“Megvertek bennünket” – ismerte el a televízió székházának 2006-os ostromában részt vett alezredes csütörtökön, a rendőri vezetők perén a Fővárosi Törvényszéken. Vallomásából az is kiderült, hogy az akció parancsnoka néhány hónappal az események után azt közölte a tanúval, „nagyon sajnálja ami történt, de ő lefagyott, ledermedt” a káoszban.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Újabb, a székház védelmében résztvevő rendőr tanúk meghallgatásával folytatódott csütörtökön a Bene László, Gergényi Péter, Dobozi József és vádlott társaik pere a Fővárosi Törvényszéken. Jancsó Gábor alezredes több korábbi tanúhoz hasonlóan a tévészékház megtámadásakor felfokozott hangulatról, káoszról, égő autókról, felgyújtott főkapuról, valamint hiányos és rossz minőségű felszerelésről számolt be. A tanú elmondta, akkoriban a BRFK biztosítási osztályának az előadója volt és 2006. szeptember 18-án telefonon, otthonában értesítették, hogy be kell mennie a rendkívüli helyzet miatt. A Parlamenthez érve felhívta Mittó Gábort, akkori közvetlen parancsnokát és tájékoztatta megérkezéséről. A tanú arról számolt be a törvényszék előtt, hogy a Kossuth téren azt az utasítást kapta, hogy két, addigra már egyesített csapaterőt vezessen fel a televízió főbejáratához. Jancsó azonban arra nem emlékezett, hogy melyik csapatszolgálati egységgel kellett találkoznia, sőt azt sem tudta megmondani, hogy vezetői, esetleg összekötői minőségben kellett találkoznia a rábízott századdal. Erre csak a tárgyalás későbbi szakaszában derült fény. Arról sem volt tudomása a tanúnak, hogy ki a helyszín parancsnoka. Amikor megérkeztek, még a Szabadság tér felől tudtak felvonulni, csupán kisebb inzultusok és dobálások érték őket.
A tüntetők nem riadtak volna vissza a legsúlyosabb bűncselekményektől sem
Később felerősödött a rendőrökkel szembeni agresszió, amelynek következménye az épületbe való beszorulásuk lett. A tanú ekkor találkozott először és utoljára Mittó Gábor negyedrendű vádlottal, aki Giber László társaságában éppen rádión beszélt. A tanú nem tudott arra válaszolni, hogy Mittó milyen beosztást láthatott el, vele sem Giber, sem a negyedrendű vádlott nem közölte, hogy ki a biztosítási helyszín parancsnoka. A tanú csak valószínűsítette, hogy a feladatot Mittó láthatta el. Jancsó alezredes szintén nem tudta a tárgyaláson felidézni, hogy Mittó Gábor határozott-e meg feladatot számára, ahogy azt sem, hogy ki irányította a védekezést. „Giber adott instrukciókat, próbálta koordinálni a dolgokat” – mondta a tanú. Az alezredes szerint azért adták fel a Magyar Televízió főbejáratának védelmét, mert a bent lévő állomány felszerelése nem volt megfelelő, égett a főkapu és hatalmas füst volt. A korábban meghallgatottakhoz hasonlóan Jancsó is életveszélyben érezte magát. Azt azonban a bíró többszöri kérdésére sem tudta megmondani, hogy a kivonulás kinek a parancsára történt. A tanúnak annyi rémlett, hogy szóban adta ki valaki ezt a parancsot. „Elhangzik élő szóban valakitől, hogy adják fel a székházat, azonban ez mintha nem egyezne meg az előjárói parancsnokának a feladat meghatározásával” – utalt a hadbíró arra, hogy a székház védelmét szabták a tanú feladatául a felettesei. Jancsó szerint viszont nem volt arra mód és lehetőség, hogy ellenőrizzék, a vezetői ponton is jóváhagyták-e a kivonulást. A tanú bírói kérdésre azt is elmondta, hogy nem látott olyat az épületben, amikor több magas rangú tiszt egyeztetett volna bármiről is, de ez az ottani állapotok miatt nem is volt elvárható. Arra a kérdésre, hogy életszerű volt-e – a parancsnoki feladatok ellátására nem kinevezett Gibertől, hogy utasításokat adott, az alezredes úgy válaszolt: „az egész helyzet nem volt életszerű” akkor éjszaka, de ő követte a százados parancsait. A tanú a tömeg támadásában látott szervezettséget, akik szerinte „nem riadtak vissza a legsúlyosabb bűncselekményektől sem”.
A századost egy időre elhagyta az egysége
Egy másik tanú, Pregun Kálmán alezredes, a székház védelmébe szintén elsőként bekapcsolódó Pest megyei század vezetője volt. Pregun elmondta, amikor 18-án azt a feladatot kapta, hogy századával együtt be kell vonulniuk, még nem voltak arról információi, hogy ennek mi az oka. Az alezredes abban a tudatban volt, hogy képzési, oktatási feladata lesz a századának. Még a kora esti órákban is arról tájékoztatták, hogy „részükre nincs feladat”, „pihenhetnek, zuhanyozhatnak, tévét nézhetnek”. Aztán váratlanul, este tíz óra körül értesítették, hogy „baj van”, a székház előtt lévő rendőri erőket megtámadták. Az Arany János utcai megállóban kellett találkozniuk a BRFK két összekötő tisztjével (egyikük a ma elsőként meghallgatott Jancsó alezredes volt, ám ő erre a beosztására nem emlékezett), mivel a Pest megyei századnak sem helyi, sem személyi ismerete nem volt. Azonban a segítségükre kirendelt két tiszt sem tudott érdemi információval szolgálni. Miután felsorakoztak a főbejárat lépcsőjéhez, a két tiszt már nem is volt mellettük, valaki pedig hátulról elkezdte locsolni őket egy vízsugárral. A századparancsnok először azt hitte, hogy „egy ittas biztonsági őr” viccelődik. Pregun ezt az épületbe lépve szóvá tette, majd arra lett figyelmes, hogy kitört mellette egy 30-40 fős rebiszes egység, akik saját százada közreműködésével – az ő engedélye nélkül – megpróbálkoztak a tüntető tömeg kiszorításával. Arra, hogy emberei a parancsa nélkül miért csatlakoztak más egységéhez, Pregun azzal a magyarázattal szolgált, hogy egysége valószínű a vezényszavaknak engedelmeskedett. A tanú számára azonban az még furcsább volt, hogy a székház belsejében lévő, minimum száz rendőr nem segített nekik a kinti védekezésben. „Ti miért nem jöttök ki?” – tette fel nekik a kérdést a Pest megyei század parancsnoka. A tanú úgy érezte, mintha „zombikkal” kezdeményezne párbeszédet. „Csak kétségbeesett, üveges tekinteteket láttam” – mesélte Pregun alezredes. A tanú beszámolt arról is, hogy az éjszaka folyamán kétszer is „iszonyatos kőzáporba kerültek”, „a pajzsok törtek, az emberek kiestek”. A tömeg a kitört ablakokon keresztül sörösüvegeket és köveket dobált be, ők pedig a WC ajtókat pajzsként használva védekeztek.
„Ne haragudj, te ki vagy”?
A századparancsnok többször is kereste, ám sehol nem találta Mittó Gábort. Később az ötödrendű vádlott Majoros Zoltán alárendeltségébe helyezte a századát. Nem sokkal később megjelent Giber László is, aki utasításokat akart adni Pregun századának, hogy a bejárat védelmét lássák továbbra is el. „Ne haragudj, te ki vagy?” – reagált a tanú, majd közölte, neki csak Majoros adhat utasításokat, mivel az alegysége már hozzá tartozik. Az ötödrendű végül engedett Gibernek és továbbra is a bejárat védelmét bízta a Pest megyei századra. Giber Lászlóval még egy emlékezetes találkozása volt az alezredesnek, amikor a százados rohanva kiabált feléjük, hogy „utánam és kimegyünk”. Pregun ekkor arról tájékoztatta Gibert, hogy a századának ő a parancsnoka és csak rajta keresztül adhat nekik utasításokat.
Mittó ledermedt a székházostrom éjszakáján
A tanú szintén nem értett egyet a székház feladásával, hiszen szerinte azzal a rendőri erővel, ami a rendelkezésükre állt, lehetett volna tartani a főbejáratot. Feltéve, ha regséges irányítás lett volna aznap éjszaka. Pregunék már csak kintről látták, hogy illetéktelenek is bejutottak a székházba, mivel alegységével azt a feladatot kapták, hogy a Zoltán utcánál próbálják kifele szorítani a tüntetőket. Miután egészen a szabadság tér vonaláig sikerült tolni a tömeget, „varázsütésre megszűnt minden”. Hirtelen a tömeg békés és nyugodt lett, a tüntetők a rendőrökkel kedélyesen beszélgettek. A tanú azt is elmondta, hogy csak állománya egy részének sikerült feldolgoznia a történteket. Elismerte, ők is követtek el hibákat, a mai tudásával néhány dolgot már másképp csinálna. „Megvertek bennünket” – vonta le következtetését a tanú. Egyébként Pregun alezredes nyomozati vallomásából az is kiderült, hogy Mittó Gábor néhány hónappal az események után közölte a tanúval, „nagyon sajnálja ami történt, „de ő lefagyott, ledermedt” a televízió ostromakor.
A vád
Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.
Fotó: Délmagyar.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS