A Hadházy-saga II. rész: Balfácán vagy “Kula Bá”?

Bevallom, eredetileg „balfasz vagy szarkupac” lett volna, de még mielőtt az aktuális napi szerkesztőt zavart fejvakargatásra késztetném, hogy vajon a címben szerepelhetnek-e ezek a szavak, gondoltam, megkímélem a dilemmától. Meg hát így viszont rögtön két kiváló filmtörténeti alkotásra is sikerült referálni a címadással…

Először röviden az előző rész tartalmából…

Készítettem egy rövid beszélgetést Vastag Tomi, egykori X-faktoros énekessel, aki jelenleg önkéntesként szállít ki kórházakba védőfelszereléseket és elmesélte, hogy most, hogy az egészségügy már fel van készülve, nemcsak lehet, de kell is lazítani a korlátozásokon. Hiszen a vírus magától nem megy el viszont, ha szép lassan minden országban a lakosság jelentős része (többségében tünetmentesen) átesik rajta, akkor valóban olyan lesz, mint a többi hasonló járvány (pl. a sima influenza); nem veszélyezteti a mindennapi életet. Akiket pedig súlyosabban érint, azok mindannyian a megfelelő ellátást tudják kapni a kórházakban és, ha nincs komolyabb alapbetegségük akkor szépen meg is gyógyulnak.

Hadházy Ákos ezt a beszélgetést látva először egy teljesen zavaros, össze-vissza vagdalkozó reggeli Facebook-posztban, majd napközben a szöveget lecserélve (talán már kevésbé bexanaxozva, vagy talán konzultálva egy nála profibb propagandistával, esetleg pl. Czeglédy Csabával vagy Gál J. Zoltánnal, ki tudja…) egy már sokkal összeszedettebb, tudatosabb hazugságcunamiban ecsetelte, hogy micsoda baj van, a kormány szabadjára akarja engedni a betegséget, mind meghalunk. Tényleg, nézze meg bárki a videót (nem hosszú, 6 és fél perc az egész), és döntse el, hogy egyértelmű-e, amiről szó van benne és csak Hadházy ennyire hülye… vagy direkt játssza el a hülyét. Egy héttel ezelőtti vezércikkemben pontosan ezt a kérdést tettem fel. Hogy Hadházy Ákos vajon egy kretén vagy egy aljadék; vajon nem érti vagy nem akarja érteni (és direkt félremagyaráz, hazudik), amit lát, hall. A konklúzió nagyjából az volt, hogy alapvetően egy kretén, mert össze-vissza beszél, de mivel a hazugságok egy koherens egésszé, félrevezető, manipulatív hangulatkeltéssé állnak össze, valójában egy aljadék. De a történet folytatódik, s be kell látnom: tévedtem…

Újabb Hadházy poszt…

Hadházy Ákos ugyanis újabb Facebook-posztban reagált a cikkre, s leírta nagyjából ugyanazt. Hogy márpedig igenis azt mondta Vastag Tamás, hogy kb. mind meghalhatunk, hogy a kormánynak nem számít az emberélet…Persze hozzátette Hadházy, hogy a gazdaságnak nem szabad teljesen tönkremennie (rájött az ellenzék, hogy erről a pályáról gyorsan le kell jönni, mert nemhogy nem hoz nekik szavazatokat, hanem a saját szavazóik is ellenük fordulnak), de alapvetően ugyanazokat a mantrákat ismételgeti, és egyáltalán nem zavarja, hogy egyik mondatával cáfolja a másikat.

Minden külön értesítés helyett.

Baromi nagy bajban lehet a lúdoktor (és talán vele együtt a teljes ellenzék), ha már önkéntesként dolgozó énekesek által mondott – egyébként teljesen rendben lévő – dolgokba, információkba kell belekötni, ezen keresztül kell támadni a kormányzatot, celebekkel készült beszélgetéseket kell felhasználni nyakatekert, se füle-se farka érvelésekhez, szavazóik indoktrinálásához. Mert ezek szerint a kormány vagy nagyon jól, beleköthetetlenül végzi a dolgát és kommunikál, vagy Hadházy ennyire frusztrált, és legközelebb már a Grimm testvéreken kéri számon, hogy Hófehérke miért a patriarchális társdadalom szexista nőideálját testesíti meg…

Agymenés ez is…

Hadházy újabb agymenése azonban a helyes válaszra is rávilágított. Persze ettől még egy szerencsétlen balfácán, ahogy önmaga hatása alá kerülve egyre bénább és vállalhatatlanabb performanszokat ad elő, meg persze egy szarkupac (vagyis „Kula bá”) is, ahogy gátlástalanul hazudik, és magyaráz bele valaki másnak a szavaiba olyat, aminek nyoma sincs valójában. De igazából sem lenézni, sem megvetni nem szabad, hanem kifejezetten sajnálatra méltó. Ez az ember ugyanis egy monomániás elmebeteg. Aki újra és újra – egyre gyérülő médiaérdeklődés mellett is – visszajárt az MVTA székházához. Aki ugyanazokat a köröket rója (szó szerint, magánrepülővel) Felcsút és környéke fölött. Aki a Clark Ádám térre minden nap ugyanazt a dudálós tüntetést szervezi meg. Aki ugyanazt az agymenést kiírja még egyszer a Facebook-ra. Aki, ha rákattan valamire akkor egész egyszerűen nem képes lekattanni róla.

Igen, a benzodiazepin vagyis a Xanax hatóanyaga is tud ilyen „rákattanós” lenni. Sőt, a túlzott, kontrollálatlan használata további pszichés problémákat is okozhat. Némi szakmai véleményeknek is utána érdeklődtem arra vonatkozóan, hogy lehet-e egyértelműen a Xanaxra fogni Hadházy megborult elmeállapotát. De úgy tűnik egy ennél mélyebb, pszichiátriás személyiségzavarral, személyes frusztrációból eredő, kontrollálhatatlan gyűlölettel és agresszióval állunk szemben. És ez a valami olyanból eredhet, hogy vele – legalábbis ő így érzi – nagyon kibasztak, esetleg belegázoltak az önérzetébe, hiúságába, súlyosan megsérült az egója… amitől nagyon berágott. Hogy ez valami földügy, a földprogramhoz, a tolna-megyei földmutyikhoz kapcsolódó sztori miatt van-e, amiben meg van róla győződve, hogy vele szemben igazságtalanság történt (és lehet, hogy tényleg volt is ilyen), és mások több földhöz jutottak, mint ő és a családja… ez valószínűleg sosem derül ki. Vagy, hogy esetleg a Fideszben (ahol annak idején politizálni kezdett!) nem kapta-e meg azt az elismerést, előmeneteli lehetőséget, amelyre saját magát predesztinálta… ebben lehet némi ráció, ugyanis nem ő volna az egyetlen olyan politikus, aki önmaga hatása alá kerülve, magát sokkal magasabb polcra helyezve saját képességeinek plafonjába ütközött, és emiatt másokat hibáztatott. (Nyilván elsősorban, mint mindenért: Orbánt.)

Egy fénykép Hadházy Ákos független parlamenti képviselőről, amely az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. október 21-én készült. MTI/Kovács Tamás

Túl magas polcra került…

Miután aztán otthagyta a Fideszt lehet, hogy valahol másutt „alányúltak”, kapott egy kis lóvét meg sok-sok buksisimogatást, ettől aztán még jobban elhitte saját magát, ugyanakkor még erősebb lett benne a gyűlölet is a Fidesz iránt. A pontos kórképet nem ismerhetjük, pedig nem ártana: maga Hadházy járna a legjobban, ha inkább kezeltetné magát, mintsem, hogy hőst próbál játszani – időnként konkrétan pókember-jeleneteket előadva.
Valószínűleg eleve nem kellett volna magasabb polcra, a nagypolitikába képzelnie saját magát; még az is lehet, hogy állatorvosként kiváló volt. Végül is, ha a hobbiját, az eléggé költséges magánrepülőzést fedezni tudta belőle, akkor tényleg egész jó állatorvos lehetett; nem valószínű, hogy politikusként, az antikorrupció legeltökéltebb harcosaként ilyesmire futná neki…
Megboldogult nagyapám is igencsak megbecsült állatorvos volt anno; a magyarországi szarvasmarha-állomány gümőkór-mentesítése az ő nevéhez fűződik. Az ország minden Állami Gazdaságában és Termelő Szövetkezetben ünnepelt vendég volt, s azon nagyon-nagyon kevesek egyike, aki tevékenységéért a Munka Érdemrend arany fokozatát úgy kaphatta meg, hogy egy pillanatig sem volt párttag. A rendszerváltáskor számára is adott lett volna a lehetőség beszállni a politikába, de ő rendelkezett a megfelelő önreflexióval, és ismerte a saját korlátait. Kár, hogy Hadházy Ákos ezzel szemben teljesen elvesztette az önkontrollját, a realitásérzékét, és önmagát folyamatosan lejáratva (persze egy szűk rajongói kör éljenzése közepette, ami épp súlyosbítja a betegséget), patologikus tüneteket mutatva, se-hall-se-lát-Dömötörként csörtet előre a monomániás gyűlölet útján. Mindenkinek, így valószínűleg neki is sokkal jobb lett volna, ha (a mások pénztárcájára való fixálódottság helyett) továbbra is inkább a tehenek seggében turkál.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS