A rendszerváltás élményei, hatásai, következményei és utóélete a jelenben is magyarok milliói számára idéznek meg különböző emlékeket, érzéseket, benyomásokat. A közös nevező napjainkban odáig terjed, hogy a rendszerváltás hazánk sok évtizeden át tartó diktatórikus korszakaiból a demokratikus államberendezkedés irányába tett nagy lépése, aminek eredményeképp létrejöhetett egy független, demokratikus, magyar jogállam. A folyamatok hátterének és történetének vizsgálatáról, az új kutatási irányokról portálunk Nyári Gábort, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) főigazgatóját kérdezte, akinek idei kinevezésével talán az egyik legjelentősebb szakmai feladat nehezedik vállaira, hiszen a múlt század egyik legvitatottabb történelmi fejezetének tudományos igényességgel történő feltárását vezeti.
A rendszerváltáshoz szinte valamennyiünknek van még valamilyen kapcsolódó emléke, élménye vagy szülőktől, nagyszülőktől átadott története. Ezzel szemben a Retörki ismertsége és munkássága talán elmarad a kutatott téma beágyazottságától. Január 1-én lépett hivatalba, mint az intézet főigazgatója. Milyen célokkal vállalta a posztot és milyen ambíciói vannak a Retörki működése tekintetében?
A 2013-ban alapított Retörki egy fiatal történeti intézet hazánkban. Ennek megfelelően az utóbbi években az előző főigazgató, Bíró Zoltán irányításával a semmiből kellett megteremteni egy kutatóintézetet úgy az infrastruktúra, mint a személyi állomány tekintetében. Ebben a fázisban is kiemelkedő eredményeket sikerült elérni, több mint ötven kötet került kiadásra, és létrejött az archívum, amely igen gazdag állományra tett szert. Ez az építkezés az, amelyre alapozni tudunk az előttünk álló években. A Retörki előtt ugyanis jelentős feladatok állnak. Az archívumunkat levéltárrá kívánjuk alakítani, a szabad kutathatóság feltételeit szeretnénk tovább szélesíteni az általunk kezelt anyagok tekintetében. Ez nagyfokú digitalizációt és új programokat is jelent. Ne felejtsük el, hogy az intézet birtokában lévő dokumentumok valódi kincset jelentenek a történelmi kutatásokhoz, hiszen mi kezeljük többek között Pozsgay Imre hagyatékát is. A cél, hogy érezhetően szélesre tárja a kapuit a szakmai közönség előtt az intézetünk, a nagyközönség számára pedig elérhető tudásbázisokat hozhassunk létre már középtávon.
A rendszerváltás történetében is az embereket talán leginkább a legendák érdeklik. Ezek a legendák Magyarország esetében az állambiztonsághoz, a párttagokhoz és az ügynökaktákhoz kapcsolódnak többségében. „Van betekintésük például a Róna utcában őrzött mágnesszalagokba”?
Röviden azt mondhatnám, hogy nincs. Egyébként az említett mágnesszalagok vizsgálatát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága már elvégezte, amely kutatásnak elérhető a részletes jelentése is. A teljes válaszban azonban le kell szögezzem, hogy nem tudjuk milyen adatok, esetleg mágnesszalagok vannak még itt vagy ott, de az bizonyos, hogy páratlan mennyiségű és értékű adat áll már most rendelkezésünkre a Retörki archívumában is. Éppen ezért azt kell mondjam, hogy mielőtt elkezdenénk anekdotákban élő forrásokat felkutatni, mindenképpen a saját dokumentumaink feldolgozására kell fordítani az erőforrásainkat. A párttagság és az ügynökmúlt kérdéskörei kapcsán pedig leginkább Csurka István példája idézhető magunk elé. Csurkát megzsarolták, ezért alá is írta a papírokat, hogy jelenteni fog, de bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, amelyek megmutatják, hogy ennek ellenére sosem jelentett senkiről. Ez a példa is azt mutatja, hogy nem célszerű egyszerűen ítélkezni ügynökök és egykori párttagok felett, hanem meg kell nézzük, hogy milyen múlttal rendelkeznek.
Megyék szerint rendezett katalóguscédulák az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának raktárában. Az ügynökakták és jelentések legendákkal teli világáról ugyan részletes jelentések és tanulmányok láttak már napvilágot, de a néplélekben élő anekdoták és misztérium átka, hogy a tapasztalatok szerint nincs olyan tudományos munka, amely végleg eloszlathatná a tévhiteket.
Fotó: MTI/Kollányi Péter
A szavaiból kirajzolódik, hogy a Retörki eddigi működéséhez képest meglehetősen új irányokba mozdul el. Tervez-e ennek okán személyi változásokat – a kutatók és a tudományos munkatársak tekintetében – az intézetben?
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem kívánok megválni munkatársaktól. A Retörki portfólió bővítésre készül, így nem a munkatársak elbocsátásán, hanem a státuszbővítés lehetőségén dolgozunk. Feladatok vannak. Mint már említettem, szeretnénk kiépíteni olyan tudásbázisokat, amelyek elérhető módon részletesen feldolgozzák a rendszerváltás folyamatát és amellett, hogy a kutatókat és az érdeklődőket segítik, a közoktatásban is segédanyagként használhatóak. Szeretnénk együttműködési megállapodásokat kötni egyetemekkel, hogy hallgatók kutathassanak az intézet archívumában a tanulmányi éveik alatt, illetve a külsősök számára is szeretnénk kitárni a kapukat. Ezek azonban jelentős anyagi vonzattal járó projektek. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a szükséges források rendelkezésre álljanak és a Retörki történetében egy új fejezet vehesse kezdetét.
Az intézetről olvasva olyan kritikákra bukkanhatunk, ami szerint a Retörki kutatási teljesítménye az elmúlt években messze elmaradt a rendelkezésre álló dokumentumok nyújtotta lehetőségektől. Itt említhetném akár Mező Gábor, portálunk szerzőjének munkásságát is példaként, aki heti rendszerességgel tárja fel az állampárti múlt titkait. Egy másik kritika, hogy túl sokat foglalkoztak az MDF történetével. Hogyan reagálna ezekre a véleményekre?
Véleményem szerint ezeknek a kritikáknak a megfogalmazói nem ismerik behatóan az intézet eddigi eredményeit és működési filozófiáját. A Retörki – szerintem bölcsen – úgy határozott, hogy az alapítását követően csendes építkezés keretében szervezi meg saját magát és csak ezt követően lép aktívan a nyilvánosság elé. Ez az idő most érkezett el. Mindennek ellenére viszont nem becsülném le a munkatársaim eddigi eredményeit, hiszen ha csak azt tekintjük, hogy eddig évi átlagosan 8–9 kötet került kiadásra a rendszerváltás történetéről, ez egy olyan szám, amelyet bármelyik történeti intézet megirigyelne. Bízok benne, hogy rövidesen megtörhetjük a kívülről esetlegesen eddig tapasztalt zárkózottság érzetet. Elképzeléseim szerint közép-, és hosszútávon az intézet életében nagyon jelentős szerepet vállalnak majd az egyetemi hallgatók, a külsős kutatók és a nemzetközi együttműködések keretében külföldi kutatók is. Utóbbit személyes prioritásként is kezelem, hiszen mindennap láthatjuk azt a fogalmi válságot, ami akárcsak a kontinens országai között is érezhető – itt a törésvonalat elsődlegesen persze az jelenti, hogy az adott ország rendelkezik-e kommunista pártállami múlttal. Magyarázhatónak tartom azt a kritikát is, hogy a Retörki túl sokat foglalkozott az MDF-fel. Egy kicsi, fiatal intézetről van szó, és mint már szóba került, a semmiből kellett építkezni. Így ha a kutatóink már a kezdeteknél a teljes politikai palettával elkezdtek volna foglalkozni, akkor nem lehetett volna a kellő tudományos alapossággal feltárni egyetlen témát sem. Meg kellett határozni a kutatások irányvonalát, és mind fontosságát tekintve, mind a személyi állomány szempontjából értelemszerű választás volt az MDF történetének feldolgozása. De aki ismeri a munkásságunkat tudja, hogy számos témában jelentek már meg köteteink, a feldolgozó munka során pedig el fogunk jutni a többi párthoz, csoportosuláshoz is.
Nyári Gábor főigazgatóként a Retörki kapuinak szélesre nyitását képviseli az érdeklődő közönség számára.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A rendszerváltás azonban még nincs évszázados távlatokban. Hogy lehet az ilyen közeli múlt folyamatiról úgy képet adni, hogy azt befogadja a magyar társadalom, ugyanakkor ne sérüljön a kutatások tekintetében a tudományosság?
A Retörki feladata meglátásom szerint, hogy segítse a magyar társadalmat a rendszerváltás történetének, emlékeinek és élményeinek feldolgozásában. Úgy hiszem, hogy három évtized távlatából már meg tudjuk teremteni azt a közös nemzeti minimumot, ami szerint a rendszerváltás folyamata – minden hibája és árnyoldala ellenére – egy olyan érték, ami a diktatúra korszakából átmenetet képzett a demokratikus Magyarország mindennapjaiba. Szeretnék azonban itt is emlékeztetni mindenkit, hogy a rendszerváltás számára felrótt negatívumok és visszásságok esetében általában a megelőző korszakok bűneiről, illetve azok következményeiről, továbbéléséről beszélünk. Ezeknek azonban fontos felismerni, hogy rövid időn belül és teljességgel véget vetni csak egy újabb totalitárius rendszer képes, ahogy történt ez egykor a nyilas és a kommunista hatalmi váltás alkalmával. Ha szigorúan csak a módszereket nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy korábbi rendszer működtetőit – mint például a Horthy-korszakban szerepet vállalt hivatalnokokat, tanárokat, katonatiszteket, stb. – teljes mértékben csak erőszakos és törvénytelen hatalmi eszközökkel, internálással, bebörtönzéssel, fenyegetéssel, veréssel lehetett háttérbe szorítani – ahogy tették ezt a kommunisták a hatalomátvételük időszakában. A rendszerváltás célja azonban pontosan az volt, hogy ezeket a módszereket is hátrahagyjuk a totalitárius diktatúrákkal és ideológiákkal együtt.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Nonvideor
2020-02-22 at 14:49
“az említett mágnesszalagok vizsgálatát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága már elvégezte,”
Nem ott kurkászott Kendei?!
Namond
2020-02-22 at 15:07
És megelőzőleg, nincs kutatni való?
Egon
2020-02-22 at 15:48
Teljesen felesleges, semmi értelme a több szempontból is elmaradt, elszabotált rendszerváltást vizsgálgatni! Semmire sem megyünk vele! Szerintem ez a folyamat, már mint a “gengszterváltás” olyan volt mint egy elfertőződött, gennyes seb, amit nem sikerült alaposan kitisztítani, ezért újra és újra kiújul és elfertőződik megint! Azt, hogy nem sikerült a “fertőtlenítés”, külső és belső okai is voltak! Külső ok pl. az a nyomásgyakorlás, mint amikor Helmut Kohl 1990-ben a választások után rá akarta bírni Antall Józsefet, hogy Horn Gyula legyen a külügyminiszter. /Ma is élő politikus volt jelen a telefonbeszélgetés során./ Továbbá, megfenyegették Antallt, hogy pár hét alatt pénzügyileg tönkreteszik az országot, hogyha hozányúlnak a kommunistákhoz! Meg voltak az eszközeik ehhez! Az egyik belső ok az a disznóság, amikor elkaszálták a volt kommunista bűnösök felelősségre vonását lehetővé tevő Zétényi- Takács törvénytervezetet. Még azt a minimális elvárást sem sikerült véghezvinni, hogy legalább a közéletből kitiltsák a volt kommunista felelősöket! Szimbólikus tünet, hogy a volt pártlap a Népszabadság még közel harminc évig működött, szennyezte a közéletet, ezzel szemben a volt kommunista országok pártlapjai, a Pravda, a Rude Pravo, a Tribuna Ludu, a Neues Deutschland már régen a süllyesztőben voltak!
Hans Landa
2020-02-22 at 21:53
Egon10/10:Szinte teljesen egyet kell értsek.A lusztrációs törvény (Zététnyi-Takács)elbukása a parlamenti pártok “sara”,az mszp-n kívüli többi párt közt sem volt egyetértés.Végül a Sólyom féle alkotmánybíróság kaszálta el a törvényt.A külső okokról annyit,hogy Helmut Kohl-t is nyomás alá helyezték,a Deutsche Bank elnökét és a Daimler AG vezetőjét Alfred Herhausent 1989-ben felrobbantották,Detlev Rohweddert a német vagyonügynökség vezetőjét,és az NDK privatizáció felügyelőjét 1991-ben agyonlőtték.Ezek alapos indokok voltak Kohl számára,hogy változtasson gazdaságpolitikáján.Ezen tények ismeretében,az azóta lezajlott gazdasági, politikai folyamatok más árnyalatot kapnak.
Egon
2020-02-22 at 22:56
Tisztelt Hans Landa!
Tudomásom szerint Alfred Herrhausennek az volt a “bűne”, hogy a volt kommunista országok pénzügyi megsegítését és/ vagy az adósságállományuk részleges vagy teljes elengedését javasolta és azt is tudom, hogy Helmut Kohlnak nem a saját kívánsága volt Horn Gyula külügyminiszterré való kinevezése 1990- ben, hanem az őt is mozgató pénzhatalomé. Ő sem volt teljesen szuverén kancellár, na de számos nagyhatalmi vezető sem az! Ennek kimondása még csak nem is un. összeesküvés elmélet!
sziporka
2020-02-22 at 18:26
Az eu csak azért társult a gyurcsány féle bolsevik kommunista népnyúzó klikkel mert hazánkból óriási hasznok rendszerváltás idején kivittek kivisznek , dolgos szorgalmas magyar munkaerőt félbérért dolgoztatják . Sőt az eu nem adja meg az a fejlődést amit nyugaton van , szóval a ballibsik az eu rablóbandája ezek a semmire kellők is közben gazdagodnak ,ezért vannak oda az euért nélküle a kommunista banda segge kilátszana ,mert dolgozni sose szerettek rablás útján szerzett gazdaságban ülnek , hülye magyar egy rétrege imádja .,kádári kommunisták az eszközei időnként a magyar kassza megtelik pénzel a kommunistákat felbujtja ismét kormányra kerüljenek együtt a közkasszát kifosztják ,amikor az országunkat padlóra vágják ismét a jobboldali kormány teszi helyre . Magyar nép 30 év után a kádári utódokkal küzd hiába vagyunk az áhított nyugati rabláncon , még se tudjuk az átkos bilincsét ledobni ,akarni kéne.
sziporka
2020-02-22 at 18:27
1945 ,1988 , 89től minden kulcspozíció, vagyon, erőszakszervezet, média birtokában a volt kommunisták voltak abban a helyzetben, hogy az spontán privatizáció révén eladják az országot. A főkolomposok közül néhány Gyurcsányi, Bajnai,Lendvai , Kuncze , Németh Miklós, Horn Gyula, Békesi László, Kovács László, Bokros Lajos, Nagy Sándor, Suchmann Suchmann Tamás, Szekeres Fuhrmann Imre, Medgyessy Péter, Hámori Csaba, Nagy Imre, Vitányi Iván, Csepi Lajos, Göncz igazságtételt megsemmisítette Sólyom Lászlóval (szdsz) . Ezek után az elődeink, az apáink anyáink és a mi magunk által előállított javak zömét hatalmas júdáspénzért kiárusították a külföldi rablóprivatizátor hiénáknak jól fizető menedzserállások risztelése fejében.
És ezt a pénzvilág által is megzsarolt, erőtlen MDF hagyta
A gátlástalan külföldi rabló privatizátorok az új tulajdonosok a nemzeti javainkat kiárusító elvtársakat tették meg menedzsernek igazgatónak, helytartónak a privatizált ellopott üzemek, gyárak, cégek, intézmények, tszek élére. A párttitkár, a munkásőr lett a jó szakember a kapitalizmusban. A kiárusítás mellett megmaradt vagyont pedig saját maguk rabolták el az elvtársak. Jóval több, mint 20 000 milliárd Ft 4 évi költségvetésünk tűnt el a kezükön. Mégpedig privatizációs, olajmaffiás, gabonamaffiás, bankkirablásos Postabank, Agrobank és egyéb más, lehet, hogy nem erkölcsös, de törvényes technikákkal ahogy Horn Gyula mondta. És, hogy az előzőeken kívül név szerint még kik? Nos Csintalan Sándor, Máté László, Hujber István, Leitinger Leitinger Tamás, Györgyi Kálmán Várszegi Weisz Gábor, Kunos Kohn Péter, Fekete Schwarz János, a ma már 45 50 milliárd dollárnyi eladósodásunk hazai intézője, Pető Petschauer Iván, Kis Klein János, Magyar Ungár Bálint, Demszky Deutsch Gábor, Bauer Braun Tamás, Surányi Steimann György, Princz Prinz Gábor.
Ők, és sok sok társuk azok, akik a gyarmati lét peremére taszították az országot. Ráadásul nélkülük azaz a vörösbolsevizmus, majd a liberálkapitalizmus nélkül ma is ott tartanánk, ahol Ausztria azaz a Nyugathoz viszonyítva ott, ahol 1945 előtt.
kávé
2020-02-22 at 18:58
Szép kis listát állítottál össze, de mind tudjuk, hogy miért őket választottad. Te nem a rendszerváltás/módszerváltás/gengszterváltás miatt haragszol rájuk, hanem a származásuk miatt. Azt hiszed, mert kiválasztod (listázod?) a módszerváltás X származású személyeit, ettől még tudományos munkát végeztél? A nagy [email protected]! Ha ezek az emberek egyszerű melósok vagy parasztemberek lettek volna, akkor is gyűlölnéd őket.
A lista tartalma teljesen rendben lenne, ha a A,B,C,X,Y és Z származású személyeit is összegyűjtötted volna, de téged nem az igazság érdekel, csak az igazságnak egy kicsi szeletkéje, hogy megmagyarázd a fejedben lévő hazugságokat és a rendszerváltás eseményeitől teljesen független hülye kis előítéleteidet és hazugságaidat.
Hans Landah
2020-02-22 at 22:02
kávé:Az igazság sokszor fájdalmas.
Egon
2020-02-22 at 22:24
A Sziporka által összeállított listák, /nem csak egy!/ tényleg szépek, sőt veretesek! Meresztem a szemeimet, tényleg ezek mind “x származású” személyek? Egyébként, elég nagy képzelőerő kellene, ezeket az “x származásúakat” egyszerű melósokként vagy parasztemberekként elképzelni! /bár, Odesszában létezett valamikor “x származású” munkásosztály/ A listázás napjaink balliberális berkeiben, médiájában is fel- feltűnik, amikor a kormánypártok számos tagját, hozzá közel álló közéleti személyiséget dísz “x származásúként” aposztrofálják és állítják pellengérre!
Girolamo
2020-02-23 at 08:20
Csak,ha a reggeli kávé után ide vissza látogatna.
Azok,akik egyszer-egyszer adott nemzetisèget emlegetnek,pontosan tisztában vannak a következő helyzettel.Természetesen ismerünk remek kollégákat,barátokat,ismerősöket,akik ha ez bármiért is kérdés lenne,mondhatnák hogy az ő gyökereik részben vagy egészben,ugyanonnan indúltak.De kit érdekel,ez?Az ő magánügyük.Nemzetünk mai harcai,ugyanúgy ennek a túlsújt,túlerőt,mindent lefedő,meghatarozó,kulcspozicióba jutott vezető,és uralkodó ” világklán”-nak köszönhetőek.
A megannyiszor emlegetett jogállam követelése sem egyéb,mint ennek a nemzetek felett álló háttérhatalomnak ,a nyitottà váló világunk,kézbentartása.A kifogásolt hozzászóló minden szava igaz.
Épp ezért,csak maszatolás lehetséges,rendszervaltas ügyben.Az igazság kimondhatatlan.
Higgye el,ezt minden gyűlölet ,indulat nélkűl állíttom.És a Magyarokat ,soha nem zavarta volna,hogy a Zsidóság itt élő leszármazottai velünk együtt élnek.De uralkodni rajtunk nem fognak arra méltatlanok, akkor sem,ha adott nemzetiséghez tartoznak!
Fefex
2020-02-23 at 08:58
Előítélet-tapasztalat? Az igazság megáll a saját lábán,a hazugságot kell törvènyekkel megtámogatni.(Állítólag)
Salamander
2020-02-22 at 18:40
Magyarország azért is lehetett és lehet problémás ügynökügyben, mert itt mindenfajta náció ideküldte az ügynökeit, szimplán geostratégiai okok miatt. Ennek a kinyitásával oltári visítás lenne: az angoloktól a franciákon amerikaiakon, oroszokon, izraelieken keresztül egészen a mi kis kommunistáinkig bezárólag.
Ezeknek a szétnyálazgatását végzi a RETÖRKI, az ÁBTL és a többi kis sóhivatal. Ezért ez a hímestojáseffektus és a “fenenagy” óvatosság… A mi kis [email protected] komcsijaink harmadhegedűsök voltak az itt folyó játszmában, de szorgosan jegyzeteltek és – elvileg vannak információik (persze a katonai elhárításnak inkább) – az itt folyó aknamunkákról és a rengeteg kettős hármas ügynökről.
Ezeket NEM lehet SOHA kinyitni, ezer évre titkosak maradnak “szigorúan titkos” minősítéssel, mert magát a rendszert fedné fel és nem csak a szereplőket.
Mivel ebben a mi internacionalista gerinctelen kommunistáink nagyban érintettek, ezért lettek ők érinthetetlenek.
Nem véletlen, hogy Mark Palmer itt termett, nem véletlen hogy Soros azonnal kifizette volna a teljes magyar államadósságot és a az a “túldimenzionált” figyelem, ami a mi kommunistáink siránkozásait kíséri is ennek köszönhető.
Vicces lenne ezt is felrúgni az ortodox gumicsizmával, mint az IMF hitelt és hazaküldeni az összes ügynökszarházit, mint sorosgyuribácsit a hálózataikkal egyetemben…
Gipsz Jakab
2020-02-22 at 22:26
Csak csókoltathatjuk a “rendszarváltást”-ilyetén levezetőket.
ja,tetszettünk volna forradalmat csinálni….?
Hans Landa
2020-02-23 at 11:55
Gipsz Jakab:Egon és Sziporka kommentjei figyelmes olvasása után,számomra nyilvánvaló,hogy nálunk teljesen esélytelen volt nemhogy egy “forradalom”,de még egy csehekhez hasonló lusztrációs törvény is.A cseheknél a 68″-as Prága-i események,a lengyeleknél a 82″-es Jaruzelsky-féle szükségállapot miatt más volt a “léányzó fekvése.”Ezekmiatt ők lényegesen jobban hozták le az elmúlt 30-évet,sajátmagukhoz képest előre léptek,velünk ellentétben.
kbandi1
2020-02-23 at 16:59
Törlesztettek az egységsugarúak. Kun Béláék országrombolása után sanyarú sorsuk volt a fehér terrornak nevezett Horthy Magyarországában, pedig akkor kellett az országot helyreállítani a vörös pribékek rombolása és az országrablás után. Aztán jöttek újból a leninisták a szovjetelvtársak védőszárnyai alá húzódva, bemutatták hogyan működik a vörös terror. Máig erről ábrándoznak a hazaárulók, mert kipottyantak a virágkosárból, nem tudtak mindent ellopni a rendszerváltáskor, ami valójában csak színváltás volt, de jöttek a liburnyákok és kimentették zsebbe a közös vagyont. A nagy egyenlőségbe belebukás után a szadista liberálisok is szétrebbentek, aztán jött a pápai főember, bemutatni a tudományát. El is avultattak 17000 milliárd forintot sebtében, és még mindig nekik jár a bagólesőjük. Most el kell viselni a jelenlétüket, mert keresik – nem a pénzt, hanem a jogállamot – másokon.