Az ellenzék már megint nagyon kikapott egy időközin!
Tulajdonképpen az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kormánypártnak inkább használ a jelenlegi többtényezős válság, mint árt. A Fidesz válságkezelési képességeit ugyanis jónak tartják a választók, míg az ellenzéket ebből a szempontból (is) még a saját szavazóinak egy része is teljesen fogalmatlannak tartja.
58 százalékos szavazataránnyal nyert a Fidesz jelöltje, Szollár Zoltán, a Szekszárdon tartott időközi önkormányzati választáson. A részvétel az időközi önkormányzati választásokhoz képest relatíve magas, 45 százalékos volt. A tolnai megyeszékhely 4. számú egyéni választókerületben a választókerület korábbi képviselőjének halála miatt tartottak időközi választást.
A választáson három jelölt volt: egy az Éljen Szekszárd Egyesület, egy a Fidesz–KDNP és egy a Mi Hazánk Mozgalom színeiben. A 2745 szavazópolgárból 1234-en szavaztak érvényesen. Az 58 százalékot, azaz 719 szavazatot elért Szollár mögött az Éljen Szekszárd jelöltje, Jantner Lászlóné végzett 475 vokssal. (38,48 százalék). A Mi Hazánk jelöltje 3,24 százalékot kapott. Nagyváros, megyeszékhely, erős üzenet ez az egyesült ellenzéknek.
Egy időközi önkormányzati választáson a szavazók nyilván értékelik a helyi önkormányzati frakciók és a polgármester teljesítményét is, de nagy szavazói mozgások idején azért domináns lehet az országos politikai hangulat is. Az ellenzék 2019-ben megszerezte a többséget a képviselő testületben, de a polgármester választást elvesztette. A tavaszi országgyűlési választáson azonban már látszott, hogy itt sem sikerült maradandót alkotniuk, itt sem volt kétséges a kormánypárti győzelem. A jelen vereség mértéke tulajdonképpen a tavaszi arányokat tükrözi és nem az ellenzék azon reményét, hogy a gazdasági válság érdemben, esetleg ügydöntő mértékben javítja az esélyeiket. A saját teljesítményükben meg már egy bő évtizede nem is reménykedhetnek. A jobboldalon is lehet olyan önkormányzati vezetéseket találni, amelyek nem muzsikálnak valami fényesen, de a baloldal esetében a szavazói életérzés inkább az, hogy ez a fő szabály. Az ellenzék jelenlegi állapotáért az is nagy mértékben felelős, hogy néhány kivételtől eltekintve településvezetésből is megbuktak. Együttműködni egymással pedig végképp nem képesek.
Érdemes végiggondolni, hogy a jelentős infláció, ami az élelmiszerárakban még erősebben jelentkezik, a borús várakozások a télre és a jövőre, a kényszerű és szokatlan energiatakarékosság miért nem gyakorol érdemi hatást a pártok népszerűségének arányaira. A nagy kép szempontjából a rajongó Fidesz (és Orbán-rajongó) szavazókat leszámítva a stabil kormánypárti szavazók sem tartják tökéletesnek a Fidesz kormányzást, hanem csupán a való világban, a jelen körülmények között értékelik jobbra, igaz sokkal jobbra a jobboldalt, mint a kudarcaiból élő ellenzéket. Az ellenzéki törzstábor sokkal nagyobb ebből a szempontból, a tökéletes liberális álomkormányzást valószínűleg milliónál több ellenzéki szavazó tartja lehetségesnek és várta volna csillogó szemekkel egy ellenzéki győzelem esetén.
A valós veszélyek közötti sikeres kormányzás ráadásul nem növeli, hanem csökkenti az idealista kormánypárti tábort, mert óhatatlanul a valósággal szembesíti a szavazókat, akik így megszokják például azt is, hogy nem minden kormányzati intézkedés előnyös a számukra, nem mindennel értenek egyet. Ugyanakkor az elkötelezettségüket viszont összességében növeli a stabilitás megtapasztalása, jobb lesz a kormánypárt szempontjából a "válságállóságuk". A Fidesz már régóta sokkal valóságosabb, realistább terméket "árul", mint az ellenzék, aki "szabadságérzést", meg szolidaritást, meg morált akar rásózni a saját negatív érzéseitől magát amúgy is rosszul érző Orbán-gyűlölő szavazóira.
A Fidesz folyamatosan olyan álláspontokat képvisel viszonylag sikeresen, amelyek átnyúlnak az ellenzéki oldalra is, eltolva ezzel az ellenzéki törzsszavazók irányába a két tömb közötti határokat. Az ellenzéknek sem a migrációs válság, sem a járvány, sem a háború esetén nem sikerült olyan álláspontot találnia magának, amivel az elemi racionalitás azonosulni tudott volna. Az ellenzék az elmúlt 8 évben végképp magára sütötte azt a bélyeget, hogy egy ideológiai álláspont gátlástalan képviselője és megvalósítója csupán, a valóságra nincs programja, sem képessége az abban való működésre. Az aktív szavazók majdnem hatvan százaléka pontosan tudja ezt, ezért keresnek még a teljesen Fidesz-ellenes rétegei is a hivatalos balliberális ellenzéken kívüli lehetőségeket.
Ha meghallgatjuk az ellenzéki fősodorból a realitásra vonatkozó reflexióik miatt kitagadott, de azért erősen kormánykritikus újságírói és elemzői hangokat, ők is csak attól várják a kormánypártok gyengülését a közvélemény-kutatásokban, hogy a kormányzat realitásérzékelésének hanyatlására keresnek és vélnek találni példákat. A jobboldal időközi választásokon aratott győzelmeit viszont úgy értékelik, hogy ez a folyamat még nem kezdődött el igazából.
Nagyon úgy tűnik, hogy van okunk optimistának lenni, a válság nem zabálja fel a realista kormányzás támogatottsági tartalékait, a szavazók többségének nincsenek illúziói, nem várnak csodát
Azt várják, amit eddig is megkaptak a Fidesztől és Orbán Viktortól, határozott kormányzást, a hibák javításának képességét és stabilitást. A magyarországi ellenzék csak egy illúzió, egy olyan illúzió, ami mögé sem járvány, sem migráció, sem háború, sem infláció, sem az EU nem állíthat választói többséget.
Fotó: Facebook