Aczél elvtárs csettintene
"Minél messzebb sodródik egy társadalom az igazságtól, annál jobban fogja gyűlölni azokat, akik kimondják". /George Orwell/
Felcsillant a remény, de az öröm korai volt. Chemnitz után néhány napig elhittük, el akartuk hinni, hogy Németország ébredezik, hogy nem kér többet a rémálomból, hogy a történelmi lelkiismeret-furdalások láncába verve is küld egy polkorrekt, „wir schaffen das, aber so nicht” üzenetet Mutti Merkelnek és a kosztümnadrágjának akolmeleg zsebében csücsülő, a németeket hülyítő végrehajtóknak és zsurnalisztáknak, de a német politika és propaganda már megint bebizonyította, hogy az államszocializmusban megszerzett tudás, a kommunista állambiztonságtól, a Stasitól örökölt bomlasztó technikák mindmáig hasznosulnak és működnek. Németország épp most zuhan vissza a rémálomba, mert a propaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg tehetetlenségi ereje és a gyűlölködés erre irányul, sőt ennél már többre is. Az ébredezés legapróbb jelét ugyanis meg kell büntetni, el kell érni, hogy a németek egyből az alvás úgynevezett NREM, legmélyebb fázisába essenek vissza, ahol a külső ingerekre adott reakciók minimálisra csökkennek.
Németországban, központi akaratra pont ezt hajtja végre a mainstream, migránssimogató propagandasajtó, amely már eddig is elsőosztályúan bemutatta, leleményessége nem ismer határokat, ha Steve Jobs történetekkel „agysebész” menekültként, „a gazdasági fellendülés csodafegyvereként”, „a német munkaerőhiány felszámolóiként”, a „teljes foglalkoztatottság megvalósítóiként” kell lefesteni a Németországot elárasztó gazdasági bevándorlókat, kulturális és vallási térfoglalókat.
Chemnitz után reménykedtünk, de a valódi propagandisták az arcunkba röhögtek, és olyat mutattak, amelyre még Aczél György, valamint a cenzúra- és propagandaosztály minden naftalinszagú, kivénhedt szőrehullató komcsija is csak csettintene.
A történetet ismerjük, a technikát azonban érdemes nagyító alá venni. Történt, hogy Chemnitzben két „integrációs sikertörténet", két közel-keleti „agysebész” 25 késszúrással halálra késelt egy német családapát, majd németek ezrei, tízezrei vonultak utcára, hogy tüntessenek és jelezzék, betelt a pohár, elegük van a willkommenskulturból, a no-go zónákból, a feszültségekből, a bűncselekményekből, az erőszakból és legfőképpen abból, hogy a politikai-gazdasági elit a békés, biztonságos zöldövezeti gettóikból utasítja őket elfogadásra, arra, hogy ne csak tűrjék, hanem egyenesen szeressék az árnyoldalait a végtelen és ellenőrizetlen bevándorlásnak. Ekkor még reménykedtünk és mi magunk is világgá kürtöltük a német társadalmat bátorító, támogató, segítő hangunkat, hogy 72 óra elteltével aztán megnémuljunk a döbbenettől. A Mutti Merkel politikai propagandaosztályaként működő német liberális sajtó ugyanis leporolta a szocializmusban elsajátított technikákat és a nácikártyával együtt elővette a tüntetések hatékony bomlasztásának módszerét, a lázadó hangok letörését.
A német sajtó csak két napig foglalkozott a gyilkossággal, a két közel-keleti bevándorló által elkövetett bűncselekménnyel, 48 óra elteltével taknyos zsebkendőként hajította el az ügyet, hogy a gyilkosok helyett a tüntetések és utcai zavargások szétkergetésére, azok vállalhatatlanságára fókuszáljon, miközben mélyen elültesse a németekben, hogy aki Chemnitz miatt (is) megkérdőjelezi a német bevándorláspolitikát, az a neonáci, szélsőjobboldali, agresszív tüntetőkkel vállal közösséget. Jobb német vagy, ha ugyan megdöbbentett a chemnitzi gyilkosság, de „egyetlen szélsőséges bűncselekmény” miatt nem kérdőjelezed meg a német bevándorláspolitikát. Ha kinyitod a szádat, tüntetsz és utcára vonulsz ezekkel az agresszív állatokkal, akkor nem vagy jó német – ezt üzeni most a német sajtó minden derék németnek, és félő, hogy az elmúlt években Mutti Merkel propagandaosztálya elérte, hogy a németek többsége elveszítse sorok között olvasási képességét, elérte, hogy a németek többsége azonnal feltett kézzel vonuljon vissza a befogott szemek, befogott fülek és befogott szájak világába.
Akit zavar a mindennapos erőszak, akit zavar az, hogy az új németek úgy kezelik az őslakosokat, mint keselyűk a villámsújtotta birkát, az szélsőjobboldali, rasszista, fasiszta neonáci söpredék, aki romba akarja dönteni Németországot – ezt ülteti el a fejekben az „objektív” német sajtó. A bevándorláspárti, bűnöző külföldiek simogatásában és pátyolgatásában érdekelt német politikusok pedig mindent elkövetnek, hogy a szélsőjobbra tolják az egészet. Túlzásnak tartják? Nézzék csak meg a német sajtóban megjelent fotókat a tüntetésekről, a chemnitzi demonstrációkról. Nem érdekes, hogy ügyes fotózási technikával, de mindegyiken szerepel egy nácinak kinéző veszélyes figura?Nagyobb tüntető csoportok közeli fotóját pedig azért nem közölnek, mert még véletlenül mindenkinek feltűnne, hogy ezek a fasiszták pont úgy néznek ki, mint egy átlagos német, vagy mint mi... Ráadásul úgy beszélnek Németországon végigfutó szélsőjobboldali erőszakról, hogy egyetlen egy megtörtént esetről nem voltak képesek beszámolni.
Merkel és a sajtója végtelenítette az észvesztést Németországban, olyannyira, hogy a külföldieknek szóló német közszolgálati médium, az agymosodaként működő Deutsche Welle ma egy angol nyelven feliratozott, archív felvételekből összevágott videót is közzétett, amelyen német szélsőséges borítanak lángba városrészeket, és amelynek az a fő üzenete, hogy a német újraegyesítés óta a neonácik akciói 197 halálos áldozatot követeltek Németországban. Még tovább fokozva: a migránsok nem gyilkolnak, csak a szélsőségesek, a neonácik, a tüntetők. Itt tartanak. Ezt közvetítik a világnak. Igazi, gusztustalan gyűlöletpropaganda, német sajtó a neved.
Most nem vigasztal minket, hogy mi már 2015-ben szóltunk, ez lesz a willkommenskulturból. És a legrosszabb még csak ezután jön, nem kellene hagyni. Valahogy csak fel kellene ébreszteni a németeket.
Vezető kép: „Bűnöző külföldiek, kifelé!” feliratú transzparens az egyik chemnitzi tüntetésen. Fotó: MTI/EPA/Filip Singer
