Szurkolói szemmel talán az alábbi mondatok foglalják össze legjobban, hogy mi történt a focival. A Szuperliga megvalósítását ugyan megakadályozta az elemi erejű szurkolói felháborodás, de a FIFA és az UEFA ugyanaz a korrupt szervezet marad, mint volt. Aki szereti a labdarúgást és tudja, hogy milyen volt eredetileg, az rengeteg apró veszteséget volt kénytelen elviselni az elmúlt évtizedekben. Arról nem is beszélve, hogy minden országban, sőt, tájegységenként kicsit másképp játszották a helyiek. Ez a különbözőség volt benne az egyik legjobb dolog. Egy igazi szurkoló gondolatai következnek.
Az egész már akkor elkezdődött, mikor az első nevek felkerültek a mezekre, majd a klasszikus 1-11 számozást kibővítették 1-99-ig. Jött a harmadik számú mez, amely általában a klub tradicionális színeitől teljesen eltért, de mégis el lehetett adni a piacon. Természetesen minden évben más mez, hogy vastagabb legyen a tárca.
Jöttek a kínai, arab befektetők, megvásárolták, majd megváltoztatták a klubok címereit, színeit, neveit, eltörölték hagyományait. Jött a TV befolyása, érkeztek a péntek esti, vasárnap déli, hétfő esti meccsek, csak hogy minél több ember üljön le kanapéra a képernyő elé, és fizessen a fizetős csatornákért. Felkerültek a kínai szponzorok a mezekre és már reggel kellett játszani, hogy a világ másik végén is nézhessék, mert minél nagyobb a nézettség, annál nagyobb a bevétel. Jöttek az egész évben lehetséges igazolások, csillagászati összegekért vásárolták meg játékosokat és szakították ki a kis klubok kezéből, mert azok nem tudtak versenyezni a nagy nyugati klubokkal.
Mi meg csak néztünk, és nem értettük, hogy kelet-európai csapat miért nem lehet partiban egy nyugatival. Jöttek a névtelen külföldiek, aztán mosolyogtunk, mikor egy magyar csapatban tizenegy külföldi szerepelt a kezdőben, a magyar, helyi fiatalok helyett. Aztán megszoktuk ezt is. Jöttek a pofátlanul magas jegyárak, az ülőhelyek, mi meg csak azt vettük észre belőle, hogy a munkásosztály teljesen eltűnt a lelátókról, helyüket pedig átvették az érzelemmentes, fizetőképes turisták a világ minden részéről. A hangulat eltűnt, az arénák átváltoztak színházzá. A BEK-et eltörölték, jött a BL, ahol olyan csapat is indulhat, ami soha nem nyert bajnokságot a hazájában. Minél több meccs, annál több bevétel.
Lettek korlátok közé terelt játékosok, és az érzelmek szigorú büntetése, már örülni sem örülhettél akárhogy, mert egyből sárga lapot kaptál. Végignéztük, ahogy Nyonban külön raktárhelyiséget bérelt az UEFA, hogy a Katarból érkező megpakolt bőröndök elférjenek, egy vb-ért cserébe. Senkit nem érdekelt, hogy emberek százai halnak meg az építkezésen, és a téli világbajnokság, ami az összes bajnokságot keresztülhúzza. A bőrönd tartalma fontosabb volt. Sokan azt mondják, a futball halott. Nincs igazuk, a futball mindaddig élni fog, míg a kis srácok lent rúgják a bőrt az utcákon, tereken, két ledobott póló a kapujuk és könnyes szemmel rajonganak azokért a példaképeikért, akik a város utcáin nőttek fel, és átérzik, milyen a helyi focicsapat sikeréért küzdeni. A modern foci jöhet, rombolhat, de az érzelmeket nem pusztíthatja el soha.
Forrás: Nagy Balázs Facebook-posztja; Fotó: MTVA/Róka László
navisos
2021-05-02 at 09:36
Meg fogjuk érni azt is, hogy a Fradi csupa néger játékossal fog játszani.
Egyszerű és magyar
2021-04-28 at 07:55
Szerencsére még emlékszem amikor a foci a fociról szólt. Kint lehettem a stadionban a kettős meccseken, amikor 80.000 férőhelyes “Népstadion”-ban a férőhelyek rendre kevésnek bizonyultak. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy Albert Flórián, Varga Zoltán, Szőke Pista, átigazoljon egy másik klubba. A Ferencváros volt az életük. Ugyan így szintén kizárt volt, hogy egy Bene Zámbó vagy Fazekas elhagyja az Újpestet egy másik magyar csapathoz igazolva. Nem voltak ilyen pénzek, de az, hogy valaki felhúzhassa hétvégén a kedvenc csapata mezét, és 80.000 ember előtt játszhasson, az akkoriban megfizethetetlen érzés volt. Ezért van az, hogy egy-egy rangadón szív nélkül játszanak a játékosok, akiket csak a fizetésük motivál. Mit tudhat egy Tokmac vagy egy Tallo arról, hogy mi az érzés, hogy inkább meghalok, minthogy vesztesként hagyjam el a pályát mondjuk egy ferencváros – Ujpest meccs után…..Én még láthattam….
Bukfenc
2021-04-26 at 18:14
Meg kellene szabni, hogy egy csapatban hány külföldi / pl: 5 / lehet egyszerre a pályán.Jussanak végre a magyar fiatalok is játéklehetőséghez.
Gyurcsev Klárenc
2021-04-23 at 11:47
csepel
A Kisvárda kezdőjébe még így is eggyel több magyar volt, mint a “nemzet csapatában”, a Fradiban…
Hesslerezredes
2021-04-23 at 10:08
Márpedig mára a futball vegytisztán “panem et circensis” lett.
Igazi népbutító és szórakoztató cirkusz.
És a cirkusz csak az ókori Rómában volt ingyér’, mára ez kőkemény üzlet lett – the business of the business is the business!!!!
Lehet amatőrködni, de arra a kutya sem kíváncsi.
Ezért mondom én, hogy a futball tartsa el magát.
És ez Orbán legnagyobb bűne, nem is bűne, az annál sokkal több: hibája, hogy erre a cirkuszra közpénzt áldozott.
Az első erre költött fillér kidobott pénz volt az ablakon.
csepel
2021-04-23 at 08:03
Valóban, én csak néztem, illetve hallgattam a NEVEKET a Kisvárda-Ferencváros mérkőzésen. Minca, Odyntsov, Cirkovic, Prenga, Ene, Kravchenko, Leoni, Bumba, Karabelov, Zlicic, Lucas, Simovic, Camaj, Navrátil, Sassá, Viana, ja és van kilenc magyar is…. És ez csak a Kisvárda!
Csak_úgy
2021-04-23 at 00:21
Város szélén ezt átéltem gyerekkoromban. Volt a kertek végében egy nagyobb terület, senki földje, rendbe tettük, betömtük a lyukakat a pályát készítettünk, aztán kapuk is lettek, igaz csak akácfából és háló nélkül, pólók helyett, lett bőrlabda is, végül az egész utcának két csapata is, sőt bíró is akadt, aki tényleg sípot fújt. Hétvégenként rúgtuk a lasztit, kicsik, nagyok, öregek. Aztán egyszer jött a csúnya bácsi, jöttek az agyagföldben lakók, nekik építettek ott házakat, mint ahogyan Rajz János mondta, csak az a szép zöld gyep, az fog nagyon hiányozni, végül az évek alatt putrivá váltak a házak és szeméttelep minden udvaron.