Vitézy László új filmje, a Házasságtörés bemutatója előtt azt mondta, hogy küldetése van. Azt szeretné, hogy olyan filmek készüljenek, amelyekben magyar szerzők művét dolgozzák fel magyar rendezők, magyar színészekkel. Rendezőként a tévéfilmek segítségével emelné fel a magyar népet, mert a mozit már száz éve kisajátították a liberálisok, akik paprikajancsikat neveltek a nézőkből. Vitézyvel a jobboldal hibáiról is beszélgettünk, amely mintha folyamatosan elveszítené a kultúrharcot száz éve, ráadásul megjelent soraikban a hübrisz, az önteltség. Igaz, a kultúrát tekintve nehéz úgy teljesíteni, ha az elmúlt hetven évben minden fontos területét kisajátítottak a kommunisták, majd a liberálisok, és a saját kádereiket, embereiket építették fel. Interjú Vitézy Lászlóval, tabuk nélkül. 1. rész.
Vitézy László dokumentumfilmesként vált ismertté, mert ebbe a skatulyába próbálták beletuszkolni. Az utóbbi években tévéfilmeket készít Móricz Zsigmond különböző műveiből. Ilyen a tavaly decemberben bemutatott Házasságtörés is, amely letisztult, klasszikus film, s amelyet a Médiklikk.hu oldalon teljes egészében meg lehet nézni. Őszintén, tabuk nélkül beszélgettünk a rendszerváltás előtt és utáni elnyomásról, a pártba-lépés után elért egyetemről, a kultúrharcról, édesapja elzabrált boltjáról és töltőtolláról, és a Madaras József által Aczél Györgynek küldött golyóról.
Filmje, a Házasságtörés bemutatója előtt azt mondta, hogy küldetése van. Azt szeretné, hogy olyan művek készüljenek, amelyekben magyar szerzők művét dolgozzák fel magyar rendezők, magyar színészekkel. Elsősorban tévéfilmekre gondolt. Miért nem mozifilmre?
A liberális oldal száz éve kisajátította a mozit. Szabó Dezső írta még 1920-ban, hogy a mozit elfoglalták a liberálisok, akik paprikajancsikat neveltek a nézőkből. Mintha egyszerű bábfigurák lennének, akiket a bábosok mozgatnak. Ezt a film érte el. Ennek a csúcspontja nálunk a rendszerváltás után érkezett el, amikor a „szabadság fénylő csillagaként” üdvözöltük a kereskedelmi tévéket, a fülünkbe suttogták, hogy „RTL Klub”, és közben ömlött belőle a mocsok, szabályozatlanul.
Én azt gondolom, hogy ezt szabályozni kellett volna. Ezt már fiatalon is így láttuk, amikor az egész generációnkat elhülyítette a tévénézés. Nem kellett volna keményebben fellépni az amerikai-német Nagy testvér ellen, gátat vetni az agymosásnak?
Nem tudom. Mi nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Mások már akkor tisztában voltak azzal, hogy hogyan kell elfoglalni a kulcspozíciókat. Amúgy az agymosást sokszor észre se vesszük, mert annyira profin művelik.
Vegyük Hollywoodot: óriási színészek, a legjobb filmes háttérrel és technikával, remek operatőrökkel és rendezőkkel gyártották és gyártják az újabb és újabb műveket, amikkel szórakoztatás címén befolyásolják a nézőt. Úgy mutatják a globalista világot, mint egy kívánatos, boldogabb élet színterét, ahol már nincs értelme a haza , hazafiság fogalmának.
Én mostanában az HBO-n figyeltem meg ennek a tökélyre fejlesztett változatát. Remek stáb, jó színészek, működő forgatókönyv, de a sorozatok és filmek többségében ott van a propaganda, az üzenet. Hol erősebben, hol finomabban, de egyértelműen megbújik a liberalizmus és annak sokszor szélsőséges verziója. Így csempészik bele az amúgy vicces és friss Modern családba a már gyerekként átoperált ismerős fiút, akiből lány lett vagy fordítva. A szereplők ezt olyan apró furcsaságként, hóbortként élik meg, mintha mondjuk lila lett volna a haja. A néző meg nevet, tapsol, és észre se veszi, hogy az orránál fogva vezetik.
Erre van egy remek szavunk: az érzékenyítés. Harminc éve folyik nálunk is.
Vitézy László filmrendezõ Papp Ferenc operatõrrel beszélget az Égi madárka címû Móricz-adaptációjának forgatásán, 2011 / Fotó: MTI
Azért is nehéz fellépni ellene, mert sokszor a jó, pozitív dolgok és törekvések mellett lépnek fel. A jelszavakban (béke, haladás) a kommunizmus is nagyszerű volt. Most is a változás, a jövő mögé áll baloldali, liberális rábeszélőgép, és aki ezt kritizálja, rögtön a maradi ember skatulyájába helyezi önmagát, ráadásul olyan csoportok mellé kerül, akik mondjuk valóban soviniszták és/vagy homofóbok.
Komolyabb hibának látom, hogy a „másik oldal” nem tett semmit. Harminc éve vége van a diktatúrának, és még mindig nem alakult ki a tudatos népművelés.
A Kádár-diktatúra alatt a magyar emberek joggal vágytak a szabadságra és az átalakulásra, de senki sem hívta fel a figyelmet a hirtelen jött változás veszélyeire. Fogalmunk sem volt a manipulálásról, arról, hogy hogyan vezették félre őket, ők saját magukat vagy a gyerekeiket. Olyan folyamat volt ez, amivel szemben fel kellett volna lépni.
Egyfajta küldetésként kellett volna hozzáállni, hogy a magyar emberek lelki építésével, öntudatra ébresztésével foglalkozzunk. Ebben segített volna a filmművészet és az irodalom. Csurkának volt igaza. És valljuk be, egyikben sem sikerült előrelépni. A túloldal meg szépen beolvasztott mindenkit, akit akart. Vegyük Esterházy Pétert, aki szimpatikus volt és tehetséges, és felfeküdt arra az áramlatra, amely a Nobel-díj felé vitte volna.
És ahol garantálva volt a könyvkiadás, a reklám, a jó kritikák. Ez a kisebb ellenállás. Esterházynak nyilván helye van és örökre helye lesz az irodalmi kánonban, még ha azon lehet és kell is vitatkozni, hogy mégis hol, milyen súllyal. De most térjünk át Móricz Zsigmondra. Legújabb filmjeihez olyan írót választott, aki ebben a szétforgácsolt, kultúrharcos magyar irodalomban is egyetemes, megkerülhetetlen és kikezdhetetlen. Miért?
Nem titok, hogy konzervatív filmes vagyok. A hagyományos szerkezetet szeretem, katarzissal. Nálam másfél óra egy film. A legnagyobb problémám viszont mindig a filmírás volt. Ez egy olyan műfaj, amit a diktatúrában cenzúráztak, de azóta sem lett sokkal könnyebb a helyzet.
Szerződtetni kell egy írót, de a végén szinte sohasem az jött ki, amit akartunk, mert az írók rettegtek. Volt olyan, aki kimondta, „Laci, szeretem a filmjeidet, és szívesen dolgoznék veled, de ha így lesz, utána nem áll velem szóba a Gothár Péter.” Kimondom a nevét: Darvasi László.
Azt mondta, szívesen működne velem együtt, de csak úgy lehet, ha én egyet kiválasztok a már kész művei közül, és azt megfilmesítem. Én ezt így nem akartam, de nagyon tehetséges írónak tartom.
A konzervatív kortárs író pedig ugye hiánycikk…
De miért? Az egyetemeken, az irodalmi tanszékeken olyan emberek tanítottak és tanítanak esztétikát és irodalomtörténetet, akik sohasem tagadták az elfogultságukat.
Azzal viccelődtek, hogy aki nekik tetszik, az tigris, aki meg nem, az párduc. És ők döntik el, hogy ki a csíkos. Olyan emberek, mint Balassa Péter meghatározták, hogy ki lehet magyar író. Kinek milyen a csíkozása, aszerint kerül be a kánonba.
Megint felhozom Szabó Dezsőt. Azt írta, hogy a konzervatív-keresztény újságírók felelőssége hatalmas, mert nem tudják felvenni a harcot, és miközben vége van a vörös rendszernek, a Tanácsköztársaságnak, mégsem tudják átvenni a hatalmat. Úgy látszik, ez nehéz dolog, mert ötven-százévente megismétlődik, de lehet, hogy 10 évente. Sokan elkényelmesedtek. Például most, miután többször is kétharmaddal nyert a nemzeti oldal. Látszólag ment a békés építkezés, de aztán újra itt a baj. Ezért is lenne létkérdés a népművelés. A kultúra iszonyatosan fontos, és ezzel nem tudtunk mit kezdeni.
Nem az őszi vereség miatt mondom, mert az áldás volt, de erre is figyelmeztet. A hübrisz, hiába küzd ellene az ember, akkor is hajlamos megjelenni. Nagyon fárasztó munka az önteltség ellen harcolni.
Úgy láttam, hogy a televíziós véleményvezérek is önteltebbek voltak a választás előtt a kelleténél.
Most is látni ilyesmit. Vannak, akik továbbra is így beszélnek, és nem értenek semmit, nem arról beszélnek, mit hibázott a jobboldal, hogy hány vállalhatatlan vagy felülértékelt (gondoljunk csak a tévés Karácsony-interjúra) ember tevékenykedik a kormánypárt oldalán, hanem mutogatnak a túloldalra. Sokat emlegeti Szabó Dezsőt. Ő olyan ellenfél volt, akit az akkori nyugatosok sem tudtak lesöpörni, akivel szemben nem volt semmilyen intellektuális fölényük. Aki kimondta, hogy miben hibázott a nemzeti oldal.
Mégis éhen halt 1945-ben. Úgy halt éhen, mintha egy lágerben élt volna. Egy konyhaszekrényben temették el.
[Megjegyzés. Azt hittem, túlzás, annyira rémületes. De Vitézy László természetesen nem túlzott. „Ezerkilencszáznegyvenöt április közepén elzarándokoltam Szabó Dezső sírjához. Messzire nem kellett mennem, a Rákóczi tér sarkának körúti oldalán, hevenyészett sírban, ruhásszekrénybe fektetve aludta örök álmát a nagy magyar író. Fölötte a fakereszten ennyi állt: >Itt nyugszik Szabó Dezső. Élt 65 évet.<” – írta Halász Péter a Magyar Nemzetben (2000).]
Holtában sem nyugodhat. 2009-ben vörös festékkel öntötték le Szabó Dezső szobrának üvegburáját / Fotó: MTI
A költő Sinka István sem volt sokkal szerencsésebb, aki előtt filmmel is tisztelgett.
Őt kiiktatták, dacára annak, hogy tovább élt. Illyés Gyuláék, a népi oldal tette. Ha kitalálja miért, akkor zseni.
Miért? Túl friss volt a hangja?
Tehetségesebb volt náluk. Sajnos a népi írók erőteljesen rivalizáltak egymással.
Filmjében a Sinkáról mintázott főszereplőt megölik, kulturális értelemben valóban kivégezték a költőt, kitörölték az irodalmi kánonból, ahogyan annyi más alkotót.
Erre én mindig érzékeny vagyok, mert engem is mindig megpróbáltak kiiktatni.
És ez azért egy jobb világ már. Tényleg, amikor az idősebb korosztály tagjaival beszélgetek, akkor óhatatlanul felmerül: hogyan látta a rendszerváltást?
Összeomlott a Szovjetunió. Ezt előre lehetett látni.
Ott voltam, ott ültek az Ellenzéki Kerekasztallal szemben a kommunisták, és már semmi mással nem foglalkoztak, csak a pénzzel. Nem akartak ők már vitatkozni, mégis azt tették, mert álcának megfelelő volt. Örültünk akkor az amerikaiaknak, mert mind a Szovjetunió ellen voltunk, de ha tudtuk volna, hogy valójában mi folyik, hogy mi következik, nem ünnepeltünk volna annyira.
Ha tudtuk volna, hogy nem kapjuk vissza azt, amit elvettek a családjainktól.
Önöktől mit?
Apámnak egy nagyon jól menő papír-írószer- és könyv boltja volt, de lebombázták, majd felépítette. Később, 1948-ban, amikor már bőven államosítottak, az ő boltját kihagyták. Csak később jött rá, hogy azért, mert még nem volt feltöltve áruval. Amikor ez megtörtént, akkor bejöttek, követelték a kulcsot, meg mindent, és állami tulajdonban vették. Vette a kalapját, a kabátját, de azért még mondta, hogy szeretne továbbra is itt dolgozni, három gyereke van, ehhez ért.
Ment már kifelé, amikor szóltak neki, hogy jöjjön vissza. Egy pillanatra még megörült, hogy megsajnálták és mégis dolgozhat ott tovább. De csak odanyúltak a szivarzsebébe, és kivették a töltőtollát, hogy „ez is hozzánk tartozik”.
Nem azt mondták, hogy viszontlátásra, hanem röhögni kezdtek. Ezt minden karácsonykor elmesélte nekünk.
Rákosi Mátyás szónokol a bankok államosításáról / Fotó: MTI
Kegyetlen lehetett ezt feldolgozni.
Borzalmas, de a lényeg, hogy abban a korban valahogy mégis életben maradt. És három gyerekkel mindenre képes az ember. Ő elment villanyszerelő segédmunkásnak a téglagyárba. Végül még meg is szerette azt a munkát.
Megélte a rendszerváltást?
Nem, éppen akkoriban halt meg. Látott még a televízióban, hogy ott ülök az Ellenzéki Kerekasztalnál. Akkor már nem tudott rendesen beszélni. Csak suttogva.
Suttogott, azt suttogta, hogy „a töltőtoll”. A töltőtoll.
Hogy szerezzük vissza.
Ez a töltőtoll egy gyönyörű, tragikus szimbóluma is lehetne a régi, polgári, ellopott világnak.
Ha belegondolunk, elképesztő pusztítást éltünk át a huszadik században.
Elkezdődött 1918-ban, és mintha igazán meg sem szakadt volna, folytatódott 1945 után. És még foglalkozni sem lehetett vele ötven évig. Nem is tudnak róla az emberek. A gyerekek felnőttekké váltak anélkül, hogy felfogták, átélték volna az apáik, anyáik traumáit.
És amit most látunk, az részben a feldolgozatlan traumák következménye.
Amelyeket átörökítettek.
Igen, átörökítették őket. Pedig nagyon fontos lett volna, hogy kibeszéljük ezeket, és közben felnézzünk a szüleinkre. Ne lenézzük őket. Hányadik generáció óta megy ez. Én mit láttam? A szüleim elvesztették mindenünket, elvettek mindent a kommunisták.
Beszéltünk a katarzisról. Nem hiányzott ez a rendszerváltásból?
Voltak katarzisok, de ellen-katarzisok is. Hogyan lehet, hogy Szűrös Mátyás kiáltotta ki a köztársaságot?
Pont erről beszélgettem valakivel pár hete. Ez hasonlít arra, amikor Horn Gyulával átvágatták a visszaépített vasfüggöny-darabot [cikkünk itt]. Lenyúlták a nagy jeleneteket. És közben – miközben a kerekasztalhoz ültek – a háttérben mindent lerendeztek. Bánja, hogy nem lett politikus akkor?
Egyáltalán nem. Nem gondoltam, hogy nekem ez a feladatom, hogy alkalmas lennék rá. Az én életem egy nagy színjáték volt a rendszerváltás előtt. Átvertem a cenzúrát, így tudtam filmezni. Kitaláltam, hogy munkás és bányász is lesz a filmben, így átment.
Történelmi szempontból talán még fontosabb az a sorozat, amelyet a rendszerváltás idején készítettek. A Legvidámabb barakkban a Kádár-diktatúra vezető kádereinek a java megszólal. Vagy inkább magyarázkodik. Hogy sikerült őket rávenni erre?
A sorozat főszereplői ugye Biszku Béláék voltak, azok, akik fogták Kádár koporsóját a temetésen.
Mind szorongott, hogy milyen világ jön, így az utolsó szó jogán elmondta, amit akart. El is akarták mondani a saját változatukat. Ketten viszont nem vállaltak a szereplést. Az egyik Horn Gyula volt. Azt mondta, „nem tudja, hogy megértem-e, de neki még lesz szerepe Magyarországon”.
A nagy átverés: Horn Gyula és Alois Mock osztrák külügyminiszter átvágja a vasfüggönyt / Fotó: MTI
Már akkor tudta. Addigra persze már felépítették őt, felépítette magát. Ki volt a másik?
Hárs elvtárs a Rádióból [Hárs István 1974-1988 között a rádió elnöke.] Az ő motivációját nem értettem. Vele végül egy kávéházban beszélgettem, és kiderült, hogy kivételesen jól informált ember. Elmondok egy erős történetet. Madaras József a korszak híres, támogatott színésze volt, ma már Jancsó filmjeiből emlékeznek rá a leginkább.
Állítólag Madarasnak szabad bejárása volt Kádárhoz, ez azt jelenti, hogy bármikor bemehetett. Hárs elmondta, hogy egyszer Madaras elvitt Kádárnak egy puskagolyót. „János, ezt neked hoztam. Hogy valakinek át kéne küldeni ezt. Az Aczél Györgynek. Túl sok a zsidó.” A történetet Hernádi Gyula is megerősítette, és Jancsó is.
Ezt még nem hallottam, de az ma már kutatható, hogy a népi-urbánus ellentét már akkor is megvolt, és sok kommunista vezetőnek nem tetszett, hogy nagyon sok a zsidó származású személy a kultúra, a pénzügy, a sajtó, a külkereskedelem területén. Pár napja egy régebbi Grósz Károly-interjúban olvastam, hogy ugyanezt mesélte Kádárról.
Kádár akkor ugyanezt az üzenetet kapta Moszkvából is.
Hárs azt mondta, hogy akkoriban kapott egy racionalitási névsort, amin huszonnégy zsidó származású munkatárs szerepelt, akiket ki kellett rúgni. „Na, maguk is ekkor kerültek be a főiskolába. Maga, Dárday [Dárday István rendező], meg a társaik.”
Akkoriban a kultúra összes területén volt egy ilyen változás.
A képre kellett egy nép író is: a szélsőséges kommunista Major Tamás színész, rendezõ, Németh László író és Aczél György, a mûvelõdési miniszter elsõ helyettese (b-j) a Németh László 40 éves írói jubileuma alkalmából rendezett szerzõi esten a Kossuth Klubban. / Fotó: MTI
Érezték ezt a népi-urbánus ellentétet?
Az tény, hogy engem akkor felvettek, de csak harmadszorra, és ehhez az kellett, hogy előtte belépjek a pártba. Később, 1987-ben aztán kiléptem.
Hallottam arról, hogy aki ezt megtette, és belépett, ott nem nézték a polgári származást. Így sikerült végre. Minket Herskó János vett fel, aztán másfél évvel később disszidált. Titkos volt, de én tudtam, hogy miért. A felesége küldött egy levelet a filmgyárba, és azt elolvastam. Abban az elsőszámú szempont az antiszemitizmus volt.
Tény, hogy akkoriban már voltak felszólalások a PB-ben és a KB-ben.
Ilyesmiről akkor sem lehetett nyíltan beszélni, higgadtan kibeszélni. Az állambiztonsági dolgokról meg főleg nem. Ismerték a besúgókat a filmesek között?
Nem. Nekem a Bódy Gábor hatalmas meglepetés volt. El sem tudtam volna képzelni róla. Azzal mentegették, hogy ő minden áron filmet akart csinálni, és utálta a Szabó Istvánékat. Aki ugye a másik besúgó volt.
Volt, hogy ültem a Bódyval egy kocsiban, és valami kemény Szabó-ellenes kiszólással be akart ugratni. Aztán jelentett. Volt olyan jelentés, ami szerint át akarjuk venni a filmgyár irányítását a Dárday Istvánnal.
Inkább kivonultam ebből a világból.
Pap Ferenc rendezõ a XV. Magyar Játékfilmszemle emléklapját olvassa, Vitézy László rendezõ figyeli, mellettük Erdõss Pál rendezõ ül a XV. Magyar Játékfilmszemle ünnepségén a Vörös Csillag Filmszínházban. / MTI Fotó: Friedmann Endre
Hogyan?
Volt egy időszak, amikor kiléptem ebből a rendszerből, az akkori házasságomból is, tényleg olyan volt mint egy kivonulás a pusztába. Csak éppen tengerre szálltam. Hajósként bejártam a fél világot. Amikor visszajöttem, azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk boldogulni, hogyan tudnánk változtatni a filmes rendszeren. Akkor hoztuk létre a Társulást.
Rájöttünk, hogy együtt, kollektívan kell fellépnünk, alkotni, akkor erősebbek leszünk, nehezen támadhatók. Készítettünk egy filmet egy pedagógus-családról, egy olyan életformáról, amely hazugságra épült.
A lázító filmet elvittük művházakba, pedagógus továbbképzésekre, levetítettük, és utána beszélgettünk. [Ez volt a Nevelésügyi sorozat]. A filmet persze nem mutatták be soha-hivatalosan nem létezett. Persze mentek a jelentések, hogy milyen keményeket mondanak a tanárok. De már nem volt elég energiája a hatalomnak, túl nagy balhé lett volna emiatt bárkit is letartóztatni.
Folytatjuk!
Vezető kép: Horváth Péter Gyula, archív fotók: MTI
ViAM
2020-01-29 at 08:55
Még jó, hogy nem fiatalon néztem meg a Házasságtörők című filmjét, mert megmérgezte volna a lelkem – egy életre.
gyozo2018
2020-01-28 at 21:24
A fia most is kiemelt feladatot kapott.
Minden rendszerben megtalálják a helyüket a következő generációk is, úgy látszik.
Theo
2020-01-27 at 16:35
Ha nem lat, akkor keresni kell, ha nincs, akkor kepezni kell.
A baloldal is ezt teszi, csak ok zavartalanul teszik szaz eve.
akárki
2020-01-27 at 10:40
A nemzeti önsorsrontás sajnos nagyon régi keletü kies hazánkban.
Már Mátyás hagyta széthullani a Fekete Sereget. Aztán az urak inkább a Habsburgoknak szánták a koronát, Corvin János támogatása helyett. Késöbb Mária Terézia volt fontosabb a nemeseknek, mint a haza önállósága.
A kiegyezés miatt nagyra tartjuk Deák tevékenységét, de lett volna Trianon Deák nélkül?
Lehet folytatni a sort. Miért nem írt Kodály Trianon kapcsán színvonalas müvet? Vagy akár Bartók.
Az átkosnak, Kádárnak a legnagyobb büne a nemzeti öntudat sárba taposása. A nincstelen rétegek felemelésének értékelése azonban teljesen elvész.
Ha valaki azt írja, a rendszerváltásnál fogalma se volt, mi jön, akkor milyen alapon osztja ma az észt?
Bolond ez az egész világ.
Az aczéli örökség felszámolásának rögtön meg kellett volna történnie. De én azóta se látok valóban színvonalas nemzeti írókat, költöket, filmeseket.
Ecsedi Imre
2020-01-27 at 19:41
Kodály – Berzsenyi: A magyarokhoz; Kodály: Zrínyi szózata
Gáspár Anette
2020-01-28 at 21:30
“Tanulni persze külföldön kellett. 1914‑ig minden nyarat külföldön töltöttem. Az‑
után 13 évig egyet sem. Mikor újra kezdtem kijárni, a határon mindig megjelent
előttem egy mezítlábas, rongyos gyermeksereg, egyik‑másik hajdani galántai isko‑
latársam arcvonásaival. Kórusban kiáltották: „Ne hagyj itt bennünket!”. Kiáltásuk
túlharsogta „Sípját régi babonának”. Ezek hoztak vissza mindannyiszor, hiába csá‑
bított művelt országok könnyebb, nyugalmasabb, szebb élete. Ezek tartották ben‑
nem a hitet, hogy mindennek ellenére itthon is lehet és kell ilyen életet teremteni.”(Kodály)
Benedek Károly
2020-01-28 at 21:36
Mert nem jutnak szóhoz, nem kapnak megbízást, támogatást.
Miről beszélünk, amikor Kocsis István Kossuth-díj javaslatát
a “kormánypárti” kurátor azzal söpörte le, hogy “magyarkodik”?!
Az MMA irodalmi szekciójába azért nem vették fel, mert ott már “túl sok az erdélyi származású”?
Az Újszínház játssza egyik-másik művét, de pl. Karácsony Dörnernek leküldte a selyemzsinórt.
Tisztességes értelmiséginek a gondolataiban sem fordul meg, hogy nincs színvonalas nemzeti író, költő, filmes, stb.
Bekötöm a szemed, gúzsba kötöm a kezedet, és felhánytorgatom neked, hogy vak vagy és mozgássérült. Ez Schmidt és a Pröhle-csoport aljas cinizmusa.
Ne élj vele.
Ecsedi Imre
2020-01-26 at 19:10
A nemzeti filmipar legalapvetőbb feladata az lenne, hogy – elsősorban a fiataloknak – ideálokat adjon. Ehelyett azt látjuk, hogy ha nagyritkán történelmünk valamelyik nagy alakjáról film készül, annak – a rendezői művészi szabadság, az “egyéni látásmód” következtében – az az eredménye, hogy hát igen, igen, nagy ember volt, de hát ő is esendő ember volt, sok gyengével, úgyhogy semmi okunk túlzottan büszkének lenni rá. És ez rosszabb, aljasabb dolog, mint nyíltan hazudni.
gyozo2018
2020-01-26 at 19:42
Az a baj, Imre, hogy a filmművészetet felváltotta (Vajna jóvoltából) a filmipar.
Olyan is.
Ecsedi Imre
2020-01-26 at 21:08
A “művészetet” is megette a fene… Utoljára talán az Egri csillagok meg a Tenkes kapitánya volt olyan, ami a nemzeti érzést erősítő ideálokat adhatott.
Benedek Károly
2020-01-28 at 21:23
Volt még jó pár kitűnő film, mely közvetve, vagy közvetlenül
a magyar nemzeti identitást erősítette.
Az Egri csillagok filmben is több technikai hiba fordult
elő, de eltörpültek amellett, hogy Várkonyi szinte szöveghűen,
Feszes dramaturgiával élt, s olyan színész nagyságokkal, zsenikkel, akik hitelesítették a regény minden szereplőjét, a történelmi személyiségtől kezdve (Ruttkay, Bessenyei, Sinkovits) Varsányin át Sárközi cigányig.
A 60-as évek végén egy ilyen gigantikus panorámafilmet megrendezni
generálisnak méltó feladat volt. Majdnem szó szerint, mivel
a harcoló több ezer törököt és magyar a honvédelem biztosította.
Még valamit. Az általános iskola 6. évfolyamán akkor is kötelező volt az Egri csillagok. Kötelező volt kívülről megtanulni Dobó esküjét.
Benedek Károly
2020-01-26 at 18:01
Vitézy tudott dolgozni Vajna alatt is.
Kizártnak tartom, hogy kiesne a pikszisből.
Csak az a gondom, hogy kiosztani a szerepeket,
a szövegeket, megrajzolni a kameraállásokat,
megvágni a filmet, még nem műalkotás.
A művészi film ott kezdődik, hogy pl. a rendező meg
tudja teremteni azt az atmoszférát, úgy tudja
rendezni a kiváló filmszínészt, hogy át- és kisugározzon
Sinka a maga: “Az ember csak akkor válik igazán emberré és valóvá, amikor minden korláton túl bír nézni, s a lelke mélységeket söpör.”
Páraltan és mások által már elérhetetlen lehetőséget kapott
Vitézy a Sinka-film támogatásával, és csinált belőle egy
színjátékot, egy “operettfilmet”, amin csak éppen Sinka maga
nem “jött át”, ahogy Ágh István fogalmazott:
“A líra ősi anyaga felől vált a modern költészet biblikus hangú,
látomásos, mítoszi költőjévé”.
Vitézyt eddig sem mellőzték.
Ezután sem fogják, sőt.
Hogy vajon milyen szeleknek kifogására építkezik már előre, az Esterházy méltatását jelentő “kék farokkal”, csak ő tudhatja.
Az biztos, hogy ennek az interjú sorozatnak csak akkor van értelme, ha van folytatása.
Mégpedig azokat az alkotókat is szép sorban megszólaltatja, akiknek még annyi lehetőség sem adatott, mint neki, pedig ők nem műkedvelő iparosok, hanem művészek(!).
Döme
2020-01-26 at 11:53
Helyesbítve: “Érdeklődéssel vettem kézbe a Mandiner c. lapot…”
Gáspár Anette
2020-01-26 at 06:49
Kaeoly Lugder (fb)!
‘A hazai filmesek, színészek és művészek többsége valóban liberális de ha valaki tehetséges és jó színész vagy forgatókönyvíró, ugyan olyan eséllyel indulhat….”
Ez nem felel meg a valóságnak. Sőt!
Az őszi választás éjszakáján Karácsony második mondata az volt,
hogy /a demokrácia és a tehetség hegyében) Dörner György soha nem kaphat színházat.
Ez csak egy példa a sok ezer közül.
HlusztwisijakGotthard
2020-01-26 at 00:35
Nagyon jók a kommentek!az egyikben Vitézy adatait olvastam,de
én úgy tudom,hogy a fiaként megadott Dávid anyja:Hankiss(Erdős)Ágnes- a nagy Neoton-barát Erdős Péter a Hungaroton nqgyhatalmú,rettegett góréjának(ti.bár a Landler unoka,Bors Jenő volt az igazgató,de a nagyúr ő volt!)-az ő lánya volt.
Erről egyszer egy visszaemlékező beszélgetésben Hankiss Ágnes
megnyilatkozott,ezt elismerte és azt is,hogy apja múltjától,
annak nézeteitől elhatárolódott,vitáik vitai voltak emiatt vele és hosszú ideje nem voltak egymással kapcsolataik.
Mindezt a teljesség kedvéért tartom fontosnak közölni,különös tek8ntettel arra,hogy Hankiss Ágnes ezerszer bizonyította a
hozzánk tartozását-lásd.a Hamvas Intézet vezetőjeként kifejtett,a letűnt ,különösen a rákosi rendszer(Katpol.Ávh.)
kutatási eredményeinek a publikálásával.
Nálánál el
kötelezettebb,velük szemben engesztelhetetlenebb harcos nincs
csakis Szakács Árpádhoz fogható.
Csak reménykedjünk,hogy munkás tevékenysége töretlen maradjon
ikrek
2020-01-25 at 19:35
Ez nagyon durva! Köszönet a riportért, várom a folytatást!
TS
2020-01-25 at 18:07
Esterházy, a betűszaporító… Ha tovább él, még tényleg Nobel-díjas lett volna.
Mi lett volna a regényeire írva, ha szerepelt volna Kosztolányi novellájában? (Esti Kornél 4. fejezet: MELYBEN RÉGI BARÁTJÁVAL A „BECSÜLETES VAROS”-BA TESZ KIRÁNDULÁST)
“Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal átkötve verték maguknak a
hírt:
Olvashatatlan szemét… Az agyalágyult öreg író utolsó műve, mely eddig egy példányban sem
kelt el… Hörgő Ervin legémelyítőbb, legmodorosabb versei.”
Benedek Károly
2020-01-25 at 18:48
Konrádnak a kinyomtatott példányai ott porosodtak a raktárakban,
annak ellenére, hogy ezeknek a “könyveit” tucatszámra rakták
ki egyetlen kirakatban. Állítólag az Európa Könyvkiadó raktárából
még csomagban sem kellett. De persze a pénz folyt, folyik oda, mint a vízesés,
lefordíttatják angolra, németre, recenziót hablatyolnak róla, s
lobogtatják, hogy “világhírű”. Na, mindegy.
.
Ha már szóba kerültek a kultúra és a filmgyártásnak az anomáliái, akkor miért nem beszélünk arról hogy a kiválóan tehetséges ígéretes színművészeinket mellőzi, k vagy olyan kiállásra kényszerítik őket, melynek a lényegével nem biztos hogy egyetértenek.
.
Akkor beszéljünk arról is hogy tucat színészekből barkácsolnak “Hollywoodi filmsztárt”. Vagy tehetségeket visznek ki Nyugatra továbbképezni. A színész egyedisége, megismételhetetlensége, a különlegessége mint sallang lebontandó, elsajátíttatják velük a sematikus manírokat. És ők el is hiszik magukról, hogy
sztárok, a legjobbak, holott ahogy a frappáns bonmot szól, “a ló nagyobb sztár, mint aki rajta ült”.
.
De még fontosabb, hogy NINCS EGYETLEN EGY ORGÁNUM, ahol a nem liberális szemléletű kritikusok, színháztörténészek, esztéták, irodalomtörténészek,
művészek KONCENTRÁLTAN ÉS RENDSZERESEN megszólalhatnak.
Az összes honlap, a szinhaz.hu, a port.hu stb., mint kizuárólagosan liberális szemléletű. És mindegyikből ki vannak zárva!
.
Szinte teljesen megszűnt a színészközpontú rendezés.M Még él Cseke, Nemcsák, Dörner, Balázs, Darvasi színházában, de ők is folyamatosan veszélyben.
.
Beszéljünk arról is hogy meghirdették a pályázatot ugyan magyar témájú történelmi témájú filmek alkotására, de ezek nem magáról a történelem történelmi eseményekről és azoknak hőseikről kell szóljanak, hanem feleségekről, lovakról, kutyákról… És ezzel kipipálva a “magyar történelmi film”. Koncepciósan terelik el a közfigyelmet a magyarságnak legfontosabb, az identitásukat erősítő témákról témákról. S ha egyszer valaki lecsapta a labdát, más már nem férhet hozzá a témához.
.
Beszéljünk arról, hogy nincs a konzervatív hagyományos művészet gyakorlóinak, képviselőinek saját orgánumuk.
A színház.hu és számos más honlap és újság kizárólag a liberális szellemi identitást képviseli. Nem férnek be az irodalomtörténészek a színház történészek rendezők a filmművészet színház művészek Táncművészek akik nem a liberális vonalat szemléletet képviseli egyszerűen nincs helyük, terük.
Az ún. jobboldali újságokban is csak a sufniban jelenik meg, itt, ott egy-egy tudósítás, vagy interjú. Ez az egyetlen hely a mandiren kívül, ahol még olvasható szinten meg lehet szólalni, de általában hamar “süllyesztik a témát”. (A 888.hu-n olyan alpári, proli szinten megy, hogy ott önmagára valamit adó magyar ember nem szólal meg.)
.
Akkor beszéljünk arról, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemen már a felvételi önmagában is egy pszichothriller.
.
Akkor beszéljünk arról, hogy Kiemelt színészeket külföldön „érzékenyítenek” a Hollywoodi elvárások szerint. Úgymond “fejlesztik” a személyiségüket és felépítenek egy a Hollywood sematikus szemléletnek megfelelő gesztus rendszerrel élő műszínészt..
Akkor beszéljünk arról hogy NINCS NÉPI – URBÁNUS ELLENTÉT, ezzel szemben van a MAGYAR ÉS A MAGYAR KULTÚRÁTÓL IDEGEN, pontosabban és általában a KULTÚRA ÉS A GYÖKÉRTELEN, GLOBALISTA ANTIKULTÚRA ÁLL SZEMBEN EGYMÁSSAL.
.
És akkor csak a felszínt kapirgáltuk esmég…
ikrek
2020-01-25 at 19:55
Maga rohadtul ráér és mindenhez is ért… (Mondjuk engem – és gondolom sokan másokat sem érdekel a hosszú szófolyama, amit mindenhova odavet.)
Neaddfel
2020-01-25 at 20:32
“Ikrek”
“Mondjuk engem – és gondolom sokan másokat sem érdekel a hosszú szófolyama”
“Mondjuk”, érdekelhetné -persze ahhoz el kellene olvasni- mert sok igazság van benne.
Benedek Károly
2020-01-25 at 21:32
Egy példa a szellemi szélhámosságra.
https://szinhaz.hu/2019/11/04/_nincs_politikai_immunrendszerunk
Mennyibe fáj ez vajon nekünk?
Benedek Károly
2020-01-25 at 21:34
Ikrek!
Nem értek mindenhez, és még csak nem “is”.
Viszont tájékozódom, gondolkodom és van véleményem.
Mindeni azt olvas, amit akar.
Theo
2020-01-25 at 23:25
Kedves Benedek Károly!
Nagyon szeretem, ha hozzászól.
Írásai érdekesek, sokszor legalább annyit megtud az ember belőlük, mint magából a cikkből.
Nem vagyok abban biztos, hogy nem elfogult néha, de nem baj, halljunk ilyen véleményt is, aztán vitassa, aki tudja.
Döme
2020-01-26 at 11:38
Őszinte leszek. Érdeklődéssel vettem kézbe a Mandiner c. laptól, amit konzervatív-polgári lapként ajánlottak a nagyérdemű figyelmébe. S csak akkor jöttem zavarba, amikor egyre-másra közöltek benne ellenzéki figuráktól írásokat. S miután becsapottnak éreztem magam, kérdéssel fordultam a szerkesztőséghez: most akkor milyen beállítottságú a szóban forgó nyomdatermék, és miért közölnek akár két-három “nemkívánatos” személytől is ugyanabban a számban? Válaszuk lényege a következő volt: a Mandiner minden olyan írást befogad, ami a gondolkodást elősegíti. Elgondolkodtam, s döntöttem: nem lett a Mandiner karácsonyi ajándék a fa alá.
zolatiguszti
2020-01-25 at 22:42
A Noebel díjról annyit hogy Kertész megkapta , majd pár év múlva bevallotta:”holokauszt bohóc voltam.”
Akkor Kertész mennyire értékelte a saját Noebel díját?
Gáspár Anette
2020-01-26 at 18:35
Amennyire létrehozattak vele egy alapítványt, ahonnan ő maga is járadékot kapott. Ugyanakkor nem a nyugati orvosokkal gyógyíttatta magát, hanem
hazajött, TB-re.
Benedek Károly
2020-01-25 at 15:01
Teszem hozzá: most pedig Káelék meghirdették, hogy mozifilm nem lesz.
Lesznek ugyanannak a szűk körnek kiutalva televíziós filmek.
És milyen témákban is?
Meg amúgy egy Mathias Rex, egy pozsonyi csatáról szóló filmet, egy hiteles, Trianonról szóló panorámafilmet televíziós formátumban nem lehet megvalósítani.
Ki van ez találva szépen.
És ha mégis, talán megszületne, mondjuk egy Trianon témájú film, az is bizonyára előbb fog szólni Apponyi lováról, mint legalább a kiegyezéstől egészen az országcsonkításig tartó hiteles történet megjelenítése.
Vitézy bejelentkezett egy interjúval. És azok, akiket 30 év alatt mindig (!!!) félretoltak?!
Arra sem volt képes a nemzeti oldal médiája, hogy Szakács Árpád Lovas István – díj átvételekor a Miniszterelnök úrnak címzett nyílt leveléről részletesen és hitelesen tudósítson. Még a Sajtóklub is szégyenszemre elintézte két mondattal, de sem Miniszterelnök úr, sem nyílt levél mint műfaj szóba sem került. Szegény Lovas… Aztán azóta semmi… Hogy olykor némelyik belekáromkodik az éterbe, meg a jobboldali tévékben egymást elszórakoztatva vihognak, nem fogunk előbbre lépni sem a kulturális életben, sem pedig a megmaradásunkat, a kormány
újrázását illetően.
Ideje lenne markánsan fellépni.
Aki ma Eszterházyt méltatja, azt vagy az ELTE-n, vagy egyéb felsőfokú liberális fészekben csapták be, vagy … Nem is értem… A 30 év alatt olyan generációk nőttek fel, akiket, a legjobb akaratuk ellenére is megfertőztek a liberálisok által sulykolt értékhamisítások.
Neaddfel
2020-01-25 at 19:18
“Szegény Lovas…”
IGEN, én láttam/hallottam amikor határozottan kiállt egy a Fidesztől radikálisan jobboldali irányultságú párt szükségessége mellett.
–
“Ideje lenne markánsan fellépni.”
IGEN, és ehhez Szakács Árpád valóban felszínre hozta a TÉNYEKET amik alapján el lehetne indulni.
Ha háromszor 2/3-d után a Fidesz ezt végre már nem teszi meg, akkor elfog tűnni a történelem süllyesztőjében !!!
(És fájó szívvel azt kell mondjam, meg is érdemli)
Benedek Károly
2020-01-25 at 22:11
Az a lényeg, hogy ne tűnjön el.
Értem én, hogy háború van, hogy pl. Trianon témája most a legérzékenyebb,
s a Közép-és Kelet Európa összefogása sokkal előbbre való.
Pl. Nemzeti Színház méltóan készül a megemlékezésre egy bemutatóval.
De az elfogadhatatlan, hogy nincs egy háló, ahol a mellőzött, ellehetetlenített, a magyar magaskultúrát képviselő értelmiség, művészi réteg nem kap koncentrált médiumot, ahol megnyilvánulhat, szakmai véleményt nyilváníthat és szemléletet formálhat.
A “kékfarok”, pl. itt “Esterházy”, sajnos valóban sokszor megjelenik.
Márpedig ez sérti a hitelességet, s elvonja a figyelmet azoktól a lényeges tételektől, melyeket Vitézy érint.
Rizikó
2020-01-25 at 20:35
Károly sok mindenben igazad van de nem méltatta Esterházit!Csak megemlitette.Egyébként nagyon sok igaz mondata volt.Legalább mi a az értékőrzøk ne egymás torkát keressük
EGYÉBként sokmindenben hasonlóan látom mint Vitézy.Egy szinjáték volt az életünk a diktatúrában /zsarnokságban) és szinjaték (tragédia ) ma is 30 éve a másságkultuszban.Én nem itélem el Szűröst sem Pozsgait pedig tiszteltem mert nem áltak be a libsi másságkultuszba!@ Az őszi libsikomcsi sikerek tényleg az öntelt pragmatikus fidesz nomenklatura kapott pofonja, ami sajnos a mi arcunkon is csattan!
A Borkai féle alakok semmivel sem külömbek a Ggréczy Gajda Fegyø Bangóné féle moslékoknàl.
Benedek Károly
2020-01-26 at 19:02
Illyés, Szűrös, Pozsgai, a “népiek” (pontosítsunk: magyarok), tették, amit tehettek. Talán Szűrös ebben a kontextusban “libeg” mint volt moszkvai nagykövet…
De nem tudok arról, hogy Illyés kitagadta volna Sinkát. A 70-es években is sokat olvastam róla, megjelentek a versei, sőt, nem csak Illyés, de Csoóri is sokszor foglalkozott vele. Sinka Anyám balladát táncolt és Csoóri: Anyám Fekete rózsa c. költeményei többször mentek a tévében is (bár emlékeznék, hogy kiknek az előadásában). Elemeztük is a gimnáziumban és az ELTE-n is. Közel a 70-hez, felelősséggel írom azt, amit. Azt tudom, hogy a kánont nem Illyés írta (bárcsak ő írta volna), hanem Aczél és köre, akik már akkor ott regnáltak az Akadémián és az ELTE-n, az összes egyetemen, főiskolán és az MTA-ban.
.
Illyésről meg hadd idézzem, már ki tudja, hányszor, Döbrentei Kornélt:
“tiszteltem Illyést, hiszen a pályája azt bizonyította nekem, hogy a magyar irodalomban nem mindig Zrínyiekre, Balassikra vagy Petőfikre van szükség, akik elesnek, hanem azokra is, akik életben maradnak.”
.
Hogy csak “kedvencemet”, az “irodalomszervező” Trencsényi-Waldapfelt említsem, aki ott bábáskodott a úttörő mozgalomban és a KISZ megalapításánál; (Többször is idéztem Mező úr cikkeihez).
Ő volt az az akadémikus, az ELTE klasszikafilológusa, aki munkásőr egyenruhában adott elő, s egy alkalommal kitette a pisztolyát az asztalra, és a diákoknak szegezte a kérdést, hogyan lehetséges, hogy olyan kevesen jelentkeznek a KISZ-be.
.
A “párttag voltam, hogy fölvegyenek”, nem áll. Ott volt Bubik István, aki nem aposztrofálható liberálisnak, sőt, aki a piaristáknál nevelkedett. A tehetségét nézték.
Elismerem Vitézy értékeit, de sokat levon, amit már fent és lent leírtam.
Nincs minden magyar művésznek a nagypolitikában mozgástere, netán szegről-végről rokonsága. Viszont a magasművészetben már bizonyított, kiváló tehetségek még csak a küszöbig sem juthattak el, és ahogy a Dörnernek Demszky II.-től kiutalt selyemzsinórt elnézem, már nem is fognak.
Ők kinek panaszkodhatnak, és milyen eséllyel, hogy megkapják a magyar köztelevíziótól a szándéknyilatkozatot a pályázataikhoz?
Mező Gábor úr tervezi-e, hogy velük is hasonló mélyinterjút készít?
Netta
2020-01-26 at 19:18
Károly!
Pándi Pál volt a főhatalom, ő volt AZ irodalomszervező.
Benedek Károly
2020-01-25 at 13:17
Nem értem a panaszt. Vitézy legalább a családbarát Vajna alatt lehetőséghez jutott.
Az a Fekete bojtár operehtt filmet meg úgy elszúrta, ahogy az elő van írva.
Kb. úgy, ahogy a Rózsa Sándor film rendezője, amikor is Veszelka Juliskának (Muszte Anna) csak úgy “zizegtek a műszempillái, Hofi ez esetben jogos kritikája szerint.
Vitézynek előírták, ki írja a forgatókönyvét, de más, kiváló tehetségek odáig sem juthattak, juthatnak el.
Ugyanúgy megvan a kör, akik beleférnek s Vajnáék által is meghúzott 80-20% utóbbi részébe, s ebben ő is benne van.
Nem igaz, hogy mindenkinek be kellett lépnie a pártba ahhoz, hogy fölvegyék, lehet, anélkül is talált pártfogót.
–
.
Maradjunk a tényeknél. A párt vezényelte le acerenóniát, egyértelmű, hogy maguk közül választottak. Szűrös külön tőrténet. Horváth Ádám vezényelte le az egyenes közvetítést, ( az újratemetést is, amikor Orbán Viktor elmondta a történelmi beszédét). Beszélgdttünk egyszer, s azt mondta, Szűrös félt, remegett, mint a nyárfalevél. Mitől?! Nem hitt a váltásban, ugyanis mg a szovjet hadsereg bőven itt.
Az a baj, hogy Vitézy beleállt egy mártír szerepbe, csurrant-cseppent ezt-azt, de vannak nála bizonyítottan sokkal tehetségesebbek, és nem kapnak lehetőséget.
Van ám itt egy mestercsavar a gépezetben.
Az “antikommunista ” ultraliberális, aki cinikus arcátlansággal vágta a nemzeti oldal szemébe, hogy nit akarunk mi, mert konzervatív, nemzeti elkötelezett tehetséges alkotó nincs, mert ők olyat még nem láttak. A Prôhle, L.Simon, Schmidt Mária, Fekete Péter, Szőcs csoport. Szőcs meg a miniszterelnknúr főtanácsadója. Kell még valamit mondanom?
Pléldául ki az a Vitézy gyerek, aki szakmai hibákat hibákra halmozott és Tarlós alig tudta kirobbantani a fővárosból? Csak nem a fia?!
És Esterházyt mentegeti, aki odafirkálta a Hogyan gondozd a magyarodat?, s azt az okádást minden évben, a nemzeti ünnepünkön közvetítette a rádió?
Esterházy egy középszerű, felszínes politikai pamflet firkász volt, egy szófosógép. Nincs helye a kánonban, de úgy körbenetonozták, hogy legfeljebb csak feledtetni lehet. Időnként némelyik publicista idéz tőle egy-két bonmot, csak hogy még azt sem képesek felismerni, hogy mind, már mások által megfogalmazott közhely. Ami pedig mindegyik hasonló nímand “életművéből hiányzik, az pedig az aranyfedezet.
Szakács Árpád rámutatott, hogy akiknek megengedik, hogy labdába rúgjanak, nem ütik meg azt a szintet, hogy kiérdemeljék, mert nagyon szeretnek filmet csinálni, iparosként filmművészetet felmutatni, csak megfelelő tehetség híján nem tudnak.
S így készúlhetett el világ csúfjára a Honfoglalás és az összes többi Koltay -film is, és a szánalmasan elszúrt Fekete bojtár is.
Ma ugyanaz a kulturális finanszírozás rendszere a magyaroknak meghagyott 20%-ban mint Aczék
idején: Tilt, Tr, Támogat.
A Tűr= csináld meg zsebből, ha tudod.
Támogat”= egy szűk kör, de kézi vezérléssel ( erre Mészáros Márta is utalt az Aurora borealis kapcsán).
A Tilt be sem jut a grémium elé. Az egész kulturális
éketben ott vannak a megfelelő apparatcsikok, akik gombnyomásra tolják a “nemzeti” szöveget, de ők tartják a mérőrudat is a kezükben a fejed felett, meg a sorompót is előtted…
Amúgy Dárdai vastagon a liberálisokhoz húz, a “népi amatőr” Gulyás testvérekből urbánus liberális lett, mert mindig is oda tartoztak. Lám, az utód, a Marci a sokat mondó végtermék..
Szóval párttagként, konjunktúra lovagként is háromszor kellett felvételiznie? És most ezért sajnáljuk?!
Van egy trükkjük a kultúrát a kiegyezés óta gründolóknak. Ha már kikerülhetetlen, hogy legalább szélre beengedjék a nem liberálist, hogy megszülessenek bizonyos filmek, akkor olyanok kezébe adják, akik garantáktan középszerűek, vagy alkalmatlanok, s akkor az is garancia, hogy a magyaroknak legfontosabb témákat odagányolják. “Nesztek, erre vagytok képesek, téma kipipálva, ad acta”.
Úgy érvelni, hogy Eszterházyt magasztaljuk, a pártba lépésünket bagatellizáljuk, miközbdn azért benne vagyunk abban a 20%-ban…. hát…. Mi a garancia arra, hogy ha Isten ments, ezek visstatérnek, akkor megint nem vált irányt?
Aztán meg a “kerekasztalt” hagyjuk, sokan ültek ott, különféle küldetésekkel. Hogy hány szőge volt annak a kerekasztalnak, talán sosem tudjuk meg.
Neaddfel
2020-01-25 at 19:39
“És Esterházyt mentegeti, aki odafirkálta a Hogyan gondozd a magyarodat?
Esterházy egy középszerű, felszínes politikai pamflet firkász volt, egy szófosógép.”
–
Nos, ez a másik amit TAPASZTALOK (!!!), hogy a jobbosok(?) szinte minden baloldali “kritikájában” szerepelnie kell egy nyalás gyanús kitételnek, MÍG(!) ilyen viszonzást a másik oldalról még véletlenül sem látok.
Babcsányi Ágnes
2020-01-25 at 12:20
Issza az ember az igaz szót, mert tisztítja a lelket, az elmét…a ballibes kultúrmocsárban felemelő ilyen írást olvasni. Reményt ad a tovább éléshez, az élethez. Isten ajándéka, hogy vannak és mindig lesznek is ilyen igaz(i) emberek!
Benedek Károly
2020-01-25 at 14:45
Ne igya.
Gondolkodjék.
Nahát
2020-01-25 at 11:38
Tóth Tihamér fb! Először is Vitézy, és nem Vitézi. Másodszor: ha az egész cikkhez ennyi a hozzászólni valója, akkor kár volt a téntáért. Harmadszor: remélem, Vitézy László most sokkal de sokkal több lehetőséghez fog jutni!
Grety Rézmíves
2020-01-31 at 11:51
Áldás? Nem Békesség!!! 2Hogyan csaltak??? Káposztásmegyeren gyűlés tartották Hírtv Pesti Magyar hang Karc FM Bartók rádió miért nem közvetítette? ++
Poppy
2020-01-25 at 11:27
Tisztelem, és nagyon imádom a filmjeit. Még sokat készítsen, mert nagy szükség van ezekre a mély gondolkodású, tanulságos és intelligens filmekre.