Bajkai István: Ha érvénytelen lesz a népszavazás, akkor is rendet teszünk a „bulinegyedben” (PS-interjú)

A napokban tette közzé a 168 Óra, kik lehetnek a Fidesz egyéni képviselőjelöltjei a jövő tavaszi választáson. A lista szerint ön indulna az Erzsébetvárost és Terézváros egy részét lefedő budapesti 5. számú választókerületben. Igaz a hír?

Ez így, ebben a formában nem igaz. A Fidesz illetékes szervezete legjobb tudomásom szerint januárban dönt majd a jelöltek személyéről.

Tehát egyelőre csak jelölt-jelölt?

Miniszterelnök úr a budapesti 5. számú választókerület elnökévé nevezett ki nemrég, és most az a feladatom, hogy fölkészítsem a VI. és VII. kerületet az országgyűlési választásra.

Ebben a két kerületben rendszerint szoros végeredmények születtek a korábbi választásokon...

Bár én eléggé önkritikus hajlamú vagyok, azt gondolom, az eddigi önkormányzati munka miatt nincs okunk szégyenkezni. Valóban, nem egyszerű kerületek ezek, sokféle ember él itt, sokféle érdek ütközik. 2014-ben szoros versenyben a DK-s Oláh Lajos nyerte az egyéni mandátumot. Azon dolgozunk, hogy jövőre a Fidesz küldhessen innen képviselőt a parlamentbe. Ez egy komoly csatatér, nagy küzdelemre számítok, és ennek már most is látni az előszelét.

Mire céloz?

Megindultak a személyeskedő támadások. Például amiatt, hogy az ügyvédi irodám kiemelt jogi feladatokat kapott a Miniszterelnökségtől, pedig civilizált országokban az ilyesmi szakmai elismerést jelent. Alpolgármesterként és jogászként két dolgot tartok a legfontosabbnak: az őszinteséget és a munkát. Az utóbbi öt évben összesen négy napot voltam szabadságon. Gondolom, ezt már nem irigylik annyira ugyanazok, akik a jogi megbízatást szóvá tették.

A VII. kerület életének neuralgikus pontja a „bulinegyed”. Van itt minden: népszavazási kezdeményezés, lakók tüntetése, romkocsma-tulajdonosok ellentüntetése.

Először az LMP kerületi képviselője beadott egy helyi népszavazási kezdeményezést, ám attól elállt. Ezután a Fidesz-frakcióval együtt benyújtottunk egy újat, amely a helyi vendéglátóhelyek nyitvatartási idejére vonatkozik.

Konkrétabban?

Arról szeretnénk megkérdezni a kerület lakóit, akarják-e, hogy korábban zárjanak az itteni szórakozóhelyek, romkocsmák. Ha támogatják, akkor a képviselő-testület dönt majd arról, pontosan mikor legyen a záróra. Van egy nagyon erős lakossági igény a bulinegyed szabályozására, a problémák – zaj, kosz, tömeg, reggelig tartó hangoskodás – fölszámolására, az itt élők nyugalmának megteremtésére. Ne felejtsük: itt egy-egy átlagos hétköznapon is több tízezer külföldi turista fordul meg, a lakók pedig az éktelen lármában nem tudnak aludni. Hajnalban hiába indulnak el a takarítógépek, a legjobb szándék ellenére sem lehet eltüntetni az éjszaka minden maradványát, például a kapualjakból a hányást, emberi ürüléket. Reggelente a gyermekeket ilyen maradványokat kerülgetve viszik iskolába, óvodába a szülők. Bár ez nem lenne kötelességünk, az erzsébetvárosi önkormányzat fizeti az itt járőröző rendőrök túlórapénzét. Ennek ellenére – a rengeteg turista miatt – sokan alig érzékelik az egyenruhások jelenlétét. A legtöbb hajléktalan is ide jön kéregetni, mert a turistáktól remélnek alamizsnát. A kukákban is több turkálnivaló akad, mint más kerületekben. Szóval egy csomó bajt is vonz magával a bulinegyed. Ha csak az állam vagy a főváros oldaláról néznénk a helyzetet, komoly bevételi forrást látnánk: a forgalmi adó az államhoz, az iparűzési adó jelentős része a fővároshoz vándorol. A kocsmatulajdonosok, a turistákat ideszállító légitársaságok, utazási ügynökségek, a lakásaikat kiadók szintén jól járnak. Ugyanakkor a terheket kizárólag az önkormányzat, az itt lakók viselik, nincs semmilyen kompenzáció. Ez egy óriási ellentmondás, a helyiek joggal emelik föl szavukat az áldatlan állapotok ellen. Az életkörülményeik jelentősen romlottak.

Arra viszont talán nem mindenki emlékszik, hogy a mostani helyzetet a korábbi, Hunvald György-féle kerületvezetés idézte elő az itteni épületek tendenciózus eladásával...

Valóban, ez még a Hunvald-éra végterméke, az akkori szocialista, szabad demokrata kerületvezetés hozta létre a bulinegyedet, teremtette meg a mostani helyzet infrastrukturális feltételeit, és most, amikor az ebből fakadó összes probléma a nyakunkba szakad, a fideszes kerületvezetésnek kell ezt megoldania. Nehéz teher a Hunvald-örökség. Ugyanakkor nem ismeretlen a helyzet: a 2006-os tűzijáték-katasztrófában, a 2006 őszi rendőrterrorban, a Hajdú-Bét-ügyben vagy éppen a Czeglédy Csaba nevével fémjelzett csalási botrányban az a közös, hogy a károkat a szocialisták vagy hozzájuk kötődő emberek okozták, viszont a Fidesz orvosolja a bajokat, kártalanítja az áldozatokat. Hozzászoktunk. Visszatérve a bulinegyedre: amikor az volt az üzleti érdekük a szocialistáknak, hogy eladják épületeket, akkor eladták azokat. Most viszont számon kérik rajtunk, miért nem oldjuk meg a helyzetet. Erzsébetvárosban az önkormányzat évente 600 millió forintot költ takarításra, belső-Erzsébetvárosban sok helyen napi kétszer takarítunk, és olykor ez sem elég.

Mit lépnek akkor, ha nem lesz érvényes a népszavazás?

Azt gondolom, hogy – minden ellenkező híreszteléssel szemben – akkor is döntenünk kell, ha nem lesz meg az érvényességhez szükséges 50 százalék plusz egy szavazat. A kerületvezetésnek mindenképpen erkölcsi kötelessége figyelembe venni, mi az itt élők véleménye.

Mikor lesz a referendum?

Az időpontról a képviselő-testület dönt. De a jogorvoslati határidőket figyelembe véve a februári népszavazás a legvalószínűbb. Én azt szeretném, hogy a kerület lakói minél hamarabb véleményt nyilváníthassanak.

A hírek szerint a helyiek egy része alternatív megoldáson töri a fejét...

Vannak olyanok, akik amellett érvelnek, hogy jóval több forrás jusson az itt lakóknak. Azt feltételezik, hogy belátható időn belül úgysem szűnik meg a turisták áradata, ezért cserébe valamiféle pénzügyi kompenzációt várnak a vállalkozóktól, az önkormányzattól vagy az államtól. Abból új, hangszigetelt nyílászárókat vennének, átalakítanák a kapualjakat, mobil vécéket állítanának föl, vagy például biztonsági őröket fogadnának. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak olyan lakók is, akik a turistákból élnek, mert nekik adják ki a lakásukat, s ezért nem akarnak változtatni a jelenlegi helyzeten – de olyanok is szép számmal akadnak, akik a teljes bulinegyed megszüntetését követelik. Tehát sokféle vélemény ütközik egymással, és nekünk ebben az összetett helyzetben kell racionális döntést hoznunk.

Úgy tudom, a legutóbbi képviselő-testületi ülésen fölvetődött egy olyan elképzelés, hogy létrehozzanak egy alapítványt, amelybe a bulinegyed vendéglátósai rendszeresen befizetnének, és ebből kompenzálnák a lakókat.

Magam vetettem föl ezt az elképzelést, de hangsúlyozom, ez jelenleg csupán egy ötlet, egy lehetőség, amelyet alaposan körül kell járni. Mindenesetre azt a célt szolgálná, hogy kompenzálja az itt lakókat az őket ért károkért, kellemetlenségekért. Ebben az alapítványban ott ülnének többek között a vállalkozók, a lakók és az önkormányzat képviselői, annak érdekében, hogy átlátható legyen ezeknek a pénzeknek a szabályos fölhasználása.

És az ellenzék?

Természetesen ők is. Semmilyen titok nem lehet egy ilyen alapítvány működésében. És akkor mindenki ellenőrizheti, nyomon követheti, hogy a befolyó pénzt a bulinegyedre fordítják. Még egyszer mondom: ez nem egy végleges, eldöntött kérdés. Az is igaz, egyelőre nincs más, jobb ötlet.

Az ide befolyó pénz, vagy annak egy része átkerülhet az önkormányzathoz?

Az önkormányzat költségvetéséhez nem járulhat hozzá egy ilyen alapítvány, de támogathatja a rendőrséget, a közterület-felügyeletet, a biztonsági személyzet létszámának növelését, mobil vécék fölállítását, kapualjak rendbetételét, biztonsági kamerák fölszerelését.

Térjünk vissza oda, amit beszélgetésünk elején említett, hogy személyeskedő támadások indultak ön ellen. Nemcsak a jogi tanácsadás miatt kapott hideget-meleget...

Igen, legutóbb a rászorulóknak osztott tojásadományok miatt találtak meg. Akik ismernek tudják, mindig is szerettem adakozni, segíteni a szegényeken, mivel magam is rettentően nehéz anyagi körülmények között nőttem föl, pontosan tudom, milyen a nélkülözés. Sokszor kellett hó végén kölcsön kérnünk másoktól. De abban a kis Pest megyei faluban, Gombán, ahol felnőttem, természetes volt, hogy aki tud, segít másoknak. Ezt a mentalitást hoztam magammal otthonról, és később én is próbáltam segíteni másoknak, amikor ügyvéd-jelölt lettem, és volt félretett pénzem. Amióta pedig Jóisten segítségével többem van, még többet adhatok másoknak. Mikor mit. Volt, hogy kárpátaljai gyermekeknek vittem ajándékot, máskor Erdélybe, Balatonra szerveztem utazást saját pénzemből szegény gyermekeknek. November végén jótékonysági koncertet szerveztünk, amelyen kilenc és fél millió forintot gyűjtöttünk össze rászorulóknak. Tavaly a VII. kerületi óvodáknak és idős otthonoknak gyűjtöttünk ugyanígy több millió forintot. A napokban a kárpátaljai Vereckén, a honfoglalási emlékmű új oltárkövét avattuk föl, amelynek költségét én fedeztem. Most pedig, hogy megemelkedett a tojás ára, vettem tízezer darabot, és kiosztottam a VI-VII. kerületi rászorulók között. Erre megtámadtak, hogy mit népszerűsítem magamat... Kritikusaimat nem érdekli, mennyi embernek segítettem ezzel, és az sem, hogy kampányon kívül is ugyanezt csinálom, nálam az adakozás nem újdonság. Arra kérem a bírálóimat: csinálják utánam, segítsenek ők is a rászorulókon! Ha a Jóisten éltet, akkor tovább fogom folytatni az adakozást – ha támadnak érte, akkor is. Ezen a héten tejosztás lesz.

Beavatna minket, mik ezek az önkormányzati elektromos taxik itt, Erzsébetvárosban?

Még a 2014-es kampányban a 7 plusz 7 pontos választási ígéreteim egyike volt. Ez a két elektromos meghajtású taxi ingyen viszi a rászorulókat bárhová, ahová kérik: kórházba, bevásárolni, de például halottak napján a temetőbe is. Kerületen kívülre is. Csak annyit kell tenniük, hogy 72 órával az utazás előtt személyesen, telefonon vagy emailben jelzik a szándékukat. A kerületiek nagyon szeretik ezt a szolgáltatást, úgyhogy szeretnénk tovább fejleszteni. Jó lenne, ha más kerületek is követnék a példánkat.

Milyen fejlesztéseket terveznek még az elkövetkező időszakban?

További elektromos töltőállomásokat szeretnénk létrehozni – jóval többet, mint amennyi az állami támogatásokból kitelik. A cél egyértelmű: javítani kell a levegőminőséget Erzsébetvárosban. Ennek érdekében úgynevezett mohafalakat is szeretnénk fölállítani: egy-egy ilyen fal nagyjából 250 fányi oxigént termel. Bár nem olcsó mulatság – körülbelül tízmillió forintba kerül egyetlen fal –, elő fogjuk teremteni rá a pénzt. Napkollektor-programot is szeretnénk indítani, hogy tovább csökkenjen az itt élők rezsiköltsége. A Százház utcában egy sportkomplexumot hoznánk létre uszodával. A Klauzál téri csarnokot korábban – kétmilliárd forintból, kizárólag önkormányzati forrásból – felújítottuk, modern piaccá alakítottuk, de szeretnénk az előtte lévő teret is újjávarázsolni.

Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu