A „Gorilla” és az „Együgyű” – Péter Gábor és Bálint István furcsa párja, valamint a sötét titkokat rejtő Janikovszky család

A PestiTV-n csütörtökön levetített dokumentumfilmünk (Levelek a bolondokházából) kapcsán körbejárjuk a szörnyű történet antihőseit. Most nem a saját feleségét a Lipótra juttató Janikovszky Bélát, hanem főnökét, Péter Gábort és annak „mesterét”, Bálint Istvánt. A szintén ÁVH-s Farkas Vladimir visszaemlékezése szerint Bálint folyamatosan eligazítást tartott Péter Gábornak, akin sokszor lehetett látni az elmebetegség jeleit. Vajon őrült volt? Vagy csak egy az amorális, az eszméért és a túlélésért bármire kész elvetemült kommunisták közül? Ezt nem mi fogjuk eldönteni. Az tény, hogy mártírként tekintett magára. És sem ő, sem senki nem lett elszámoltatva a bűneiért.

Három volt ÁVH-s tiszt, Péter Gábor, Bálint István és Janikovszky Béla az antihősei a Levelek a boldondokházából című kreatív dokumentumfilmünknek, amelyet még tavaly mutattunk be, de csütörtökön levetítettünk a PestiTV-n. Hol máshol, mint A hálózatban.

Bár a film elsősorban az első feleségét a bolondokházába juttató Janikovszky Béláról és a meggyötört asszonyról szól, fontos szerep jutott Péter Gáboréknak is. Janikovszkyról – aki már akkor is együtt volt a későbbi Janikovszky Évával – talán már elég szó esett, most nézzük meg kicsit a Péter, Bálint kettőst.

Farkas Vladimir a Péter, Bálint kettősről

Zinner Tibor jogtörténésznél kevesen tudnak többet arról a korszakról [ha egyáltalán], véleménye már csak azért is megkerülhetetlen, mert mind Péter Gáborral, mind Bálint Istvánnal elbeszélgetett a nyolcvanas években. Filmünkben Zinner azt mondta, a külsőleg leginkább gorillaként leírható Bálint egyfajta tanácsadó szerepet is betöltött Péter mellett. Hosszan sétálgattak a medence mellett, s közben átbeszélték a „tennivalókat”. Ezt erősítette meg Farkas Vladimir régi publicisztikája is [ami éppen abban a Kapuban jelent meg, amelyről könyvemben is írtam].

Farkas Mihály fia is az ÁVH-t erősítette, a kimondottan mérgező környezetben felcseperedő [jellemző, hogy az apja szóba sem állt vele, amikor együtt voltak a börtönben, úgy éltek ott, mint két idegen], egész életét a kommunista mozgalomban élő tiszt volt szinte az egyetlen, aki nyilvánosan is kritikusan szemlélte a saját és az egész erőszakszervezet szerepét. Ennek nyomát sem láttuk sem Péter Gábornál, sem a minden visszaemlékezés szerint cinikus és mindenre kapható Janikovszkynál, ahogyan a gátlástalan pszichiáternél, Bálint Istvánnál sem.

Farkas Vladimir fotója. Forrás: História, arcanum.hu

Nyilván Farkas Vladimir szavait is egészséges kétkedéssel és forráskritikával kell kezelnünk, de nagyon is fontos, hogy ő belülről hogyan látta ezt a kettőst.

„Dr. Bálint István a 80-as évek elején úgy látta, Péter Gábor már a kezdet kezdetén maga is felismerte, hogy egy vagy két számmal nagyobb cipőt adtak neki. Ezért a kiéleződött belpolitikai helyzetben, amikor az MKP minden eszközt latba vetett egyeduralmának megteremtése érdekében, szüksége volt egy olyan beszélgető partnerre, akinek elmondhatta, hogy min meditál, mi az amit ért, mi az, amit nem.

Így alakult ki az a helyzet, hogy Péter Gábor a délelőtti munka után nap mint nap több órát dr. Bálinttal töltött. Természetesen dr. Bálint értelmezése szerint ő sohasem mondta Péternek azt, hogy ezt, vagy azt csinálja. Ugyanakkor állítólag korán felismerte, hogy a családon belüli elmebetegség jelei Péteren is kezdenek kiütközni.

Mindig új ruhában az egykori szabósegéd

Ennek tekintette a mániákus ruhavarratást. Szerinte szinte nem volt olyan nap, hogy amikor bement Péterhez, ne a szabót találta volna ott méretvétel, vagy ruhapróba közben. Állította, hogy Péternek több száz öltönye volt. Azonban nemcsak ezt minősítette paranoiás jelenségnek, hanem testének az állandó fogdosását is.

Harmadik jelenségként a kis ember komplexusát tartotta meghatározónak. Dr. Bálint szerint Péter és Rákosi között létezett egy olyan lelki vagy pszichikai kapcsolat, ami az ilyen kis embereknek az egy húron pendülését gyakran kiváltja.

Dr. Bálint AVH-s barátai egyrészt megerősítették, hogy Péter Gábor valóban skizoid volt, de barátjuk szerepét Péter Gábor mellett sokkal összetettebbnek és fontosabbnak látták. Szerintük Bálint Pista nemcsak pszichiátere és gyóntatója, hanem legfőbb tanácsadója is volt Péternek. Hiszen ő volt az egyetlen, aki előtt az ÁVH vezetőjének semmiféle titka nem volt és akinek a tanácsait, véleményét mindig komolyan vette. Dr. Bálintnak ez az utóbbi szerepe az ÁVH központjában közismert volt.

Péter Gábor, az Államvédelmi Osztály vezetõje és Kádár János, a Magyar Kommunista Párt fõtitkárhelyettese beszélget. Fotó: MTI

Én laikusként cáfolom több esztendei szoros kapcsolatom alapján, hogy Péter Gábor elmebeteg volt. Nem ez az egyedüli eset, amikor Sztálintól kezdve a sztálinizmus alvezéreit és helytartóit ezzel bélyegzik meg. Ha ez igaz lenne, akkor embertelen bűneik nem az igazságszolgáltatás, hanem az elmeszakorvosok hatáskörébe tartoznának elsősorban.”

Magam is írtam már arról cikket, hogy Péter Gábor családjában az elmebetegség nem volt ismeretlen jelenség [a nővére konkrétan a Lipótra került], ahogyan az is sokatmondó, amit Bálint István letartóztatása idején történt. Egy jegyzőkönyv szerint megtalálták „Eisenberger Benő” „kórtörténetét”. Ez Péter eredeti neve volt. Az igazán furcsa nem is a találat, hanem az azt követő cselekedet: az iratot megsemmisítették.

Emberi cselekedetek: üres lapok

Az is nagyon fontos, amit Farkas Vladimir Péterék emberi jelleméről írt. Ugyanarra a mérhetetlen gonoszságra, ürességre, közönyre és cinizmusra céloz, amit annyi visszaemlékezés, tanúvallomás is megerősít. Farkas „Az ÁVH vezetőjének emberi cselekedetei” című szövegrészlete meglehetősen rövid:

„Ilyesmiről nem igen tudok, de nem kizárt, hogy ez is előfordult. A Szovjetunióban még a Nagy Terror csúcspontján is megtörtént, hogy letartóztatottakat a vádak megalapozatlansága, bizonyítékok hiánya miatt szabadlábra helyeztek, sőt korábbi beosztásukba is visszakerültek.

Nálunk erre nem akadt példa. A Gulagok rabszolgáinak legalább egy része levelezhetett családtagjaival, találkozhatott velük, élemiszercsomagokat kaphatott. Az ÁVH börtöneiben és Recsken ilyesmiről álmodni sem lehetett.

Péter Gábor egyetlen emberi tettének a nyomát a már említett 1956 júliusában készült beadványában vélem felfedezni, amikor felesége, az általam is akkoriban tisztelt Simon Jolán meghurcolása ellen emelte fel szavát.”

Ma már az is köztudott, hogy Péter Gábor mártírként kezelte saját magát. Persze nemcsak ő, hanem az a Gobbi Hilda is, aki színésznek zseniális volt, emberként viszont kevés jót lehetne róla elmondani [annak ellenére, hogy mennyi mindent összehazudoztak róla az elmúlt évtizedekben]. Így is halt meg 1993-ban. Háboríthatatlanul. Tetteivel, halottaival nem szembesítve.