Fél órával a magyar–olasz meccs végét követően mintegy hatvanezer ember, majdnem minden szurkoló a helyén volt még, és együtt búcsúztatta, ünnepelte Szalai Ádámot, a magyar válogatott visszavonuló csapatkapitányát. Éppen két kisfiút mutatott a kamera, akik egy táblát tartottak a fejük fölé: Szalai Ádám! Példakép vagy! És ez a lényeg. Ez a képkocka mindent elmond az egyébként vesztes meccs utáni hangulatról és arról, hogy nemcsak a szerencsétlen tiktoksztárok és félőrült, deviáns nihilisták lebeghetnek példaként a gyerekek és a fiatalok előtt. Hanem itt van Szalai Ádám, aki büszke arra, hogy magyarnak született, egy hihetetlen sportember, aki óriási szívvel vitte a hátán a magyar labdarúgó válogatottat éveken át. Köszönjük, Ádám! Valóban példakép vagy!
Ki ne emlékezne Szalai Ádám híres szavaira az öltözőben, amikor 2020-ban, az Izland elleni meccs előtt tüzelte a magyar csapat tagjait, és egy valóban hidegrázós motivációs beszédet tartott. Szalai emlékeztetett a koronavírus okozta nehézségre, hogy az emberek bezárva élnek az otthonaikban, és az a kilencven, vagy hosszabbítás esetén százhúsz perc vajon mit jelenthet a magyar embereknek. A Kapitány 14 millió magyarról beszélt, akik a tévé előtt ülnek és szívből szurkolnak a csapatnak, hogy kijusson az Európa-bajnokságra, ez pedig minden anyaországi és határon túli magyar testvérünknek szívmelengető érzés volt. A feladat végül sikerült, a magyar csapat óriási szívvel fordította meg a meccset a végén és jutott ki az Eb-re, bebizonyítva Szalai kérését, hogy bármi történik, nincs fáradtság!
Azóta eltelt két év, Szalai Ádám pedig utolsó meccsét játszotta tegnap a válogatottban. Egy óriási menetelés végén tette le a lantot, amikor a Nemzetek Ligája legfelső csoportjában, azon belül is az úgynevezett halálcsoportban játszott a magyar válogatott. Ott, ahol előzetesen pontot se nagyon jósolt nekünk senki, hiszen az olaszok, németek és az angolok mellett bravúrt jelentett volna minden döntetlen, főleg a győzelem. Ehhez képest 10, azaz tíz ponttal fejeztük be a sorozatot, az utolsó meccsen már tudva, hogy benn maradtunk: évtizedek óta nem látott bravúrt végrehajtva az első kalapba kerültünk a következő Eb sorsolásakor. A bónuszlökés egy újabb bravúr lett volna, hiszen egy döntetlennel a hosszú évtizedek után a legfelső krémben találhattuk volna magunkat, a Nemzetek Ligája négyes döntőjében. Utóbbi ugyan nem sikerült, de oda-vissza megvertük az angolokat, döntetlent és idegenbeli győzelmet értünk el a németek ellen. Ehhez pedig kellett Szalai Ádám. Kellett az a hit, az a tűz, ami egy különböző csapatokból érkező magyar focicsapatot egymásért utolsó pillanatig harcoló közösséggé formált. Ahol nem volt ciki szívre tett kézzel, teli torokból énekelni a Himnuszt, ahol a “merjünk kicsik lenni” szlogennek nem volt helye. Mert ez a csapat évek óta mer nagy lenni és egymás után két Európa-bajnokságon volt ott. Kellett a csupaszív, taktikus Marco Rossi, de Szalai Ádám nélkül sem tudta volna senki elképzelni ezeket a magyar sikereket.
Szalai Ádám és a magyar válogatott tagjai éneklik a Himnuszt a magyar-olasz meccs végén. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
A Kapitány példája pedig azt mutatja, hogy van értelme komoly célokat kitűzni, van értelme és létjogosultsága büszkének lenni a magyarságunkra, ez pedig rengeteg gyermeknek és fiatalnak ad irányt, példát és erőt. Az a két fiatal srác, aki felmutatta a táblát a meccs végén, hogy “Szalai Ádám! Példakép vagy!”, mindent elmond elemzések és magyarázatok nélkül. Ilyenkor szertefoszlik Fajkasházi Teddy és a magyar önsorsrontást kívánó, hamis, kicsinyes és szégyenkező lelkületet sulykoló nímandgyülekezet összes izzadságszagú igyekezete, hogy aki magyar, az csak veszíthet. Akik csak gúnyolódni tudnak a nemzeti érzésen, akik szándékosan törlik a lábukat a magyar fociba, kinevetik és csőcseléknek nevezik a magyar szurkolókat. Azokat a magyar szurkolókat, akik 2016-ban Marseille-ben harmincezren voltak és semmilyen balhéba nem keveredtek, nem úgy, mint az egymást szurkáló németek és angolok. Ezeket a gonosz gyűlölködőket egy pillanat alatt söpri le Szalai Ádám hozzáállása és egy mondata, aki a németek elleni idegenbeli győzelem után azt írta ki közösségi oldalán, hogy
Örök hálám, hogy MAGYARNAK születtem.
Mindenki látja, hogy ez nem pozőrség, hogy ezek igazán őszinte szavak és érzések, az utolsó meccsén, a Himnusz alatt pedig őszintén folytak azok a könnyek. Ahogy őszinte volt minden meccs után teli tüdőből, szívre tett kézzel énekelni, hogy “balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt”. A stadionban tegnap is tízezrek, a képernyők előtt pedig milliók érezték ugyanezt, az összetartozást, a magyar büszkeséget, és azt, hogy együtt óriási erő vagyunk, akik képesek irányítani a sorsukat. Több Szalai Ádámra van szükség a sportban és a mindennapi életben is, olyan példaképekre, akik sosem erőlködnek, hanem önmagukat adják, lelkesítik azokat, akikért felelősséggel tartoznak, erőt adnak a nehéz pillanatokban, és tiszta szívvel harcolnak azért, amiben hisznek. És mennyire igaza volt annak a két srácnak: Szalai Ádám! Példakép vagy! Köszönjük, Kapitány! Óriási voltál!
A MLSZ ezzel a megható videóval búcsúztatja a válogatottól visszavonuló Szalai Ádámot! “Ma este mi vagyunk a gladiátorok, bármi történik, nincs fáradtság!”
Vezető kép: MTI/Szigetváry Zsolt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS