Az éghajlatváltozás is hozzájárul a fegyveres konfliktusokhoz és az elvándorláshoz, így volt ez a szíriai polgárháború esetében is – áll az ausztriai székhelyű Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) által szerdán frissen közzétett tanulmányban. Mint a tanulmányban írják, az éghajlatváltozás önmagában nem vált ki konfliktusokat, sem menekültáradatot, de a kedvezőtlen éghajlati változások és egy rossz kormányzás már nehezen visszafordítható folyamatokhoz vezet.
Az IIASA által vezetett, a Globális Környezeti Változás nevű, referált tudományos folyóiratban megjelentetett kutatás kiemeli, hogy ez az első alkalom, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján ok-okozati összefüggést állapítottak meg az éghajlatváltozás, a konfliktusok és a migráció között. A kutatók állítása szerint a klímaváltozás hatásai “különösen fontos” szerepet játszottak az úgynevezett arab tavasz – az elnyomó rezsimek elleni térségbeli tüntetéssorozat – felkeléseinek kirobbanásában Tunéziában, Líbiában, Jemenben és Szíriában 2010 és 2013 között. A 2011 óta polgárháború sújtotta Szíriában a 2007 és 2010 közötti, az éghajlatváltozás által kiváltott és a rossz közigazgatás által súlyosbított nagy szárazság egy gyenge termést eredményezett, aminek következtében a lakosság egy része a vidéki területekről a városokba vándorolt. A városban élők száma 8,9 millióról 13,8 millióra nőtt 2002 és 2010 között – szemlélteti a tanulmány.
Ez pedig túlnépesedéshez, munkanélküliséghez, politikai zavargásokhoz és végül polgárháborúhoz vezetett. Hasonló folyamatok mutatkoztak Fekete-Afrikában is ugyanebben az időszakban
– állítják a kutatók.
A tanulmányban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) a világ 157 országában 2006 és 2015 között benyújtott menedékkérelmekről szóló adatait vetették össze a hőmérsékletre, a csapadékmennyiségre és a fegyveres konfliktusokra vonatkozó mutatókkal. Ezekhez hozzáadták a társadalmi-gazdasági, demográfiai és földrajzi változókat, valamint a politikai helyzetre vonatkozó elemeket, és az etnikai és vallási közösségek meglétét az egyes államokban. A jelentés azt mutatja be, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok – különösen az aszályok – miképpen befolyásolják a konfliktusok kialakulását, amazok pedig a népességmozgást.
Az eredményeink azt mutatják, hogy az éghajlati viszonyok, befolyásolva az aszály és a fegyveres konfliktusok valószínűségének súlyosságát, fontos szerepet töltöttek be a menedékjog iránt kérelmek magyarázó tényezőjeként a 2011-2015-ös időszakban
– állítják a tanulmány szerzői.
Az éghajlatváltozás nem vált ki konfliktusokat, sem menekültáradatot. De egy rossz kormányzással és az alacsonyabb szintű demokráciával összefüggésben bizonyos kedvezőtlen éghajlati viszonyok a szűkös erőforrásokért folytatott konfliktusokhoz vezethetnek
– foglalta össze Jesús Crespo Cuaresma, a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem Makrogazdasági Intézetének vezetője, a tanulmány társszerzője.
Az EFE spanyol hírügynökségnek azt mondta: ez a tanulmány empirikusan megerősíti azt a számos geopolitikai elemzésben szereplő feltevést, amely szerint a klímaváltozás befolyásolja a fegyveres konfliktusok és az azt követő kivándorlás kialakulását.
Már eddig is sok összefüggést találtak e tényezők között, de ezúttal tanulmányozták először azokat az ok-okozati mechanizmusokat, amelyek a hőmérsékletben és a csapadékban bekövetkező változásoktól egy konfliktushoz, egy konfliktustól pedig menekültáradathoz vezetnek
– fogalmazott a spanyol kutató. “Ok-okozati összefüggésen alapuló statisztikai bizonyíték van arra, hogy ez a jelenség – az éghajlatváltozással, a konfliktussal és a kivándorlással összefüggően – megjelenik a szíriai, de a jemeni vagy egyéb, olyan konfliktusokról szóló adatokban, mint például a dél-szudáni” – tette hozzá. A spanyol közgazdász hangsúlyozta, hogy ez a mechanizmus sokkal inkább észlelhető a kevésbé demokratikus vagy intézményi minőségű országokban.
Forrás/fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS