A gyógyíthatatlan betegségekkel járó életvégi szenvedés és az élet emberi méltósággal való befejezésének kérdése annyira komplex téma, amelyben nagyon nehéz igazságot tenni. A kérdés ráadásul túlságosan átpolitizált, és sok olyan ember alkot véleményt, aki nem érintett, nem értheti, érezheti át úgy, mint az, aki belülről éli meg. Az életvégi döntés ügyét az amiotrófiás laterálszkelrózisban (ALS) szenvedő alkotmányjogász, dr. Karsai Dániel élesztette fel legutóbb Magyarországon, és azt egészen a strasbourgi emberi jogi bíróságig vitte. Az, hogy miként döntenek majd az ottani ítészek, kötelezik-e hazánkat az életvégi döntés törvényi biztosítására, csak februárban derül ki. A közben kirajzolódó társadalmi vita (a nyilvánosság előtt) szinte kizárólag a végletekben mutatkozott meg. A PestiSrácok.hu kétrészes riportfilmje az első, amely szigorúan állásfoglalás nélkül, a valódi érintettek megszólaltatásával, tehát releváns álláspontok felsorakoztatásával igyekszik ledönteni a haláltól való félelmünk építette falakat.
Filmünkből kiderül, hogy valójában még a határozottan kinyilvánított vélemények sem feketék vagy fehérek, mindenki pontosan érti, átérzi a másik oldal vívódásait. A mi célunk pedig mindössze annyi – és ez nem kevés – hogy felismerjük, hpgy a halálról (amely épp oly szerves része az életnek, mint a születés) beszélni kell, őszintén, nyíltan, hogy arra megfelelően tudjon felkészülni az is, aki átlép és az is, akinek az elengedést kell megtanulnia. A halál tabuként kezelése, elhessegetése pedig cseppet sem kegyes. Éppen ellenkezőleg: elveszi a lehetőséget az élet megfelelő lezárásától.
Riportunk első részében azok gondolatait, érzéseit mutattuk be, akiknek el kellett fogadniuk, hogy az élet olykor hirtelen és idő előtt érhet véget. Karsai Dániel érvei mellett megismerhették a bírósági beadványhoz csatlakozó, szintén ALS-ben szenvedő óvónő, Dunavölgyi Erzsébet, valamint a férjét néhány hónapja elveszítő missziós orvos, dr, Fodor Réka eseteit. Greguss Sándor író, költő haldokolásának története úgymond az ellenpólus. Sándor azt mutatta meg, hogy a szenvedés is adhat, közelebb vihet önmagunkhoz, hogy azzá az emberré váljunk, akivé válnunk kell. És felmutattunk egy vallási, hitbéli álláspontot, Böjte Csaba ferences szerzetes segítségével, aki számtalan haldoklónak segít megbékélni, feloldódni az utolsó órákban.
A Méltósággal meghalni második részében orvosok, valamint a hospice ellátásban dolgozók és ellátottak beszélnek. Megérthetjük, miért tartják az orvosok elfogadhatatlannak, hogy az élet kioltásában közreműködjenek, de kiderül az is, hogy ez a szakmai álláspont nem mellőzi az empátiát. Mert egyetlen orvosnak sem célja a szenvedés értelmetlen meghosszabbítása, ugyanakkor hivatásuk alapja, hogy az élet megmentéséért kell mindent megtenni, amit tudásuk enged.
Ahogy a filmben dr. Mengyán Albert sebészorvos rezidens fogalmaz:
Nekünk is van egy igazságunk, nekik is van egy igazságuk, a kérdés az, hol húzod meg a határt.
Stábunk ellátogatott a Majosházi Hospice Házba is, amit civilek üzemeltetnek és teljes egészében adományokból épült fel. Nemcsak azt mutatjuk meg, hogyan könnyíthető meg és tehető méltóbbá a haldoklás, hanem rávilágítunk a palitatív ellátás hiányosságaira is. Kimondjuk, mi az, amiben bőven van hová fejlődni, ha valóban szeretnénk mindent megtenni azért, hogy elfogadhatóbbá tegyük az élet természetes befejezését.
Megosztjuk Önökkel azt az igazságot is, hogy ha sikerült az ismeretlent a hittel helyettesíteni, akkor fel tudjuk oldani a haláltól való természetes félelmet és így szabadon, nyugodtan mondhatjuk az utolsó hetekben, napokban, órákban: Hazamegyek. Erre Greguss Sándor, az ALS-ben nyár végén elhunyt író, költő utolsó tanúságtétele tanít meg bennünket.
Az első rész ITT nézhető meg!
Szerkesztő-riporter: Füssy Angéla, operatőr: Surányi József, vágó: Szabó Vivien – Az Akta/PestiSrácok.hu produkció.
sumer
2023-12-30 at 22:56
@Csak_úgy: “Kérek egy időkapcsólót vagy aumatikusan jána is egy, amit csak egyszer lehet áram alá helyezni az automatikus kikapcslás idejét senki nem tudja”
Bocsánat, de ennél nagyobb zöldséget még nem hallottam…
“Egy agyhalott embert mégis meddig kell “kínozni” gépen életben tartva?”
Amennyiben az “agyhalott ember” kifejezés a kómás állapotot jelöli, ott valóban a tudat éberségi szintjének tartós sérüléséről van szó. A tudomány jelenlegi állása szerint nem tisztázott, hogy egy ilyen jellegű tartós tudatzavar esetén a beteg mit érzékel pontosan a környezetéből és érez-e valamit egyáltalán, de az tény, hogy ilyen állapotban senki nem tud már kérni, vagy saját maga üzembehelyezni egy időkapcsolót.
Bár az eredeti cikk az eutanáziáról szól, a kómás állapotot is sok minden előidézheti; baleset, tartós oxigénhiány, a testhőmérséklet jelentős változása, stroke, agydaganat, agyhártyagyulladás, stb), de azt senki sem tudhatja előre, hogy élete folyamán kómás állapotba kerül-e valaha, ahogy azt sem, hogy mekkora időtartamra.
A kóma általában átmeneti állapot, de arra csak 40-50% esély van, hogy abból valaki felébredhet. Bár CT és MR vizsgálatokkal kimutatható olyan nagy kiterjedésű agyterület károsodás, amiből már nagy valószínűséggel kizárható a későbbi felépülés lehetősége, de, hogy mindezt csupán egy random elektromos kapcsolóra bízni? Ráadásul előzetes rendelkezés alapján, amit senki sem tud, hogy mikor kapcsol ki, ahogy azt sem, hogy kinek kellene azt bekacsolnia, és mikor… Ez ugye csak vicc?
Csak_úgy
2023-12-30 at 15:41
sumer2023-12-30 at 13:09
“Probléma csak azzal van, ha a döntést meghozza ugyan, de azt már nem képes egyedül végrehajtani.”
Kérek egy időkapcsólót vagy aumatikusan jána is egy, amit csak egyszer lehet áram alá helyezni az automatikus kikapcslás idejét senki nem tudja, még az orvosok és a családtagok sem és valamikor kikapcsolja a mesterségesen életemet fenntartó gépet. Nem várhatom el, hogy az orvosok vagy családtagjaim döntsenek. Egyébként, én a természetes utat tartom elfogadhatónak, de vannak kivételes esetek arra is megoldást kell találni. Tudom, hogy az életben tartás lenne jó ameddig csak lehet, ameddig elfogadható, de meddig? Egy agyhalott embert mégis meddig kell “kínozni” gépen életben tartva? Egy soha véget nem érő vita és mihez is kellene igazodni a jogainkhoz az emberségünkből fakadó embertelenséghez, kínzáshoz, gyikossághoz, tétlenséghez, de valójában mégis csak méltósággal kellene meghalni, hogy tüske senkiben ne maradjon az utolsó stádium és szó jogán.
Emberségesen is lehet az ember embertelen, amikor foggal körömmel ragaszkodunk az elveinkhez és figyelmen kívül hadjuk a szinte elviselhetetlen szenvedést, fájdalmat és a gyötrelmes háláltusát. Ezért, privátként kell kezelni rendszerszerűen az utolsó stádiumot, nem kell elfogadnia semmit, ami az elveivel nem össze egyeztethető, ha nem szeretné, hogy az ön életbentartó gépét lekapcsolja az időkapcsoló akkor nem kapcsolja le. Nem hagyják meghalni. az idő kapcsoló is egy gyilkos eszköz, mert aki behelyezi a konektorba az is gyilkos, de lehetne éppen egy angyal is nézőpont kérdése.
sumer
2023-12-30 at 13:09
@Csak_úgy: “Úgy tartom helyesnek ha saját sorsomról én dönthetek saját felelősségemre”
Ez most is így van Magyarországon. Probléma csak azzal van, ha a döntést meghozza ugyan, de azt már nem képes egyedül végrehajtani.
“Senkinek nincs joga ahhoz, hogy másik embertársa felett aki éppen haldoklik a saját meggyőzödése miatt pálcát törjön.”
Az alapvető probléma itt sem az egyéni meggyőződés, hanem az orvosi eskü. Ha eddig nem tünt fel, ez a helyzet dr Karsai szándékával is, jelesül az orvosi etikával ellentétes cselekedetre akar kényszeríteni másokat.
Akkor hadd kérdezzek én is vissza! Karsai (vagy más) milyen alapon tör pálcát felettem? Netán a saját meggyőződése alapján? És hol marad az én meggyőződésem? Addig rendben, hogy Karsai “elrendeli” a saját kivégzését, de az mennyire lehet (orvosként) kötelező érvényű rám nézve? Ráadásul, mivel a magyar egészségügy jelenleg nem biztosítja számára azt, hogy a saját halála kizárólag az általa megadott időben és feltételekkel következzen be, mindezt az “emberi alpvető” joga sérelmeként értelmezi, és ennek okán perelte be a magyar államot Strassburgban.
“hogyan érjen véget az életpályája, aztán elérhető lenne mindenki saját beteg dokumentumai között egyszerű igen_nem válaszok adásával kitölthető és bármikor módosítható lenne, kórházak, háziorvosok számára.”
Kanadában is így kezdődött, amikor 2015-ben a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette az asszisztált öngyilkosság tilalmát, melynek hatására ott, 2016-ban a parlament elfogadta a MAID rendszert. Akkor még csak azok számára, akik kanadai állampolgárok voltak, és végstádiumú betegségben szenvedtek. Rövid időn belül az eredeti szabályok teljesen fellazultak, és manapság már szinte bárki választhatja ott a halálnak ezen módját, akár szociális okok miatt is. Ezzel a kanadai kormány rengeteg pénzt spórol meg a nyugdíjrendszerben és az egészségügyben. Ne legyünk naivak, az egész dolog elsősorban ott is (ahogy mindenütt, ahol eddig legalizálták az eutanáziát) erről szól, és nem a betegekről…
Aztán Kanadában is jött egy dr. Karsaihoz hasonló “jogi hiéna”, aki utóbb azt is elérte, hogy ott jövőre, a mentális betegségben szenvedőkre is terjesszék ki az eutanáziát. Mert a “kizárással” az ő alapvető emberi jogaik is sérülnek. Kérdés, hogy hosszú távon hova vezethet mindez, és hol fog megállni (ha megáll egyáltalán) ez a folyamat? Ez is érdemes mérlegelni, amikor az ember fia “segítségért” kiált!
“Itt az első javaslat!”
Neked is csak azt tudom javasolni, amit Karsainak javasoltam! Kezdj el pénzt gyűjteni és menj el Svájcba, ahol kb. 10-15 kCHF összegért megoldják a saját “kivégzésedet”! Ha úgy gondolod, akkor halj meg “méltósággal” OTT, és hagyj másokat “méltósággal” tovább élni ITT orvosként Magyarországon! Ennyi…
Csak_úgy
2023-12-30 at 11:40
Az igazság az, hogy nem lehet társadalom szintjén megoldani, privát szférába kell tartoznia. Minden betegségnek más a lefolyása, minden ember más és más véleményen is van. Az embernek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ideje korán eldönhesse mi történjen vele az életének utolsó stádiumában. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy másik embertársa felett aki éppen haldoklik a saját meggyőzödése miatt pálcát törjön. Lehetne készíteni egy sorkérdést ha az
ember az élete utolsó stádiumába kerül hogyan érjen véget az életpályája, aztán elérhető lenne mindenki saját beteg dokumentumai között egyszerű igen_nem válaszok adásával kitölthető és bármikor módosítható lenne, kórházak,
háziorvosok számára csak olvastható formátumban. Úgy tartom helyesnek ha saját sorsomról én dönthetek saját felelősségemre. Itt az első javaslat!