Claire Kenneth – azaz Kölcsey Kende Klára – írónő kétszer is sikeres volt Magyarországon: a második világháború után és a rendszerváltoztatáskor. Közben kitelepítették, férjét az ÁVH börtönbe zárta, miután megszökött. A házaspár ’56 után Amerikába emigrált, az írónőt elhallgatták, de eltüntetni nem tudták, 1990 után újra népszerű lett. Egy szomorú, mégis felemelő történet.
Randevú Rómában, Éjszaka Kairóban – romantikus regények címei, amelyek ismerősen csenghetnek a fülünknek. Claire Kenneth írónő művei nagy közönségsikert arattak közvetlenül a második világháború vége után – amikor először megjelentek – és 1990-ben is. Harmadik kötetét, a Neonfény a Nílus felett címűt azonban Aczél Tamás Sztálin-díjas író – akit a pesti humor csak Sztálin nyalnokaként emlegetett az írónő szerint – az Irodalmi Szemle 1948. júniusi számában megtámadta, Egy bestseller margójára-címmel, antikommunistának, lélekrombolónak, reakciósnak nevezve azt. Ezt az akciót követte hamarosan a család kitelepítése. Az írónő és a többi telepített sorsáról ebben a cikkben írtunk korábban.
Claire Kenneth és családjának kitelepítése
03452 – ez lett Claire Kenneth és férje kitelepítési száma 1951-ben. A Budapest I. kerület, Attila út 85–87. szám alatt található, két szoba összkomfortos lakásuk minden bizonnyal egy megbízható pártkáderé lett.
Ez volt az az időszak, amikor a kommunista diktatúra kitelepítette azokat, akiket ellenségének tartott, a volt arisztokratákat, a Horthy-kor katonatisztjeit, tisztségviselőit.
Nem volt kegyelem, az orvosoknak kiadott utasítás szerint – akik az időseket vizsgálták – az „Orvos feladata: meg kell állapítania, hogy a megadott személy néhány órás utazást életének veszélyeztetése nélkül elbír-e.” „Liberalizmusnak helye nincs, cél, hogy hagyják el Budapestet.”
Az írónő, kisfia és férje Tiszasülyre kerültek, és a rizsföldeken dolgoztak. Claire Kenneth így emlékezett vissza 1974-ben kitelepítésük körülményeire a New Yorki Magyar Élet hasábjain:
Az első transzportban voltam, férjemmel és kisfiammal, mikor 1951 májusában a pribékek elhurcoltak. 98-an voltunk a szerelvényen és nem tudtuk, hová visznek? (…) Attól rettegtünk, hogy Oroszországba, a vagonok már ott álltak Szolnoknál. Tiszasülyre vittek minket, egy Kolop nevű tanyára, ahol a romos házban denevérek repkedtek a fejünk felett és fekhelyünkön egerek, patkányok futkároztak. A rizsföldeken kellett [mezítláb] dolgoznunk, napfelkeltétől – estig. (…) A kard élességű nád állandóan elvágta a tenyerünket és a véres, sebes kezeinkkel vakartuk az arcunkat, mert a szúnyogok milliárdjai húztak el felettünk. (…) Délben egy koszos kondérban valami ételt hoztak, amit a rizsárok szélén ülve ettünk meg. Az ivóvíztől mind betegek voltunk. Különös iszap-ízű lé volt, mely pillanatok alatt leülepedett a pohár aljában.
1974-ben az Új Világban is írt a tiszasülyi évekről, 1951 karácsonyáról:
A rizsföldek felett már napok óta szürke volt az ég, de a hóesés még nem indult meg. Kegyetlen hideg volt, a romos házat, amelyben összezsúfoltan éltünk, nem lehetett fűteni. Dideregtünk és éheztünk. Éjjel hiába hagytuk égve a füstölgő petróleumlámpát, a denevérek mégis bemerészkedtek és huhogtak a fejünk felett. A fekhelyeink körül mezei egerek futkostak. Reggel kihajtottak minket a rizsgátakra, ahová szalmát hordtunk, vagy trágyát talicskáztunk. (…) Nem a munka tette gyötrelmessé éveimet, hanem a megaláztatás, az önkény, a kilátástalan jövő, az, hogy semmi szükség rám. (…) Olykor, ha körülnéztem, az volt az érzésem, hogy egy különös karnevál ez, [amelyben részt veszünk], mindenki rongyos ruhát és történelmi nevet visel.
A sikertelen szökési kísérlet
Később Claire Kenneth férje, Bárdossy Pál megszökött a kitelepítésből gróf Teleki Lászlóval, egészen pontosan 1951. augusztus 20-án.
Azért azt a napot választották, mert a rizsföldek őrei – ünnepnap lévén – lerészegedtek. Egy embercsempész segítségét kérték, aki ötezer forintot kért tőlük, és mint később kiderült, az ÁVH alkalmazottja volt. Claire Kenneth hónapokig nem tudta, mi történt férjével, majd karácsonykor a salgótarjáni börtönből kapott egy cenzúrázott képeslapot. Ebből derült ki számára, hogy nem sikerült az emigráció. Négy év fegyházra ítélték őket.
Mindennapi küzdelem a kitelepítésben
Claire Kenneth a fiával együtt maradt Tiszasülyön. Télen alig volt ennivalójuk, hiába küldött Klára nővére pénzt Budapestről, a népboltban csak zsizsikes lencsét, fagyott krumplit lehetett kapni, de a boltos azt sem szívesen adta a „depósoknak”, ahogy ő hívta a kitelepítetteket. Claire Kenneth a tanyavilágba indult élelmet szerezni. A vállalkozás kockázatosnak számított, mert a kitelepítettek nem hagyhatták el azt a települést, ahová száműzték őket.
Egy igazi magyar anyát talált, aki meleg kenyeret, szalonnát, kolbászt, tojást adott neki.
Az asszony férje nem jött vissza a Don-kanyarból, fiát kulákként meghurcolták és felakasztotta magát a börtönben – írta Claire Kenneth 1978 áprilisában a Krónikában.
Ugyancsak Tiszasülyre volt kitelepítve Bethlen Margit, Bethlen István miniszterelnök özvegye is. Ő biztatta sorstársait. Claire Kennethnek azt mondta, fiatal, erősnek kell lennie, támogatnia kell a kisfiát is. És majd ő lesz az, aki egyszer megírja kitelepítésük történetét. Minden nap úszott a Tiszában. Kicsiny lakrészét függönyökkel felosztotta, így volt fürdőszobája, hálószobája, konyhája, nappalija. Mellé szegődött egy kutya is, aki esti sétáin kísérte a faluban.
Több kötetet tudnék írni minderről, de nem akarom feltépni a fájó sebeket. Az életem legszebb fiatal éveit rabolták el tőlem
– írta Claire Kenneth, aki az amnesztia után Budapestről továbbra is kitiltva, egy kis balatoni villában húzódott meg.
Sorsuk az 1956-os forradalom után
Az 1956-os forradalom után a házaspár az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Az írónő férje először takarítóként, Klára modellként dolgozott. Az emigrációs évek után, 1990-ben Magyarországon újra kasszasikernek számítottak a művei.
Amerikai állampolgár vagyok, de a szívem magyar. Magyarország csodálatos. Mindig honvágyam van. Gyönyörű és szomorú emlékeim kötnek oda. Soha nem felejtem el, hogy Almádiban strandszépségversenyt nyertem, s első könyveim kirobbanó sikereit sem. Persze emlékszem a kitelepítésre, s arra is, hogy elvették a házamat. Anyám temetésére nem engedtek haza, mert mindig a kommunizmus ellen írtam. Szegénynek már csak a sírját láthattam
– összegezte az írónő 1992-ben Magyarországhoz fűződő viszonyát.
Claire Kenneth sorsa egy a tízezrek közül, akiket a kommunista diktatúra ártatlanul meghurcolt az 1950-es években. Ma is szívszorító olvasni az elszenvedett megpróbáltatásokat. Egész életében erőt adott neki magyarsága és az a gyönyörű Magyarország, amely mindig benne élt, és amelyben nemcsak a kínkeservet, hanem boldog órákat is megélt a Horthy-rendszerben.
A rendszerváltás után Claire Kenneth örömmel látogatott haza, nyilatkozott a szabad sajtónak, könyveit szétkapkodták a magyar olvasók. Claire Kenneth 2000-ben, Bárdossy Pál 2002-ben hunyt el. Sajnos végső nyughelyük nem Magyarországon van: Bárdossy Péter tanulmányából tudjuk, hogy az Egyesült Államokban, New York állam Delaware megyéjében lévő Andes nevű település temetőjében nyugszanak.
Vezető kép: Arcanum
Never Vote
2020-12-27 at 17:06
Ja, hogy kit kellett volna a lámpavasra felhúzni: egész pontosan azokat, akik féltek attól, hogy Oroszország polgárosodik és erős gazdasági hatalommá válik. Ezek a rohadékok pénzelték a “forradalmat” és hatalomra juttatták a csőcseléket. Romlásba és nyomorba taszították Oroszországot és a többi kis országokat vele együtt. Ezek a fő bűnösök.
Miticzkyné Gáldi Katalin
2020-12-27 at 00:06
Erzsébet királynő egyi kedves írója. Könyvei érdekesek. A szorakoztatás mellett jó kor -és társadalomrajzot is nyújt nemcsak a magyarokról, hanem ” álmaink Amerikájáról” Pl. Egon naplója, Forgó táncparkett. Vitriolos mártott írások gyűjteménye a 80 évekről szól az ” Így látom New Yorkból”. Ez a könyve látattaja, hogy az írónő éleslátását, inteligenciáját.
Akiket érdekel a XX. század , azoknak szíves figyelmébe ajánlom:
1.Nádasdy Borbála triológiáját
2.SZABLYA ILONA – VASFÜGGÖNY KÖLNIVEL – MAGYARORSZÁG 1942-1956
3.Patay Pál : Az életet már megjártam
4.Tassy-Becz Éva: Elmondom, másként nem tehetek
5.Perczel Mária: Képtelen történelem
6. Pallavicini-Andrássy Borbála : A lelkünkhöz nem nyúlhatnak
Kitelepítési és 1956-os napló
/ A fia, Pálinkás Palavicini Antal hozta Mindszenty Józsefet Budapestre 1956 nov. 1.-én, ezért 1957 december 10.-én kivégezték.
A mai írók közül ajánlom: Ugron Zsolna Zsuffa Tüne, Fábián Janka, Bauer Barbara regényeit.
Jó éjszakát és Egészséges, Békés Új Évet kíván:
Katicamama
G.P
2020-12-26 at 23:18
A Szion lépcső 11 Budán szinten kitelepítetteke volt ! Az Arany János bejáratánál szembe ! Csak , hogy tudják az ott lakók : LOPOTT Villában ülnek ! (!Ma Már száz milliókat érő terület) ! Gazember Világ , gazember baloldal !!!
Cservenka Judit
2020-12-26 at 16:51
KATA pontosan fogalmazott. Az értékes embereket kiirtó,gulágra, Recskre, AVH kínzókamrákba, rizsföldekre küldők nemcsak egy társadalmi osztályt,de az ország jövőjét tették tönkre. Utódaik pedig gúnyolják az Ausztriától messze lemaradt Magyarországot.Ne felejtsük: Ausztriának csak egy része volt szovjet megszállás alatt, de ott sem rendezhették be a nálunk ismert diktatórikus viszonyokat. Nem volt kitelepítés, tsz., kisiparosok államosítåsa, és ÁVH.
Nem értem, miért nem írják le soha a szadista pribékek névét, miėrt csak a felső vezetőkét?
Irma La Duce
2020-12-26 at 14:21
GÁSPÁR ANETT-NEK:
Moldova és társainak tetszettek az írásai? Azokat is ki kellett volna telepíteni a lakásaikból a hortobágyi birkahodályokba?
A kádári borzalom irodalomról mi a véleményed? Azok tényleg nemzet-ellenesen politizáltak, de Clair csak mesélt egy vidám világot!
iLONA
2020-12-26 at 13:06
Gáspár Anett 2020.12.25 -te szerencsétlen!
Claire Kenneth könyveit egy egész generáció olvasta, mert egy kis ellentét és felüdülés volt a háborús évek, a kommunista diktatúrák mocskaival szemben. Vidám mesék voltak a proli-pokollal szemben.
–A könyvei kézről- kézre jártak a megnyomorított családokban. Már akkor tudtuk, hogy Ő is magyar, de reménykedtünk, hogy megússza a kommunisták kínzó táborait.
Na, Gáspár Anett jó, hogy te ezt a kort fel se tudod fogni!
oshon
2020-12-26 at 12:47
Hasonlo modszerek 2006-ban EUROPA kozepeben , hasonlo mert ezek a kigyok a 30-50-es evek magyarpusztitok leszarmozattjaik !!! Ezeket a kigyokat irtani kell egytol egyig , ezt tettek a szomszedos nemzetek is , es koszonik szepen nagyon jol vannak – HAJRA !!! https://www.origo.hu/itthon/20201109-igy-kinoztak-gyurcsany-rendorei-embereket-dramai-beszamolo-2006-oszerol.html
saghy rozalia
2020-12-26 at 12:37
Nyilvánossá kell tenni ellenségeink felmenőinek nevét, beosztásukat és cselekedeteiket. Névsort. Vannak bátor újságíróink, segítsen nekik akinek az adatokhoz van hozzáférése.
Czebe Toth Erzsébet
2020-12-26 at 12:29
Nem csak Tőled Klárika…
saghy rozalia
2020-12-26 at 12:29
Vinczer S. Péter, egyetértek.
Rakovszky István
2020-12-26 at 11:10
Hamár az ellenzék diktatúrát kiabál a világba, hát legyen egy kicsi: Gyurcsányáket, fegyört és társait ki kellene telepíteni egy elhagyott, lakatlan falu romházaiba és rájuk azok a szabályok vonatkozzanak, mint annak idején a kitelepített hazafiakra.
Gullwing
2020-12-26 at 09:05
A következő választáson ezeket a komcsikat és fattyaikat a liberálnácikat lehetöség van megint a hatalomtól távoltartani.
Kerekferke
2020-12-26 at 03:02
Salamander
2020-12-26 at 02:41
Menj már a francba, korlátolt hülye.
Kerekferke
2020-12-26 at 03:01
Vinczer S.Péter
2020-12-25 at 23:54
Fekete-Győr nagyapja volt megyei vörösbáró, aki az akkori szokások szerint ugyanazt csinálta, amit az ország élén Gyurcsányék nagyban.
Salamander
2020-12-26 at 02:41
Tamás Gáspár Miklós, Moldova György, Krausz Tamás pedig nevetgélve szép nyugdíjjal tovább fasisztázza a magyar embereket és közben a kommunizmus bukásán sajnálkoznak. NYÍLTAN ÉS POFÁTLANUL.
Nekünk pedig 30 évvel a rendszerváltás után szemlesütve kell tűrnünk, mert az egyetlen (magát ma keresztény konzervatívnak mondó exliberális) párt NEM HAJLANDÓ ÉRDEMBEN tenni ez ellen semmit. Kiegyezett a rendszerváltó kerekasztalnál ülőkkel, hogy “nem csesztetik” a kommunistákat. Szemétségnek tartom, de sajnos igaz.
Vinczer S.Péter
2020-12-26 at 00:19
Sajnos nem lehet javítani, Fekete Győr András, a fegyőrt említem a hozzászólásban.
Vinczer S.Péter
2020-12-25 at 23:54
Az összes ellenzékinek a felmenőit ki kellene keresni, nem azért, hogy a szüleik, felmenőik bűneiért feleljenek, hanem, hogy tudjuk mi az oka a viselkedésüknek. Például Fejet Győr András apja élet-halál ura volt. Az alma nem esik messze a fájától. Mások nem lehettek, hiába születtek ártatlannak, a család hatással volt rájuk amelyben nevelkedtek. Mellőzni kellene őket, és nem engedni pozíciókhoz. Ők is mellőzték a Horthy rendszer tisztviselőinek, az “osztályellenesek” gyerekeit.
Gáspár Anette
2020-12-25 at 22:43
A sorsa szomorú, megrendítő.
De mint író, rémes.
PG
2020-12-25 at 22:29
Tényleg meg kellett volna lépni a szocialista rendszer vezetőinek a felelősségre vonását, legkésőbb 2010-ben, amikor két harmaddal sikerült megválasztanunk egy becsületes kormányt.
Mondjuk egy 5 éves gyerekből még lehet tisztességes felnőtt is, de csak úgy ha nincs szabadjára engedve az anarchia, amit fedőnéven “liberalizmusnak” mondanak. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy úgy nem lehet viselkedni, (mint mondjuk Hadházy, meg Gyurcsány stb) akkor nem arra az útra fog térni.
Nem a Tolvajkergetők
2020-12-25 at 21:43
Nagy felháborodás lett belőle, amikor annak idején megmondtam: ott lett a dolog elrontva, amikor az ávósokkal együtt nem kerültek fel a lámpavasra a gyerekeik is. Nem szép dolog egy ötéves gyerek felakasztva, de nem kell odanézni.
Üdv,
Tomcat
Karoly
2020-12-25 at 21:15
Tobben megszenvedtuk, Eger sem volt különb.
150 200 család tűnt el a portajukrol.
Ma is a volt pártállami kiszolgálói és utódai lakják.
Hasonlóan, mint Gyurcsány a Villát.
RS
2020-12-25 at 21:07
Kata
Nem emberek százezreit tették tönkre, hanem millióit! Azzal ugyanis, hogy a szellemi és a gazdasági elitet töntre tették, kifosztották, megnyomorították, üldözték, ellehetetlenítették, az egész magyar népet sujtották, amely emiatt messze lemaradt a nyugati kultúta anyagi és szellemi fejlődésétől, és úgy elkorcsosították, hogy annak a súlyos következményeit ma, 30 évvel az elkúrt gengszterváltás után is viseli mind a gazdaság, mind a társadalom.
Kata
2020-12-25 at 20:59
Emberek százezreit tették tönkre azok a gazemberek. És most utódaik, elvtársaik a Parlamentben parádéznak, és ordenáré módon vonják felelősségre a jobboldalt. Le sem tagadhatnák orrfúró bunkó, párelemis elődeiket. Az egyik legnagyobb aljadék unokája pedig miniszterelnök akar lenni! Megint ők akarják kezükbe venni a sorsunkat, és a javainkat. De ebből nem esztek! Remélem összefogunk, és megakadályozzuk ismét, hogy ez a horda a hatalmat a kezébe kaparintsa!
Dezső Gézàné
2020-12-25 at 20:37
Szomorú évek.