„Emelkedő energiaárak: egy európai probléma?” címmel szervezett szakmai konferenciát az Európai Parlament Identitás és Demokrácia képviselőcsoportja Párizsban. A rendezvényen az Alapjogokért Központ képviseletében Kovács Attila európai uniós kutatási igazgató vett részt, aki a konferencia „Az energiaválság valódi okai Európában” szekciójában tartott előadást.
Kovács Attila beszédében hangsúlyozta, hogy a kontinensen emelkedő energiaárak fő okai már évekkel ezelőtt jelentkeztek. Komoly szerepe van az áremelkedésben az európai intézmények által erőltetett, öncélú zöldítési politikának. A „Fit for 55” program eredeti célkitűzései nemcsak az európai energiabiztonságot sodornák veszélybe, de kedvezőtlen hatással lennének az európai ipar versenyképességére is. Mindez pedig az európai munkahelyek megszűnéséhez, a családok megélhetési nehézségeinek súlyosbodásához vezetne.
Az uniós szakpolitikai hibák hatását tetézték az orosz–ukrán háború kirobbanását követően az Európai Unió részéről meggondolatlanul, elhamarkodottan Oroszországgal szemben kivetett energetikai szankciók. Rontott a helyzeten a koronavírus-járványt követő keresletnövekedés árfelhajtó hatása is
– véli az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója.
A háború kitörését követően a brüsszeli intézmények még azt állították, hogy a szankciók a fegyveres konfliktust kirobbantó személyi kört, valamint az orosz pénzügyi és technológiai szektort sújtják majd. Energetikai szankciókról ekkor még szó sem volt, sőt, márciusban, Versailles-ban az európai kormányfők megegyeztek abban, hogy energetikai szankciók kivetésére nem kerül sor. Később azonban Brüsszelből kiindulva fokozatosan az energetikai szankciókra helyeződött a hangsúly. Az igazgató rámutatott, hogy a háború kitörését követően ugyan megugrottak az energiaárak, de azok néhány hét elteltével eredeti szintjükre csökkentek. Az elhibázott uniós szankciós politika megkezdését, a többkörös brüsszeli szankciók bevezetését, és az energetikai szankciók lebegtetését követően azonban tartósan magas szinten maradtak az energiahordozók árai.
Kovács Attila sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a már érzékelhető negatív gazdasági tendenciák – a GDP-növekedés mérséklődése, a szankciós infláció magas szintje, stagflációs félelmek – ellenére semmilyen hajlandóságot nem mutat a szankciós politika felülvizsgálatára. Ehelyett továbbra is a gázársapka elfogadását, a közös gázbeszerzést, a gázkészletek tagállamok közötti megosztását és természetesen a fogyasztáscsökkentést erőlteti. Míg az gázársapka egy piacszabályozási eszköznek álcázott szankció, addig a fogyasztáscsökkenés az európai életszínvonal csökkenésének szinonimája.
Kovács hozzászólásában rámutatott, hogy a jelek alapján úgy tűnik, az Európai Bizottság a korábbiakhoz hasonlóan ezt a válságot is saját hatáskörének, a tagállamokkal szembeni hatalmának bővítésére kívánja felhasználni: piacszabályozási eszközként igyekszik elfogadtatni a szankciókat, megkerülve így a döntéshozatalban az egyhangúsági szabályt.
Zárásként Kovács Attila kiemelte: a mostani tél kemény kihívás elé állítja Európát. A gáztározók feltöltése, az emelkedő energiaárak miatti gazdasági visszaesés kezelése, a szankciós infláció megfékezése mind-mind sürgető feladat. A várakozások azonban a 2023–24-es fűtési szezon kapcsán még rosszabbak: jövő tavasszal a nulláról kezdve kell majd feltölteni az európai tározókat és biztosítani a kontinens energiaellátását megfizethető áron. Ez ma szinte lehetetlen küldetésnek tűnik az Európai Unió számára.
Forrás: Facebook; Fotó: MTI/EPA/Filip Singer
fanni
2022-10-27 at 10:39
Sajnos az elhibázott uniós szankciós politikában semmilyen pozitív fordulatra nem számíthatunk. Legalábbis rövid-közép távon.
márko
2022-10-26 at 16:53
egyetértek
na4 2022-10-26 at 16:30
/
ÉS most mi vagyunk a majmok , kik ezen csámcsognak
ÉS ezért konferenciát rendezni semmi értelme
/
az USA HEGEMÓNIA mindenki fölött
na4
2022-10-26 at 16:30
Nahát ehhez nem kellett nagy ész.
Lopakodó ügyletelés
2022-10-26 at 15:20
Olyan ez mint a kovid elején a “2 hétig kell kibírni, hogy ellaposodjon a görbe”, amiről a kitalálói már akkor tudták, hogy semmi köze a valósághoz, de ha igazat mondtak volna, akkor senki sem hagyta volna magát rászedni. Ugyanerre a sémára ment bevándoroltatás és erőszakos integráció menedzselése, a megújuló energiatermelésre történő átállás, és még hosszan lehetne sorolni a hasonló átveréseket. Itt csak egy komplett idióta gondolhatja, hogy “megfejtett” valamit miután már régóta nyilvánvaló, hogy a politikai-gazdasági elit hogyan akarja az orránál fogva vezetni az alantas társadalmi rétegeket.