Történelmi szereplésre készült a DAC, a felvidéki magyarság ikonikus futballcsapata negyed évszázad után jutott ki ismét az európai kupaporondra. Az 1987–1993 közötti első fénykora után ismét sikeres idők köszöntöttek a klubra: a tulajdonosváltás és a MOL főszponzori megjelenése nyomán, immár az új stadionjában játszva ért oda a szlovák bajnokság harmadik helyére, ezzel kivívva az indulási jogot az Európa Ligában. A sorsolás a grúz Dinamo Tbiliszit hozta szembe, amelyet szinte végig lefocizott a helyzetek sokaságát kidolgozó dunaszerdahelyi csapat, de feltehetően a rutintalanság miatt is be kellett érnie a döntetlennel. Ha továbbjut a DAC, az a szlovák foci UEFA-együtthatóját javítja, de a meccsen felhangzott „Hajrá Magyarország!” rigmus tisztába tette, miről van itt szó igazából.
Furcsán érezhette volna magát ezen a meccsen Tóta W. Árpád, mert az ő egy szem haladó gondolatával szemben itt 8759, elsöprő többségében magyar ember érezte fontosnak a közösségi élményt és azt, amit a foci ehhez hozzátesz. A DAC nemcsak a várost és környékét, hanem egész Felvidéket összekapcsolja, Dunaszerdahelytől távolabb fekvő, de magyarlakta járásokat jelölő rendszámokat is szép számmal látni ilyenkor a stadion környéki parkolókban. Sőt, amikor nem játszanak párhuzamosan európai kupameccset a magyarországi klubok, akkor anyaországi szurkolók is szervezetten jönnek a DAC-nak szurkolni.
A telt ház, akárcsak a szlovák bajnokság erősebb klubjai, a Slovan, a Nagyszombat, a Trencsén elleni rangadókon, a hosszú ideje várt európai kupaszereplés alkalmával is borítékolható volt. Aki a meccs előtti órákra hagyta a jegyvásárlást, az lemaradt az élményről. És az élmény szó sem túlzás, ugyanis nagyon hajtós, kifejezetten élvezetes meccset hozott össze a két csapat. Ez inkább volt köszönhető a hazai sárga-kékeknek, ugyanis nem ismertek elveszett labdát a szerdahelyiek, harcosan letámadták, nem hagyták élni mezőnyben az ellenfelet. Támadásban ugyanakkor ügyes háromszögezésekkel és bemozgásokkal többször rafináltan átjátszották a Tbiliszit. A DAC magyar kluboktól nem megszokott és az európai kupaporondon feltűnően hiányzó, akaratos hozzáállása, valamint ügyes támadójátéka egész Magyarországnak jó hír lehet, ugyanis ez a csapat kispadját hamarosan a magyar válogatottéra cserélő Marco Rossi keze munkáját dicséri.
Több meccsre is elég lett volna ennyi gólhelyzet
Már az első félidő első felében annyi helyzetet kidolgozott a DAC, amennyivel egy jobb napon akár meccset lehet nyerni, de sorra kimaradtak a lehetőségek. Két ordító gólhelyzeten voltunk már túl, amikor a Tbiliszi először komolyabban odamerészkedett a hazaiak kapuja elé, és abból rögtön be is talált. Negyedóráig tartott az érdemtelen grúz előny, ekkor Vida kis szöglete után Pačinda ívelt be pontosan, Bayo pedig szépen elfejelte a labdát a hosszú sarokba. Ekkor még különlegesebb íze lett a „Micsoda álom, micsoda mámor, mikor a csapatom a stadionban látom…” kezdető szurkolói éneknek, hiszen 1988-ban lőtt utoljára gólt a csapat az UEFA-kupában – akkor Szaban Tibor talált be Münchenben a Bayern ellen.
Az elefántcsontparti Bayo később is többször veszélyeztetett mások mellett, így okkal bizakodhattunk benne, hogy a hátra lévő egy órában össze fog jönni a győzelem. A helyzetek ezután is jöttek, habár a második félidőre némileg enyhült a hazai nyomás, és egyszer-kétszer a grúzok is kijöttek a sündisznóállásukból, ilyenkor pedig tudtak némi zavart okozni a DAC védelmében. Szűk félórával a vége előtt aztán már úgy gondolták a vendégek, hogy nekik nagyon jó ez a döntetlen, és az orvosi stábot is rendre a pályára hívó, visszataszító fetrengésekkel kezdték húzni az időt. A DAC-nak még a meccs ráadásában is megvolt az esélye a gólszerzésre, amikor nagy kavarodás volt a Tbiliszi kapuja előtt, és egymás után több sárga-kék játékos is próbálkozott, de ez most nem akart sikerülni. A vér akkor hűlt meg a hazai szurkolókban, amikor a csapatkapitány, és az egész meccsen jól játszó csapatkapitány, Marin Ljubičić utolsó védőként elvesztette a labdát, és az ebből kibontakozó grúz támadás végén Vacadze a felső lécet találta el a 94. percben.
Idegenben kell kivívni a továbbjutást
Ljubičić a DAC által végig dominált találkozó után bizakodóan nyilatkozott, erősnek mondta a csapatot, és kérdésünkre úgy válaszolt, ugyanilyen meccset vár a visszavágón is. Ezt támasztja alá a Tbiliszi edzőjének, Kakaber Kacsarava nyilatkozata is, aki teljesen más mérkőzésre számít egy hét múlva, Tbilisziben. Marco Rossi, a DAC mestere is érthető módon csalódott volt az utolsó, MOL Arénában vívott mérkőzése után, mint mondta, szeretett volna három ponttal elköszönni a csapat új stadionjától.
A meccs előtt mondtam, hogy nem szabad gólt kapni, erre rögtön az elején kaptunk egyet. Domináltuk a mérkőzést, volt hét-nyolc gólhelyzetünk, ehhez képest akár ki is kaphattunk volna a végén. Az elmúlt idényben megmutattuk, hogy idegenben is ugyanolyan jól tudunk játszani, így nyernünk kell a visszavágón. A második félidőben már nem volt annyi erőnk letámadni az ellenfelet, mint az elsőben, de így is jó meccset játszottunk, csak sokat hibáztunk az ellenfél kapuja előtt
– foglalta össze a csapatot az európai kupaporondra kivezénylő Rossi, aki a visszavágó után távozik a magyar válogatotthoz.
nemzeti
2018-07-15 at 09:33
Hú de sok libsibplsevik jött most ide.
Egyszer csak kihalnak ezek.
nemzeti
2018-07-15 at 09:32
Valami KISs ANDI antimagyar feszbúkol fenn.
na meg judeobolsevista R ISTVÁN
Akik nem illenek a Kárpát-medecében.
R. István
2018-07-13 at 16:36
“Magyar? Ja ez is olyan mi kutyánk kölke, mint a VB döntőbe jutó Horvátország?
EZ A SEGGNYALÁS CSÚCSA!!!!
A vezér büfög valamit, ti hulladékok, meg rögtön visszaböfögitek!
SZLOVÁK! Még ha nem is tetszik nektek ostoba NER-birkáknak!”
Asszonyom Önnek a történelem nem az erőssége. Úgy látom azt sem tudja, hogy a honfoglaláskor a felvidéken élő szláv anyanyelvű embereknek Szent István adott modern értelemben vett államiságot. Az ott élő emberek szlovák anyanyelvű magyarok. Az én őseim onnan származnak. A nevemből remélem még Ön is felismeri, hogy a felvidékről származom.
Tisztelettel
Rohoska István
Büdös, bunkó, vidéki paraszt. Továbbá bármi amit ki tud találni, különös tekintettel az ostoba NER birkára.
Ui. Gondolom annyit képtelen felfogni, hogy nekünk az Orbán Viktor miniszterelnök és nem vezér.
performancer
2018-07-13 at 14:49
ráadáscsapat, felhívnmám a figyelmet a játékoskeretre, ezen belül is különös figyelmet szentelve Souleymane Kone és Cesar Blackman Camarena honfitársunkra. Egyikük Ond, másikuk pedig Kond vezérek leszászármazottja.
Rizikó
2018-07-13 at 14:43
A vidi levezető millioós sztárjai szenvedtek a Dudalange kopasz pocakos száguldó öregfiúktól