Akarják a svédek egyáltalán ezt a NATO-csatlakozást?

Aggódunk. Mi, magyarok aggódunk az európai értékekért, a demokráciáért és a jogállamiságért, amelyekért elvileg együtt küzdünk a svédekkel, de most inkább úgy tűnik, mintha csak küzdenénk. Mintha ez a svédeknek egyáltalán nem lenne olyan fontos, mint nekünk. Nekünk a szívünkbe van vésve Svédország, a haladó világ demokratikus népeinek nélkülözhetetlen tagja, amelynek köztünk van a helye, de nem tudjuk megtenni helyette, amit neki kell.

Nem ok nélkül fejezzük ki komoly aggodalmunkat, hiszen ilyen vészterhes időkben, amikor az orosz hadsereg Bahmutot, Kijevet, már-már Berlint, Párizst, Washingtont fenyegeti, a svédeknek a NATO-ban a helyük. Példát vehetnének finn szomszédaikról, akik viszonylag simán meg tudták ugorni ezt az amúgy nem túl magas lécet, amit a politikai szövetségeseik katonai blokkjához csatlakozás jelent. A szövetségeink, úgy az Európai Unió, mint a NATO, az egyetemes emberi jogok, a béke, a demokrácia és a jogállamiság védelmében jöttek létre, a haladó emberiség üdvére. A felsorolt alapvető értékeink védelme végett tömörülés azonban nem válhat öncélúvá, nem lehet fontosabb maguknál az értékeknél. Az alapvető értékeknek márpedig vannak alapvető szabályrendszerei.

Nem lehet egy demokrácia és jogállamiság fölött őrködő szervezethez csatlakozni a demokrácia és a jogállamiság szabályait áthágva.

A svédek olyasmit követelnek tőlünk a NATO-csatlakozásuk kapcsán, ráadásul egyáltalán nem békés és szövetségesi modorban, amit már csak azért sem teljesíthetünk, mert ennek teljesítésével magát a NATO-t üresítenénk ki, és tennénk nevetségessé. Az is megdöbbentő, hogy a többi tagállam ezt nem vette észre, és simán engedték, hogy a világ legerősebb és legdemokratikusabb katonai szervezetéből bohócot csináljon néhány kalandor.

A demokrácia megcsúfolói elvárnák a hallgatásunkat és a lelkesedésünket

Kezdjük a legfontosabbnál! A svédek NATO-csatlakozását a magyar országgyűlésnek kell ratifikálnia. Arra, hogy ez miért nem sima ügy, mindjárt visszatérünk, de előbb lássuk, mi az aggasztó a svédek alapvető hozzáállásában! Elvárnák, hogy Orbán Viktor – aki köztudottan támogatja a svéd NATO-csatlakozást – egy személyben döntsön arról, hogy beengedjük őket a katonai szövetségünkbe. Több, mint egy évtizede harsogják a svéd baloldali kormányokkal kiváló barátságot ápoló magyarországi és brüsszeli baloldaliak, hogy Magyarország nem egyenlő Orbán Viktorral, erre most, amikor nekik kéne némi protekció, akkor mégis szemrebbenés nélkül elvárnák, hogy Magyarország legyen egyenlő Orbán Viktorral. Mint valami ócska keleti diktatúrában!

Micsoda urambátyám berögződés ez! Hol tanulták ezt a mucsai klientelizmust?! Hát hol vagyunk, talán Oroszországban?! Ez a Svédország büszke az európaiságára?

Orbán Viktor (jobbra) és Ulf Kristersson (balra) a tavaly decemberi EU-csúcson. A svéd miniszterelnöknek nem a magyar miniszterelnöktől kéne magyarázatot követelnie, hanem be kéne tartania a NATO-csatlakozás szabályait. (fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda)

Folytassuk ott, hogy amikor Magyarország belépett a NATO-ba és az Európai Unióba, mindkét aktust egy-egy szabályos, érvényes népszavazás előzte meg, ahol a magyar nép a csatlakozásról döntött eme sorsdöntő kérdésekben. A magyar nép mindkét esetben elsöprő többséggel mondott igent a békére, a demokráciára, a jogállamiságra, az európai, haladó értékekre. Svédország ehhez képest éppen csak meg tudta ugrani a küszöböt, alig kúszott 50 százalék fölé az igenek aránya az EU-népszavazásán 1994-ben. Már ez sem egyöntetű demokratikus kultúráról tanúskodik, de régen volt, fátylat rá!

Amikor azonban kiköszörülhetnék a 29 évvel ezelőtti csorbát, ők teljesen más irányt választanak, és már nem is akarnak népszavazást kiírni a NATO-csatlakozásukról. Komolyan, ez tiszta Ázsia! A Kedves Vezető kitalálja, hogy ők márpedig bemennek egy katonai tömbbe, a néptől meg elvárja, hogy zokszó nélkül kövesse a diktátort. Aki pedig kívülről fogalmaz meg jogos aggályokat (mint mi), azt rögtön fenyegetni kezdik. Ha lennének Svédországnak atomrakétái, talán már azoknak is Budapest felé meredezne a hegyük.

Ha mindezek tetejébe azt sem hallgatjuk el többé, hogy Svédországban a ’70-es évek közepéig állami fajbiológiai programot futtattak, amely alsóbbrendűnek, kártékonynak ítélt emberek tízezreit kényszerítette sterilizációra, továbbá az országban egyáltalán nincs alkotmánybíróság, akkor ez így már több, mint aggasztó.

A legtékozlóbb európai fiúnak is adunk még egy esélyt

Ilyen előzmények után bizonyára mindenki érti, miért úgymond nem lelkes a magyar országgyűlés. Azt gondolom, a magyar országgyűlés nagyon tapintatos Svédországgal szemben, amiért csak egyszerűen nem lelkes, és nem sokkal lényegretörőbben fogalmaz ezekkel a barbár északi vademberekkel kapcsolatban. És akkor még elvárnák, hogy az általuk amúgy folytonosan gyalázott Orbán Viktor egy személyben bírálja felül az általuk folytonosan gyalázott Magyarország törvényes képviselőit – csak azért, hogy a svédeknek jó legyen.

Az az egy szerencséjük ezeknek a demokráciára, jogállamiságra és európai értékekre fittyet hányó őrülteknek, hogy Magyarország mégiscsak az európai értékek szerint működő, demokratikus jogállam. Nálunk létezik a demokratikus párbeszéd és vita intézménye, és még az ilyen szörnyű hendikeppel induló svédek számára is nyitott a lehetőség, hogy tisztázzák magukat. Mi nem megyünk bele koncepciózus ítélkezésbe és hazudozásba, hiszen az mélységesen ellentmondana európai meggyőződésünknek.

Az látható, hogy Ulf Kristersson svéd kormányfő és Jens Stoltenberg norvég NATO-főtitkár akár az anyanyelvükön is megbeszélhetik, mennyire egyetértenek Svédország NATO-csatlakozásában, de hát igen… az összes tagállamnak meg kell győződnie a svéd kérelem hitelességéről. (fotó: government.se)

A párbeszédnek, ahogy magának az európaiságnak is megvannak a működési és intézményi szabályai. Aki ebbe a klubba be akar lépni, annak azzal kezdődik a feladat, hogy be kell tartania a szabályokat. Mindig!

A magyar népet képviselő országgyűlésünk meggyőzhető. A svédek hozzák szépen az érveiket, bizonyítsák be, hogy már megváltoztak, és mostanra nem olyan megátalkodott, mucsai barbárok, mint amilyennek az elmúlt évtizedeik alapján látszanak! Ennek az érvelésnek és az egész kommunikációs folyamatnak is be kell tartani persze a szabályait; itt nem lesz semmiféle kiskapuzás meg hátsószobás protekciózás!

Sürget az idő

Ha a magyar országgyűlés nem lelkes, akkor a svéd illetékeseknek bizony a magyar országgyűlést kell meggyőzniük, nem pedig Orbán Viktort ostromolni, meg a magyar népet sértegetni. A magyar országgyűlésnek van egy megválasztott elnöke, akit Kövér Lászlónak hívnak – rajta keresztül vezet az út a frakciókkal folytatandó tárgyalásokhoz. Őt kell felkeresniük a svéd illetékeseknek a titkárságára küldött hivatalos, pecsétes levéllel. Ha ez megtörtént, a maroknyi baloldali képviselővel vélhetően hamar dűlőre jutnak majd a svédek, ám a Fidesz és a KDNP (és talán a Mi Hazánk) frakcióival kimerítő tárgyalásokra lehet számítani.

A svéd demokrácia és jogállam állapotával kapcsolatos jogos kérdések sokaságát akkurátusan át kell beszélni, hogy senkiben se maradjon kétely vagy tüske.

Ugyanakkor igyekezniük kéne a derék svédeknek, hiszen már április vége van, karnyújtásnyira a nyári szünet, amikor az országgyűlési képviselőink szétrebbennek a telekre, a Balatonra, az Adriára, a Maldív-szigetekre – ki-ki vérmérséklete szerint. Legalább annak a pecsétes levélnek be kéne futnia a Házelnök Úr asztalára addig, hogy végre elinduljon valami a meddő médiaüzengetések helyett.

Putyin, amikor még békével ment Stockholmba. Ki tudja, mikor akar majd erőszakkal visszatérni…? (fotó: sverigesradio.se)

Szeptember közepe felé aztán elkezdenek ugyan visszaszállingózni az Országházba a képviselők, de hát számoljunk csak utána… mindössze három hónap, és rögtön itt a karácsony, amikor a családé és barátoké az elsőbbség. Azt még a legkedvesebben mosolygó svéd demokrata sem várhatja el, hogy Krisztus születésének ünnepén bármelyik magyar országgyűlési képviselő a NATO-bővítést válassza a meghitt családi környezet helyett. Márpedig ez a három hónap igazán nem túl bő időkeret, ha arra gondolunk, mennyi aggasztó kérdés merült fel akár csak ebben az egy cikkecskében a svéd demokrácia állapotát illetően.

Egy szó mint száz, még fel sem ocsúdunk, és hopp, máris 2024 van, és Svédország esetleg még mindig nem NATO-tag. Rémes lenne!

Január vége felé visszatérnek a képviselők a megérdemelt pihenőjükből, síelésből, ki innen, ki onnan, de olyan közel van akkor már a jó idő, a tavaszi napsütés, amikor az ember egyre nehezebben koncentrál ilyen fárasztó hivatali ügyekre, és egyre többször téved a tekintete vágyakozón az ablakra. Aztán kettőt pislantunk, és eljött a nyár, vár a telek, a Balaton, az Adria, a Maldív-szigetek…

Mindenki – és főleg a svédek – beláthatják, hogy nem lehet, nem érdemes állandóan konokul dacolni az európai értékekkel. Aki a klubhoz akar tartozni, az tartsa be a klub szabályait! Legalább a csatlakozáskor! Az idő pedig sürget, nehogy egy világhódító orosz partraszállás hamarabb érjen Stockholmba, mint a NATO-csatlakozást hitelesítő dísztávirat!