Pesti Srácok

A Momentum menekülni próbál román testvérpártjuk öleléséből, de nem biztos, hogy sikerül

A Momentum menekülni próbál román testvérpártjuk öleléséből, de nem biztos, hogy sikerül

Újabb viharokat kavar Klaus Iohannis, román államelnök botrányos, rasszista kijelentése, amelyben a román szocikat vádolta a „nemzeti liberális” politikus azzal, hogy eladnák Erdélyt Budapestnek, ezért pedig lepaktáltak Orbán Viktorral. Az államfő szellemi ámokfutását követően az ügy alapját jelentő - Székelyföld számára autonómiát biztosító - tervezetet a román szenátus, a magyar szavazatok ellenében, egyhangúan utasította el. A nemmel szavazók táborát pedig történetesen a Momentum romániai testvérpártja, a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) is erősítette, ami új megvilágításba helyezi Fekete-Győr András azon hírhedt húzását, amikor a legutóbbi román elnökválasztás alkalmával Kelemen Hunorral, az egyetlen magyar jelölttel szemben az USR jelöltjét arra hivatkozva biztosította támogatásáról, hogy szövetségesüknek hatékonyabb a kisebbségvédelmi programja. Semmi kétség, hatékonyabb...

Az egyébként LMP-s Ungár Péter érdekeltségébe tartozó azonnali.hu számolt be a haladó progresszívok közötti legalábbis papíron lezajló cicaharcról. A Momentum felvidéki és erdélyi húzása után láthatóan kényszeres módon próbálja lesikálni magáról a nemzetárulás minősített formáját, vagyis a két ízben is a helyi magyar közösséggel szembeni nyílt kiállást és kampányolást. Fekete-Győr András a Momentum elnökeként egészen odáig ment ebben, hogy a román elnökválasztás hajrájában Kolozsvárra utazott, ahol Dan Barna mellett kampányolt Kelemen Hunor, az RMDSZ jelöltjével szemben. De az Európai Parlamentbe frissen bejutó Momentumnak Brüsszelben is sikerült a belerúgnia a magyarságban, amikor azt a Dacian Ciolost választották frakciójuk vezetőjének, aki a hírhedt magyargyűlölő kolozsvári polgármestere Gheorghe Funar embere volt.

SZEMBEJÖTT A VALÓSÁG

A koronavírus-járvány elharapódzásával a románok azonban a saját nézőpontjukból megengedhetetlen hibát követtek el. Egy az RMDSZ által még decemberben benyújtott törvénytervezet ugyanis - amely Székelyföld számára biztosítaná az autonómiát - az alsóház üléseinek elmaradásával, a román jogszabályokból adódóan hallgatólagosan elfogadásra került. Erre reagálva kezdett Klaus Iohannis a magyarok elleni hecckampányba, majd a kényszeres pótcselekvés példájaként teljes román egység formálódott a szenátusban, a román felsőházban, a törvénytervezet lesöprésére. Az USR, vagyis a Momentum testvérpártja a lépést azzal „magyarázta”, hogy az RMDSZ az autonómiatervezettel - a kommunista terminológiából már jól ismert módon - egyfajta államellenes felforgatásba kezdett, holott a román alkotmány példaértékűen garantálja a kisebbségi jogokat. Szembetűnik ekkor a valóság meg nem értésének totális szándéka. A híres liberális érzékenység és kisebbségvédelem olyannyira érvényesült, hogyha az érintettek segítségért kiáltanak, de az éppen nem illeszkedik a haladók elgondolásába, akkor az már csak szélsőséges lehet, mert saját felfogásukban márpedig hiba nincs.

PestiSracok facebook image
Forrás: Cseh Katalin facebook-oldala

A Momentum most menteni akarja a menthetőt, de nem nagyon megy nekik. Az azonnali.hu kérdésére - fenntartják-e a kapcsolatot a továbbiakban is az USR-vel, illetve hogy újra kiállna-e Fekete-Győr Dan Barna mellé kampányolni a történtek tükrében - ugyanis ilyen semmitmondó lózungokkal válaszoltak:

EGYSZER MÁR KIPRÓBÁLTUK

Nem feledkezhetünk el arról a körülményről, hogy ezt a fajta nemzetietlen, a külhoni magyarok megsegítését az internacionalista elvtársaktól váró politikát már egyszer ki kellett próbálja hazánk. A kommunista diktatúrák idején is szánalmas kudarcba fulladt a világ proletárjainak egyesülése, de mindez nem tántorítja el a bűnösök szellemi örököseit, hogy újra belekezdjenek ebbe az emberéleteket és közösségek felszámolódását veszélyeztető projektbe.

A történtek és tapasztalatok fényében pedig a Momentum által kezdeményezett egyeztetési folyamat kimeríti az alig néhány évtizede zajlott román és magyar elvtársak közötti rendszeres egyeztetések mélységét. A cél a megegyezés, arról pedig nagyvonalúan nem nyilatkoznak a magyar elvtársak ma sem, hogy a „kompromisszum” keresése közben az egyetlen, amit adni tudnak a románoknak, az maga a romániai magyar közösség és annak jövője...

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.