Amíg Wittinghoff a polgármester, nem lesz víz a Frankhegyen?

Több évtizede húzódnak Budaörs két zöldövezeti része, Frankhegy és Alsószállás közművesítéssel kapcsolatos vitái. A víziközmű-társulás körüli jogi perpatvar annyira bonyolult, hogy annak részleteivel most nem is terheljük olvasóinkat. Maradjunk a szikár, ám annál abszurdabb tényeknél. Az ország egyik leggazdagabb városában, 1976 óta belterületi városrészeken, ahová 2000-ig gond nélkül adták ki az építési engedélyeket, nincs víz, sem csatorna, de az utóbbi a kisebbik probléma. Míg a felek azon vitatkoznak, kell-e egyáltalán ide közmű, vagy azzal védik a város érdekeit és annak a zöld tüdejét, ha úgy gátolják meg az újabb beköltözéseket, ha az sosem épül ki, állítólag valaki titokban feljelentette az önkéntes tűzoltóságot, akik eddig megfizethető áron szállították a vizet – oda, ahol mellesleg azt biztosítani az önkormányzat kötelezettsége lenne. Az eredmény: három hete nem jut vízhez több tucat itt lakó, köztük kisgyermekes család, vagy csak majdnem kétszeres áron. 5000 ezer forintért köbméterenként, amit magánvállalkozók szállítanak 2 köbméteres kis lajtoskocsin.

Régi vita, ami újra és újra fellángol, jó-e ha tovább nőnek, épülnek a Budapest környéki települések, ahová nagy számban költöznek a főváros zajából nyugodtabb környezetre vágyó, Budapesthez kötött emberek, de ugyanúgy vidékiek is, akiktől egy fővárosi élet idegen, de egy Üllőről, Pomázról, Budakesziről vagy Budaörsről még könnyen bejárnak fővárosi munkahelyre.

Az agglomerációban lévő települések már megteltek, új ingatlant építeni egyre nehezebb, mert nincs hol, ha csak nem terjesztik ki, nyilván a zöld területek kárára a határokat és/vagy a beépíthetőséget. A zöldebb, élhetőbb lakóközegre vágyók ebben bíznak, új beépíthető területekben. És persze nemcsak az új otthonuk helyét keresők, hanem az ebben jó üzletet látó ingatlanfejlesztők, kereskedők, sok esetben spekulánsok is. Azok viszont akik régóta az agglomerációban élnek, akiknek egy Budaörs, egy Budakeszi vagy egy Pomáz az otthonuk, ha csak üzleti érdekük mást nem diktál, túlnőni nem szeretnének, melynek velejárója nemcsak a zöld felületek csökkenése, hanem az is, hogy ha nincs forrás a lakosság felduzzadásával egyenes arányú infrastruktúra fejlesztésre, azon kell osztozni, ami  van.

A vita eldöntetlen, hol így áll, hol úgy. A víziközmű társulások kapcsán is én még csak a vitás ügyekkel, elhúzódó, megoldhatatlannak tűnő csatározásokkal és vége-hossza nincs perekkel találkoztam. Budaörsnek is megvan a maga víziközmű társulási vitája, amely éppen a szerdai napon folytatódik majd újabb közmeghallgatáson. Van, aki az előző társulási elnököt szidja, van aki az újat. Ígéretek 20 éve is voltak és most is vannak. Meg kifogások és magyarázatok is. Az eredmény érdemben ugyanaz. Nincs víz, sem csatorna számos utcában, ahol bizony nemcsak hétvégi házak, hanem komoly többszintes lakóépületek is épültek az elmúlt évtizedekben, engedéllyel – amivel ha úgy vesszük, nem is lenne gond, hiszen a szóban forgó területek – korábban főleg svábok szőlőültetvényei, termőföldjei – 1976 óta belterületi, kiparcellázott építési telkek. 

Nyilván a fentiek is közrejátszanak abban, hogy sokan vitték bíróságra az ügyüket az elmúlt évtizedekben. Születtek is ítéletek, amelyek az lakóházak építését legalizálták.

Az érintettek azt beszélik, mindezek ellenére Wittinghoff Tamás polgármester állítólag többször kijelentette, amíg ő itt a polgármester, nem lesz víz a Frankhegyen.

Most vannak ugyan amolyan tessék-lássék tárgyalások a víziközmű-társulással, amely vállalta, hogy ő saját maga építi ki a közművet, de előrelépés az továbbra sincs. Az önkormányzat ezt nagy kegyesen akkor engedi meg, ha a társulás új utakat is épít, mert a jelenlegi az álláspontjuk szerint nem elég széles a közművesítéshez.

Azért érdekes ez a feltétel szabás annak fényében, hogy a jogszabályok szerint az önkormányzatnak kellene gondoskodni belterületen a vízellátásól, ha van arra mód, a vezetékes víz kiépítéséről, ha nincs, akkor megfizethető áron ivóvíz biztosításáról. 

Megfizethető áron már semmilyen víz nincs… Budaörsi oldalakon, az önkormányzat honlapján több telefonszámot is megjelentettek. Vállalkozókét, akik 5-6 ezer forintos áron szállítanak köbméterenként vizet.

A lakók nem úgy tűnik, hogy ebbe belenyugodtak, az önkormányzat a megoldást keresi – remélhetőleg hosszútávon nem horrorisztikus áron.

Az elmúlt években több esetben is előfordult, hogy az elkeseredett érintettek az ombudsmanig vitték ügyüket. Az alapvető jogok biztosa pedig a belterületi ingatlanok esetében minden esetben meg is állapította, hogy sérül az emberek alkotmányos, testi és lelki egészséghez való joga. Az ombudsman minden esetben hivatkozott arra, hogy az ENSZ Közgyűlése a 2010. július 28-án 64/292. számú határozatában 7 alapvető emberi jogként ismerte el a tiszta vízhez és a megfelelő szennyvízelhelyezéshez jutás jogát. A határozat felszólítja a világ országait illetve a nemzetközi szervezeteket, hogy szükséges erőforrások biztosításával és technológia átadásával segítsék – elsősorban a fejlődő országokat – azon cél megvalósításában, hogy mindenki számára biztosítható legyen a biztonságos, tiszta, elérhető és megfizethető ivóvíz és a megfelelő szennyvíz-elhelyezés.

Az már csak hab a tortán, hogy miközben Wittinghoff a frankhelyiekkel, alsószállásiakkal viaskodik, a Törökbálint felé terjeszkedés nem tölti el aggodalommal a polgármestert. Itt újabb és újabb külterületeket vonnak belterületbe és közművesítenek is – miközben Budaörs más részén közel 40 éve belterületbe vont utcákban máig nincs közmű. Pikáns, hogy Witthinghoff Tamás egyébként maga is korábban külterületi, ma már közműves belterületi részen, a Séta utcában épített magának családi házat néhány éve… A Séta utcában egy centivel sem szélesebb az út mint például a Merengő utcában, ott ez mégsem jelentett problémát…