Tavaly ünnepelte kilencvenedik születésnapját Berecz János, az MSZMP egykori nagyhatalmú embere. A bulvárlapok azon lelkendeztek, hogy felesége, Sáfár Anikó a halálból hozta vissza. A cikkek címében már csak a színésznő „férjeként” szerepelt. Változó idők… Berecz János mindenképp unikális figura, lánya és első felesége is szigorúan titkos tiszt volt. Előbbi, Berecz Marianne még tavaly is egy furcsa brüsszeli szervezetnek dolgozott és szomorkás szemmel koszorúzott. Valószínűleg ugyanott van ma is. Berecz első felesége már nincs köztünk, a nyolcvanas években halálos balesetet szenvedett, az akkori újságíró-pletykák szerint a szovjet titkosszolgálat tette el az útból. Tény, hogy Berecz alaposan körbebástyázta magát: öccse a III/III. ezredese és párttitkára volt. Egy párhuzamos világban talán Berecz lányából lehetett volna „Dobrev Klára”, de végül minden máshogy alakult. Egy a száz átmentés közül a február végén már kapható, most már előrendelhető könyvemből.
Február végétől kapható, de addig is előrendelhető A média lenyúlásának titkos története című könyvem, amely olvasmányos formában, de kutatói alapossággal bemutatja, hogy hogyan nyúlta le – illetve tartotta meg – a szinte teljes magyar sajtót a posztkommunista hálózat. Az Erdélyi Szalon kiadásában megjelenő mű alapvetően három nagyobb részből áll.
Az elsőben a Reform, a Mai Nap és a Nap TV megszületését írtam meg korábban nem ismert részletességgel, bemutatva az amerikai-magyar maffiózó Bodnár György, a német-magyar szélhámos-médiamenedzser Josef von Ferenczy (Ferenczi József néven még katpolos tiszt) vagy éppen a hírszerzéshez sorolható, katonai agitproposként induló Vitray Tamás szerepét.
És persze Virág András (azaz Virág elvtárs), Tőke „Hidas titkosmunkatárs” Péter, Havas Henrik és a politikai-gazdasági hatalom kulcsfigurái: Berecz József, Pozsgay Imre, Demján Sándor vagy éppen Békesi László is felbukkannak. És még sokan mások.
A második rész Siklósi Norbert médiacárról és az általa irányított állambiztonsági hálózatról szól.
Benne a három leányvállalat-kiadóval, a Kapu mögött is álló Intereditionnel, a szépségkirálynő-botrányról és Molnár Csilla haláláról ismert Magyar Médiával és a Deltával. Utóbbi eddig ismeretlen volt, viszont a könyv írása közben még kikutattam, hogy az érdektelen kiadványok és folyóiratok mellett volt két nagyobb dobása is. A 168 Óra és a Tallózó.
A harmadik rész a vidéki sajtó lenyúlásáról és a német-magyar Springer Budapest létrehozásáról szól, amelynek története alátámasztja azt, hogy derék német barátaink jellemzően a posztkommunistákkal, a hálózat embereivel üzleteltek.
Könyvem a kiadó oldalán, de a Librinél, a Bookline-nál és a Líránál is megrendelhető, és márciustól kapható lesz a könyvesboltokban. Ismerve a mai kiadói állapotokat – és azt, hogy több kiadó titkos történetét is megírtam –, ez már félsiker.
A bulvárközönség csak Sáfár Anikó férjeként ismeri
Könyvem egyik mellékszereplője Berecz János, az MSZMP egykori „reményteljes” politikusa, aki ma már – a bulvársajtónak köszönhetően – leginkább feleségének köszönhetően kerül be a hírekbe.
Egészen pontosan azzal, hogy Sáfár Anikó 2019 őszén újraélesztette. Azóta Berecz már a kilencvenedik születésnapját is megünnepelte – koccintani nem koccintanánk az egészségére, de adjuk meg, ami jár: kétségtelenül szívós.
A felelősségre vonástól – ahogyan másoknak – persze neki sem kell tartania.
A boldog pár / Forrás: Facebook
Hogy nem lett belőle miniszterelnök?
Bár Berecz a nyolcvanas években már egészen magasan járt, végül egészen biztosan nem lehetett elégedett a rendszerváltást követő pályafutásával.
Amíg a pufajkás-ügynök Horn Gyulából, az szt-tiszt Medgyessy Péterből és a Bereczhez hasonlóan szintén befolyásos családba beházasodó Gyurcsány Ferencből miniszterelnök lett, ő megmaradt „Sáfár Anikó férjének”.
Pedig nagyon nem így indult. A kétségtelenül alulról felkapaszkodó Berecz családját megvizsgálva láthatjuk, hogyan épültek fel a hálózati, állambiztonsági famíliák.
Kétségtelenül unikális figura, hiszen nyilván kevesen mondhatják el magukról azt, hogy mind első feleségük, mind lányuk szigorúan titkos tiszt volt. [És még kevesebben buktak le ezzel].
Berecz Marianne gyászol egy tavalyi felvételen / Forrás: Ohr.int
Megölték Berecznét, az egykori szovjet tolmácsnőt?
Berecz az első feleségét még 1986-ban elvesztette, amikor utóbbi autóbaleset szenvedett. Könyvemben így írok erről:
„Kár lenne elhallgatni, hogy az akkoriban terjedő történet szerint Berecznét megölték. Újságíró barátom mesélte, hogy az általa hallott verzió szerint a vezető politikus Moszkvában született nejét a Blahán, az akkori Emkén ütötte el egy autó a buszmegállóban. A kocsi felhajtott a járdára, aztán tovasuhant. Így volt, vagy sem, ki tudja, de nem véletlenül hittek sokan ennek a narratívának. Berecz Annamária a megtorlás idejében, 1958-tól tolmácsként dolgozott az állambiztonságnak. Természetesen a szovjeteknek (is) besegített. Az is tény, hogy Berecz nem gyászolt sokáig: már 1988-ban elvette Sáfár Anikó színésznőt.
Maga Berecz szórakoztató, de természetesen velejéig hamis Vállalom című visszaemlékezésében néhai nejével kapcsolatban egy vidéki balesetről írt, de nem tagadta, hogy már a tragédia évében, azon a nyáron megismerkedett Sáfárral, akibe beleszeretett. Mit mondjunk… Sokáig nem gyászolt.”
Fel, a Párt felé. Sáfár Anikó egy szerepében / Forrás: Fortepan.hu, ad.: Szalay Zoltán
Átörökített kommunizmus
Tény, hogy Berecz János jól, okosan házasodott. Berecz Annamária 1933-ban született Moszkvában, természetesen kommunista családban.
Édesapja Löwinger Andor, édesanyja Heszky Erzsébet volt, utóbbi volt az ismertebb: a Tanácsköztársaság idején a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége Győr megyei titkára volt, majd Kádárék alatt a Pénzügyminisztériumból ment nyugdíjba.
Berecz a káderlánnyal a Lenin Intézetben ismerkedett össze, oda jártak, ahogyan például Popper Péter is [lásd ezt a cikkünket]. Az ellenforradalmár Popperrel együtt Berecz is megkapta a nevelést, még 1986-ban (amikor a többség már kapcsolt) is felvállalt egy hírhedt ötvenhat-ellenes művet.
A háromnevű szt-tiszt feleség
Nejének, Berecz Annamáriának ha harminchárom neve nem is volt, három azért akadt (K-753, K-12, E-18). Számtalan helyen és fedőállásban megfordult, a média területére akkor helyezték, amikor az Magyar Televízió nemzetközi osztályát vezette.
Most térjünk át Berecz János testvérére, Berecz Károlyra, aki a III/III. fontos embere volt.
Berecz Károly nevére akkor bukkantam rá, amikor az ismert tévés, Regős Sándor kutatódossziéjáról írtam a könyvben. A Vitray Tamással együtt az Idegen Nyelvek Főiskoláján képzett Regőst 1975-ben akarta beszervezni a BM állambiztonsága. De ez nem sikerült, már csak azért sem, mert inkább az MNVK-2.-höz lehetett sorolni. Többször részt vett tartalékos tiszti képzéseken és az is rendszerszerű, hogy a felesége is külkereskedő volt.
Középen Berecz János, jobbra Grósz Károly / Fotó: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT
Regős Sándor környezettanulmánya
A Regősről készített első jelentésnek egy „Kőkény” fedőnevű hálózati ember a szerzője, aki akkor a tévénél dolgozott.
„Politikailag megbízható. MSZMP-tag. Politikai, ideológiai felkészültsége felsőfokú. […] Bizalmasan elmondta, hogy a TV Elnöksége 1976-ban állandó tudósítónak Berlinbe akarja kiküldeni. […] Elmondta […], többször járt az NSZK-ban hivatalos kiküldetésben; nagyon sok szervet, szerkesztőséget ismer […].”
„Kőkény” hozzátette:
„Regős Sándor korábbi munkahelyein /Rádió Külföldi Adások Szerkesztősége, varsói tudósító/ olyan beosztásban dolgozott, ahol a BM szervek látókörébe került, sőt kötelesek voltak személyével foglalkozni. Lehetetlennek tartom, hogy eddig semmilyen formában nem kértek tőle segítséget, vagy nem vonták be az operatív feladatok megoldásába, vagy erre nem tettek kísérletet. […]”
„Kőkény” elvtárs szavaira csak rábólinthatunk. Azt se hallgassuk el, hogy a később a lakiteleki mozgalomhoz csatlakozó Regős ekkor még nem tűnt nemzeti elkötelezettségűnek (ettől persze lehetett az), a dossziéban ezt írták róla:
„[…] Politikailag tájékozott. Elmondották továbbá, hogy ez irányban az eltelt évek során folyamatosan képezte magát. Elvégezte a marxista középiskolát, majd a marxizmus-leninizmus esti egyetemét és kétéves szakosítót a Nemzetközi Munkásmozgalom történetéből.”
Regős Sándor és Fábián Gyula riporterek. Mit figyelnek? / Forrás: Fortepan.hu, ad.: Szalay Zoltán
Berecz Károly szerint csak terv volt
A Regős Sándor esetében tervezett berlini kiküldetés ügyében a III/III.-tól Berecz Károly tájékoztatta a kollégáit: „1976. február 10-én kérésünkre, Berecz Károly r. alezredes elvt., a BM. III/III.-4 osztálytól tájékoztatott, mely szerint Regős Sándor perspektivája, hogy a TV ki akarja helyezni az NDK-ba berlini állandó tudósítónak. Egyenlőre [egyelőre] azonban csak terv, mivel a TV nem rendelkezik a szükséges anyagi fedezettel. Lukács József.”
Az említett Berecz Károly ezredes később a III/III. párttitkára lett, és nagyon is jól értesült volt a tévé ügyeiben. [Ahogyan ugye Berecz akkori felesége is.] Érdekes lehetett egy családi vacsora.
Berecz Marianne: MGIMO, szt-tiszt, átmentés
Berecz Jánosék házasságából három gyermek született, közülük Berecz Marianne az ismert, ő a kétezres években bukott le, amikor felkerült az EmlékPont szt-tiszt listájára.
Az Apró-Gyurcsány-Dobrev klán természetesen nem engedte el a kezét, ezután az állami tulajdonú Mehib Zrt. felügyelőbizottsági tagja lett. Egészen a közös bukásig: 2010-ig.
Az ő karrierje is tipikus. Könyvemben így foglaltam össze:
„Berecz lánya is megérdemel pár sort: Berecz Marianne az állambiztonság szigorúan titkos tisztje, főhadnagya volt.
Annyi kádercsemetéhez hasonlóan ő is a híres, hírhedt Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végzett (spanyol-angol szakon), amelynek hallgatói közül a kelet-európai titkosszolgálatok csemegéztek. És persze a KGB. A Berecz lányból tehát szt-tiszt lett. A rendszerváltozás után meg „diplomata”. A kis Bereczet 2005-ben, a Gyurcsány-kormány alatt nevezték ki az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet magyar nagykövetének, és egészen 2007-es lebukásáig Bécsben dolgozott.
Ahol korábban a mama – még azelőtt, hogy a forradalom leverése után Magyarországra vezényelték volna. Hogy is írta Vonnegut? „Így megy ez.” [Berecz Marianne most is aktív, egy Brüsszel által pénzelt szervezetnél dolgozik.]”
Mert mutogatni is kellett. Berecz a Világ Ifjúságában / Forrás: Arcanum.hu
Az szt-tiszt a népirtások ellen: Brüsszelnek még mindig jó
Utóbbiról – tehát arról, hogy Berecz még most is trójai falóként dolgozhat – a Tűzfalcsoport számolt be tavaly. A leleplezés szerint Berecz a Népirtás és Tömeges Atrocitások Nemzetközi Megelőzéséért Alapítványnak dolgozik. [A szervezetről a Magyar Nemzet is alapos cikket írt.] Említettem, hogy korábban sem volt „csókos” munka nélkül: miután 2010-ig az állami tulajdonú Mehib Zrt. (Magyar Exporthitel Biztosító Zrt.) felügyelőbizottsági tagja volt, 2016-ban ismét hírszerzői karrierjének megfelelő állást kapott. „A bosznia-hercegovinai háborút lezáró daytoni békeszerződés végrehajtásának ellenőrzésével megbízott főképviselő Banja Lukában található regionális irodájába nevezték ki vezetőnek”.
[Bármilyen szomorú, ez is rendszerszerű, írtam azokról az ismert MGIMO-s arcokról, akik a moszkvai indulás után ma már nyugati civil szervezeteknél és egyéb jogvédő egyesületeknél kapnak zsíros állásokat. Lásd a menekültekért rettegő Simon Ernőt vagy a korábbi népszabós Dési Andrást, aki ma már az üldözött újságírók védőszentje védőkomisszárja].
Változó idők, de van, ami változatlan. Berecz Marianne 1985-ben még így lelkendezett a Világ Ifjúsága nevű propagandalapban: „És hát persze, nem tagadom, miért is tagadnám: ott, Moszkvában találkoztam először felnőtt fejjel a szerelemmel is.
1978 tavasza külön emlékezetes marad számomra: akkor tudtam meg, hoqy – mint spanyol tolmács – részt vehetek a havannai VIT-en. No és persze az utolsó moszkvai tavasz, a májusi államvizsgáké, amikor felcsillant a lehetőség: vörös diplomával végezhetek. Sikerült!”
Meg átmenteni magát. Az is sikerült… Erről és a többi elképesztő történetről bővebben a hónap végén megjelenő könyvemben. Amely a kiadó oldalán, de a Librinél, a Bookline-nál és a Líránál is megrendelhető.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS