1981. május 13-án, napra pontosan harminckilenc éve próbálta egy török terrorista meggyilkolni II. János Pál pápát. Ma már tudjuk, hogy a KGB küldte a gyilkost, akit a bolgár állambiztonság szervezett be. A török bűnbanda később Bulgáriából Magyarországra menekült, itt építették tovább bűnözői-, csempészhálózatukat. Nem meglepő, Carlos, a legismertebb terrorista is itt éldegélt, itt fogadta az állambiztonság jóváhagyásával a különböző vörös terroristákat, ügynököket, az IRA és az ETA embereit. Jellemző, hogy a pápa elleni merénylet egyik háttérembere ma is Magyarországon él. Akkoriban a kommunista propaganda minden erejével a szélsőjobboldalra akarta kenni a pápa elleni merényletet, hiszen Agca a Szürke Farkasokhoz tartozott. Az állambiztonsági újságíró hálózat kiválogatott emberei írhattak a terrorista-csoportról, mint az ÁVH-s tisztből lett hírszerző, a Népszabadságnak dolgozó Vajda Péter, a katonai hírszerzéshez tartozó “Közel-Kelet-szakértő” Ónody György, a szintén az MVNK-2-öt erősítő Matolcsy Károly vagy a Vörös Hadsereg egykori kémje, Gárdos Miklós. Kétrészes cikkben dolgozzuk fel a merénylet hátterét, a kommunista hálózat részvételét az ügyben.
„A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNYBEN az egész világon rendkívüli megdöbbenést okozott a II. János Pál pápa ellen Rómában elkövetett merénylet – írta 1981. május 15-én a Magyar Nemzet. –
Számos államfő – köztük Losonczi Pál és I.eonyid Brezsnyev – táviratban fejezte ki együttérzését és kívánt mielőbbi felgyógyulást a katolikus egyház fejének.
[…] Miközben a nyugatnémet hatóságok vizsgálatot indítottak azokkal az értesülésekkel kapcsolatban, hogy a merénylet tettese, a török Mehmet Ali Agca tavaly hosszabb ideig szélsőjobboldali társainál rejtőzött Ulmban, a törökországi lapok egyhangúlag elítélték a merényletet és általában a terrorizmust. Az olasz rendőrség egyébként hivatalosan vádat emelt a merénylő ellen”.
MagyarNemzet_1981_05__pages129-129
A pápa elleni merényletről természetesen a teljes kommunista sajtó beszámolt. Mindenhol hangsúlyozták, hogy szélsőjobboldali, fasiszta, újfasiszta ember az elkövető.
Amikor a Népszava Róma szívéről és Szent Péterről írt
Ez már a nyolcvanas évek eleje, a katolikus egyház ekkor látszólag már nem kiemelt ellenség [csak a színfalak mögött], jellemző a következő Népszava-cikk bevezetése:
„Hol Szent Péter nyugszik és Róma szíve dobog, török fasiszta merénylő golyói súlyosan megsebesítették a katolikus egyház fejét, II. János Pál pápát – írta szintén május tizenötödikén az egykori szocdem napilap. – Minden érző, tisztességes ember megdöbbenéssel és felháborodással fogadta az elvetemült merénylet hírét.”
A Népszava ismeretlen szerzője [K. J.] ezután – a szokásos szemináriumi szinten – elmagyarázta a merénylet hátterét az olvasóknak: „A bűntett elítélésének első mozzanata után joggal vetődik fel a felelősség kérdése. Olyan világban élünk, ahol az erőszak, a terror nem ismer korlátokat, olyan személyiséget is áldozatává akar tenni, aki a világot járva az emberbaráti szeretetet prédikálja?
Ne általánosítsunk, nem az egész világban tört utat magának a gyilkos erőszak romboló szelleme, hanem ott, ahol a társadalmi igazságtalanság is táplálja a szélsőséges gondolkodást, a véres-erőszakos cselekvést.
Mehmet Ali Agca, a 23 éves merénylő török állampolgár, börtönszökevény, aki már 1979-ben merényletre készült a hazájába látogató pápa ellen. […] Válaszul a pápát ért merényletre az olasz szakszervezetek félórás munkabeszüntetéssel tiltakoztak, nyíltan kifejezve, hogy a munkásmozgalom ateista és vallásos tagjai egyaránt megbélyegzik a bűntettet”.
A merénylő Agca figuráját az akkori kommunista propaganda természetesen felhasználta, és közben az erősödő szélsőjobboldali, újfasiszta terrorizmusról írtak. „Hála az orvosok szakértelmének, a 61 éves II. János Pál erős szervezetének és – talán nem is olyan kis mértékben – a szerencsének, Mehmet Ali Agca török fasiszta gyilkos terve nem sikerült, és a pápa hamarosan teljes mértékben kiheveri a sérülést” – írta például a Képes Újság.
A Magyarország cikkében (szerző Simó Endre) már újfasiszta volt: „A török újfasiszta merénylő, Mehmet Ali Agca kihallgatása lényegében szakadatlanul folytatódik azóta, hogy május 13-án délután, néhány perccel fél hat előtt rálőtt a pápára a vatikáni Szent Péter téren, majd a tömeg segítségével elfogták. […] Annyit mindenesetre megtudott a világ, hogy a 23 éves, török nemzetiségű és állampolgárságú Mehmet Ali Agca az újfasiszta török nacionalista akció párt tagja, Türkes ezredes >szürke farkasainak< egyike, egy fasiszta terrorkülönítmény ismert embere. Ő ölte meg a Millyet nevű török újság szociáldemokrata nézeteiről ismert főszerkesztőjét, Ipekcit, a megbuktatott Ecevit hívét.”
Szélsőjobboldali terrorizmus, harsogta az Ország-Világ
A Magyar-Szovjet Baráti Társaság lapja, az Ország-Világ közben már globális összeesküvést szőtt: „Ez a legutóbbi, teljesen megmagyarázhatatlan és megindokolhatatlan merénylet mutatja a leginkább, mennyire elszabadult a terrorizmus pokla – amely alatt a szélsőjobboldal, az újjáéledő fasizmus táplálja a tüzet a nemzetközi imperializmus ösztönzésével.
És talán ez a merénylet lesz az, ami felnyitja az emberek szemét szerte a világon, hogy hol keressék a népek, a béke, a nyugalom ellenségeit, s arra ösztönöz mindenkit: kiáltson megálljt az újfasisztáknak, a terroristáknak, a népek ellenségeinek.”
[A szerzőt itt sem tüntetik fel, de feltételezhetően Makai György rovatvezető lehetett, aki később is írt a témáról].
OrszagVilag1957_1981_1__pages608-609
A valóság: Carlos és sakáljai Budapesten rendezkedtek be
A (Moszkvából vezényelt) kádári sajtó szerint a terrorizmus mögött a szélsőjobboldal és a „nemzetközi imperializmus” állt. Ez volt a szocialista béketábor narratívája, egy az ormótlan hazugságok közül.
Valójában ez volt az az időszak, amikor Carlos (a hírhedt Sakál) és társai Budapesten berendezkedve szervezték az akcióikat, a magyar katonai szolgálat (MNVK-2.) jóváhagyásával és a rivális társszerv (a belügyi hírszerzés) szerencsétlenkedésével, asszisztálásával (utóbbi sok mindenbe be sem volt avatva).
Carlost és a többieket a háttérből Moszkva és a KGB irányította, a szálakat csak az elmúlt esztendőkben sikerült – úgy, ahogy – kibogozni.
Korábbi tényfeltáró cikkemben megírtam, hogy a Magyar Népköztársaság valóságos átjáróház volt a terroristáknak a nyolcvanas években. Ezt az a dokumentumgyűjtemény tette világossá, amelyet a lengyelektől kapott meg a Hamvas Intézet. A forrás említése nem véletlen: nálunk ezek az iratok továbbra is kutathatatlanok, ez persze érthető hiszen a katonai hírszerzés vastagon benne volt ezekben az ügyekben, és ezen a területen nem igazán történt meg a rendszerváltás.
Az IRA a magyar hadsereg segítségével csempészett
A szélsőbalos Carlos mindenesetre tökéletesen érezte magát Budapesten (még német terrorista-feleségét is idehozta), jöttek hozzájuk a különféle terrorszervezetektől (Palesztin Felszabadítási Front, IRA, ETA stb.), de a hírszerzők, az újságírók, a különböző kapcsolatok is szabadon felkereshették őket.
Egy volt IRA-tag néhány éve azt vallotta a francia bíróságon, hogy a magyar honvédségtől kapott fegyvereket, majd a hivatalos szervek segítették át a határon Jugoszlávia felé.
Rózsa-Flores a munkásőr, Carlos tolmácsa
Azt is megírtam, hogy Carlos tolmácsa a hírhedt és zavaros lelkületű mozgalmár, Rózsa Flores Eduardo volt, akit végül szülőhazájában, Bolíviában lőttek agyon máig sem tisztázott körülmények között.
Az örökmozgó férfi a nyolcvanas években még Rózsa György Eduardóként lépett be a Munkásőrségbe, ahol tolmácsként és a Propaganda Osztályon dolgozott. Rózsa ekkoriban már az állambiztonságnak, a katonai szolgálatnak és a BM-nek is dolgozott, vélhetően az MNVK-2. küldte Carloshoz.
Ebben a cikkben azt is megírtam, hogy Carlos moszkvai hátterét sokan még most is tagadják: például az az igen “furcsa hátterű” Liszkai László, akinek a börtönben is szabad bejárása volt Carloshoz, akiről a kilencvenes évek elején, majd mostanában is megjelentetett egy könyvet.
Az már a kezdetektől világos volt, hogy a KGB a valóban szélsőjobboldali – bár a maoizmusból indult – Szürke Farkasokba is beférkőzött. A merénylő Agca egészen pontosan az ő emberük volt. Ezt alátámasztják azok az unikális iratok, amelyeket Orbán-Schwarzkopf Balázs, korábbi hamvasos munkatársam kutatott ki, majd publikált. De ezekről majd később.
A bolgár állambiztonság által beszervezett török merénylő
Agcára akkor figyelhettek fel, amikor 1979-ben több társával együtt meggyilkolt egy török lapszerkesztőt. Amikor elfogták, azt vallotta, hogy egyedül követte el, nem vallott a többiekre, és nem sokkal később a Szürke Farkasok kiszabadították a börtönből.
Ezután került Szófiába, ahol akkor a szovjetek által irányított fegyver- és kábítószer-kereskedelem egyik központja volt. Itt hálózták be a bolgár állambiztonság emberei, akiktől utasítást kapott a pápa meggyilkolására, és akik előkészítették a római merényletet.
De miért nyúlt a bolgárok mögött álló KGB ehhez a szélsőséges eszközhöz?
II. János Pál pápa, a diktatúra kérlelhetetlen ellenfele
Az 1992-ben a brit titkosszolgálat által megszöktetett levéltáros, Vaszilij Mitrohin – aki csaknem 30 évig dolgozott és másolgatott a KGB külföldi hírszerzésért felelős Első Főigazgatóságának (KHEF) levéltárában – könyvében külön fejezetben foglalkozott a lengyel pápával és a lengyelországi válsággal.
„A lengyel válság nem úgy kezdődött, mint Magyarországon és Csehszlovákiában, hogy >revizionista< kormány alakult. Az ellenzék egészen új és sohasem tapasztalt módon bontott zászlót akkor, amikor 1978. október 16-án Karol Wojtyla bíborost, Krakkó püspökét megválasztották II. János Pál pápának”
– írta.
Az antikommunistaként ismert Wojtyla püspök 1971-től volt a HALADÁS-műveletek célpontja, „amelyek során figyelemmel kísérték föltételezett felforgató szerepét a lengyel egypártrendszer tekintélyének gyengítésében”. 1978-as pápává választása megijesztette a szovjeteket, a KGB-t. Jellemző, hogy amikor II. János Pál hazalátogatott volna, Brezsnyev személyesen próbálta lebeszélni Giereket, az akkori lengyel főtitkárt. Azt tanácsolva, hogy a pápa esetleg „betegedjen meg”. Gierek ebbe nem ment bele. A KGB-t arra utasították, hogy szervezzen propaganda-kampányt a pápa ellen, és a vatikáni ügynököket is ráuszították.
Ezután történt az 1981-es merénylet.
A hálózat újságírói a CIA-s szálat erőltették
A Szürke Farkasokkal a hetvenes évek közepétől kezdett foglalkozni a magyar sajtó, és érdekes nevekre bukkannunk, ha megnézzük, kik írtak, írhattak róla.
Természetesen csak a kiválogatottak, egytől-egyig hálózati emberek. A legaktívabb „újságíró” a volt ÁVH-s Vajda Péter volt, akit valaha a hírszerzés küldött a Népszabadsághoz.
Vajda a Kádárhoz szintén közelálló Paul Lendvai nemezise volt (cikkem itt), több írást közölt a török terrorcsapatról a Népszabadságban, de ezek közül párat az Igaz Szóban is megjelentetett. Természetesen – ez nyilván feladata volt – ő is kiemelten foglalkozott a CIA-háttérrel:
„Emin Degernek, a török katonai igazságügyi szolgálat ezredesének nemrég meggyőző módon sikerült dokumentálnia a fasiszta Szürke Farkasok és a hadseregben működő illegális szervezet, az ellengerillák kapcsolatát, s hogy mindkét organizáció szoros szálakkal kötődik a CIA-hoz.
Emin Deger könyvének címe: A CIA, az >ellengerillák< és Törökország. Ebben idéz a török nyelvre is lefordított CIA-tankönyvből. >Olyan akciókat kell lefolytatni, amelyek a közvéleményben azt a benyomást keltik, hogy elkövetőik forradalmárok. Eközben nem szabad a szörnyűségektől sem visszariadni.< Deger szerint az ország >e tankönyv-mondatok aprólékos alkalmazásának színhelye<.”.
Nepszabadsag_1980_02__pages33-33
Ezt a fenti részletet Vajda annyira fontosnak tartotta, hogy egy az egyben megjelentette 1980-ban is, majd 1984-ben (már washingtoni tudósítóként…) pár szót felcserélve ezt újra megtette.
„Az országban [Törökországban] szinte minden, politikával foglalkozó ember tudja, hogy a bűncselekmények többsége mögött a >szürke farkasok< és pártfogójuk, Türkes kezét kell keresni. Türkes volt, aki ezt mondta: >Én támogatom a kommandókat, amelyeket mi alapítottunk és neveltünk.< És a kommandók ott voltak mindenütt”
– írta Vajda 1980-ban a Népszabadságban.
Ebben az évben amúgy többrészes sorozatot közölt Törökországból, hiszen mint megbízható hírszerzőt és újságírót kiküldték. [Biztos van, akit még meglep: Vajda a rendszerváltás után is a Népszabadság kiemelt munkatársa maradt, majd a Gyurcsány-kormány idején a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvívője lett.]
Gárdos elvtárs is megtette a magáét
A másik fontos szerző Gárdos Miklós volt, aki a Magyarországban írt több cikket róluk. [A fent említett Simó is itt jelentette meg az írását.] Az első 1978-ban: „Türkes bandái, >a szürke farkasok< a felelősek azokért a véres tüntetésekért és összecsapásokért, amelyek közül a legtöbbet a május elsejei isztambuli csatáról írt a világsajtó – ott harminckét halott feküdt az utcakövön.
Türkes teljes nyíltsággal vallotta magát a választási kampány kezdetén az európai fasizmus 1945-ben levitézlett időszaka folytatójának, egyik beszédében kijelentette: >Eszményképem Hitler, egy nagy török birodalomért küzdők, amely folytatója lehetne az elmúlt századok Ottomán Császárságának.<”
Gárdos még 1988-ban is elővette a Szürke Farkasokat.
Amúgy ízig-vérig hálózati ember volt. Rendező fia szerint apja a munkaszolgálatból szökött át a Vörös Hadsereghez, amely kémként dobta vissza. Pályafutásából egyértelműnek tűnik, hogy valamilyen szinten a hadsereg kötelékében maradt. A HM-hez tartozó Lobogó (ide írt ugye Berkes Péter, az író-őrnagy is) közölte cikksorozatát, amelyet a kémkedés és a hírszerzés történetéről írt.
[Gárdos Miklós fia, Gárdos Péter filmrendező mindenesetre jól összefoglalta, hogy mit tartsunk a régi korok propagandistáiról: „Gárdos Miklós költőként kezdte, írt könyveket is, de élete nagy részében újságíróként dolgozott. A versei és regényei közül akad olyan, amit érdemes ma fellapozni?” – kérdezte a Magyar Narancs, mire a rendező: „Nem nagyon”.]
Matolcsy Károly, egy újabb hírszerző
Szintén a Magyarországban jelentette meg a cikkét Matolcsy Károly: „A fasiszta Türkes ezredes, a Demirel-kabinet volt miniszterelnök-helyettese, nyíltan a >demokratikus rend< megőrzésének fontosságáról szónokol, a gyakorlatban viszont dühöngő >szürke farkasaira< támaszkodva a kormány megdöntésére szervezkedik.” – írta. Vajdához hasonlóan ő is hálózati újságíró: előbb a HM Katonapolitikai Osztálya, majd a BM hírszerzése szervezte be. Fent már említettem Simó Endre írását, amely szintén a Magyarországban jelent meg.
Simó karrierje is példaértékű: előbb Spanyolországban, majd Olaszországban dolgozott tudósítóként, most egy állítólagos civil szervezet éléről támadja a kormányt. A Magyar Nemzet idén írta meg, hogy a Simó vezette Magyar Szociális Fórum nincs is bejegyezve.
[Korábban írtam és beszéltem arról, hogy az egykori kommunisták, hálózati emberek, moszkoviták hogyan lettek jogvédők, civil szervezetek képviselői a rendszerváltás után.]
Komoly hírforrások: a török szakszervezet és az NDK-s proplap
Példaértékűek azok az állítólagos bizonyítékok, amelyekre a propaganda hivatkozott. A szovjet hátterű Ország-Világ egy török szakszervezeti szövetségre támaszkodva vette elő a CIA-s szálat: „A Politika. a DISK szakszervezeti szövetség lapja azt írja: Türkes számos banditája >jól képzett CIA-merénylő<. Általános a vélemény, hogy Alpaslan Türkes nem sokáig elégszik meg azzal, hogy csak a >Szürke Farkasok< vezére.” [Meglepő lenne, ha az említett DISK-be nem férkőzött volna be a KGB.]
A szerző az ötvenhatos Gimes György, azaz “Szemes”, az állambiztonság informátora, aki 1957-ben szerveztek be. Mert itt tényleg nincs kivétel.
A következő hivatkozás is hasonló, itt gyakorlatilag az egyik kommunista lap idézi a másikat. Jelen esetben az NDK-s Vorwärtot: „A terrorcselekmények mögött bizonyos erők összeesküvése rejlik. Itt vannak egyfelől a >Szürke farkasok<, az Alparslan Türkes exezredes parancsnoksága alatt álló gyilkos kommandó. A >Szürke farkasok<-at támogatja a rendőrség, a török fegyveres erők egy része, kiváltképp azonban az amerikai titkosszolgálat, a CIA támogatását élvezi.” [A szerző (fordító) nincs feltüntetve.]
Ónody György: hírszerzőből lett a Rádió második embere…
A Magyar Ifjúságot, a KISZ hivatalos lapját persze egy újabb hálózati ember, Ónody György tudósította – egyenesen Törökországból. „A hatalom azonban nem válogat. Mint ahogy azt sem nézik meg túlságosan, hogy az akciók elkövetői Türkes >szürke farkasaihoz< tartoznak, vagy éppen a fasisztákkal szembenálló baloldali csoportok egyikéhez, az sem érdekli őket, hogy a fiatalok bombákat robbantanak, vagy röpcédulákat írnak és politikai gyűléseket rendeznek” – írta rosszallóan. Ő – is? – a katonai hírszerzéshez tartozott: korábbi cikkemben idéztem azt az állambiztonsági sajtótervet, ahol azt írták: az „MNVK/2 nyilvántartásában szerepel.”
Gondolom, senkit sem lepek meg azzal, hogy ő nem cikksorozatot, hanem könyvet írt a hírszerzésről… Jellemző, hogy 1993-ban a Magyar Rádió főszerkesztő-helyettese volt.
Látjuk, hogy a fenti szerzők közül Ónody, Matolcsy és Vajda bizonyíthatóan megfordult a HM Katonapolitikai Osztály és/vagy az MNVK-2. környékén, Gárdos pedig kémként dolgozott a Vörös Hadseregnek, majd a Lobogónak írt cikksorozatot a hírszerzésről. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a terrorizmus ügyét az MNVK-2. felügyelte és irányította (amely az egyre újabb és újabb információk, irattöredékek és kutatások alapján jóval szorosabb kapcsolatban állt Moszkvával a BM-nél, és még tökéletesebben átmentette magát), akkor láthatjuk az állambiztonság által irányított propaganda rendszerét és működését.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a CIA nem mozgolódott a Szürke Farkasok mögött. De ma már tudjuk, hogy Moszkva rendelte meg a pápa elleni merényletet. És melyek voltak a magyarországi szálak?
Ezzel folytatjuk.
Fotó: MTI/Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS