Másfél évtizede folytat háborút Pilisborosjenő sváb kisebbségével egy távol-keletig nyúló érdekkör, felhasználva a település polgármesterét Küller Jánost is, aki minden módszert és eszközt bevet, hogy gátolja, lassítsa a kárpótlási telkek beépítését. A panaszosok szerint azok a kárpótoltak, akiktől a kommunizmus idején egyszer már elvették mindenüket, egy jól kitalált ingatlanspekuláció, és az ahhoz asszisztáló polgármester által vezetett önkormányzat jóvoltából újra kisemmizetté váltak. Azt állítják, hogy a háttérben milliárdos szocialista brókerek érdekei húzódnak, akiket kiszolgál a helyi vezetés. Jól jelzi ezt, hogy az egyik ingatlanmachinátor, Sáhó Tibor tanácsadóként tárgyal, intézkedik az önkormányzat nevében. Mindeközben a falu megrekedt a múlt században, megfelelő infrastruktúra, úthálózat nélkül.
Pilisborosjenő adottságait tekintve ma ott tarthatna, ahol a szomszédos Solymár, vagy Üröm, akik a fejlődést tekintve már rég elrobogtak mellette. A településen, a fővárostól 15-20 perc autózás után páratlan panoráma terül elénk, de az autó zötykölődése a kopott, kátyúktól hepehupás úton, már rossz ómen. Befelé haladva az út minősége nem javul, helyette elfogy alólunk az aszfalt. De nem csak normális utak, hanem alapvető középületek, közszolgáltatások sincsenek Pilisborosjenőn: nincs bölcsőde, nincs sportpálya, nincs elég óvodai férőhely, az általános iskolának nincs tornaterme, nincs helyben lakó körzeti orvos sem. Holott mindenük megvan, ami a többi településnek itt Budapest agglomerációjában, a főváros közelsége, csodás kilátás, itt emelkedik a turisták által kedvelt Nagy-Kevély, itt található az Egri csillagok című filmből itt maradt Egri-vár romja, itt fut a 10-es út, és itt jön majd ki az alagútból a fejlesztések után az M0-ás autóút – aminél nagyobb vonzerő nem is kell a profi ingatlanfejlesztőknek, befektetőknek. Budaörs már ennyiből régen meggazdagodott.
Adott még valami: rengeteg üres, beépítetlen földterület – erre vetettek szemet a helyiek szerint legmagasabb szocialista körökbe beágyazott milliárdosok és kijáró emberük, egy kisstílű ingatlanspekuláns – magyarázzák vendéglátóink.
30 forintos négyzetméteráron vagy színestévéért szerezhette az ingatlanspekuláns a földeket
A pilisborosjenőiek kálváriája a 2000-es évek elején kezdődött, egészen pontosan 2002-től, amikor a jelenlegi polgármester Küller János akkori alpolgármesterként megkötötte vérszerződését a szocialista pénzemberek kijáró emberével, az ingatlanbefektető Sáhó Tiborral. Mindazok a lehetőségek, amelyek fejlesztéseket és az egész falu gyarapodását jelenthették volna, ekkora váltak rémálommá, amiből azóta sem tudtak a pilisborosjenőiek felébredni. Az 1991.évi kárpótlási törvény lehetővé tette, hogy a történelem során meghurcoltak, kisemmiztek, köztük a kommunizmus alatt mindenüktől megfosztott és kitelepített svábok utódai, a korábban kapott kárpótlási jegyeiket termőföldre válthatták. A falut körülölelő egykori földterületeket kapták meg a kárpótoltak, amelyeket később öt fejlesztési területre osztottak.
Sáhó Tibor vállalkozó – aki a helyiek szerint 30 forintos négyzetméteráron, kvázi színestévéért cserébe szerzett meg hatalmas szántókat, akkora lakóparkot vagy inkább új településrészt álmodott a falu határától 7 kilométerre fekvő, a forgalmas 10-es út és az alagútból néhány év múlva itt kijövő M0-ás körgyűrű melletti Malomdűlőre, hogy ha az egyszer megvalósulna, megkétszerezné Pilisborosjenő lakosságát.
Vendéglátóink – akik végső elkeseredésükben fordultak a nyilvánossághoz – állítják: az elképzelést a kezdetektől fogva minden hozzáértő piacképtelen ingatlanfejlesztési ötletnek tartotta, hiszen egy forgalmas út és a leendő M0 találkozásához nagyon közel fekszik, a közelben minimális infrastruktúra sincs, nincsenek közszolgáltatások, ezért a bankok sem nyújtottak a hitelt ehhez a projekthez. Ráadásul a tervek a helyi építési szabályzathoz sem illettek, ennek ellenére 2002-ben Küller János alpolgármester javaslatára az önkormányzat szerződést kötött a Sáhó Tibor által képviselt tulajdonosi körrel, amelyben vállalta, hogy 26.000 négyzetméter területért cserébe belterületbe vonja és átminősíti a termőföldet, melyhez kisajátítással biztosítja a megfelelő szélességű utat. Merthogy a Malomdűlőt csak egy másik magánterületen a Budai Téglagyáron keresztül lehet megközelíteni – mutatják a dokumentumokat.
A kitelepítettek leszármazottjai a gyermekeinek építenék a lazaréti lakóparkot
Egy másik fejlesztési területen, az úgynevezett Lazaréten, ahol a kitelepített sváb családok kárpótlási területei találhatók, már jóval keményebb feltételeket szabott a Küller János polgármester vezette Önkormányzat. A belterületbe vonásért a tulajdonosoknak itt Lazarét teljes területének 10 százalékát kellett ajándékba adniuk az önkormányzatnak, ami a 182-ből összesen 19 darab egyenként minimum 800 négyzetméter alapterületű építési telek, ráadásul mindezt a saját költségükön közművesítve. A telektulajdonosoknak kell továbbá a közművek mellett a teljes úthálózatot is megépítenie. Leadtak továbbá 20 telek nagyságú osztatlan közös területet további fejlesztési célra. A tulajdonosok építési telkeire az önkormányzat keretbiztosítékként még jelzálogot is bejegyeztetett, amit azóta sem hajlandó törölni. Ezért most hitelt, de még CSOK támogatást sem tudtak felvenni a családok.
Mindezek ellenére az egyszerre indult Malomdűlő és Lazarét projekt jelentősen eltávolodott egymástól, erről a saját szemünkkel is meggyőződhettünk.
Malomdűlőn egy kapavágást sem ejtettek, csak jogellenesen elvitték róla a termőföldréteget, hogy építési hulladékot és törmeléket helyezzenek el ott időnként. Az egész terület teljesen kietlen. Mindent benőtt a gaz, amiből helyenként egy-egy földből kinőtt bódé emelkedik ki – állítólag ezek jó eséllyel engedély nélkül épülhettek fel, de olyan elszegényedett emberek élnek bennük, hogy ha innen menniük kell, földönfutóvá válnak. Az ő zsebkendőnyi telkeiket ölelik körbe S. Tibor és társai fejlesztési területei, ahol az új településrészt – ahogy a pilisborosjenőiek hívják: Sáhófalvát építenék fel.
Lazaréten áll jó néhány családi ház, 90 százalékban kiépültek a közművek, víz, gáz, szennyvízcsatorna, és az elektromos áram. Szerencsére ma már a járási építési hatóság adja ki a használatba vételi engedélyeket és így nem tud betartani az ellenoldal, mint tették ezt évekkel ezelőtt. Távol az autók zajától, a falu tetején, déli fekvésű, csendes-nyugodt lakópark alakul mindazzal, amire a családoknak szüksége lehet: friss levegő, természetes környezet, csodaszép kilátás. Már a közvilágítás kábeleit is lefektették, de itt megrekedtek mert Küller János polgármester S. Tibornak segítő döntésével akadályozza a közvilágítás kiépítését.
Miért is? A válasz egyszerű. Ha Lazarét, a faluhoz organikusan kapcsolódó, magaslati, panorámás lakópark benépesítése előtt megnyílik az út, ki akarna az M0-ás és 10-es út melletti volt ipari területen építkezni? Kvázi jelentős értékvesztést szenvedhet el Malomdűlő. De még egy ok is van. A település szennyvíztisztítójának kapacitása a két lakóparkot nem bírná el. Vagyis aki másodiknak készül el, annak új szennyvíztisztítót is építenie kell.
Versenyfutás az idővel
Az elmúlt 15 évben két polgármestere volt a falunak, de négy évet leszámítva Küller János uralkodik Pilisborosjenőn. Ami elgondolkoztató, hogy a köztes négy évben sem volt sokkal rózsásabb a helyzet. 2010-ben a leköszönő Küller János az építési osztályvezető ellenvéleményét is semmibe véve újabb keretszerződést kötött Sáhóval és társaival, ami által négy évvel később ott folytattak mindent, ahol korábban abbahagyták.
A törvények szerint, ha egy átminősített termőföldön 5 éven belül nem kezdődik meg a kivitelezés, akkor a területet vissza kell minősíteni termőfölddé. A lazarétieknek versenyt kellett futniuk az idővel, miközben minden önkormányzati erő velük szemben azon dolgozott, hogy ne tudják elkezdeni a beruházást. Az, hogy hogyan, milyen eszközökkel egy abszurd regénybe illő történet. Meg is érdemli, hogy külön riportban emlékezzünk meg róla.
2009-ben, gyakorlatilag az utolsó pillanatban megalakult a Víziközmű Társulat és megkezdték a kivitelezést. 2012-ben az önkormányzat a telekadót is kivetette, mértéke mára elérte az évi 200 forint/négyzetmétert ami egy négyzetméteres, átlagos telek esetében 160.000 forint évente. Míg a Malomdűlő esetében a megállapodás szerint a közművesítés befejezésétől számítva még négy évig élvezik Sáhó Tibor és társai az adómentességet, Lazaréten a közmű kiépítés kezdeteitől él az adókötelezettség. Pikáns, hogy a szennyvíztisztítót egyébként a befizetett telekadóból bővítették.
De ki az az Sáhó Tibor?
Sáhóról azt mondják, egyedül sem pénze, sem befolyása nem lenne ahhoz, hogy egyáltalán belevágjon egy ilyen projektbe. Valamiért nem csak több hasonló ingatlanprojektet is futtat egymás mellett, hanem azt is elérte az önkormányzatnál, hogy a polgármesteri hivatalban az ő kottájából játszanak. A panaszosok által több fórumra eljuttatott beadványokban azt írják, hogy az ingatlanspekuláns gyakorlatilag beköltözött a hivatalba, beleszólása van területrendezési tervbe és más döntésekbe, és nem egy esetben az önkormányzat nevében tárgyal, egyeztet, polgármesteri tanácsadó minőségben. Mindez azért is különös, mert az ingatlanspekuláns és az önkormányzat között elemi érdekellentét áll fenn. Sáhó Tibor ugyanis, miután a területére vezető utat az önkormányzatnak nem sikerült időre általa megfelelő szélességűre alakítani, “haszonelmaradás” címén 3 milliárd forint kártérítést követel a falutól.
Brókerek és táskás emberek, Ecuadortól a Buda-Cashen át Pilisborosjenőig
Az ingatlan spekuláns ereje a hátterében van, a Malomdűlő Projekt befektetői ugyanis a múltból jól ismert régi, befolyásos, szocialistákhoz közel álló pénzemberek, akik még csak névtelen fantomok sem maradtak, konkrétan tulajdonrészük van a Malomdűlő Lakópark megépítésére alapított cégben. Az egyik név, ami kitűnik a társaság tagjainak névsorában az dr. Nyíri Iván, a másik a hírhedt bróker, Tölgyesi Péter felesége.
Nyíri a MAHART-on (Magyar Hajózási Rt.) keresztül csaknem félszáz cégben érdekelt, de ennél is érdekesebb, hogy Ecuador tiszteletbeli magyarországi főkonzulja volt.
A Nemzetbiztonsági Hivatal 2009-ben vette fel az országra veszélyt jelentő tevékenységek körébe a diplomáciai mentességgel való visszaéléseket. Állásfoglalásuk szerint a tiszteletbeli konzulátus intézményének “olyan tendenciája látszik meghonosodni, amely gyakran felveti a jogellenes tevékenység gyanúját”. Hozzátették hogy a harmadik világ valamely államában magas tisztséget általában csúszópénz fejében bűnözők szerzik meg, akik a diplomáciai mentességgel visszaélve folytatják üzérkedéseiket.
A tiszteletbeli konzulok feladatuk ellátásának körében ugyanis mentesültek a bírói és államigazgatási joghatóság alól, Magyarországon nem indulhatott ellenük eljárás. A tiszteletbeli konzulok gyökerei az Alkotmányvédelmi Hivatal korábbi megállapítása szerint a kommunista elitképzőbe, azaz a moszkvai “Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetéig – IMHO) vezetnek. Sokan közülük a szocializmus kiszolgálói voltak, a szocialista kormányok idején pedig az MSZP-ben folytatták tevékenységüket. A témában Heti Válasz közölt egy részletes cikket, melyben Nyíri Ivánt külön megnevezik, a tíz kulcsfigura egyikeként. A magyar férfi, aki Ecuador tiszteletbeli főkonzulja volt, a moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének egykori magyar diákjait tömörítő egyesület tagja. Szovjetunióbeli tanulmányai után a tanzániai pénzügyminiszter, majd Lesothóban a Központi Bank főtanácsadója lett. Itthon a 90-es években magas pozíciókba jutott: a Horn-érában a Magyar Export-Import Bank és a Magyar Exporthitel Biztosító vezérigazgatója, a 2000-es évek elején a BorsodChem, a Malév igazgatóságának tagja és a MAHART vezetője lett.
Az akkori sajtóhírek szerint a nemrég elhunyt Kiss Péter MSZP-s kancelláriaminiszter ügyvédi irodájának jogsértő módon kiadott megbízás miatt kellett a Malévtől távoznia, mely ügyletben a máltai tiszteletbeli nagykövet is érintett volt. Nyíri 2015-ben hallatott újra magáról az igencsak ellentmondásos, akkoriban az egész külügyet lázban tartó ügyben. Nyíri-Kovács Patrícia és kisfia történetével volt tele hónapokon át a sajtó, akit Bora-Borán fogvatart gyermekével együtt a férje. A Mandiner derítette ki, hogy szó sem volt bántalmazásról, vagy erőszakos fogvatartásról, csak ahogy írták, egy befolyásos család minden diplomáciai kapcsolatát igyekezett felhasználni egy válási ügyben.
A másik befolyásos üzlettárs szintén a szocialista idők egy meghatározó banki vezetőjének felesége. Tölgyesi Péter az egyik legnagyobb hazai brókerbotrány főszereplője, a Buda-Cash Brókerház százmilliárdos csalással vádolt vezérigazgatója volt. Az üzletember társaival tavaly áprilisban helyezték előzetes letartóztatásból házi őrizetbe – a büntetőeljárás ugyanis még mindig tart, azaz elölről kezdődött. A vád többrendbeli, bűnszervezetben, folytatólagosan, különösen jelentős értékben elkövetett sikkasztás, csalás és egyéb más bűncselekmények.
A vád szerint 2007-től építették a bűnszervezetet. Az ügyfelek befektetéseivel, értékpapírjaival részben a sajátjukként rendelkeztek, részben azokat eltulajdonították. A vádlottak célja kezdetben a csőd elkerülése, illetve a befektetési szolgáltató fizetőképességének fenntartása volt, később azonban az ügyfelek befektetéseit már nemcsak a veszteségek leplezésére használták fel, hanem az ügyfélpénz egy részét különböző offshore cégekbe menekítették. Az összes okozott kár a vádirat szerint 115 milliárd forint.
A pilisborosjenői fejlesztések ütőerén a brókerek ujja
Annak fényében, hogy kik állnak Sáhó Tibor mögött, már érthető magabiztossága és helyzeti előnye. A portálunknak nyilatkozó pilisborosjenőiek szerint az ingatlanspekulánsnak mintegy 50 hektár földje van, amiből Malomdűlő csak 10 hektár. Érdekeltsége van az úgynevezett Napsugár Lakóparkban, amit Floridában élő magyarok építenek, egy úgynevezett Modern Dorf lakóparkban – ami egyelőre Malomdűlőhöz hasonlóan álomszinten áll, de érdekelt a Tücsök utcai fejlesztésekben – ami szintén nem vitáktól és érdekes részrehajlásoktól mentes, ezen kívül van 10 hektárnyi majorsági területe és egy murvabányája, de pénze az nincs, hisz nem más, mint az előbb említett szocialista pénzügyi körök kijáró embere.
Ha a projektjeinek bármelyike befut, az már húzhatja magával a többit, de ha nem, S. Tibor mindent bukik, és vélhetően nem csak a sajátját… A befektetők egyike, Nyíri Iván ezért is ügyel annyira a pilisborosjenői eseményekre, s rövid pórázon tartja kijáró emberét, s néha még a nyilvános lakossági fórumokon is személyesen megjelenik.
A lazarétieken kívül ugyanis más fejlesztési területek tulajdonosai is vívják harcukat. Olyan földtulajdonos is van, aki kellően harcias ahhoz, hogy ezidáig nem sikerült hátralépésre sem kényszeríteni. Az asszonynak közel félszáz pere van az önkormányzattal és az ingatlanspekulánssal és annak cégével. Ez a történet szintén megér egy külön riportot, ezért itt most nem térünk ki a részletekre.
A személyes látogatásunkkor folytatott beszélgetésekből úgy tűnik, az eddig háttérbe szorított pilisborosjenőiek, legyenek magánemberek, kárpótoltak vagy vállalkozók összefogni látszanak a szocialista brókerérdekekkel szemben, hogy megmentsék nem csak a saját vagyonukat, hanem a falut is. Azt mondják, ha például a malomdűlő projekt megvalósulna, megkétszerezve a falu lakosságát, az autóforgalmat, megszüntetné Pilisborosjenő zsákfalu jellegét, az élhetetlenné tenné a települést, aminek éppen a csend és a falusias jelleg a legnagyobb értéke. Attól tartanak, hogy a milliárdos szocialista bróker spekulánsok, akik szemet vetettek a jó fekvésű beépíthető területekre, ha tehetnék metropoliszt emelnének, amikor ez a falu, egy jó vezetéssel és értékközpontú fejlesztésekkel az agglomeráció egyik ékköve lehetne.
Nem értik, hogy a település vezetőjét mi motiválja akkor, amikor nem a falu lakosságának oldalára, hanem azokkal szemben, a milliárdos spekulánsok oldalára áll. Küller János és S. Tibor korábban inkább ellenségek voltak mint barátok, most mégis együtt nevelnek kecskéket és nézik birkának a falu lakosságát.
Az eddig elnyomottak felvették a kesztyűt és ahol csak lehet panaszt tettek, jogorvoslatot, vizsgálatot kértek. Írtak az állami hatóságoknak, az ügyészségnek, a rendőrségnek, pereket indítottak, kérték a térség országgyűlési képviselőjének segítségét, sőt még az alapvető jogok biztosának állásfoglalását is kérték. A világhálón különböző fórumokat nyitottak – ahol naponta osztják meg érveiket és folytatják vitáikat ellenfeleikkel.
Levélben megkerestük Küller János polgármestert, és megkérdeztük:
- Milyen kapcsolatot ápol Sáhó Tibor magánvállalkozóval?
- Igaz-e, hogy Sáhó Tibor gyakran tartózkodik a polgármesteri hivatalban, ahol intézkedik, anyagokat készít, és igaz-e hogy rendre az önkormányzat nevében folytat tárgyalásokat?
- Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a szakmai és bírósági állásfoglalások ellenére mi motiválja, amikor a lazaréti lakópark építését gátolja, és miért szabtak más feltételeket és lehetőségeket az azonos pozícióból induló fejlesztési területekre?
- Továbbá mit tesz az önkormányzat annak érdekében, hogy ne kelljen kifizetnie Sáhó Tibornak és társainak 3 milliárd forint kártérítést a haszonelmaradás fejében?
Írtunk Sáhó Tibornak is, akitől azt kérdeztük:
- Összesen hány lakópark projektben érdekelt?
- Hol tart a Malomdűlő lakópark fejlesztés?
- Pontosan milyen megbízással és milyen hatáskörrel jár el a hivatal nevében?
- Milyen ráhatása van a helyi rendeletek alkotására és milyen jogcímen?
- Cégük, a Malomdűlő Lakópark Kft. az Opten adatai szerint a NAV által végrehajtás alatt áll. mekkora összegű adót nem fizettek be az államnak és mi lesz a projekt sorsa, ha a céget az adótartozás miatt felszámolják?
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok
Facebook
Twitter
YouTube
RSS