A tanárok sztrájkjáról – Olvasói levél

Habár az ellenzéki politikusok természetesen ráakaszkodtak, és egy ideológiailag szélsőséges, az ellenzékhez, a politikához bekötött “szakszervezet” szervezte a héten a tanársztrájkot és a tanár–diák-tüntetést, kétségtelen, hogy a politikától független része valós problémákra reflektált. A sztrájk és a tüntetés szervezése során alkalmazott módszerek és a körülmények azonban sok kétséget ébresztettek. Ezekről szól az alábbi olvasói levél is (a kiemelések tőlünk származnak).

A tanárok bére, bár én nem látok bele, de mivel mindenki ezt mondja, méltatlan a munkához és a felelősséghez képest. Tehát joggal elégedetlenek, joggal várják el a nagyobb anyagi megbecsülést is.

Azok a gyerekek, akik most érettségiznek, másfél évig nem vehettek részt jelenléti oktatásban. Ebből legalább fél évben, a legelső lezárás idején szinte semmilyen oktatás nem volt. Most ezeknek a gyerekeknek a tanárai sztrájkolnak. Azaz nem mennek be az órára, nem tanítanak. Elsősorban azért, mert keveslik a fizetésüket.

Ha valaki elégedetlen és úgy érzi, nem veszi észre a vezetés, hogy méltatlanul bánik az alkalmazottaival, és a jelzésekre nem reagál, akkor annak joga van tüntetni, sztrájkolni. Viszont tudvalevő, hogy a tanári pálya nemcsak munka, hanem hivatás is. Felelősség a gyerekek iránt, akiknek az oktatását, nevelését a szülő rájuk bízza. A gyermek a legnagyobb kincs, egy nép jövőjének meghatározó értéke, ezért az, hogy milyen nevelésben, oktatásban részesül, az egyik legfontosabb szempont. Ha sztrájk miatt nem részesül oktatásban, akkor nem kapja meg azt a tudást, amire a jövőben szüksége lesz. Amennyiben ez másfél év amúgy is hiányos és nem teljes értékű oktatás után történik, úgy különösen káros lehet az a gyermekek számára.

Ez a sztrájk tehát számomra nem fogadható el. A tüntetés rendben van, hiszen ha elszakad a cérna, ha tényleg annyira felháborodik valamin, bármin a polgár, a hatalom figyelmeztetésére ez egy jó eszköz lehet. Szerencsére nálunk ezt mindenki szabadon és büntetlenül meg is teheti, mert demokrácia van.

Az viszont nagyon visszatetsző, hogy erre a gyerekeket is felhasználják. Komolyan fel kell hergelni a gyerekeket, hogy tüntessenek a tanáraik fizetésemeléséért? Képzeljük csak el, hogy történik ez? A gyermek hallja a hírekben, hogy mennyire alacsony a pedagógusfizetés ma Magyarországon. Elgondolkodik, és felháborodik, olyannyira, hogy a szünetekben összebeszélnek, hogy ez már mégiscsak tűrhetetlen, hogy a tanáraik éhbérért dolgoznak, és megszervezik a tüntetéseket az iskolában, tanórák helyett, táblákkal, kihangosítással… vagy az órán valahogy szóba kerül (szerintem már ez is méltatlan a pedagógus hivatáshoz), és tevőlegesen ráveszik a gyerekeket a tüntetésre. Ez viszont már felháborító. A tanárok a fizetésük megemeléséért a diákokat tolják maguk előtt?

Nem vonva kétségbe a tanárok jogos elégedetlenségét, azért látok még néhány szempontot, amit legalábbis figyelembe kéne venniük. Jelenleg egy komoly gazdasági válság küszöbén vagyunk. Egy hatalmas energiaár-robbanás kellős közepén és egy háborús fenyegetettség árnyékában éljük mindennapjainkat. A kormány igyekszik ezek között a problémák között lavírozni úgy, hogy a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa az embereknek. Bár a rezsicsökkentés mértéke módosult, mégis az ő elmondásuk szerint 181 ezer forint/háztartás (én nem számoltam utána, de fogadjuk el) támogatást nyújt mindenkinek. Az év eleji adó-visszatérítést is megkapta minden gyermeket nevelő dolgozó; akkor maximum annyi hallatszott, hogy ez választási osztogatás, túl sok hálaszó ez ügyben nem hangzott el, pedig családonként ez egy jelentős összeg volt. A 13. havi nyugdíj és a nyugdíjprémium is elvárható a kormányzattól, az alapvető élelmiszerekre és az üzemanyagra „felrakott” ársapka is maximum „elhibázott és a piaci mechanizmusokba való beavatkozás” volt, nem jár érte köszönet.

Az pedig, hogy a harmadik világháború és egy atomfegyver esetleges bevetésének árnyékában a pedagógusoknak ez a legnagyobb problémája, és szemernyi belátással sincsenek azokra a problémákra, amik jelenleg a tűzoltás állapotában vannak, érthetetlen. Annál is inkább, hisz a kormány ígéretet tett a bérek januári emelésére és a további évekre a tisztességes bérfelzárkóztatásra.

Tudom, hogy a tanárok nagyobb része lelkiismeretesen végzi a dolgát, és bár nekik is fáj az anyagi elismerés hiánya, de nem áll be a hangos kisebbség közé sztrájkolni. Biztos vagyok benne, hogy ők is várják évek óta az anyagi megbecsülést is, amit valóban meg is érdemelnek. Remélem, hogy a diákok és a szülők értékelik és erkölcsileg is elismerik, hogy ők szó nélkül végzik a „nemzet napszámosaiként” a dolgukat. Minden tiszteletet megérdemelnek.

Majsai Klára

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu