A „karrier hazaáruló” ellenzék mára már nem a magyar politikai élet része, hanem a brüsszelié!

Aligha választhatott volna rosszabb időpontot brüsszeli színvallására az ellenzék, mint az önkormányzati választások hajráját. A számukra a lehető legrosszabb időpontban „pozicionálták ki” magukat a magyarországi politikából. Mint a nyugat-európai birodalmi erők segédcsapatai, nem tehettek mást: most kaptak parancsot a magyar biztosjelölt megtámadására, mert most volt erre a gazdáiknak szüksége. Habár ezek annyira hülyék, hogy még az is lehet, Gyurcsányék adták azt a tanácsot a tartótisztjeiknek, mert jól jön szerintük a kampányban, hogy Trócsányi László biztosi kinevezését meg kell akadályozni.

Igazából érthetetlen az ellenzék viselkedése ebben a kampányban. A kierőszakolt összefogás három ellenzéki párt rövid távú megszűnését is fogja eredményezni: az MSZP, a Jobbik, az LMP már a kampány alapján is politikai hullának tekinthető. És ezt mindhárom politikai párt vezetése tudja, sőt, láthatólag bele is egyezett pártja politikai öngyilkosságába. Egyik párt elnökével sem lehet nagyon találkozni a kampányban.

Teljesen átadták a politikai kezdeményezést a soraikban tapasztalható káosznak, és valami miatt a saját sajtójuk jelentet meg róluk lejárató anyagokat, továbbá elengedni látszanak a budapesti főpolgármester-választást is.

A kampányukat gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni egy országgyűlési választás kampányától. A közös polgármester-jelöltjeik zömében nem helyi programmal rendelkező helyi politikusok, hanem magukat civilnek álcázó politikai aktivisták vagy ultraliberális SJW-ok (Social Justice Warrior), akik a kormány megdöntéséhez szükséges eszköznek tekintik csupán az elfoglalni kívánt települést (önkormányzatot). Ezt nem is nagyon rejtik véka alá; nem tűnik úgy, hogy félnének attól, hogy ez elrettenti a szavazóikat. Szinte teljesen azzal a tartalommal kampányolnak, amellyel az EP-választásokon Nyugat-Európában a liberálisok és a zöldek. Az EP-képviselőik teljesen az európai progresszívek képviselőként adják el magukat itthon, meg sem próbálkoznak nemzeti célok megfogalmazásával, csak az ideológiai import érdekli őket.

Különösen meglepő az a primitív káröröm, az a beteges kéjelgés, amit akkor mutatnak, ha úgy gondolják, sikerült ártani a Magyar Kormánynak, vagy bármely olyan magyar képviselőnek, hivatalnoknak, aki nem liberális. Egészen elképesztő személyes gyűlölködés üt át ezeken a megnyilvánulásokon.

Elmondható már 10 nappal a választás előtt, hogy ez minden demokratikus idő legocsmányabb, legembertelenebb kampánya, amelyben az ellenzék már tényleg semmivel sem törődött, csak a legrövidebb hatótávolságú politikai haszonszerzés illúziójával. Durvább, mint a tavalyi országgyűlési választás kampánya, amiből levonható az a következtetés, hogy az ellenzék két létezőnek tekinthető pártja, a Demokratikus Koalíció és a Momentum Mozgalom értékelése a saját helyzetéről milyen. Helyi beágyazottság híján akarnak egy szimpla önkormányzati választást világmegváltó, a közjogi viszonyokat is felülíró kvázi forradalommá konvertálni, teljes egészében külföldi erőforrásokra és receptekre alapozva. És persze lerabolva a többi ellenzéki töredék maradék erőforrásait. Céljuk az alkotmányos önkormányzás valós pozícióinak megszerzése, de ez csak eszköz egy Magyarországon kívüli politikai program érvényesítésére.

Az elmúlt hónapokban egyértelművé vált, hogy a magyar ellenzék sem az EP-ben, sem az Országgyűlésben, sem az önkormányzatokban nem a magyar választópolgárokat képviseli. Ezt maguk is elismerik, hiszen nyíltan hangoztatják, hogy olyan ideológia szolgálatában állnak, amely a magyar szuverenitás teljes felszámolására törekszik.

A magyar ellenzékre szavazni olyan, mintha valaki 1944-ben a Wehrmacht-ra vagy 1945-ben a Vörös Hadseregre szavazna. Még csak nem is Sztálinra vagy Hitlerre, hanem közvetlenül a lakosságot kirabló, gyilkoló megszálló csapatokra. Úgy, hogy ezek az erők egyébként teljesen egyértelműen egy kirablási programmal és lakosságcserével kampányolnak.

Új fogalommal kell megismerkednünk: talán a „karrier hazaáruló” kifejezés ragadja meg leginkább ezeknek az embereknek a jellem- és identitáshiányát. Foglalkozásszerűen űzik ezt a szakmát, ideológiai meggyőződésből; Magyarország megszüntetése a karriercéljuk.

Magyarországon mostantól minden választás népszavazás is, és arról is szól, hogy a hazánkat, az országunkat, a nemzetünket ne olvasszák be a Birodalomba. Az ellenzéki indulók gyakorlatilag külföldiek; azt kérik, hogy adjuk oda nekik az országunkat, a városunkat, a falunkat néhány jól hangzó hazugságért cserébe.

Fotó: Horváth Péter Gyula