Bezzegrománia, szokta üzengetni a baloldali ellenzék igen sűrűn, a remek csapat élén pedig általában a Momentum szokott tanyázni, de erős a mezőny rajtuk kívül is, valljuk be. Általában ezeknek a nagy megmondásoknak a vége egy önleleplező sarokba fordulás, mert azok a fránya tények mindig szembejönnek. De az egyértelműen hazaáruló tónus mellett azért különösen fájdalmas hallgatni ezeket a hazugságokat, mert a románok közben mindent megtesznek, hogy Erdélyben élő magyar testvéreink minél diszkomfortosabban érezzék magukat ősi területükön, saját hazájukban. És bár mi nem csodálkozunk már, amikor Fekete-Győr és társai az erdélyi magyar politikusok helyett románt támogatnak, vagy amikor Marosvásárhely magyar polgármesterének románul írt levelet egy azóta a Momentumot elhagyó városvezető, azért mindez fájó. A románok meg jót nevetnek, amikor Márki-Zay és haverjai őket nyalogatják, és még nagyobb elánnal szállnak bele a magyarságba. Legutóbb az verte ki a biztosítékot náluk, hogy Novák Katalin köztársasági elnök túl sokat megy Erdélybe és aljas módon kiállt az erdélyi magyarokért, de amúgy is sok van a rovásán.
Hihetetlen kimondani, de az uniós tag Románia olyan gyűlöletkampányt folytat a magyarok ellen, hogy három Jourová és tíz Sargentini is kevés lenne rendet tenni, még akkor is, ha Verhofstadtok és Daniel Freundok egész óvó hada segítene nekik. Fura kimondani, de a románok meg vannak sértődve arra, hogy magyarok egyáltalán léteznek. Amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy a székelyek soha nem fognak eltűnni, illetve azt, hogy a magyarok nem szűnnek meg független nemzetként fennmaradni, akkor összehívták a válságtanácsot és emlékeztek a régi szép időkre, amikor Kádárékkal könnyebben szót értettek. A románok visszasírták a nagy koccintást is Medgyessyvel Erdély elvesztésének évfordulóján, Budapesten, de akkor is püffedté hízott a májuk, amikor Gyurcsány 2004-ben szembefordított magyart a magyarral és a kettős állampolgárságról szóló népszavazás nemzetrontó légkörével. Hol vannak már ezek a régi szép idők.
Most is vannak biztató jelek a Momentum románimádatával és magyargyűlöletével, Feri is evickél még két konyakozás között, de ezek az átkozott magyarok elkezdtek saját magukkal foglalkozni az utóbbi évtizedben, ki mernek mondani olyan skandalumokat, miszerint Erdély ezer éven keresztül a magyar koronához tartozott, a helyzet tehát kifejezetten rossz. A Momentum 5 százalék környékén van, Feriék ugyan mindent megtesznek, de nekik sincs sok esélyük hatalomra kerülni, így viszont a románoknak el kell tűrniük, hogy a magyarok létezni akarnak, sőt, büszkék magukra, hagyományukra és történelmükre. Ebben a helyzetben sokkal nehezebb a több ezer éves román jelenlét elképesztő kamuját lenyomni a torkokon, ez a Novák Katalin meg egyszerűen átlépi a határt, amikor akarja, és múltkor Brassóban nem átallt a csíki szurkolók között a magyaroknak drukkolni. A Tiszáig kellett volna tolni azt a határt, de hát a híres román józanság, és az a vajszív nem engedte. Hiba volt. Így maradt egy, a trianoni Magyarországnál nagyobb Erdély, ami színmagyar területekkel Románia része lett, és beindult az azóta száz évet megélt totális hazugság és embertelenség korszaka. Komoly probléma, hogy a szélsőséges, nacionalista román erők egyre erősebbek lesznek, a józan hangok pedig inkább háttérbe szorulnak, pedig példát vehetnének a magyarokról, akik ilyen történelmi gyászt és igazságtalanságot követően sem lettek szélsőségesek.
A románok azóta sem tudják elfogadni, hogy a magyarok és a székelyek jóval korábban ott voltak Erdélyben, hogy az a föld a hazájuk. Minden rög arra emlékezteti őket, hogy folyamatosan hazudni kell maguknak és az egész világnak (ami egész jól megy, valljuk be), de a szívük mélyén tudják, hogy a borzasztó igazságtalanság miatt sosem lehetnek nyugodtak: bármennyire akarták Erdélyt, égeti őket a zsákmány, félnek attól, hogy a jogtalanul szerzett kincseskamra cserben hagyja őket. Ezért képesek olyan undorító akciókra manapság is, mint az úzvölgyi temető meggyalázása, ami a nyugat-európai jogvédőknél simán belefér.
Nyugtalan a román néplélek, mindenre ugrik, nem képes békében élni, pedig a magyarok és székelyek nem robbantgatnak, nincsenek erőszakos incidensek a magyarok részéről. Furcsa módon a románok nem tudtak megbékélni azzal, hogy jogtalanul hozzájutottak Erdélyhez. A magyar ember bebizonyította, hogy ilyen nemzetpusztító döntéseket követően is van annyira ereje, hogy életben maradjon, és ne fogjon ámokfutásba, a földjéhez, múltjához, hagyományaihoz azonban végletekig ragaszkodik, ezeket sosem veheti el tőlünk senki. Ha bántják a magyart, összefog és akkor is kitart, ha számbeli fölénnyel kell felvenni a harcot. Azt pedig senkinek nem kell megmagyarázni, hogy Novák Katalin köztársasági elnök Erdélybe utazik és magyarnak tartja magát, valamint az ott élő magyarokat is. A románok láthatóan azt várják, hogy a magyarok adják fel, az anyaországban sokaknál láttak is ilyen biztató jeleket, így azt gondolják, hogy nyíltan kimondhatják, hogy nincs szükség a magyarságra, és akkor az a tiszai határ még össze is jöhet, nem? Merjünk nagyot álmodni, egyszer már bejött, talán ott sem kell megállni. Csakhogy egyszer volt Budán kutyavásár, mi inkább ahhoz tartjuk magunkat, amit Zrínyi Miklós üzent: Ne bántsd a magyart!
Vezető kép: MTI/Veres Nándor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS