Lehet, hogy Németországban a ’30-as éveket idéző falfirkákkal fenyegetik a zsidókat, meg leütik a kipát a fejükről, és akkor még jól megúszták, mert Kanadában gyújtogatnak a zsinagógáknál, Franciaországban pedig már tíz éve is zsidó iskolánál lőttek le gyerekeket… Na, de Magyarországról hallottál már? Az ám az igazán durva hely! Ott úgy tombol az antiszemitizmus, hogy attól minden felvilágosult nyugati demokrata azonnal a hetes cikkelyre gondol. Nem, nem arról van szó, hogy Gyöngyösi Márton hirtelen listába rendezte volna a David Pressman nagykövetségi széderestjén talált zsidókat, hanem ennél sokkal komolyabb dologról. Olyan rémisztő antiszemita támadások tarkították a magyar közéletet a rendszerváltás után, és különösen a jobboldali kormányok regnálása alatt, hogy ideje számot vetni a közelmúltunkkal. Írásomat Panyi Szabolcsnak ajánlom hálával, amiért fáradhatatlanul ráébreszteti a nyugati közvéleményt és minket, magyarokat is a bűnös mivoltunkra.
Napjainkban már nem a fedett ügynök, vagyis a titkosügynök a sztárszakma, mint a ‘80–’90-es években, hanem a fedetlen ügynök. Jó néhány olyan figura grasszál idehaza a politikában és közéletben, akik leplezetlenül dolgoznak az amerikai titkosszolgálatok kötelékében, és folyton az onnan kapott brosúrákat olvassák fel a magyaroknak, felemelt mutatóujjal. Nemcsak személyek, de akár egész pártok esetében is nagyon kilóg a lóláb: számtalan olyan momentumot idézhetnénk fel, amikor párbeszédnek mímelt áskálódással dolgoztak rá az idegen érdekekre. Amikor megkapják az ügynökvádat (vagy inkább ügynök-ténymegállapítást), akkor persze tagadnak, de hát ez már inkább a paródia műfaja.
A Magyarországon fedetlenül dolgozó külföldi szekértolók egyik figyelemre érdemes alakja Panyi Szabolcs, aki még annyira sem méltatja a saját szakmáját, hogy legalább okinavai könyvtárakban folytatott információgyűjtést vetítsen, ahogy kollégája, Dezső-szan tette. Ez a munka, amit Panyi végez, valójában nagyobb közmegvetésnek örvendene, mint a BKV-ellenőré, ha a köznép hasonlóan frekventáltan találkozna vele. Megérdemelné, hogy minél többen tudatosítsák:
Panyi Szabolcsnak az a munkája, sőt, inkább hivatása, hogy a baloldali–globalista média módszere szerint, féligazságokra ráhúzott, ordenáré hazugságokkal mocskolja külföldön a saját országát.
Hihetetlenül pitiáner, óvodás hangvételű árulkodás Magyarországra gyakorlatilag bármi miatt – ezt dolgozza ő. Ennek a nyomorult embernek abból áll az X-fiókja, hogy a saját országát mószerolja a Nyugatnak, angolul, lenyűgöző lelkesedéssel és szorgalommal. Mint a visszataszító stréber kisfiú, aki minden szir-szarért egyből rohan az óvónénihez. Bence rosszul csomagolta el a társasjátékot! Zolika nem fogja meg Hanna kezét a sorakozónál az udvaron! Zsófi kicsavarta a játékbaba kezét! Noelke kiöntötte a teát tízórai közben! Katika antiszemita bűnözőknek adott kegyelmet!
1. Csintalan Sándor megverése
Novák Katalin december elején boldog hanukát kívánt a világ minden zsidó közösségének, mire Panyi – mint valami muslica, amelyet kilométerekről megdelejezett a borszag – azonnal rohant, hogy lecsapjon a lehetőségre:
Amit Magyarország orbánista elnöke nem hirdet itt az X-en/Twitteren: Mostanában – ismét – kegyelmet adott egy csomó erőszakos szélsőjobboldali szélsőségesnek („Hunnia Mozgalom”), akiket egy elítélt hazai terrorista vezet (szintén kegyelmet kapott), és akik érintettek voltak Magyarország legkomolyabb antiszemita támadásában.
Amikor az ember ekkorát hazudik, akkor kénytelen balladai homállyal levédeni magát.
Ha odaírta volna, hogy az elítélt hazai terroristát Budaházy Györgynek hívják, Magyarország legkomolyabb antiszemita támadásának pedig Csintalan Sándor az áldozata, akkor valószínűleg még az amerikai titkosszolgálatok magyarországi üzeneteit korlátozott dramaturgiai érzékkel megfogalmazó ChatGPT is szemberöhögte volna, hogy ezen még dolgozzál, Szabikám, mert ez így nem ér lazacos szendvicset!
Ezért aztán a széles körben ismert főszereplők neve kimaradt ebből a súlyos közlésből, mindössze a jóval kevésbé híres Hunnia név került csak bele, hogy hihetőbbnek tűnjön. Tegyük hozzá, hogy kétségtelenül vannak Magyarországon jó páran, akik a zsidó származásukat áldozatpózzal összekapcsolva hakniznak a rettegéssel tíz–húsz–harminc éve, állandóan antiszemitizmust sikoltva. Csintalan Sándor viszont nem tartozik közéjük. Fogalmam sincs, hogy ő hányadíziglen zsidó származású, mennyire éli meg a zsidó származását, valamint számontartja-e azt kulturális, vallási vagy etnikai identitása részeként. Sőt, nem is érdekel, mert ez mind az ő magánügye, amíg nem kezd el minket traktálni vele. Az ő személyes történetében az MSZP és a Fidesz közti ingázás sokkal, de sokkal erősebb motívum, és alighanem a támadói szeme előtt is ez az oldalváltogatás felett érzett ellenszenv lebegett. Mivel tehát a zsidóságával nem szokott haknizni, Csintalan Sándor alkalmatlan egy naaagy antiszemita támadás szimbolikus áldozatának. Kiváltképp, hogy a Fidesz tagjaként verték meg, MSZP-s kormányzás idején. Ez utóbbit meg a Direkt36 sorosista újságírója, ez az ócska hazug tróger Panyi nem hirdeti az X-en/Twitteren.
2. Soros-plakátok
David Pressman, a szebbik nem elvetemült rajongója, amikor néha felpillant a nők vad hajkurászása közben, rögtön meglátja, micsoda félelmetes antiszemitizmus pusztít ebben a szörnyű diktatúrában. A ’40-es évek gestapós csizmák csattogásától és bőrkabátok suhogásától rettegő zsidói semmit sem tudtak az igazi félelemről. Arról a csontig hatoló rettegésről, amit akkor kell érezniük a zsidóknak, amikor Soros György vagy a fia, Alex Soros feje óriásplakátokon jelenik meg.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Amikor a zsidóknak úgy kell észrevétlenül surranniuk az utcákon saroktól sarokig, hogy már-már azt kívánják, bárcsak inkább fizikailag bántalmaznák őket, ám ehelyett a legiszonyúbb borzalommal kell számolniuk, amely valaha zsidóra leselkedett a világban: mi van, ha plakátragasztókba botlanak, akik éppen Soros-fejeket készülnek felnyalni a nagy állványokra?!
Ha David Pressman nem vállalta volna, hogy a diktatúra fenyegetésével is dacolva, az emberiesség nevében túllépi a hatáskörét, és a magyar belpolitikába beavatkozva felhívja erre a szörnyűségre a figyelmet, mindez rejtve maradt volna a haladó világ előtt. Ne tévesszen meg senkit, hogy tíz emberből tíz Sorosékat látja a plakátokon, nem pedig zsidókat, továbbá Bibi Úr és Köves Slomó is elmondták, hogy semmiféle antiszemitizmust nem látnak ebben. De hát kik ők, hogy nyilatkozhassanak a zsidók nevében, nem igaz?! Az antiszemitizmus meg a nem antiszemitizmus meghatározása az nem csak úgy van ám, hogy amit akar valaki! Annak komoly, tényszerű megállapítási módja van: antiszemita az, ami a globalista politikai és gazdasági vezetők szerint az.
3. Lyákob lelyákobozása az Echo TV-ben
Aki 2019 egy adott pillanatában nem olvasott híreket egy-két napig, annak arról sem lehetett fogalma, hogy Jakab Péter a világon van, nemhogy arról, hogy volt egy zsidó dédapja, aki egy olyan település mellett létesített haláltáborban halt meg, amelynek a nevét Jakab Péter nem tudja helyesen leírni. Nem mintha ez számítana, hiszen a módszerváltás óta űzött baloldali politikának köszönhetően az áldozatpózban tetszelgés és a zsidó származás szinte szétválaszthatatlanul összefonódott. Sőt, tulajdonképpen a második világháború utáni kommunista hatalombitorlás idejéből megörökölt módszer ez, amikor bármilyen aljasságra ráragasztották a fasizmus elleni harc címkéjét, és ezzel támadhatatlanná vált. Hiába, ahogy ez az egész cikk mutatja, a mindig progressziót hirdető liberális irányzatnak nem erőssége a megújulás. Aztán még csodálkozik valaki, hogy a forradalmároknak végül mindig egymást kell leölniük?
Fotó: Magyar Hírlap
Na, de vissza ehhez a Jakabhoz, akiről néhány évvel ezelőttig még nem tudott jóformán senki, most meg már nem tud róla jóformán senki.
Ezt az embert, kérem, lelyákobozták az Echo TV Keménymag c. műsorában! Ennek ugyan sem a szövegkörnyezetben, sem úgy általában nem volt köze az ő zsidóságához, hiszen a végtelenül veszélyes elkövetők nem olvastak híreket 2019-ben akkor, amikor egy jobbikos senkihelyettes a származásával próbált bekerülni a hírekbe. A részleges zsidó származásának aprópénzre váltását olyan kicsinység sem zavarhatta meg, hogy a politikai szélhámos picit korábban még jóízűen kuncogott Pörzse Sándor Salamon bácsizós zsidózásán. Meg az se, hogy korábban ő maga kiválasztottnépezett pejoratívan. Mert aki belegázol egy ilyen áldozat valamilyen vélt vagy valós érzékenységébe, az kiírja magát ezzel minden demokratikus szalonból, de még az Echo TV-ből is. Ez utóbbit mondjuk ma már nemcsak az Echo TV nemléte bonyolítja, hanem az is, hogy egyre nehezebb megállapítani, Lyákob be van-e még írva valahova.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS