Ábel Attila: A kettős gyilkosság és a csepeli szocialisták orwelli szubkultúrája (2. rész)

Hamarosan a televízióban is bemutatják azt a dokumentumfilmet, ami a csepeli kettős gyilkosságról szól. A film az emberölés mozzanatait rekonstruálja. Van benne egy érdekes rész Kun Tamás utolsó szó jogán elmondott beszédéből, ami szó szerint így hangzik: „Az a kisebbik baj, hogy engem el fognak ítélni. Nagyobbik baj az, hogy nem derítették fel ezt az ügyet. Valójában, hogy miért is történt, ami történt, ez szóba sem került.” (Az oknyomozó cikksorozat második része!)

ÁBEL ATTILA – Csepel alpolgármestere – PestiSrácok.hu

2009. január 7-én ölték meg Csepelen Takács József iskolaigazgatót és Papp László tanárt. Évekig kutattam a kettős gyilkosság szövevényes hátterét. Elsők között írtam arról, milyen tárgyalások folytak az MSZP-n belül a társtettes Deme Gábor sikkasztásáról. Elsőként írtam le, hogy Podolák György MSZP-s országgyűlési képviselőtől ment Deme a gyilkosság helyszínére. Podolákot a rendőrség ki sem hallgatta a cikk megjelenéséig. Évekig vártam, mikor és ki beszél arról, hogy mi vezetett a gyilkossághoz. Miért történt a gyilkosság, miért vált két ember áldozattá, és kettő gyilkossá? Nem volt ilyen vita. Ezért most elsőként foglalkozom ezzel is. Az első részben (ITT elolvasható) a későbbi gyilkosokat helyzetbe juttató vörös polip tagjait és működését mutattam be. A következőkben összeteszem a hatalmas kirakó darabkáit: a gyilkosok környezetét, motivációját, a gyilkosság eredeti tervét. A történteket jól ismerő egyik szakértő szerint Deme és Kun nem sokkal a bűntény előtt arról beszéltek mások előtt, hogy ők képesek lennének a tökéletes bűncselekmény végrehajtására. Igazat mondtak. Látni fogják, hogy majdnem sikerült.

Milliárdos mutyik a gyilkosság körül

A csepeli MSZP-ben minden képviselőnek volt egy területe, amit „felügyelt”. Volt, aki civilekkel, mások fiatalokkal, megint mások oktatással, útépítésekkel, csatornázással, sporttal, egészségüggyel, más-más ágazatokkal foglalkoztak. Volt, aki ezt igyekezett tisztességesen csinálni – ezek közé tartozott a meggyilkolt Takács József is -, de az eredmény összességében abszurd volt.

A környezetvédelem és a csatornázás egy darabig olyan emberhez tartozott, akinek szippantós cége volt. Egészségügyi szakkérdésekben egy kohásztechnikus lett az Atyaisten. A pedofil politikusuk gyermekekkel, gyermekvédelemmel foglalkozott. Akit jogerősen elítéltek a csepeli munkásőr lakások körüli törvénytelenségek miatt (majd amnesztiát kapott Göncz Árpádtól), gazdasági ügyekért felelős alpolgármester lett 16 évig. Dr. Gulyás G. Gábort, aki az MSZP „ingyenes jogsegélyén” gyűjtötte a fizetős ügyfeleit, egy rokkantnyugdíjas, cukor- és szívbeteg ügyfelének megkárosítása miatt rúgták ki a Budapesti Ügyvédi Kamarából. Az „ügyvéd elvtárs” tagja volt az Országgyűlés lakásmaffia tevékenységet vizsgáló albizottságának. Lehet tippelni, hányan veszíthették el miatta a lakásukat.

A csepeli szocialisták orwelli szubkultúrájában a legtöbb dolog az ellenkezőjét jelentette. A fejlesztési tervek készítése például az egyik kifizetőhely lehetett. Egyáltalán nem a fejlesztésekről szólt a történet, hiszen szinte semmit nem valósítottak meg saját terveikből. Észak-csepeli lagúnavárosra úgy ment el százmillió, hogy egy téglát se tettek le. Aztán Budapest legértékesebb telkét komolytalan áron eladták egy spanyol cégnek, ami csődbe ment. Uszodára, amit 2006-ban ígértek meg, 10 különböző építési tervet készíttettek. A pártból kilépett ismerősöm mesélte, hogy mire minden „pluszköltség” rákerült a tervezetre, a mutyitól vállalhatatlanul drága lett volna a kivitelezés. Elmondása szerint Tóth Mihály végül egy frakcióértekezleten jelentette be, hogy azért nem építik meg az uszodát, mert ő nem fog emiatt börtönbe menni.

Választási években előfordultak fejlesztések. A Csepeli Piacot például 2002-ben adták át. Egy építész azt mondta, hogy harmadannyi anyag sincs benne, mint amennyit kifizettek érte. Az emeleti irodában csukott szemmel meg lehet mondani, hogy odakint személyautó vagy kisteherautó megy el. A teherautóknál már olyan, mintha földrengés lenne. Az „SZTK” épületének felújítása a 2006-os választási év fejlesztése volt. Cserében a Csepeli Kórház aktív osztályait zárták be. A kivitelezés kiérdemli a „katasztrofális” jelzőt. Például a szellőztetőrendszert egyáltalán nem sikerült megcsinálni – még garanciálisan sem – így nyáron egyes helyeken olyan meleg van, mint a szaunában. Az egészségügyet felügyelő kohász-technikus alpolgármester persze akkor is felvette a több milliós jutalmát.

Amikor 2010 októberében átvette a Fidesz a kormányzást, a kerület a fizetésképtelenség határán állt. Még a kettős gyilkosság áldozatainak síremlékére sem jutott pénz. Az MSZP a rossz lelkiismeretét azzal próbálta javítani, hogy az áldozatoknak díszpolgári címet adtak. Így járt volna nekik a síremlék. Aztán Németh Szilárd polgármester, Borbély Lénárd gazdasági alpolgármester és Werner Péter, a Csepeli Vagyonkezelő Zrt. vezetője elkezdték szisztematikusan átvizsgálni az önkormányzat szerződéseit, pénzügyeit. Elvtársi kifizetőhelyek, mutyik, pénzszórás volt mindenütt. Pár hét alatt százmilliókat tudtak megtakarítani. Végül két év alatt sikerült teljesen gatyába rázni a kerületet. 2012-ben az addigra bevezetett új szolgáltatásokkal és fejlesztésekkel együtt is kétmilliárd forinttal volt kisebb a csepeli költségvetés kiadási oldala, mint 2010-ben.

A pártkultúra bugyrai

A csepeli mutyivilág nem úgy működött, hogy néhány pártfunkcionárius meg a gazdasági köreik kapták egymás után a milliárdos vagy százmilliós megrendeléseket. Volt ilyen is. A soroksári MSZP-s Juhász Ferenchez köthető vállalkozásoknak sok százmillió forint, a csepeli, SZDSZ-es Kál Károly vállalkozásainak 208 millió forint ment ki az utolsó négy évben. A milliárdok nagyobb része azonban kisebb elvtársi cégeknek, családtagoknak, ismerősök ismerőseinek lett leosztva. Középszinten sem nézte mindenki tétlenül, ahogy felső szinten tolják kifelé a közpénzt. Nekik is kellett saját biznisz, egy kis pluszbevétel. Sok kicsiből lett a nagy. Így megy ez.

Ahol ilyen mélyre süllyednek, ott nincsenek következmények. Amikor Deme Gábor lába alatt forró lett a talaj, három kompromittáló felvétellel kezdte zsarolni a pártvezetést. Köztudott volt, hogy Deme kémkedik mások után, készít titokban hangfelvételeket. Ahogy mások is az MSZP-ben: ne feledkezzünk meg Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről és az azt követő botrányokról, az egymásról szóló dossziékról. Legutóbb a csepeli pártelnökről és frakcióvezetőről, Szenteczky Jánosról derült ki a bíróság előtt, hogy készített titokban hangfelvételeket, amiket a választási kampányban használt fel. Az ellenfelekkel szembeni rosszindulatú és hamis szex-pletykák is rendre felbukkannak a csepeli MSZP háza táján. Nem csak Deme Gábor élt velük: a Szenteczky János elleni büntetőperben is előkelő szerepet foglalnak el.

Az egymást védő, egymást zsaroló mutyivilágból 2009. január 7-ig semmi nem került ki. Ugyanúgy érvényesült az omerta, mint az olasz alvilágban. Férjnek, feleségnek, vejnek, menynek és más családtagoknak, ismerősöknek biztosítva volt megélhetése. A Csepeli Vagyonkezelő Zrt.-nél még egy „pártnevelde” is működött. Ott avatták be és készítették fel a vezetésre az MSZP-s ifjúságot. Deme iskolája munkaadóként és menedékként szolgálta a pártot. Avarkeszi Dezső igazságügyi államtitkár felesége Deme Gábor helyetteseként kapott pénzt, de dr. Gulyás G. Gábor MSZP-s képviselőnek, a kirúgott ügyvédnek is itt biztosítottak állást és kimagasló fizetést. Irigykedtek egymásra a pártban, de tudták, hogy ha rés nyílik a pajzson, ha valaki megszegi a hallgatás törvényét, minden elvész.

Igazuk volt. Viszont a rést nem Deme Gábor nyitotta, hanem a meggyilkolt iskolaigazgató, Takács József. Takács túl tisztességes volt ehhez a bandához. Nem elégedett meg azzal, hogy akkor is elsimítják Deme sikkasztását, ha nem fizeti vissza az ellopott milliókat. Mélyen sértette, hogy Deme az ő nevével is visszaélt, az ő nevében is pénzt tett el. Ezért rendőrséghez fordult. A feljelentést viszont január 7-én, kivégzésének napján nem tette meg. Reggel elment Tóth Mihály polgármesterhez és Orosz Ferenc alpolgármesterhez, aztán átment a rendőrségre, majd a rendőrkapitány szerint feljelentés nélkül visszament a párt helyi vezetőihez.

Miről beszéltek? Nem tudjuk. A pártvezetők emlékezetét súlyos amnézia nyomja. Takács József és Papp László sorsa viszont ekkor dőlt el véglegesen. Takács nem tett feljelentést, a papírok ott voltak nála, Deme Gábor pedig úgy érezte, hogy nem jut dűlőre Podolák György országgyűlési képviselővel.

Másfél órával az után, hogy Deme Gábor eljött az MSZP-s országgyűlési képviselőtől, egy viszonylag semleges hangvételű, meglehetősen felszínes és egymás mellett elbeszélő tárgyalást pisztolylövés zárt le. Kun Tamás halántékon lőtte Takács Józsefet, majd a rémült Papp Lászlóhoz fordult. „Hozd ide a táskáját! Az ő táskáját hozd!” – mondta neki. Kun és Deme tehát tudták, hogy Takács József táskájában ott maradt a rendőrségi feljelentés. Valaki elmondta nekik. Azt, hogy ki vagy kik voltak az árulók, s szándékosan vagy akaratlanul mondták el ezt a gyilkosoknak, nem tudjuk. Szerintem nem is fogjuk megtudni. Viszont arról, hogyan fogadták a pártban Deme Gábor letartóztatását, jól mutatja egy MSZP-s párttársának helyesírási hibáktól hemzsegő IWIW-es hozzászólása:

„Megmentünk Gábor ! Az MSzP alapszervezet nevében megigérem hogy mindent megteszünk a megmentésed érdekében. A Rendöség is sáros más ügyekben, ha téged bukni hagynak ok is buknak ! Veled vagyunk Gábor ! K. Anasztázia MSzP alapszervezet”

Így lettek gyilkosok

Magyarországon a gyilkosságok többségénél elkapják az elkövetőket. Ha nem, többnyire akkor is eredményes a nyomozás. Elég a móri mészárlásra vagy a debreceni fideszes képviselőasszony meggyilkolására utalni. Vagyis a rendszer eredménycentrikus, és ezért időnként hatalmasat hibázik. Ne felejtsük el azt sem, hogy az előbbi két fatális tévedés kiderült, és fogalmunk nincs arról, mennyi eset nem derül ki.

Sokan kérdezték, hogy Deme és Kun miért gondolták azt, hogy megúszhatják. Többek között azért, mert biztosak voltak benne, hogy ha tálcán kínálnak a rendőrségnek egy „társadalmi elvárásoknak megfelelő” gyilkost, azzal meg fognak elégedni. Az iskola egyik tanulóját szemelték ki erre, akinek rendszeresen voltak balhéi, ráadásul cigány származású volt. Tökéletesen megfelelt az előítéleteknek. Talán még azt is betervezték, hátha lelövik a fiút a rendőrök, ha úgy tudják, hogy fegyver van nála. Bár a tanulónak látszólag megdönthetetlen alibije volt, a móri mészárlás első tárgyalásakor és Balla Irma fiának elítélésekor ugyanilyen sziklaszilárd alibiket döntöttek be a bíróságokon.

Tegyük fel, hogy a gyilkosság a tervezett módon zajlik le, de élve fogják el a „cigány tanárgyilkost”, és kénytelen-kelletlen még a sziklaszilárd alibijét is elhiszik. Mi történik? Felbujtóként vádolják meg. Azt mondják, hogy pont ezért szervezett magának sziklaszilárd alibit. Az iskolában megszokott volt a drogozás. Nagyobb balhéknál, bandaháborúnál hetente kellett kiszállnia a rendőrségnek. Egy ilyen helyen indítékot keresni nem nehéz. Kinek állt útjában Takács József és Papp László? Hát azoknak, akik drogot akartak eladni, és akadályt láttak bennük.

Amikor Deme és Kun megérkeztek a gyilkosság helyszínére, Deme az iskola bejáratánál rácsörgött Takács Józsefre. Ezzel bizonyították volna, hogy Takács József még élt, telefonon is beszélt. A beszélgetés végén Deme kérte arra Papp Lászlót, hogy csörgessen rá. Ez is hasonló célt szolgálhatott. A gyilkosság bizonyítékait tartalmazó szervert és sikkasztás bizonyítékait tartalmazó táskát Deme elvitte. Gyanítható, hogy Deme egészen Papp László hívásáig diktafonra vette a tárgyalást, és ezt akarta később, mint a saját bizonyítékát bemutatni. Hangsúlyozom: a beszélgetés egészen az első lövésig inkább barátságos volt, sőt arról szólt, mit tesznek majd a következő napokban.

Deme tehát bizonyította volna, hogy a két áldozat még élt, amikor a tárgyalás helyszínére értek. A diktafonos felvétellel bizonyította volna, hogy inkább baráti jellegű volt a beszélgetés, és a jövőről tárgyalnak: ki mit tesz majd a következő napokban. Állította volna, hogy az áldozatok akkor is éltek, amikor elmentek onnan, hiszen Papp László rá is csörgött. Készen állt a mese arról, hogy melyik tanulónak állt útjában az igazgató. Deme a gyilkosság után is terv szerint tette a dolgát. Véglegesen eltüntette a bizonyítékokat, majd a csepeli Tesco-ba rohant, hogy tejet vásároljon – és a számlát gondosan eltegye. Ez lett volna a későbbi időszakra az alibi. Amikor a rendőrök érte mentek, összerogyott a hírtől, hogy megölték a főnökét. A „megrázkódtatástól” az iskola előtt is hangosan zokogott, ordibált. (A dokumentumfilm elég jól rekonstruálja a történteket.)

Kun Tamás és Deme Gábor tehát mindent megtettek, hogy magukat kimossák a gyilkosságból, a rendőröknek, médiának pedig tálcán kínáltak felelőst. Ezzel párhuzamosan Kunnak régi ismerőse volt a rendőrkapitány. A kapitányt a helyi MSZP egy mutyilakással is lekötelezte, szükség esetén zsarolhatták volna. A kerület vezetését pedig Deme zsarolta a három hangfelvételével. Avarkeszi Dezső igazságügyi államtitkár felesége Deme Gábor helyettese volt az iskolában. A párt addig minden esetben segítette, védte a bajba jutott embereit, bármilyen bűnt is követtek el. Hihetetlenül hangzik, de ha nincs a két véletlen, a diktafonos felvétel és Kun kézlövése, akkor valóban megúszták volna a gyilkosságot. Ezt nem én mondtam ki, hanem a bíró és az ügyész is, egymástól függetlenül.

Deme Gábor nem született gyilkosnak. Nem is annak nevelték. Tanár lett belőle, ami társadalmi presztízsben olyan pozitív hivatás, mint az orvosi vagy más hasonló szakmák. Az MSZP-ben aztán látta, milyen jól élnek, mit összeharácsoltak egyesek, míg neki még saját lakása sincs. Azt is látta, hogyan mennek a zsebekbe ezek a pénzek és azt is, hogy ha be is zsarolják egymást, a hallgatás szabálya elsődleges. Látta, hogyan zár össze a párt, hogyan védik, segítik a sajátjaikat még akkor is, ha bűncselekményt követnek el. Ő maga is megtapasztalta, hogy valamennyi balhéja után megjutalmazzák társai. Minden botránya után előrébb léphet a ranglétrán. Nem ő szegte meg az omertát: ő csak sikkasztott és zsarolt, amit megszokottnak látott abban a körben. A hallgatás törvényét Takács József szegte meg, aki a rendőrkapitányhoz fordult, és ezzel ő követett el bűnt.

Ezek az okok vezethettek oda, hogy Deme és Kun biztosak voltakabban: ha terv szerint csinálják végig a gyilkosságot, akkor annak rájuk nézve kizárólag pozitív következménye lesz. Azzal számolhattak, hogy Takács József és Papp László családja nem fogja elhinni a cigány gyilkosos sztorit, de mindenki mást meggyőz majd Deme diktafonos hangfelvétele a tárgyalásról. A családot a párt lecsendesíti, Deme sikkasztása pitiáner ügy lesz, és visszakapja a pozíciókat, amiket elveszített. Könnyes szemmel mesélte volna: ha nem mennek el hamarabb az iskolából, talán a gyilkosság sem történik meg – vagy ő is áldozattá válik. Ha pedig minden a gyilkosok és az MSZP terve szerint alakul, 2010 októberében talán a gyermekek oktatása során hősi halált halt Takács József fényképe mellett tehette volna le Deme Gábor az alpolgármesteri esküt.

Csak a véletleneknek köszönhető, hogy nem így történt.

Az oknyomozó írást Ábel Attila, Csepel fideszes alpolgármestere írta a PestiSrácok.hu számára. Ábel Attila megválasztása előtt, civilben oknyomozó újságíróként szinte napról-napra követte a csepeli vörös polip tevékenységét.

A vezető fotón Deme Gábor Gyurcsány Ferenc expártelnökkel és -miniszterelnökkel látható.