Államalapító Szent Karigeri?

Augusztus 20-án még nem volt gusztusunk aktuálpolitikai ügyekről írni, de egyszerűen nem tudjuk szó nélkül hagyni Karácsony Gergely új megnyilvánulását, miszerint új államalapításra van szükség. A nemzetközi alkotmánytan, vagy az ezer éves magyar államiság és alkotmánytörténet teljesen új aspektusú megközelítését láthatjuk általa – ezek szerint mi jelenleg mondjuk a Megyer törzsben éppen Etelközben lovaglunk, s nekiálltunk kalandozni. Hamarosan újra hont is kell foglalnunk, ha nem vigyázunk. Az új szent koronát pedig, amelyet a legenda szerint II. Szilveszter pápa küldött valamikor, elképzelésünk szerint maga első Karácsony Gergely Szilveszter fogja magának kovácsolni. Komoly baj lehet ott a fejekben, vagy megárthatott a nagy meleg.

Most, hogy alig 1200 körüli éve leszakadtunk a Kazár kaganátusról, itt az ideje a dolgokat tisztába tenni, na meg átkelni a Vereckei-hágón. Jurtáinkat is már jó lenne valamilyen dús mezőn – ahol lovainkat is nyugodtan legeltethetjük – felverni, no meg gondolnunk kell a szakralitásra, úgyhogy hamar menjünk vérszerződést kötni. Itt befejezzük, ez majdnem olyan pocsék vicc volt, mint Karigeri bejegyzése. Csak az a sajnálatos helyzet, hogy minden erőfeszítésünk ellenére annyira egyszerűen nem tudunk rosszak lenni, mint ő. (Pedig néha mi is nagyon igyekszünk.) Bár Karigerinek igaza van, államalapítókban nem dúskálunk, eddig kettő van, Szent István és IV. Béla, elfér ott egy harmadik is.

Tragikomikus, egyben megdöbbentő ismerethiányról, naivitásról, vagy – ami a legvalószínűbb – a populizmus valami olyan fokáról tesz tanúbizonyságot ez a bejegyzés, amit minősíteni is nehezen tudunk. Az is lehet, hogy a Gyurcsánnyal való tárgyalások után – alatt – megint kellhetett egy Unicum. Vagy több. Persze, Karigeri szociológus, de azért mégiscsak kellett neki is tanulnia legalább valamit a történelemről, vagy netán az alkotmányjogról, esetleg van az a politológia nevű egzotikus tudomány… na, ezekből lett volna egy kicsi ragadnivaló erre a drága emberre. Ezek szerint nem ragadt. Tényleg nem. (Az angollal is valami hasonló baleset történhetett…) Feladjuk, a magyar politikatörténet egy olyan pontjára érkeztünk, ahol szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Összegezve: az új államalapítás, mint politikai termék, az ellenzéki csacsiságok kategóriában eddig nálam elvitte a vastagon aranyozott pálmát, gyémánt datolyával a tetején.

Először, amikor olvastam, én pontosan úgy voltam vele, mint anno Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes feliratával – ahol a két, amúgy nemes, egyben lánglelkű asszony helyesírás tekintetében “belefolytotta” önmagát a röhögés tengerébe –, szóval azt hittem, hogy valamelyik gonosz újságíró szándékosan félreértett valamit, vagy csak egyszerű hiba történt. De nem. Tényleg azt írták, hogy “folytani”. Ahogy most Karigeri is államalapítást emlegetett – nem semmi, mindent lehet fokozni. Végezzünk tehát egy gondolatkísérletet, hogyan is kellene nekifogni egy államalapításnak! Szükséges hozzá először is egy másik állam szuverenitása alatt nem álló terület. Ezt vagy hódítással, vagy betelepüléssel szerezhetjük meg, netán cserével. Anno őseink egy Szvatopluk nevű emberrel cseréltek el egy fél országot egy lóért, nekünk ez az opció sajnos már nem működik. Európa öreg kontinensén már minden hely betelt, így bajosan tudnánk egy lóért bármilyen országrészt megvenni. Sajnos keresnünk kell ilyet a térképen – az Antarktisz pont megfelelőnek mutatkozik. Tegyük fel, elcseréljük egy szép paripáért!

Kapjuk tehát nyakunkba a cókmókjainkat, s usgyi, hajózzunk el az Antarktiszra, népünkkel együtt! Kis tumultust okozna a dolog Triesztben vagy a valamikori Fiuméban, Rijekában. Ám semmi baj, ha Dunkerque-nél az angolok 370 ezer embert is ki tudtak menekíteni tíz nap alatt, nekünk is sikerülhet a dolog, alig 300 nap kellene hozzá. Először talán kicsit hideg lenne ott, de sebaj, jön a globális felmelegedés, és pár évszázad múlva akár megművelhető területet is találhatunk! (A vikingek grönlandi tapasztalatait is felhasználhatjuk.) Miután áttelepültünk, meg kell szerveznünk új államunk alapjait, az intézményeket, hivatalokat. Ez szintén kis időbe telik, főleg a magyar bürokráciával, de egy államalapítás nem mehet csak úgy hamari módra, alapos, átgondolt lépésekkel haladjunk hát tovább! Eztán szükséges lesz újonnan betelepült népességünk felett megalapítani a fejedelemséget, a feleslegessé vált kündüktől meg is szabadulhatunk.

Most egy kicsit nehezebb feladat következik. Az új fejedelem – én az ötlet felvetőjét, Karigerit javasolnám erre a tisztségre – tárgyalásokat kell kezdeményezzen más országok irányában, hogy újonnan alapított fejedelemségünket elismerjék. Mondtuk, hogy nem lesz egyszerű, mivel ehhez nem árt tudni valamilyen nemzetközi nyelvet, Karigerinél ez még nem megy, de ne legyünk kishitűek! Gondolom, vittünk magunkkal tolmácsokat, segítenek. Ezek után fel kell vennie a kapcsolatot a pápával – II. Szilveszter már sajnos ezer éve nem él, be kell érnünk Ferenccel, bizonyára ezért is posztolta a fészbúkon az írását, hogy megértse – és küldetni kellene magának egy új szent koronát. Vagy kovácsoltat magának, végül is szerencsére ő is Szilveszter, ha nem is pápa. Innen már egyszerű dolgunk van. Várni kell olyan ezer évet, és minden rendben lesz. Ha pedig Gerinek szerencséje van – nem úgy, mint szegény IV. Bélának –, akár szentté is avatják. Milyen szépen is mutatna a történelemkönyvekben: Szent Karácsony Gergely Szilveszter, harmadik honalapító… Egyébként valami “Budapest Alkotmányt” is akart korábban. Azt se keresse senki.

Frissítés 1: cikkünk írásának pillanatában még nem olvastuk, hogy Jakab Péter is államalapítói babérokra tör. Nyilván Orseolo Péter után szabadon.

Frissítés 2: már a drag queenek – tudják, a nőnek öltözött férfiak – is államot alapítanának, Berlinben. Huhú, mi lesz itt a kampányhajrában!