Alapvető fontosságú, hogy elmagyarázzuk magunknak, egymásnak, az embereknek, mindenkinek, hogy az Európai Unió jelenlegi vezetői minden törvényt, minden évszázados, évezredes diplomáciai szokást, a józan ész minden következtetését és persze minden egyes ember és minden közösség elemi jogait is készek megsérteni, hogy ideológiai céljaikat radikálisan érvényesítsék.
Az EU elmúlt tíz éve gyakorlatilag arról szól, hogy a nemzetállamokhoz kötődő politikai és gazdasági elitek minden ellenállását „elkoptassák” a birodalmi törekvésekkel szemben. Ezzel párhuzamosan pedig – a közvélemény befolyásolásának mintegy továbbfejlesztéseként – gyakorlatilag olyan szinten csinálnak politikát, hogy többé az egyes országok közvéleményének ne legyen befolyása a közvetlen politikai döntéshozatalra.
Ennek a technológiának a radikális alkalmazása a bevándorlás gátlástalan támogatására létrehozott „árnyék-pénzügyi rendszer”, amely az európaiak pénzét úgy porlasztja szét a 80-90 százalékban fiatal, katonakorú muszlim férfiakból álló „gazdasági bevándorlók” között, hogy még annak sem érzi szükségét, hogy a józan ész bármiféle látszatára adjon.
A következőről van szó ugyanis: ezek a névtelen bankkártyával is rendelkező számlák valójában pontosan olyanok, mint egy átlagos európai bankszámla. Bárki utalhat rájuk pénzt, vagyis nemcsak az EU és az ENSZ pénze landol rajtuk, hanem Soros Györgyé és egyéb „filantrópoké”, illetve természetesen az iszlám Európa elfoglalását célzó invázióját pénzelő muszlim milliárdosok, államok, terrorszervezetek pénze is; bárkié, aki ártani akar Európának. A számlák azonban teljesen védve vannak mindenfajta valódi ellenőrzéstől annak a címkének a következtében, hogy humanitárius célt szolgálnak állítólag.
Mindeközben az egyébként törvénytisztelő európai polgárok a valaha volt legbrutálisabb pénzügyi ellenőrzésnek és személyiség-ellenőrzésnek vannak kitéve.
Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a „népvándorlást” és az azt előidéző okokat kívülről finanszírozzák, a terrorszervezetek és a tőlük teljesen megkülönböztethetetlen törzsi milíciák, hadurak által gründolt szabadcsapatok úgy tervezik a „hadműveleteiket” (a helyi polgári lakosság lemészárlása, kirablása, elüldözése), hogy az milliókat indítson el Európa felé. A projekt működtetése, tehát az eufemizmussal „emberkereskedőknek” nevezett „szakemberek” alkalmazása azonban ilyen távolságra eurómilliárdokat igényel. A „segélyszervezetek”, a „civil szervezetek” gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a bűnözői csoportoktól, akik nem azért kapják a pénzüket, mert segítik a migrációt, hanem azért, mert az adott területen rendelkeznek akkora befolyással, hogy akár le is mészárolhatnák mind a valódi menekülőket, mind azokat a fiatal férfiakat, akiket toborzással, meggyőzéssel, illetve ígéretekkel indítanak útba Európa felé. Vagyis azért, hogy ne akadályozzák. A menekültek, akiknek nagy része egyébként szintén erőszakos törzsi vagy nagyvárosi környezetből jön, minden működő társadalmi struktúrát lerombolnának útközben. A helyi erők csak a gazdasági és a hatalmi racionalitást veszik figyelembe, amikor eltávolítják őket a saját földjükről, így vagy úgy.
A rendszer tökéletességét mutatja, hogy mind az iszlám pénzrendszer, mind az európai bankrendszer tökéletesen illeszkedik hozzá; például a muszlim adománybegyűjtő rendszer bevételeit egy bank- és hitelkártya kibocsájtó cég juttatja el – Isten tudja milyen, nyilván teljesen „törvényesen” működő – bankokon keresztül a felhasználóknak.
Ismeretlen emberek és szervezetek ismeretlen embereket és szervezeteket pénzelnek, részben az EU pénzéből, a nyugati világ infrastruktúrájának felhasználásával. Ez még akkor is nagyon káros, ha a pénzek egy része valóban humanitárius célokat szolgál. Már amennyiben a „humanitárius” kifejezést ezzel a folyamattal, a kierőszakolt népvándorlással kapcsolatban egyáltalán lehet használni.
De ez csak egy a trükkök százaiból. Az igazi baj az, hogy az EU és az ENSZ vezetőinek egyre ocsmányabb bűnei maradnak teljesen büntetlenül, sőt, következmény nélkül.
Ezek a nemzetközi szervezetek néhány év alatt nemzetek feletti és törvények feletti szervezetekké váltak, és mi elfogadtuk ezt, mert nem láttuk előre a rövid távú következményeket sem. A nemzetközi jog a szuverén államok önkéntes együttműködésére épült, ahol a nagy hatalmú szereplők rá tudták egymásra és a kisebbekre kényszeríteni, hogy nyilván arány- és érdekeltolódásokkal, de egy bizonyos racionális rend fenntartható legyen. Az EU is ezen a feltételezésen alapult, hogy mint nemzetközi szervezetnek, nem lesz nagyobb hatalma egy adott országban, mint egy nem erőszakos nagyhatalom nagykövetségének. Ma azonban a Balkánon például bizonyos civil szervezetek, az ENSZ és az EU olyan eszközökkel és erőszakossággal dolgoznak ideológiai és vallási (szélsőliberális eszmék, világkormány, erőszakos etnikai keveredés kikényszerítése, erőszakos iszlamizáció, stb.) célok elérése érdekében, amely eszközökkel ezidáig csak nagyhatalmak éltek, élhettek. A nagyhatalmak félelmetes gyengülésének a jele, hogy kénytelenek beletörődni, hogy néhány nemzetközi szervezet, néhány elmebeteg milliárdos és néhány nagyvállalat hasonlóan pszichiátriai esetnek számító vezetője nagyhatalomként merészel viselkedni a Balkánon – és egyébként Közép- és Dél-Amerikában is.
A névtelen bankkártyák egyszerűen csak tünetei egy irracionális, romboló értékérvényesítésnek, amely mögött a totális destrukció mindennél nihilistább célja áll. Döbbenetes sikerességgel érik el, hogy elképzelhetetlen törvénysértéseket, nyíltan romboló projekteket legyünk kénytelenek eltűrni.
Nem sok időnk maradt már; ha nem lázadunk fel ez ellen, még a mi életünkben eltűnik az európai civilizáció.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS