Megálmodtam, hogy Horvátország bejut az elődöntőbe. Így is történt. Kétszer egymás után megnyertek egy végletekig kiélezett meccset. Szombaton a házigazda oroszokat ejtették ki. Hihetetlen mentális erő, csapatszellem, hit, hazaszeretet – csak tanulhatunk a horvát példából. Ha a szerencse is melléjük áll, ők lehetnek az első olyan kelet-európai ország, amelyik megnyeri a világbajnokságot.
Ez az egész roppant felemelő és roppant kellemetlen. A vébé előtt két vágyam volt, az egyik, hogy Argentína (azaz Lionel Messi) valahogyan megnyerje. Ennek most már viszonylag kicsi az esélye. A másik álmom az volt, hogy Horvátország minél tovább meneteljen, lehetőleg minimum az elődöntőig, amikor a családdal már a tengerpartnál leszünk. Önző, személyes dolog a futball is, 1998-ban is Horvátországban voltam Apámmal, akkor, amikor Sukerék felejthetetlen meccset játszottak Franciaországgal. Olyan futballélmény volt az – most is emlékszem a francia gólok után megfagyott dalmát kocsmára –, amely még ma is bennem él.
Húsz év telt el, és a horvátoknál az elmúlt évekre megint összejött egy olyan csapat, amelyben több világklasszis, és számos Európa-klasszis futballozik. A pályán nyújtott teljesítményükért (még akkor is, ha szürreális erőnlétük felvet néhány kellemetlen kérdést) csak dicséretet érdemlő oroszokat a horvátok szombaton egy olyan meccsen ejtették ki, amelyet nem csak ők, mi sem fogunk elfeledni. Hiába szerzett Oroszország Cserisev hatalmas bombájával vezetést, a horvátok fel se vették, egyenlítettek, és a második félidőben csak balszerencséjük miatt nem tudták megnyerni a meccset. A hosszabbításban aztán megszerezték a második góljukat, és amikor talán már az ünneplésre készültek, az extázisban futballozó hazai csapat egyenlített. A legeslegvégén. Így jöttek a tizenegyesek.
Képzeljük el a helyzetet.
Túl vagyunk egy hosszabbításos tizenegyespárbajon, amelyet hatalmas izgalmak után megnyerünk Dánia ellen. Az oroszokat megpróbáljuk már a rendes játékidőben legyőzni, erre valahogy büntetőre mentik a negyeddöntőt. Mögöttük Oroszország, Putyin vigyázó szeme, a hazai stadion, az igazolást nyert nemzeti érzelmek (utolsó perces feltámadás), itt pedig földre rogyott játékosok, félig sérült kapus, már lépni sem tudó Mandzukic.
Ki fogadott volna ekkor a horvát válogatottra? A büntetőpárbajokat nagyon gyakran a vereség elkerüléséért küzdő, már a meccs előtt is tizenegyesekben gondolkodó csapatok nyerik. Hát most nem.
Stílus, stratégia, karakter, mentális erő.
A korábban – de még ezen a vébén is (!) – kulcsfontosságú büntetőket hibázó, hullafáradt Modric ezúttal is odaállt. Nem szórakozott, nem siránkozott, és bár most sem lőtte túl jól, a szerencse melléállt, valahogy a kapuba jutott a labda. Nem lépett vissza, ahogyan a második horvát gólt jegyző Vida sem, aki egyszerűen felvarrta a labdát a pipába. Hogy a végén jöjjön a halvérű Rakitic, aki a dánok után párbaj után ezt is eldöntötte. Másnak kiugrott volt a szíve a helyéről, ő meg szépen ellőtte az elvetődő kapus mellett az ellenkező irányba. Mintha edzésen lenne.
Érthetjük és irigyelhetjük a horvát szövetségi kapitány könnyeit, egymás után két katartikus mérkőzést nyert meg Horvátország, esélyesként, de a lehető legnehezebben győzve, úgy, hogy korábban már többször elbuktak a kulcsfontosságú meccseken. Úgy, hogy a meccs végére látványosan elfogytak a hihetetlen erőnlétű (khm) oroszok ellen, akik a 119. percben is úgy sprinteltek, mint C. Ronaldo húszévesen.
Ez a horvát csapat egy tökéletesen összerakott együttes (egyébként az orosz is az volt). Mindenki tudja a helyét, a pozícióját, olyan játékot játszanak, amelyhez minden meccsükön hűségesek. Van stílusuk, vannak vezéregyéniségeik, van hitük. Megnyerhetik a világbajnokságot is.
Még akkor is, ha a végletekig ki vannak most facsarva, és Anglia egészen biztosan jobb erőállapotban lesz szerdán.
Ne dögöljön meg a szomszéd tehene!
Most néhány szót a kellemetlenségről. Nekünk, magyaroknak különleges érzés nézni a szomszédainkat, közös történelmünk, múltunk csak erősíti ezt.
Sokan bevallottan azért nem szurkolnak Modricéknak, mert irigyek, dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már a miénket elvitte a futballdögvész. Szomorú magyarázat ez, olyan magyarfutballos.
Inkább inspirációként kellene tekinteni a horvát futballra, és megnézni, lemásolni, hogy mit csinálnak jól.
Ahogyan Gera Zoltán fogalmazott: erkölcsileg is meg kell újítani a magyar futballt. El kell búcsúzni az ingyenélőktől, a régi gárda használhatatlan tagjaitól, az élősködőktől, a savanykás szájszagú megmondóemberektől, akik nagy hévvel kritizálják Izland futballját a televízióban. Gerákra lehet építeni a jövő magyar fociját, de Sebők Vilmosokra, Tököli Attilákra nem. Még akkor sem, ha egy Gerára jut belőlük ezer.
Első kelet-európai csapatként lehetnek világbajnokok
Addig is: hajrá Horvátország! Most már nyerjétek meg a világbajnokságot! Kelet-Európai csapat korábban sohasem jutott fel a futball csúcsára. Mi (és csehszlovákok) kétszer is nagyon közel voltunk ehhez, másodjára megemészthetetlenül közel. Bár Modricéknak erről fogalmuk sincs, és nem is lehet, kicsit helyettünk, magyarok, csehek, szerbek, lengyelek helyett is győzhetnek. Nem arról van szó, hogy bármi közünk lenne a sikerükhöz, nem is akarunk odaülni a tortához, legfeljebb távolról csodálhatjuk ezt a sikert. De ezek a horvát sikerek nekünk is üzennek.
Kár kishitűnek lenni, (futball)múltunk tragédiáin siránkozni. Melózni kell, futni, ütközni, hinni. Abból bármi kisülhet.
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatja.
Fotó: MTI/EPA
Åron
2018-07-09 at 12:18
Sem Horvátországban sem Szerbiában de még itt Svédországban sem lehet pénzt keresni a focival.Dolgozni kell este pedig focizni.S ezen okok miatt ezen országok focistáinak ki kell vándorolniuk ha pénzt akarnak keresni.Tudják ezt a szakemberek is akik foglalkoznak ezzel.Kifejlesztik öket aztán jo pénzert továnbadnak rajtuk.Aki odahaza marad az szart sem ér ott sem. Ezen országokat ismerem és tudom hogy kész iparággá fejlödött a fiatal focisták kiaknâzása feledzése majd eladása. Igy lettek jok a horvátok is.Majd mindegyik a válogatottbol kint focizik.A svédek is igy lettel jok. S a szerbek is tönbnyire.
Åron
2018-07-09 at 12:11
Jaha. Osztán ki vezetné az országot ha Orbán eltakarodik?Mondj egy nevet de gyorsan!!
Talpraesett
2018-07-09 at 07:40
A horvátoknál keményen dívik a nacionalizmus. Ha csak feleannyira “magyarkodnánk”, mint amennyire ők “horvátkodnak”, az itteni ballibsik már rég agyvérzést kaptak volna.
Torockó
2018-07-25 at 14:17
Sorra énekelték (gyakran modricsék kezdeményezésével) a horvát hazafias és katonai nótákat a Jelasics téren az ünneplésestéjén. Látható, mély átérzéssel.
Irigyeltem őket. Ezért. Örültem sikerüknek (ezért is).
Trollkorrekt
2018-07-09 at 00:15
Majd ha visszaadják Eszéket szurkolok nekik.
Strasser Éva
2018-07-08 at 22:12
Gratulálok a horvátoknak. Ezt az udvariasság mondatja velem, mert apám így nevelt, de a sárga irigység szétrágta a lelkem, mert mi is ott lehetnénk az elsők között. Mi vagyunk a föld sója, mindenben, de valamit mindig rosszul csinálunk.
Károly
2018-07-08 at 14:50
Horvátok megtudták csinálni, a Magyarok miért nem??????????????????
Gera Zoli a példa rá.
Miért is, mert ért a focihoz???
Bár a sok hozzánemértő nem tudja dekódolni Gera Zoli mester üzenetét.
Akkor továbbra is marad nekünk a gödör és megmagyarázzák a semmit, a sportsajtó szóvivői, akiknek halvány gőzük sincs a focihoz.
Tisztelettel, egy öreg, már nyugdíjas focista.
pál
2018-07-08 at 12:53
Már a cikk megjelenése elött igy gondolkoztam … Hajrá Horvátország!
TS
2018-07-08 at 12:49
Egyetértek a szerzővel. Csakhogy nem osztanak több lapot a horvátoknak. Ahogy írja, erőnlétileg készen vannak. Még két meccset megnyerniük szinte lehetetlen. A szinte szóval adok nekik egy kicsike esélyt…
saghy rozalia
2018-07-08 at 12:17
Amennyi muzsika annyi pénz, de nem fordítva!
Alfonz
2018-07-08 at 11:33
A Horvátok jobban csinálják a foci háttér szervezését, mint mi.
Ott a hazai csapatokban nem adnak mammutfizetéseket!
Ha valaki jól akar keresni, akkor külföldre kell menjen, már ha viszik!
Ha valakit visznek, ahhoz viszonylag olcsón jutnak hozzá nagy hírű klubok.
Ott muszáj jól focizni, vagyis gyorsan megtanulnak és így van nekik sok klasszis focistájuk.
Horvát válogatottnak lenni nemzeti büszkeség, nagyobb mint a háborús veteránokat övezi.
Ezt azzal hálálják meg, hogy képesek meghalni a pályán a győzelemért, mert ők megmutatják, hogy egy kis nemzet is tud nagy lenni!
Nálunk ilyen mentalitás az Aranycsapatban volt, azóta ez egyre kopik, még Alberték idejében voltak nyomai.
Azóta meg? Nem mondom meg! Mindenki tudja!
répcze
2018-07-08 at 13:37
Ez a focista — veterán összevetés nyilván barokkos túlzás, de egy focirajongótól békeidőben talán elfogadható. 😉
Hajrá horvátok!
Åron
2018-07-09 at 12:23
Magyarországon még mindig keves a rekreácios tér ahol sportolni lehetne. Kevés a pénz ia a szùlöknek elvinni a gyereket minden nap edzeni. Mert már 6 eves kortol evi 200 ora aktiv edzésre lenne szukség hogy késöbb sikeres lehyen a gyerek az élsportban.8 éves kortol már 400 ora aktiv magas inenzitásu edzes lehetöleg több sportban is.Kinek van ott erre pénze?És ideje? Amig nem focizik minden magyar 6 eves gyerek mint ez itt Svédországban jelenseg miközben több sportban is edz heti 5 napot szombaton meccs addig nincs semmi a magyar focibol.