örgy. alosztályvezető elvtárs részletes tájékoztatót adott a csehszlovák események előzményeiről, az események hátterében meghuzódó és nagy szerepet játszó külföldi erők szerepéről, valamint a jelenlegi csehszlovák helyzetről. TÉCSI <…> feladatát az alábbiakban határoztuk meg: 1./ Ujságirói körökben mozogva igyekezzen felmérni a jelenlegi erőviszonyokat, valamint a nyugati befolyás érvényesülésének mértékét, formáit, eszközeit. 2./Beszélgetései, tárgyalásai során a nálunk elfogadott hivatalos álláspontot képviselje, és igyekezzen ebbe az irányba befolyásolni környezetét.” (Jelentés Budapest, 1968 november 26-án.)
A titkos munkatárs ezúttal is végrehajtotta a feladatait. Hosszan, részletesen jelentett, szokása szerint külön-külön írva a témákról. Előbb egy általános értékeléséből idézek (a már teljesen unalmassá és okafogyottá vált szocialista fejtegetés nagy részét természetesen elhagytam).
„Csehszlovákiában elsősorban ujságirókkal beszéltem belpolitikai és nemzetközi helyzetükről, gazdasági problémáikról, s arról, hogyan látják a kibontakozást. Beszélgető partnereim a következők voltak: Karol Zierig, a Csehszlovák Ujságirószövetség nemzetközi osztályának vezetője <…> Stern, a Práce belpolitikai rovatvezetője <…> Harmincöt-harminchat év körüli fiatalember, inkább érzelmi indulatok vezetik, mint megfontolt, érvekkel alátámasztott politikai vélemény. A lap vonalának megfelelően jobboldali beállitottságu. <…> Egon Busch, a Mezinárodni Politika havi külpolitikai folyóirat főszerkesztője <…> Kommunista értelmiségi, nagy tapasztalatokkal, marxista meggyőződéssel. <…> Petr Koudelka, a Mlada Fronta külpolitikai rovatának vezetője <…> Benda, a Mlada Fronta egyik főszerkesztő-helyettese.
<…>
Augusztus 21-e megitélése
A beszélgetések alapján és a közhangulat megfigyelése szerint is,a csehszlovákok többsége elutasitja augusztus 21-ét, nem ért egyet a Varsói Szerződés öt országának akciójával. <…> Magyarországot illetően >csalódottságot
Ők ezt soha nem tudták volna megcsinálni más néppel szemben. Magyarországon bármilyen lehet a belpolitikai helyzet, katonáik soha nem lépnék át a határokat, mert vérükben van a demokrácia, más népek tiszteletbentartása.”
(„1968. XII. 27”).
Várkonyi „Técsi” írt egy összefoglalót („Következtetések”) is: „ <…> A jelenlegi helyzet egyik legfontosabb eleme a vezetői >négyes<: Svoboda, Dubcek, Cernik, Smrkovsky nagyfoku népszerüsége. Nem váltak be azok a számitások, hogy bizonyos intézkedések elfogadásával a lakosságot lehet úgy polarizálni, hogy a szélsőséges nézeteket vallókat sikerüljön leválasztani Dubcekről. Az uj egyezményeket – például a szovjet csapatok ideiglenes ott tartózkodása – ugy fogadják, mint kivülről érkező >nyomás
A mi befolyásunkat esetleg arra is fel lehet használni, hogy segitsünk a többi szocialista ország népszerüségének visszaállitásához, noha ez az NDK esetében nehezebbnek tünik, mint a Szovjetunió esetében. Mindenesetre a türelmes politika látszik a legcélravezetőbbnek.”
Látjuk, hogy Várkonyi a diktatúra megbízható fogaskereke volt. Meglátásai, ötletei voltak, és már friss hálózati emberként is többes szám első személyben fogalmazott gépelt és aláírt jelentéseiben. Nem mellékes, hogy különböző titkos feladataira támogatást is kapott, később szorgalmasan elrakta a munkaebédek számláit, hogy kifizettesse az állambiztonsággal. Aztán 1970 tavaszán Hollandiába és Olaszországba indult.
„Folyó hó 7.-én nyilvános helyen találkoztam TÉCSI fn. titkosmunkatárssal abból a célból, hogy eligazitsam Hollandia-i utazására <…> TÉCSI közölte, hogy hazaérkezése után 8-10 nap mulva Olaszországba utazik egy hónapra. Erre az időre esik a NATO olaszországi ülése, amelyen lehetőség szerint igyekszik részt venni. A találkozón átadtam 30, – azaz harminc USA Dollárt operativ költségeinek fedezésére<…>” – jelentette tartótisztje, Aleva György (1970. április 21.).
Utóbbi, azaz a tartótiszt Aleva is megérdemel pár mondatot, hiszen olyen alapvető munkák fűzödnek a nevéhez, mint a Sajtóelemzések hasznosítása a BM munkájában vagy: A hírszerző hálózat szervezésének és foglalkoztatásának kérdései a magyar külpolitikai újságírók körében. Amúgy Aleva Borvendég Zsuzsanna tanulmánya szerint később a KGB fedőszerveként ismert Nemzetközi Újságíró Szervezethez (NÚSZ) került. Minden, mindennel összefonódott.
Várkonyi a feladatait elvégezte, jelentéseit leadta. 1970 őszén már Párizsból jelentett róla az ottani rezidentúra munkatársa, „Rábai”, hiszen a titkos munkatárs neki is elmondta a legfontosabb információkat. Ekkoriban már az állambiztonság is utaztatni kívánta: „TÉCSI fn. titkosmunkatárs lapja megbizásából Brüsszelbe utazik a NATO december elején megtartandó ülésére.
Javaslom, hogy ezt a lehetőséget kihasználva utaztassuk az NSZK-ba, egyhetes időtartamra, amire TÉCSI előzetes tájékoztatása szerint megvan az eshetőség – tekintettel a vele való perspektivikus tervünkre <…> Költségeinek fedezése céljából javaslom, hogy adjunk részére 200 DM-et és 3000 belga frankot”.
(Javaslat Budapest, 1970. november 27.).
Felkészült beszélgetőpartnerként képviselte a rezsimet
A következő jelentés azért érdekes, mert kiderül belőle, milyen rafinált, képzett beszélgetőpartner volt:
„ <1971> Május 26-ra meghivást kaptam ebédre Mllle. De Dampierre-től, a budapesti francia nagykövetség titkárától Abonyi utcai lakására. A meghivás indoka az volt, hogy M. de la Falliére, a nagykövetség tanácsosa <…> szeretne személyesen megismerni. <…> M. de la Falliére arra tett célzást, hogy áprilisi választásainkat nem tartja demokratikusnak.
Közöltem vele, hogy ő is nyilván tudja: több helyütt a választók több jelölt között választhattak, és ezt a módszert tervünkben áll kiterjeszteni.”
A többes szám használata ezúttal is jelzésértékű. Tartótisztje, Aleva ismét elégedett lehetett titkos munkatársa munkájával: „Értékelés: TÉCSI kérésemre írta a feljegyzést a találkozóról. Megkértem, hogy a jövőben minden hasonló jellegű találkozóról előzetes kérés nélkül készítsen jelentést a lehető legrövidebb időn belül. TÉCSI a találkozóról még szóban elmondta, hogy partnerei a belpolitikai kérdések iránt mutattak különös érdeklődést. Azzal igyekezett kitérni a beszélgetés ilyen irányba történő befolyásolásától, hogy ő francia specialista, s ezért szívesebben beszélget arról, amit jobban ismer.
Így minden egyes magyar vonatkozású kérdést azonnal visszafordította Franciaországra. Ennek következtében lényegi beszélgetésre nem is került sor.”
Bár Várkonyi Tibor cikkében igyekezett szakértőként bemutatni magát (mintha egy diktatúra anyagilag, valutával is támogatott titkos munkatársaként dolgozni a világ legtermészetesebb dolga lenne), egyértelmű, hogy komolyabb munkákat is kapott. 1971-ben utasításra tanulmányozta a Documentation française intézményét és az épület felépítését, szakszerű, részletes jelentést adott. „Értékelés: TÉCSI kérésünkre látogatta meg a D. F.-t, elsősorban a kapcsolatépités, illetve kapcsolatlétesités céljából. A kapcsolat felvétel sikerült és a látogatás eredményeként készitette TÉCSI jelentését az intézményről.” – írták.
Várkonyi újságíróként és titkos munkatársként is befutott.
Az, hogy Antall Józsefék a rendszerváltás után miért is őt, ezt a vállaltan kommunista külpolitikai újságírót tették meg a párizsi nagykövetség sajtó tanácsosának (hálózati múltját is ki lehetett volna deríteni, ha lett volna törekvés bármi ilyesmire), már egy egészen más történet. De nagyon sokat elárul az egész rendszerváltásunkról.
Folytatom.
