Vörös szőnyeg és hétfő reggel
Vannak olyan helyek – nem feltétlenül térképen kijelölhető helyekre gondolok, hanem inkább lelkiállapotokra –, ahol az emberek számára egy választás eredménye alig jelent valamit. Az emberek elmennek, leadják a szavazatukat, majd hazamennek, és másnap ugyanaz várja őket: ugyanaz a munka, ugyanazok a gondok, ugyanaz az ismétlődő élet, és velük nem az történik, hogy nem érdekli őket a politika, hanem az, hogy a politika ritkán érdeklődik irántuk. Ezeket az embereket például az sem mozgatja meg, hogy az új miniszterelnök filmsztár is, mert a disznót etetni kell reggel, meg amúgy a gyereknek is mennie kell a bölcsődébe.
Nem mintha baj lenne azzal, hogy Magyar Péter filmsztár, és Olaszországba, a Riviera Nemzetközi Filmfesztiválra utazik. Reméljük, azért megy, hogy erőt gyűjtsön ahhoz, hogy aztán jól tudja csinálni a munkáját, mert ahogy hallom, nehéz idők jönnek a világban.
Lehet valaki egyszerre filmsztár és miniszterelnök?
A nagyobb baj az, hogy vannak a fentebb leírt emberekkel ellentétes csoportok, akik ettől megint transzba estek, ami újra bizonyítja, hogy az emberek egy részének nem egy miniszterelnök kell igazából, hanem egy filmsztár, akinek a plakátját ki lehet tenni az ágy fölé, mert nem tudnak és nem is akarnak szembenézni a valósággal. És ez rémisztő.
Nekem is volt régen plakátom, de az videojátékos volt. Warcraft, úgy emlékszem. Mondjuk azt legalább tudtam irányítani.
De ez a jelenség merőben más. Kicsit olyan, mint amikor valahol egy budapesti panellakásban egy erősen túlsúlyos ember nagyon örül annak, hogy valahol megnyert egy meccset a Liverpool. Mert szerinte akkor ő is győzött. Pedig épp most húzta meg a hátát, amikor felállt, hogy kimenjen a következő sörért.
Szóval lehet persze örülni más sikerének, de a helyzet az, hogy vége a kampányidőszaknak. Sőt, lassan a választások utáni mézes heteknek is, ami amúgy nem a történet csúcspontja, nem a vörös szőnyeg, hanem a történet kezdete, amiről még nem lehet tudni, hogy vígjáték lesz, vagy katasztrófafilm.
Reméljük persze, hogy egyik sem, viszont vannak most már fontos kérdések is, amiket a transzba esésből visszatérve fel kellene tenni: lesz-e kiszámítható munka, lesznek-e az eddiginél könnyebb hétköznapok, lesz-e újabb beruházás, lesz-e benzin normális áron, lesz-e következetes külpolitika? Hogyan?
Hát ilyenek. De tényleg, őszintén remélem, hogy a végén lesz mit ünnepelni.
