A hosszú menetelés, a nagy sorban állás és a paraziták kora
A hosszú menetelés tette lehetővé a kínai kommunista hadsereg túlélését annak ellenére, hogy menet közben állományának kilencven százalékát elvesztette. Ez a viszonylagos részsiker alapozta meg Mao Ce-tung vezető szerepét, egész egyszerűen azért, mert a többiek meghaltak… A magyar baloldal hosszú sorokban készül a saját menetelésére, amit magasztos kifejezéssel „demokratikus előválasztásoknak” neveztek el. Vannak, akik elől állnak, míg mások hátrébb próbálják kivárni idejüket. Megint mások élősködőként kapaszkodnak bele a hosszú sorban állók valamelyikébe, bízva a túlélésben. Vajon ki fog a nagy magyar baloldali menetelés végén megmaradni? Mert aki most kihullik, az végleg eltűnik.
Sorban állás még sosem volt ilyen szórakoztató. Mennek, mendegélnek, egymás után a miniszterelnök-jelölt-jelöltek és az egyéni választókerületi képviselőjelölt-jelöltek. Habár a legtöbb helyen a sorrendet már megrajzolták (betartva a másfél méteres egészségügyi távolságot), ám mégis tréfás látni, mikor egy-egy előre állított jelölt-jelölt hátra mutogatva bizonygatja saját maga nagyságát. És a végső sort, azaz a közös listát még nem látjuk. Pedig oda még többen akarnak majd eljutni.
Mennek, mendegélnek az önjelölt messiások
Elől Karácsony Gergely, utána Dobrev Klára, őutána Jakab Péter, majd a többiek. És valahol a sor végén pipiskedve Fekete-Győr András is integet – hátha észrevesszük őt is. Még valaki? Csak bátran, csak bátran! Lássuk csak a menetelő sort! Pálinkás József, aki bebizonyította, hogy a Fidesz-árvák nem létező társadalmi csoport, nincs ilyen politikai kategória, legfeljebb sértődött értelmiségi huncutság, már úgyis kiállt a nagy menetelésből. Ez senki kedvét ne vegye el! Jut még így is néhány hely – persze csak akkor, ha a sort vezénylő Gyurcsány Ferenc is úgy akarja.
A baloldalon most több miniszterelnök-jelölt-jelölt tolakszik be az egyre hosszabb sorba, mint ahány párt saját erejéből be tudna jutni a parlamentbe – ami azért jól mutatja a helyzet komolytalanságát. És ez ugyanígy lesz a listás helyeknél is.
De nincs is ezzel baj a „haladó demokratáknál”, hisz a demokrácia szót mindig is úgy csűrték és csavarták a rendszerváltoztatás óta, hogy abba senki más (értsd. jobboldali) ne férjen bele. Nekik a sorban állás jutott, ők ezt mindig is többre tartották, mint a valódi többségi szavazást. (Valami ilyesmi logikája volt a szocialista állampártnak is.)
Azt azonban egyik önjelölt tolakodó sem veszi észre, hogy ha a választók többsége nem hiszi azt el, hogy a jelölt-jelöltek közül bármelyik is képes megfelelően és elég ügyesen kormányozni, nemzetközi színtéren tárgyalni, a sokasodó globális válságokat kezelni és valamiféle hihető jövőbeni célt, víziót, tervet hitelesen kínálni, akkor a miniszterelnök-jelöltsége pünkösdi királyság marad csupán.
Élősködők és ingyenélők a baloldalon
Az élősködő (vagy parazita) egy olyan élőlény, amely a másik faj élő egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik. A természetben létezik kölcsönösségen alapuló formája, ami már-már a szimbiózisba alakul át, de azért ez nem elterjedt.
A magyar baloldalon is megjelent a parazita életmód. No persze nem a személyeket, hisz dehumanizálni nem fogunk (szemben a független–objektív véleményvezérekkel), hanem a pártokat, a pártnak látszó csenevész gyülekezeteket illetjük e kifejezéssel. Azokat a politikai közösségeket, amelyek önmagukban nem életképesek, csupán egy „gazdatesten” tudnak létezni.
MSZP, Párbeszéd… LMP? Ki vagy mi lesz az, aki vagy ami magára veszi a terhet és megmenti ezeket a pártokat? Meg akarja-e egyáltalán valaki vagy valami menteni őket?
Ám a legnagyobb élősködő mégis csak a Momentum, ami 2018-ban a magyar parlamentbe sem jutott be, majd eljátszotta, hogy mennyire önálló, független és tisztességes. Szakítani akart a baloldali múlttal, a Gyurcsány-rendszerrel és megdönteni a jobboldalt, illetve az Orbán-korszakot. Most meg azt látjuk, hogy mégis Gyurcsány Ferencet és a baloldalt választja azzal, hogy felkéredzkedik az úgynevezett ellenzéki összefogás „gazdatestére”. Ők azok, akiknek bőven van idejük várni a hosszú menetelés végéig, még akkor is, ha most éppen Gyurcsány Ferenc vezeti a sort.
Nehéz megjósolni, hogy a hosszú menetelés végén ez a parazita életmód jó stratégiának fog-e bizonyulni, mindenesetre, ha a gazdatest elpusztul, akkor elpusztul az élősködő is…
Ez pedig felkiáltójel azoknak, akik most a megerősödött DK–Jobbik tengelyre szállnak fel úgy, hogy közben feladják saját identitásukat. Ha egyáltalán valaha volt nekik ilyen…
Végül megáll majd a hosszú menet... vagy mégsem?
Lesznek, akik eljutnak a végpontig, de olyanok is, akik hamar elpusztulnak.
Valaki túléli a hosszú baloldali menetelést, a nagy többség viszont eltűnik, elenyészik és elmúlik. Elmúlik, akár a miniszterelnök-jelöltté váló személy hirtelen jött, a rá való kíváncsiságból eredő érdekessége. És marad a nevetséges sorban állás. Amelyről egyre inkább Örkény egyik egyperces példázatának vége juthat az eszünkbe, amely ugyan más célzattal íródott, de örök érvényű mondanivalója, a nagy büdös semmi felé menetelő szimbolikus szereplők sorának látványa minden hasonló történelmi helyzetre ráillik. Így:
„Elöl a tojás, utána Berengár király, őutána a fél bicikli, aztán Jézus Mária Szent József és Bertolt Brecht, utoljára Takariko Kiriwi, a szemüveges asztalitenisz-világbajnok. Mennek, mennek, mendegélnek. Mennek, mennek, egy szót se szólnak. Még ma is mennek, ha meg nem haltak.”
Fotó: Facebook