Az Akta – Többségbe kerültek a migránsok Bécs több kerületében (Új oknyomozó videóműsor a PS-en!)

Égető témákkal, provokatív, szókimondó riportokkal rajtol a PestiSrácok.hu új oknyomozó riportműsora, Az Akta. A műsorban Füssy Angéla és Neugebauer Viktor nem kerülgetik a forró kását, hanem in medias res vágnak a téma sűrűjébe, garantáltan olyan ügyeket tárva az olvasók elé, amelyek sokunknak megemeli majd a vérnyomását… A riporter páros elsőként Bécs azon részébe látogatott, ami ma már sokkal inkább emlékeztet valamilyen arab ország külvárosára, mint az osztrák fővárosra. Az egykor nyüzsgő, színes, valóban multikulturális polisz lézengő, munkanélküli bevándorlók és drogterjesztő bandák tanyája lett, ahol nem üresen puffogtatott frázis, hogy fehér ember nem mer sötétedés után az utcára menni. Mindennapossá váltak az erőszakos bűncselekmények, a rendőrök egész nap cirkálnak és gyűjtik be az elkövetőket, de mi sem változik. Az agresszívan terjedő iszlám vallás mindeközben a keresztény értékeket fenyegeti. Vajon visszafordítható-e még a folyamat, vagy az elhibázott osztrák migrációs politika végképp megpecsételte a szebb időket látott világváros sorsát? Erre a kérdésre is kereste a választ Az Akta Wien–Favoritenben.

Szemét, kosz, eldobált üvegek és a belőlük kifolyó folyadék – jobb esetben –, bandákba verődött, húszas–harmincas éveiket járó barnított bőrű férfiak mindenütt, közben burkás, eltakart arcú nők haladnak a központi piac felé, ahol már csak hellyel-közzel hangzik el erős akcentussal, hogy “cukkini ein euro”. Valamilyen arab, illetve török rigmusok dallamára hömpölyög a vásárlók tömege az arab feliratú táblák alatt. A hangulata alapján Marokkó, vagy Isztambul is lehetne, de ez Bécs. A tizedik kerület, avagy a Favoriten.

Köztudottan itt él a legtöbb bevándorló az amúgy történelme szerint is multikulturális világvárosban. Mostanra keresni kell az osztrákot az embertömegben. Pláne szürkület után csak az jön ki itt az utcára az “őslakosok” közül, akinek muszáj. A mindent ellepő idegenek éreztetik is, hogy ez már az ő terepük. Itt ők vannak otthon. Nyomot hagynak a flaszteron, a széttört üvegek tartalmától kivágott, félig emésztett ebéddel, itt hagyják tőlünk idegen kultúrájuk bélyegét a toalett helyett a fal tövében elvégzett kisebb és nagyobb dolgokkal, és a falakra festik szabadságuk mementóit. Üzennek, hogy ők a többség, az erő és náluk a hatalom, hogy azzá tehetik ezt a néhány éve még virágzó várost, amiben már csak ők érzik jól magukat.

A rendőrség még nem adta fel a harcot úgy, mint Szerbiában, vagyis annak magyarok lakta részén. Itt még aktívak. Folyamatosan cirkálnak az egész kerületben. Falhoz állítás, ruházat-átvizsgálás, és már viszik is a delikvenst. A következő körben kettőt egyszerre. Azt mondják, a drogdílerek tíz év körüli kölykökkel terjesztetik a cuccot, hogy náluk semmit se találjanak. Azért így is sokan belefutnak a razziákba. Az olcsó mámor tarol. Elég az arcokat figyelni: támolygó, elvarázsolt, más tájakon járó szerencsétlenek várják, hogy vége legyen a napnak. Van itt minden náció: török, kurd, afgán, szír, palesztin, pakisztáni. Bár állítólag legtöbbjük munkanélküli, a márkás ruhákra, alkoholra és bódítókra mégis futja valamiből. A legtöbb baj a bandákkal van, és nemcsak a kábítószer-terjesztés miatt: lopnak, rabolnak, ha kell, és a bandák egymással is összecsapnak időközönként. A sajtó mindent már le sem hoz, mégis minden napra jut valami szaftos hír a kerületből: késelés, kifosztás, betörés és gyilkosság is.

Ausztria a befogadó országok közé tartozott, az osztrák főváros sokáig meggondolatlanul szívta fel a világ másik feléről megindult, idegen kultúrájú migránsok tömegét, akiknek az osztrák főváros maga volt Mekka. A világváros, ahol mindenki elfér, ahol mindenkinek jut valami munka és ahol segélyekből, támogatásokból az is vígan megél, akinek esze ágában sincs dolgozni. Mire az osztrákok eszméltek, már késő. Kerületről kerületre szorulnak ki a saját hazájukból, és ahol többségbe kerülnek a bevándorlók – a legfrissebb statisztikai adatok alapján már négy ilyen kerület van Bécsben –, onnan az osztrákok menekülnek. Facebook-csoportok kommentjeinek százai szólnak arról, hogy azok költöznek, akik itt születtek, mert tisztán látják, hogy az életük többé már nem lesz ugyanolyan, mint 2015 előtt.

A probléma egyik oldala az, hogy megszűnt a közbiztonság: az okokat találgatjuk. Talán a nyugati városok sem voltak képesek a népességfogyás ellenére sem ekkora embertömeget úgy felszívni, hogy azoknak értelmes életet nyújtson. A tétlenség és a belső frusztráció pedig bűnözésbe csap át. Ahogy az is tisztán látszik, hogy az idegen kultúrák egymás mellett élése csak addig lehetséges, amíg létezik egymás iránti tisztelet. Bécsben erről már nem beszélhetünk. A multikulturalitás itt egyértelműen csődöt mondott, és ezt már azok is látják, akik évekkel ezelőtt még a befogadás és elfogadás leghangosabb szószólói voltak.

A másik fontos probléma, ami szó szerint ketyegő bomba: a vallási különbség. Az osztrák fővárosban azt mondják, több templomot ért már iszlamista támadás. Legutóbb két-három hete egy keresztény imaparkot romboltak le: lefejezték a Mária- és Jézus-szobrokat, a kereszteket pedig felgyújtották. Favoritenben falra fújt graffiti hirdeti: Der Islam wird siegen! – Az iszlám győzni fog…