Ami pénz egy társasházból mozdítható, azt Lackner Csaba elmozdítja

Ha meg kell csinálni évente százmillió forintot korrupciós ügyekkel, akkor meg kell csinálni! Nehogy már az egyszeri önkormányzati képviselőt hülyének bélyegezzék a társai! Lackner Csaba komolyan veszi ezt a hivatását, és lehajol az apróért is. Ha másra nem, jó lesz a recskázás előtti élénkítőszerre.

Valami szokatlan anyagból készülhetett ez a Lackner Csaba, és nemcsak arra gondolunk, hogy a sorozatos korrupciós lebukásai után nemhogy nem oldalgott el a közéletből, de újra indult a választáson, majd miután a kispestiek bölcsessége nyomán megint képviselő lett, volt arca bizottsági alelnöki tisztség betöltésére is. Az anyagot ezúttal szó szerint értjük, hiszen ezt a különleges politikust előbb határozottan nem ismerte fel jóbarátja, Gajda Péter kispesti polgármester, aztán mégis, ahogy Gajda arra sem emlékezett, hogy beszéltek volna Lackner kokainozós, korrupcióról mesélős videójáról, aztán kiderült, hogy mégis.

Adjál pénzt! Meg még százezret!

Rögtön erősen kezdett Lackner Csaba, amikor vállalkozóként annak a társasháznak a közös képviseletére szerződött, amelyben egy 5,7 milliós csalás gyanúja kezd menthetetlenül ráégni. Az átvételi kimutatása szerint az előző közös képviselő 617 659 forinttal adta át neki a társasház házipénztárát, amivel kapcsolatban azonban – Lackner ügyeiben megszokott módon – problémák és kérdések sokasága merül fel. Rögtön az első furcsaság, hogy házipénztár nem is létezhet, ugyanis a közös képviselő sem a lakóktól beszedett összegek, sem a bankból kivett pénz révén nem tarthat magánál készpénzt a társasház vagyonából. A ház vagyona ugyanis bankszámlán van, és abból csak azonnal esedékes kifizetés céljára vehet fel készpénzt a közös képviselő. Lackner feljelentést tett a pénz hiánya miatt, és a rendőrségi nyomozás semmiféle olyan pénzmozgást nem állapított meg a ház bankszámláján, amely alapján az előző közös képviselőnél lehetne ez a pénz. Az előző közös képviselő tevékenységi idejére vonatkozó visszakönyvelést végző Cogito Ergo Sum Bt. a ház közgyűlésén kimondott kérésre, majd levélben sem volt hajlandó bemutatni, hogy milyen alapja van a követelésnek. Vagyis a jelek inkább arra utalnak, hogy az egész ügy Lackner agyszüleménye – talán hiányzott még egy kevés az évi százmillióhoz.

Arra pedig menet közben döbbenhetett rá, hogy csak 99 900 000 forintot tudott összeharácsolni, azt kockáztatva ezzel, hogy lehülyézik a szocialista önkormányzati klubban. Így aztán a Lackner által készített átvételi kimutatás az átadás pillanatára 617 659 forintot tüntet fel az állítólagos házipénztárban, az egy mikromásodperccel későbbi átvétel pillanatára viszont már 717 659 forintot. Arról nincs információnk, hogy a kokainfüggőség milyen ütemben növeli a pénzsóvárságot, de ezt a szédületes pénzfiallást a legdörzsöltebb nemzetközi tőzsdespekulánsok is megirigyelhetnék. A szocialisták helyi korrupciós főelőadója nyilvánvalóan akkora biztonságban érezte magát, mint egy tanítványait zaklató színházi rendező, és azt hihette, sosem fog lebukni az ilyen eldugott ügyeivel, így azt ír a kimutatásba, amit akar. És jellemzően sok pénzt szokott akarni.

A megrendelő: „XY társasház”

A társasház egyik lakója sikkasztás gyanújával feljelentést tett Lackner ellen az általa vagyonként feltüntetett, de hiányzó pénz miatt, majd a feljelentés hamarosan további két üggyel bővült. Amikor a társasház hat gépháztető újraszigeteléséről döntött beázás miatt, feltehetően megint elkezdtek csilingelni a forintok a közös képviselő képzeletében. Lackner a tőle megszokott leplezetlen kamuzásokkal látott hozzá ehhez a feladathoz is. Az árajánlatokat 370 négyzetméteres tetőfelületre gyűjtötte be, holott a valós felület csupán 270 négyzetméter. Az árajánlatot adó „vállalkozók” egyike egyáltalán nem szerepel a NAV nyilvántartásában, egy másikuk pedig alanyi adómentes, miközben az árajánlatot áfa-kötelesként adta. Ezek persze már a rendőrséget és az adóhivatalt is érdekelhetnék; az adószámával trükköző vállalkozó el is ismerte a rendőrségnek, hogy ő adta az árajánlatot. A NAV-nyilvántartásban nem szereplő vállalkozóra viszont saját elmondása alapján egy szórólapon talált rá Lackner Csaba, ám a szórólapot nem csatolta az árajánlathoz, hanem sajnos kidobta, és csak azon volt meg a cég elérhetősége. Micsoda balszerencse! Még jó, hogy nem ütött ki egy olyan, teljesen váratlan tűz, ami a DK-központ iratait is megsemmisítette a közelmúltban.

Azt már szinte mondani sem kell, hogy az összes árajánlat hiányos: sem cégadatok, sem elérhetőség nem szerepel bennük. Sőt, akárcsak a vízvezeték-cserénél, ez esetben is nyilvánvalóan egyetlen sablonból, feltehetően ugyanazon a számítógépen készültek. Legalábbis az a három, amelyeket géppel írtak, mert a nyertes árajánlat egy kézzel írt papír, amelyen sem terület, sem négyzetméterár, sem dátum, sem aláírás nem szerepel, a címzett helyén pedig szó szerint az szerepel, hogy

Menet közben kiderült, hogy nincs ebben akkora buli, mint amire Lackner számíthatott, hiszen valójában csak egy kis rész hibája okozza a beázást, így szükségtelen mind a hat gépháztető újraszigetelése. Ha nincs buli, akkor csinálunk – gondolhatta az ilyesmiben járatos Lackner Csaba, hiszen végül a hatból három gépháztetőt szigeteltek le a négyzetméterekkel trükközés révén 37 százalékos túlárazással. Csak ezzel több, mint 260 ezer forintot húztak ki a társasház zsebéből, nem számítva, hogy a munka részben eleve fölösleges volt. De feltehetően kevesellték a hasznot, hiszen további mintegy 137 négyzetmétert indokolatlanul és a ház engedélye nélkül szigeteltek le olyan részeken, ahol drágább és egyszerűbb a munkavégzés. Ezzel további, több, mint 200 ezer forintos kárt okozhattak a háznak, azt nem is figyelembe véve, hogy eleve nem volt szükség erre a munkára. A pontos kárt nem is lehet kiszámolni, mert Lackner nem hajlandó bemutatni a háznak a számlákat. Az már csak hab a tortán, hogy nem olyan minőségű anyagokkal dolgoztak, mint amilyenekről a mellékelt minőségi tanúsítvány szólt. Sőt, tulajdonképpen azt se tudni, hogy valójában ki végezte a munkát az „XY társasház” részére.

Ha nincs buli magától, akkor csinálnak

Ha pedig nincs elég munkálat és vele járó pénzmozgás a házban csak úgy, akkor Lackner maga is csinál. Kitalálta, hogy legyen térfigyelő kamerarendszer a házban; ehhez néhány lakóval gyűjtette össze az aláírásokat. Valószínűleg már senkit sem lep meg, hogy egy sablon alapján készült, összegányolt árajánlatokat mutatott be a társasház felé. A nyertes ajánlaton még az sem szerepelt, hogy nettó vagy bruttó összeget tartalmaz, Lackner viszont természetesen hozzáadta az áfát, így a cég által kiszámlázott valós összeg csaknem 400 ezer forinttal több lett, mint amennyi az árajánlatban szerepelt. Ezen felül Lackner Csaba még egy százezer forintos átalány karbantartási díjjal is megdobta barátilag céget a garanciális időszakra, amikor ez ingyen járt volna. Vagyis összesen félmilliót gomboltak le közösen a társasházról, ráadásul jogosulatlan adatkezelés is történt, hiszen Lackner, továbbá az ő köreihez tartozó gondnok és takarító is feltehetően belenézett a felvételekbe, amit csak biztonsági őri, testőri, vagyonőri vagy biztonságszervezői képesítéssel rendelkező személy tehet meg.

Ami pedig mindennél többet elmond Lackner Csaba és a pénz viszonyáról, hogy a cikk elején említett átadási-átvételi kimutatásban szerepelt egy 20 ezer forintos tétel is, egy bent maradt juttatás, amely a ház előző gondnokának járt volna, de ő nem vette fel. Ez a tétel aztán a következő évre csak úgy eltűnt a Lackner által készített költségvetési kimutatásból. Jó eséllyel azóta egy gramm kokainná változott.

És ez csupán egy azon társasházak közül, amelyekben Lackner Csaba szerződéses vállalkozóként ellátja a közös képviselői feladatokat. Azok a szerződések és számlák is megérdemlik a figyelmet!

Folytatjuk!