Az 1. részben láthattuk, hogy a nyugati antiszemitizmus, amely gyakorta a zsidók személyes fenyegetésével, testi inzultálásával, megverésével, nem egyszer akár meggyilkolásával jár, semmiség a magyarországi antiszemitizmus rettenetéhez képest. Idehaza már Soros elleni plakátok felragasztásáig fajult a helyzet, így nem csoda, ha a Fejlett Nyugati Világ (és az olyan kihelyezett csicskái, mint például Panyi Szabolcs) teljes döbbenettel szemlél minket. Talán csak illemből nem mondják, hogy idáig még a haláltáborokat felállító németek se merészkedtek, de, hogy így gondolják, az biztos. Sajnos az eddig felsorolt három, brutális antiszemita támadás nem a teljes lista, itt van még további öt vérfagyasztó agresszió.
4. Lyákobot megpróbálták halálra taposni egy munkagéppel
Ha eddig azon szörnyülködtünk, hogy Magyarországra is beteszi a lábát a nyugati, tettleges bántalmazástól sem visszariadó antiszemitizmus, akkor szembe kell néznünk vele, hogy ennél is rosszabb következett be. Magyarországon az a sunyi fajta antiszemitizmus vert gyökeret, amely ravaszul nem bánt senkit, hogy elhitesse magáról az erőszakmentességet. Ennek az antiszemitizmusnak esett áldozatul Lyákob Péter, nem sokkal azután, hogy Lyákob lett belőle. Ha ugyanis egyszer egy természetszerűleg gyilkos hajlamú jobboldali diktatúra gépezete elhatározza, hogy zsidókat fog pusztítani, akkor az úgy is lesz.
Lyákob halált megvető bátorsággal szállt szembe a diktatúrával, sőt, a pletykák szerint ma is ezt teszi, csak ezt már nem tudjuk ellenőrizni, mert nem szerepel a hírekben, és a szétbomlasztott családjáról sem oszt már meg őszinte, szeretetteljes adventi fényképeket a nyilvánosság számára.
Amikor azonban még tele volt vele a sajtó, akkor olyan erőt képviselt ez az állandóan zaklatott zsidó fiú, hogy Orbán Viktor bizonyára minden apró neszre felriadt éjjelente. Azóta sem tudjuk, hogy szándékosan megtervezett gyilkossági kísérlet volt, vagy csak a kormány gyűlöletpropagandája által feltüzelt magányos merénylő akciója, az viszont tény, hogy csak egy hajszál mentette meg az egykori Jobbik-elnök életét. Lyákob éppen egy videót forgatott a melósokat nem tisztelő Magyarország egy mikrotörténetéről, két dinnyével a hóna alatt, amikor megpróbálták megölni. A munkagéppel lesből támadó melós, aljas módon, legalább 3–4 km/órás száguldásba kapcsolt tolatásban, és csupán fültépő sípolással próbálta figyelmeztetni a politikustanoncot, hogy tűnjön már el a munkaterületről, ahol neki éppen dolgoznia kell. A tragédiát csak a helyszínen feszengő Steinmetz Ádám lélekjelenléte és a Lyákobot a nyilvános fellépésektől a munkalakásig kísérgető csivava éles csaholása hárította el. A Jobbik-elnök végül az utolsó pillanatban elugrott a felé száguldó gép elől, és perrel fenyegette meg az életére törő munkást. Reméljük, megnyerte a pert! Ez a legkevesebb!
5. Schweitzer bácsi szidalmazása
Magyarországon kétféle antiszemitizmus létezik: jobboldali kormány idején államilag támogatott, tomboló, a haláltáboroktól csak egy lépésre levő, illetve baloldali kormány idején izzó parázsként nyugtalanító, váratlan helyeken fellobbanó, amivel szemben a jóhiszemű, mindig békés megoldásokra törekedő baloldali kormány sajnos összességében tehetetlen. A lényeg, hogy az antiszemitizmus csakis a jobboldal bűne lehet, és a zsidóság megvédője csakis a baloldal lehet. A baloldal állhatatosan hazudja ezt időtlen idők óta. További alapvetés a baloldal számára, hogy ha senki nem követ el antiszemita támadásokat, antiszemita támadásoknak akkor is történniük kell, hiszen mi mással lehetne igazolni újra és újra a jobboldal erőszakosságát?
Schweitzer Józsi bácsi nyugalmazott, világhírű főrabbi nem szenvedett el testi sértést, ahogy a nyugat-európai zsidók oly gyakran. Vele sokkal rosszabb történt 2012-ben: rákiabáltak! Vagyis hát a hírek többségével ellentétben, valójában csak a Károly körúton odalépett hozzá egy vérszomjas gonosztevő, és azt mondta neki, hogy „utálok minden zsidót!”. Igaz, nem volt rá egy tanú se, de miért ne hinnénk el? Olyan bűntény ez, amely dobogós lett volna a magyarországi antiszemita támadások között, ha nem bukkan fel a Jakab nevű politikai kérész. A Mazsihisz azonnal cselekvésre szólította fel a döntéshozókat (tehát a jobboldali kormányt), hogy ilyen soha ne ismétlődhessen meg. A közismerten a baloldalhoz bekötött zsidó szervezet „az egész magyar zsidóság nevében felháborodással ítélte el ezt az újabb brutális köztéri támadást”. Igen, brutális támadást. Az ország viszont nem hördült fel ennyire.
Érthetetlen, hogy miért inflálódtak el mára az antiszemitizmussal kapcsolatos fogalmak a közbeszédben, ha a baloldal ilyen óvatosan és felelősségteljesen nyúl a zsidóüldözés tematikájához.
Intő jel volt mindenesetre ez a szörnyű incidens arra, hogy hova torkollhat a féktelen magyarországi antiszemitizmus. És mostanra valóban bebizonyosodott, hogy a plakátragasztás mindig egy szidalmazással kezdődik. Úgy is mondhatnánk: ahol rabbikra kiabálnak rá állítólag, ott plakátokat is fognak ragasztani.
6. Miklósi Gábor lerajzolása, miközben nem áll fel a Nélküledre
Azt értjük, hogy több régi monoteisztikus vallásban nem szabad ábrázolni az istenséget, illetve a legfontosabb prófétát. A Soros-plakátok tehát tulajdonképpen nemcsak antiszemita támadásnak, hanem egyenesen blaszfémiának minősülnek, és ezért váltanak ki földöntúli indulatot a híveiből. Szóval nem lehet lerajzolni a nagyfőnököt, de ezek a megátalkodott antiszemiták azt hitték, hogy másokat meg igen. Pedig Miklósi Gábor mindössze nem állt fel a Nélküledre, majd ezt szelíden meg is írta a béketeremtés hangján, a közös nevezőt, a nemzeti minimumot keresve a jobboldaliakkal, csak hát ezek a buta, kőagyú, antiszemita jobboldaliak provokációnak vették a kivagyi emberkedését. Bár centikre voltunk egy véres pogromtól, ami végül jött, az minden félelmünket felülmúlta.
Miklósi Gábort lerajzolták!
Ez a gúnyrajz aztán kikerült az utcákra is, pontosabban Budapesten egy darab hirdetőoszlopra kikerült egy darab plakát, amelyet Miklósi Gábor pont arra járó barátai pont lefényképeztek. Ugyan sehol máshol senki nem látott ilyen plakátot, miért ne hinnénk el, hogy nemcsak provokáció, és nemcsak azok rakták ki, akik egyből le is fényképezték? Miért hazudna ilyet valaki, hogy aztán egy jobboldal elleni, antiszemitázó médiakampányt indítson? Hát ez teljességgel abszurdum! A baloldal annál sokkal felelősségteljesebben áll a zsidósághoz, mintsem ilyen pitiáner módon használja fel a saját napi politikai sárdobálására.
7. A Gábriel-szobor
A magyarok antiszemiták. Azt hiszem, ebben nem lehet vita, erről a pontról kell indítanunk bármiféle további diskurzust. Márpedig ha a magyarok antiszemiták, akkor ab ovo kizárt, hogy ne érezzenek mindannyian permanens bűntudatot Magyarország, de tulajdonképpen a világ bármely antiszemita esete miatt. A németek jobbak nálunk, ők őszinte megbánással szembenéztek a múltjukkal, egy csapásra megváltoztak, és ezzel le is tették azt a szörnyű lelki terhet, hogy a második világháborúban zsidók millióit gyilkolták le ipari módszerekkel, hihetetlen szenvtelenséggel. Ők letették, de az nem úgy van ám, hogy akkor le van téve.
Azt a bűnt valakinek meg kell ám örökölnie! Na, kinek? Kik azok, akik antiszemiták? Hát, persze, hogy a magyarok! Na, ugye, hogy a magyarokat terheli most már az igazi erkölcsi felelősség a holokausztért?
Hát, kérem, ezek a magyarok próbáltak kisunnyogni ebből a felelősségből Gábriel arkangyal szobrának a felállításával. A szobor az ország német megszállási emlékműve, amely egyúttal azt közvetíti, hogy a németek az egész országunkon és népünkön erőszakot tettek, 1944. március 19-től pedig nemcsak hiénaként lihegve kiraboltak minket, hanem az országunkban zajló dolgokról sem mi döntöttünk, és a magyar zsidóságot is deportálták, jelentős részben elpusztították. A baloldal nem engedhette ennek a nézetnek a nyilvános megjelenítését, úgyhogy gyorsan újra előállítottak egy zsidó áldozatpózt, mozgósították a bőröndös embereket, és kimentek ordítani, woodstockozni az emlékműhöz. Az emlékmű üzenete világos, ám az nem, hogy mire jó az a szeméthegy és bazársor mellette.
+1. Az MDF megnyerte az 1990-es választást az SZDSZ előtt
Pedig olyan szépen ki volt találva minden. Jönnek majd az ÁVH-s gyerekek, akiknek a szüleit kicsit kivonták a rivaldafényből ‘56 után, mert túl sok vért ontottak, és túl nagy élvezettel akasztottak fel 18 éves gyerekeket. Ezeket a szülőket ugyan bőséges impexes, ipari és pénzügyi céges pozíciókkal kárpótolták a kádári időkben, ám bennük mégis maradt némi tüske.
Olyan szépen ki volt találva minden, hogy ezeknek a régebben ÁVH-s, majd a módszerváltáskor már impexes szülőknek az SZDSZ-es gyerekei majd szépen beülnek a bársonyszékekbe a kádári kommunisták után, és ha úgy öldökölni már nem is lehet majd a magyarokat, mint a bohó korai ’50-es években, de legalább vérvonal és persze felső irányítás tekintetében visszaáll a számukra kívánatos irányvonal.
Erre jött ez az érzéketlen Antall József meg a bölcsész barátai, és beleköptek a levesbe! Elképesztő, hogy a permanens fasizmus elleni harcből 1990-ben éppen kilépő Magyarország rögtön megengedett magának ilyen léptékű kollektív antiszemita támadást. Ez is bizonyítéka annak, hogy mindig ébernek kell lenni. Főképp, hogy a rossz példa ragadós, és a Fidesz megismételte a borzalmat. Alig állították vissza Magyarországon a népi demokráciát az MSZMP-s ókommunisták és az ÁVH-s gyerekekből álló SZDSZ-es újkommunisták, rögtön jött Orbán Viktor meg a jogász barátai, és ezúttal ők köptek bele a levesbe! Ami meg 2010 óta van, arról jobb nem is beszélni. Nem véletlen, hogy ezen az utolsó, illetve az első eseten kívül, a cikk összes antiszemita támadását a 2010 utáni érában követték el. Ez a rettegés már szinte elviselhetetlen! Európa, segíccs!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS