Hetvenhét évvel ezelőtt ezekben a napokban zajlott a magyarság egyik legnagyobb XX. századi katonai katasztrófája. A szovjet hadsereg 1943. január 12-én indított nagy erejű támadást a Don-kanyarban a hiányosan felszerelt, a nyári-őszi támadó harcokban már addigra is megtépázott 2. magyar hadsereg frontszakasza ellen. A németek által pajzsként használt hadsereg rendkívüli hősiességgel, de esély nélkül védekezett, végül felbomlott a szovjet nyomás alatt. A frontot 1942-1943-ban megjárt 260 ezer magyar katona fele elesett, megsebesült, fogságba esett a harcokban, vagy megfagyott a rettenetes hidegben. A szocializmus évtizedeiben hallgatni kellett a katasztrófáról, a magyar családok nem gyászolhatták el rendesen a hősi halottjaikat, most viszont már más szerepet kell kapnia a történetnek az emlékezetünkben. Leginkább erről szól a jubileumi huszadik Doni Hősök Emléktúra, amelynek a főszervezője elmondta lapunknak, hogy a gyász ideje lejárt; most már nem az áldozatot, hanem a nekünk is példát mutató hőst kell látnunk a katonáinkban.
A Magyar Honvédség parancsnoka január 10-én adta át parancsát Jásdi Balázs főszervezőnek a Hadtörténeti Múzeumban. A Doni Hősök Emléktúra ünnepélyes megnyitója Székesfehérváron lesz január 16-án, ahol a délutáni szentmise után, 17 órakor válnak szét jelképesen az országalmánál az induló menetszázadok képviselői. Másnap aztán már kezdődik a valódi igénybevétel a kora reggeli ébresztővel és az egésznapos gyaloglással. Ugyanezen a hétvégén további hat menet indul az ország különböző pontjain, az utolsó menetek pedig február 10-jén érkeznek be. A részletekről ITT lehet többet megtudni. A menetek résztvevői egy-egy településen megállva rövid második világháborús megemlékezéseket tartanak. A rendezvény teljesen nyílt, bárki csatlakozhat a túrához, persze ajánlott a megfelelő ruházatban és felszereléssel.
Katonai hagyományőrzés is
Jásdi Balázs főszervező kifejtette, hogy aktív teljesítménnyel tisztelegnek minden évben az elesettek és a hazatértek előtt az évfordulóra időzített Doni Hősök Emléktúrán. Idén már a huszadik következik, minden eddiginél szélesebb körben és nagyobb létszámmal. Épp ezért a korábbi egy, majd néhány menet után idén már tíznél több túrát szerveznek a megnőtt érdeklődés miatt – az elsőn négyen, tavaly már tíz helyszínen 760-an vettek részt. Ezeknek az aktív, tartalékos, illetve nyugállományú katonák, honvéd középiskolások és a környező országok tartalékosai mellett különleges színfoltjai a korhű második világháborús egyenruhában menetelő katonai hagyományőrzők. A rendezvény több jelleget ötvöz, hiszen nem csupán teljesítménytúra, hanem egyben katonai hagyományőrzés, továbbá megemlékezés, amelyen azok is részt vehetnek, akik a menetből kimaradnak. A 60-80 fős túrákat hétvégi napokon tartják január 16. és február 10. között, többségük kétnapos, napi 15-25 kilométer megtételével, de akad olyan, ahol négy nap alatt gyalogolnak száz kilométert.
Második világháborús öltözetben menetelő hagyományőrző bakák a 19. Doni Hősök Emléktúrán. Fotó: MATASZ
Lejárt a gyász ideje, a szenvedésünk helyett a helytállásunkra emlékezzünk
Nagyon fontosnak tartjuk minden helyszínen közölni, hogy nemcsak a hősi halott, hanem a túlélő is hős. Bele vagyunk kényszerítve az áldozatkultuszba, csak róluk beszélünk, pedig a túlélők is kínokon mentek át, vitték magukkal a háború borzalmait, a megbélyegzést. Megérdemlik, hogy ha név szerint nem is, de legalább szám szerint tudjuk és felírjuk az emlékművekre, hogy mennyien voltak
– fejtette ki Jásdi Balázs a rendezvény egyik fő gondolatát. Szavai szerint ez egyúttal azt is üzenné, hogy a háború nem egyenlő a halállal.
Ki kell lépnünk az áldozatkultuszból, hőskultuszra van szükségünk. Ha el is vesztünk egy háborút, a fiaink hősök voltak, a vesztes csatának is vannak hősei, sőt dicsőséges mozzanatai. A gyász ideje lejárt, ma már nem a szenvedésre, hanem a helytállásra kell helyeznünk az emlékezés hangsúlyát
– húzta alá. A megemlékezés módjában is vannak a bevett gyakorlathoz képest formabontó megoldások. A szervezők a túra során érintett településeknek segítenek a megemlékezések lebonyolításában, hogy azok ne szomorú versekből és hosszú, unalmas beszédekből álló gyászszertartások, illetve történelemórák legyenek.
A megemlékezés méltóságát nem az időtartama adja. Ne az ünnepség legyen hosszú, hanem a hatása! Legyen figyelemfelkeltő, hangos díszlövéssel, hogy a túlvilágon is hallják: nem felejtettük el őket! A megemlékezés adjon bajtársi élményt és büszkeséget az embereknek, hogy utána beszélgessenek róla!
– jelölte ki az irányt a főszervező, aki azt is kategorikusan kijelentette, hogy a hagyomány bemutatása nem lehet meddő múltba révedés, hanem élőnek kell lennie, a jövőbe kell tekintenie a magyar katona korszakokon átívelő helytállásának és hősiességének bemutatásával. Széles Ernő nyugalmazott dandártábornok, az emléktúrát szervező Magyar Tartalékosok Szövetségének elnöke elmondta: ahogy egyre ismertebbé válik a Doni Hősök Emléktúra, a polgármesterek sokszor maguk kérik, hogy az ő városukat vagy falujukat is érintse. A MATASZ immár a honvédséggel karöltve, minisztériumi hozzájárulással szervezi az emléktúrát, amelynek fővédnöke Benkő Tibor honvédelmi miniszter, védnöke pedig Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára.
A MATASZ az újraéledő tartalékos haderő civil kapcsolata
A MATASZ a társadalom és a honvédség közt híd szerepet betöltő civil szervezet. A sorkatonaság 2004-es megszüntetése után növekedett meg ennek a szerepe, hiszen azzal megszűnt a katonák aktív társadalmi kapcsolata. A honvédelem 2010 előtti mostoha körülményeire, lezüllesztésére jól rávilágít, hogy az eredetileg 80 ezres tartalékos állomány a kormányváltás pillanatában már csupán 17 főből állt. Még az adatbázist is megsemmisítették a levéltári elhelyezés helyett, az érintetteket pedig nem értesítették semmiről, így aztán a mostani építkezésnél, a létszám növelésénél azt is nyomozni kell, hogy kik voltak tartalékosok 2010 előtt. A fordulat után előbb a műveleti tartalékosok szervezése kezdődött meg, majd a fegyveres biztonsági őrök átképzése védelmi tartalékossá, végül a lakóhelyük környékén szolgálatba hívható, önkéntes területvédelmi tartalékosok létszámának növelése. A tervek szerint 2026-ig minden járásban felállítanak egy tartalékos századot, megyénként zászlóaljakba rendelve, így kialakítva a mintegy 20 ezres tartalékos állományt. Jelenleg 9000 fő körüli a létszám. A MATASZ bekapcsolódik a tartalékosok toborzásába, az állományba került tartalékosokat pedig civil szervezetként segíti, a felkészültségük szinten tartását, lövészeti és sportversenyeket, közösségi programokat, folyamatos kapcsolattartást, tájékoztatást és érdekvédelmet kínál nekik. Tömören: a néhány hetes kiképzésük után bent tartja a rendszerben a civil életüket élő önkéntes tartalékosokat. A MATASZ-nak ugyanakkor nemcsak a tartalékosok lehetnek tagjai, hanem bárki, aki részt venne a tevékenységében. Ebbe az említetteken túl beletartozik a Honvéd Kadét Program is, amelyben iskolákban tartott elméleti és gyakorlati foglalkozásokhoz biztosít tanerőt. Civil szervezetről van ugyan szó, de gyakran korábbi katonák végzik ezeket a feladatokat. A szervezet tevékenysége vagy akár a honvédelem iránt érdeklődők a MATASZ honlapján találhatnak több információt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS