Hosszú brüsszeli fenyegetőzések sora után végül mégiscsak a megbeszélés döntött a február 1-jei EU-csúcson az Ukrajnának szánt pénzek ügyében. Valahogy így kéne működnie az uniós politikának: a tagállamokat nem belezsarolni kell a kívánt álláspontba, hanem meg kell érteni a kételyeiket, és választ keresni rájuk – írja az Alapjogokért Központ. Elemzésükben olvasható: ezen az elven alapult az az európai projekt, amely nem birodalomként, hanem egyenrangú felek együttműködéseként indult, még akkor is, ha ez nehezebb és időigényesebb.
Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács – amely az EU legfőbb politikai döntéshozó szerve – tavaly december 14–15-i ülésén nem született döntés az Ukrajnának járó pénzek kérdésében, szükségessé vált egy rendkívüli ülést összehívni az idei év elején. Ennek fő oka az, hogy az eddigi ukrajnai segélykeret – bár jogi értelemben 2024 decemberéig működhet – kiürült, és az ukrán költségvetésből is jelentős pénzek hiányoznak – írja az Alapjogokért Központ elemzése. Brüsszel és a nagyobb tagállamok elkötelezettek maradtak Ukrajna pénzügyi támogatása mellett, amivel kapcsolatban a magyar kormány azonban több mindent is kifogásolt, így például azt, hogy ez a négyéves, ötvenmilliárd eurós keret nem tartalmaz megfelelő mechanizmusokat a pénzköltés ellenőrzésére és a segélyezés leállítására, ha a nemzetközi helyzet alakulása úgy kívánná. Érdemes emlékeztetni, hogy a magyar kormány elvi szinten sosem ellenezte Ukrajna pénzügyi támogatását, csak annak mikéntjével kapcsolatban voltak fenntartásai.
Fenyegetéssel indult
A Dornfeld László vezető elemző által jegyzett írás szerint Brüsszel először a jól ismert eszközhöz nyúlt: válogatott módon fenyegetni kezdte Magyarországot. Január 28-án, négy nappal az ülés napja előtt a Financial Times kiszivárogtatott egy olyan uniós dokumentumot, amely szerint, ha a magyar kormány tovább ellenzi a megállapodást az ukrán támogatás ügyében, úgy a már odaítélt forrásokat beleértve minden uniós támogatás végleges elvételével tönkretennék az ország gazdaságát. Mint az Alapjogokért Központ írja: Orbán Viktor nem véletlenül minősítette ezt zsaroló kézikönyvnek.
Ezt a nemzetközi sajtó és a dollármédia szócsövein keresztül fenyegetésáradat követte, ahol többek között a 7. cikkely szerinti eljárásban a magyar szavazati jog elvétele is felmerült, illetve felmelegítették a magyar soros tanácsi elnökség elnapolásának a gondolatát is, és a helyünket a sorban utánunk következő lengyel kormány vette volna át, Donald Tusk vezetésével. Úgy tűnik, a közmédia elfoglalása verőlegényekkel, a választott képviselők politikai fogságba vetése kisebb bűn Brüsszel szemében, mint a nemzeti érdekek melletti kiállás. Tusk is megtette a magáét: még a csúcs előtt üzent Orbán Viktornak, hogy se megérteni, se elfogadni nem tudja a magyar álláspontot, illetve közölte, hogy nincs helye kompromisszumnak.
Ahol a zsarolás nem ért célt, ott a párbeszéd igen: Magyarország megkapta azokat a garanciákat, amelyeket hiányolt korábban. Így azt, hogy az eddig visszatartott, nekünk jogszerűen járó pénzeket nem fogják Ukrajna támogatására felhasználni, hanem a későbbi megállapodás után az ország és az emberek érdekében használhatja fel azokat a kormány.
Másrészt garanciaként bekerült a végső szövegbe az is, hogy szemben a kezdeti verzióval – amelyben a tagállamok semmiféle kontrollt nem gyakoroltak az ötvenmilliárd eurós összeg felhasználása felett –, a végső szövegbe rendszeres felülvizsgálati mechanizmus került. Ez alapján az Európai Tanács évente megvizsgálja a pénzek elköltését, és tanácsokat ad, valamint a támogatás félidejénél kérheti annak teljes felülvizsgálatát a bizottságtól – írja az elemzés. Ráadásul bekerült a szöveg végére egy olyan mondat is, ahol az Európai Tanács felhívta a figyelmet saját 2020-as következtetéseire a jogállamisági kondicionalitási eljárás kapcsán.
Ez arra utal, hogy meghallották a magyar panaszt azzal kapcsolatban, hogy az eredeti ígéretek szerint a szakmai eszközt egyre inkább politikai fegyverként használta az ország ellen a bizottság és különösen az Európai Parlament. Pedig a kérdésben a tagállamoké a végső döntés, erre pedig nem ártott emlékeztetni a brüsszeli bürokráciát.
Bár konkrét következménye ennek nincs, mégis óvatosságra intheti a hazánkkal szemben egyre inkább agresszív és elszemtelenedett föderalistákat – teszi hozzá az Alapjogokért Központ.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS