A rendszerváltás óta megszokhattuk, hogy minden év október 23-án összegyűlnek a balliberális politikusok és a hozzájuk tartozó értelmiségi holdudvar, hogy hosszú tirádákat zengjenek a baloldali forradalomról, amely 1956 őszén lezajlott. Éltetik Nagy Imrét és beszélnek arról, hogy Rajk László újratemetése a forradalom egyik nagyszerű nyitánya volt. A pesti srácok és Tóth Ilona azonban szerintük véreskezű gyilkosok, akik szadista kéjvággyal gyilkolták az ávósokat és szennyezték be a szocialista forradalom tisztaságát. A nemzeti oldal pedig hüledezve áll a tény előtt, hogy 30 évvel a rendszerváltás után még mindig az 1945 és 1989 közötti marxista történetírás alapvetései vannak jelen a közvéleményben és – mondjuk ki – a tankönyvek lapjain is.
Az ellopott forradalom
Persze nehéz rendet tenni a fejekben, hiszen a kései Kádár-rendszer szürke masszává mosta össze az emlékezetet. Hogyan is láthatna világosan a közvélemény egy jelentős része, amikor a nemrég elhunyt Rajk-fiú a ’80-as években a Kádár „kérlelhetetlen” ellenfelének számító demokratikus ellenzék, a későbbi SZDSZ egyik meghatározó alakja volt. Ebben az összefüggésben egy kis rásegítéssel könnyű eljutni oda, hogy apja, a Rákosiék által kivégzett Rajk László ugyan keményvonalas kommunista volt, de mégiscsak egy áldozat. Mégiscsak az ő koporsója köré gyűltek Nagy Imréék és sok rendszerkritikus kommunista, mielőtt kitört október 23-án a forradalom.
Így jutunk el oda – ahogyan az a tankönyvekben és a balliberális történetírásban is szerepel –, hogy a Rajk-újratemetés a forradalom egyik nagyszerű nyitánya és egyben a baloldal öntisztulásának kezdete volt. Csakhogy ez így minimum komoly csúsztatás, mivel arról alig esik szó, hogy Rajk semmi esetre sem a rendszer mártírja, hanem ugyanolyan hóhér, mint Rákosi.
A Rajk-ügy egy tipikus példája annak, hogy a kései emlékezet szempontjából milyen veszélyeket rejt magában, ha a végéről kezdjük értelmezni a történelmet. Jelesül az 1949-ben kivégzett, majd 1956. október 6-án újratemetett apától és a ’80-as években ellenzéki „butikot” és szamizdatot működtető harcos demokrata fia politikai szerepvállalásától. Döbbenetes azt látni, hogy az 1956-ot követő diktatúra történelemértelmezése hogyan hat a mai napig és mennyire meghatározza a rendszerváltás óta az október 23-ai ünnepségeket. Kádár János ugyanis mindent megtett azért, hogy felépítse a Rajk-kultuszt és magát Rajk Lászlóhoz hasonlóan a Rákosi-rendszer áldozatának mutassa be.
Kádárt ugyanúgy börtönbe zárták 1951-ben, mint belügyminiszter elődjét; ebből is látszik, hogy valójában Kádár is a Rákosi-rezsim ellensége volt – hirdette az MSZMP főtitkáráról évtizedeken keresztül a pártpropaganda.
Bár a Kádár-rendszer kimúlt és az agg diktátor 1989-ben meghalt, a hazugságot ’56-ról, hogy ez egy baloldali forradalom volt, mégis sikerült átmenteni a rendszerváltáskor. A nemzeti oldal még fel sem ocsúdott, és ellopták tőle a forradalmat az ifjabb Rajk Lászlók, a Demszky Gáborok és az MSZP-vezérkar. Így van ez mind a mapi napig…
Kádár eltüntette a bizonyítékokat
Most pedig nézzük meg a Rajk-ügyön keresztül, hogy hogyan lett ’56-ból baloldali forradalom!
Amint az Zinner Tibor történész kutatásai alapján rekonstruálható, a „Forradalmi” Munkás-Paraszt Kormány Moszkvából visszatért győztes vezére 1957 után bezúzatta a Rajk-per összes iratát, hogy még véletlenül se derülhessen ki, hogy sem Rajk László, sem ő nem volt Rákosiék áldozata.
Sőt, ha csak a Rajk-ügyet nézzük, Kádár János szerepe a legaljasabb ÁVO-s pribékekéhez hasonlítható. Ő volt az ugyanis, aki 1949 nyarán elcsalta Rajkot egy svábhegyi villába, majd ott megverette az államvédelmi hatóság keretlegényeivel.
Kádár János belügyminiszterként maximálisan végrehajtotta Rákosi utasításait: semmiben sem különbözött tőle, még a ’80-as években sem, csak akkor ügyes taktikusként úgy döntött, hogy most épp nem lövet a nép közé.
Nem különbözött Rákosiéktól a koncepciós vádak alapján kivégzett Rajk László sem. Rajk 1932-ben csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. Végigharcolta az illegalitás időszakát, részt vett a spanyol polgárháborúban, harcolt a nyilasok ellen a második világháború idején. 1944-ben Sopronkőhidára szállították, de végül nem végezték ki, mert bátyja, Rajk Endre nyilas államtitkár közbenjárt az érdekében.
A marxista történetírás és a baloldali emlékezet azt hirdette – és hirdeti mind a mai napig – Rajk Lászlóról, hogy azért kellett meghalnia, mert szembeszállt az ávós hóhér Péter Gáborral, ráadásul túl népszerű politikus volt, ami féltékennyé tette Rákosi Mátyást. Ebből egy szó sem igaz.
Rajk László egyetértett mind az Andrássy út 60.-ban alkalmazott módszerekkel, mind pedig a Rákosi által megálmodott gyilkos gépezettel. Olyannyira, hogy annak lelkes létrehozója és működtetője volt.
Rajk kizárólag abban ütközött össze Péter Gáborral, hogy ő akarta irányítani a magyar hírszerzést oly módon, hogy kontroll alatt tartsa a szovjet ügynököket. Vagyis tudni akarta, hogy a szovjet hírszerzés milyen információkkal rendelkezik a magyar kommunista politikusokról. Erről szólt a vita, nem pedig arról, hogy Rajk kifogásolta volna azt, amit Péter vagy Rákosi csinál, mondván, ő egy emberarcúbb kommunizmust szeretett volna építeni.
A rituális áldozat
A későbbi mártír vagy áldozat személetet erősítette az is, hogy Rajk László felesége, Földi Julianna a visszaemlékezéseiben azt írta, hogy férje azért vallott be minden, a terhére rótt bűncselekményt – kémkedés a nyugatnak, stb. – a koncepciós per során, mert nem tagadhatta meg saját elveit.
Ez is abba az irányba terelte az utókort, mintha Rajk egy tiszta ügyért vállalta volna a halált, hóhérai, Farkas Mihály és Rákosi pedig elárulták a szocializmus nemes ügyét. Szó sincs erről.
A kommunista párt kivülállók számára sokszor érthetetlen, „perverz” logikája érhető tetten a Rajk-perben. Rajk Lászlónak azért kellett meghalnia, mert Rákosi be akart vágódni Sztálinnál azzal, hogy az egész szovjet blokkon végigsöprő, Tito-féle imperialista összeesküvés agyszüleményéhez ő is hozzájárul egy magyar vezéráldozattal. Rajkot egyszerűen azért jelölték ki a rituális áldozat szerepére, mert egy alkalommal elkísérte jugoszláviai tárgyalásaira a főnökét, így a koncepciót vele igazolni lehetett.
Rajk László jó kommunistaként pontosan értette, hogy mibe keveredett, de olyannyira hitt a vörös ideológia világmegváltó rendszerében, hogy az utolsó szó jogán önkritikát gyakorolt és éltette Sztálint. A nemzetközi kommunista mozgalom egy olyan közösség volt, ahol a tagok megtiszteltetésnek érezték, ha parancsra véráldozatot hozhatnak az ideológia érdekében, még akkor is, ha egyébként igazságtalanul ítélik el és végzik ki őket. Ez történt Rajk László esetében is.
Rajk tehát a kommunista diktatúra belső hatalmi logikájának rituális áldozata volt, nem pedig mártír.
A baloldali történetírás azt hirdette az ’56-os forradalom leverése után és hirdeti mind a mai napig – megtévesztve ezzel a közvéleményt –, hogy 1956. október 6-án a Rajk-újratemetésen, 16 nappal a forradalom kitörése előtt a magyar kommunisták közül sokan valamiféle megtisztuláson mentek keresztül, és rájöttek, hogy a Rákosi-rendszernek vége kell, hogy legyen. Ebben az értelmezésben az ’56-os forradalom egy baloldali fordulat következménye, amelyet a szocializmus megjobbításáért vívtak. Sajnos mind a magyar, mind a nemzetközi közvélemény jelentős része a mai napig hitelt ad ennek a történelemhamisító narratívának.
Dr. Veres Péter
2019-10-26 at 11:54
Sajnos a kommunizmus történetével foglakozó nyugati történészek száz év alatt sem vették észre, azt a fontost történést, miszerint Szálin egymás után többször is alkalmazta az ókori asszír gyarmatosítási módszer Lenin által abszurdumig tökéletesített hírhedt változatát. Méghozzá a Szovjetunióban és külföldön egyaránt.Így például a szovjet diktátor egyidejűleg hajtotta végre belpolitikailag a szovjet parasztság elitjének, a kulákságnak a deportálását, majd a több millió ártatlan áldozattal járó GOLODOMORT. Ezzel párhuzamosan külpolitikailag a KOMMINTERN által szovjet pénzen megszervezett külföldi Kommunista Pártjai addigi vezetőrétegének totális leváltása is megtörtént a 20. század 20-30 évek fordulóján. Ez a figyelemre méltó kronológiai egybeesés és következményei eddig teljesen elkerülte a szakemberek figyelmet. Pedig mindenütt, így Magyarországon is, ekkor a régi vezetés, Kun Béla emberei véglegesen háttérbe szorultak, majd pedig a GULAG-ra, illetve a temetőbe kerültek. Nyilvánvalóan ez nem belső mozgalmi fejlődés eredmény volt, hanem – mint akkoriban Kommunista Párt minden politikailag lényeges belső fordulatánál — a bolsevik mozgalom nemzetközi központja, a Kommunista Internacionálé, moszkvai parancsára történt. A Kommintern ezen radikális fordulata — váratlanul eltávolította a külföldi kommunista Pártok éléről az addigi, egykoron Moszkvából odaküldött régebbi kommunista vezetőket, akik egyben alapító garnitúrának számítottak. Az addigi vezetést teljes mértékben Sztálin – érdekes módon a helyi, illegalitásba került fiatal teljesen tapasztalatlan aktivisták kezébe adta. Ezzel a fordulattal a KOMINTERN célja az volt az addig a KP-ok élén álló vezetéket, akik általában a Szovjetunióban létező politikai platformokhoz vonzódtak, és a szociáldemokratákat távesen fasisztának tartották, elhajlással” bélyegezte meg Moszkva, gyorsan megfosztottak a politikai befolyásuktól. Ezért mindenütt radikálisan eltávolították őket a vezetésből. A Kremlből kijelölt új fiatal külföldi kommunista pártvezetők azonban nem rendelkeztek az idősebb, leváltott, egykori vezető gárda mozgalmi tapasztalataival, politikai súlyával, nemzetközileg is elismert tekintélyével. Ez azonban nem volt nagy baj, mert a fiatal pártvezetőktől ugyanis elvárta Sztálin, hogy ezentúl fenntartás nélkül hatják majd végre Komminternen keresztül számukra küldött „ukázokat” — utasításokat. Később, ez az ügyesen kifundált, végletesen tökéletesített ókori asszír módszeren alapuló fiatalítási modell szolgált alapul néhány év elmúltával magában a Szovjetunióba is, mégpedig a Nagy Tisztogatás idején a 1936-37-38-as években. Sztálin ekkor végre sort kerített az addigi szovjet uralkodóréteg, a kommunista nómenklatúra, az egykori lenini gárda, vagyis a professzionális forradalmárok / az „öreg bolsevikok” teljes fizikai megsemmisítésre. Ez azonban egyúttal Szovjetunió új, 1918 után kialakult, és 20 éven keresztül funkcionáló bolsevik „elitjének”, uralkodó osztályának teljes fizikai likvidálását jelentette, beleértve a hadsereg vezetését is. Csakhogy mindezt nemcsak a Szovjetunió hermetikus lezártsága, hanem más politikai és pszichológiai okok miatt egyszerűen nem vették észre Nyugaton, akárcsak a HOLODOMOR óriási, több milliós ártatlan paraszti áldozatainak tömegét. Pedig ez utóbbi jóval felülmúlta a Wermacht keleti fronton elszenvedett emberveszteségét. Sőt lényegében megfelelt, sőt egyes demográfusok legújabb számításai szerin meglehet hogy jenetősen felülmúlta az egész háború alatti német hadsereg négymilliós összesített katonai veszteségét is. Mindez a tragikus statisztika a békés polgári lakosság között több milliónyi tömeges legyilkolását jelentette, mindenekelőtt Ukrajnában. Csakhogy erre az óriási emberi tragédiára csak jóval később, a háború után 11 évvel, vagyis Hruscsov 1956 februárjában Sztálin tevékenységét részben leleplező beszéde után sem figyeltek fel a nyugati történészek. Többek között azért, mivel hű szövetségesei voltak a háború alatt, ezért — lényegében naiv módon — mindent sokáig elnéztek a történelem legnagyobb tömeggyilkosának, Sztálinnak. Így sajnálatos módon világ legnagyobb genocídiumára a HOLODOMOR-ra későn, csak a Szovjetunió felbomlása után figyeltek fel a nyugati szakemberek és politikusok. Magyarán a jóvátehetetlen tragédia megtörténte után 60 évvel kezdtek csak vele foglalkozni. Mindez szomorú momentó az egész emberiség számára. Hruscsov csoportja által történt részleges Sztálin leleplezés 1956-ban a XX. pártkongresszuson,akkor kizárólag a szovjet állami- és pártnomenklatúrát, a kommunista vezető réteget érintette. A Kreml feltehetően az adott esetben arra számított közvetlenül az SZKP XX. Kongresszusa után, hogy ezt a fontos etnikai aspektust a nyugati hatalmak majd figyelembe veszik és pozitívan értékelik a velük való tárgyalások során. Keservesen csalódni kellett ebben a feltételezésükben. A nyugati nagyhatalmak, ugyanis nem rendelkeztek releváns információt szolgáló kémekkel abban az időben a Szovjetunióban, ezért rosszul ismerték az ottani társadalmi és etnikai viszonyokat, akárcsak a háború előtt, alatt és után. Felmerül a jogos a gyanú, hogy Hruscsov tömeggyilkos bandája feltehetően tudatosan elterelték a figyelmet a sokkal nagyobb jelentőségű genocídium jellegű népirtásról, amely kolhozszervezés idején és azt közvetlenül követő Holodomor idején követtel el a bolsevikoknak nevezett kommunisták a Szovjetunióban.
Dr. Veres Péter
2019-10-26 at 11:30
…”Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának november 21-i ülésére felkészítetten jöttek a nagy szerecsenmosdatók – köztük – Czinege Lajos, Földes László, Piros László volt belügyminiszter, aki tanácsadója lett Szerovnak. Decemberben a volt ávéhások levelet írnak Kádár Jánosnak, szemére hányják, hogy legfőbb támaszát akarták lejáratni, majd miután megállapították, hogy “a politikai nyomozó testület döntő többségében volt ÁVH-s beosztottakból áll” — letették a hűségesküt az MSZMP és Kádár mellett. Czinege Lajos december 28-án a belügyminiszter első helyettese lett. Tömpe István már így értékel: “Tény – és ezért még jobban meg kell becsülni az ÁVH harcosait, hiszen csak ez egyetlen egység állott bátran a harcokban végig, ez az ÁVH volt” Tömpe István segítségével 1957 januárjában megtörténik az ávéhás állomány felülvizsgálata Dögei Imre vezetésével. Az eredmény döbbenetes: 4986 ávéhás közül csak 15-öt találtak alkalmatlannak a további a munkára! Mindenki más elfoglalhatta helyét az új rendőri és a hamarosan újra építkező állambiztonsági struktúrában. Kádár azonban elégedetlen volt. 1957 február 26-án, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának ülésén szóvá teszi: “állandóan nekünk kell szólnunk a politikai rendőrségnek, hogy valakit itt vagy ott le kell tartóztatni. Ijesztő lehet elvtársak, de az a rendőrség a normális, amely mindenkit le akar tartóztatni. Ez egy hivatásérzet és kommunista öntudat”….
Veres Péter tört. tud. doktora MTA
2019-10-26 at 11:06
Rajkék címeres hazaárulók és tömeggyilkosok voltak. Történelmi igazságszolgáltatás, sőt Isten keze volt abban, hogy kivégezték őket. “K” — néven itt firkaló, zavart keltő baloldali, kimondottan kommunista vagy liberális káder, fizetett PR provokátor. Akik bírálták ezt a lelkiismeretlen hazudozót — 100%-ban igazuk van.
Alma(R)
2019-10-23 at 19:10
1956. október 6-án került sor a Rajk-per során kivégzett majd rehabilitált Rajk László ünnepélyes temetésére a Kerepesi temetőben. Több mint kétszázezren voltak jelen a zuhogó esőben az eseményen. A feszültséget, rendszerellenes hangulatot érezve Rajk egy barátja (tán Méray Tibor) így szólt a mellette állóhoz:
– Szegény Laci, ha ezt most látná, hogy közénk lövetne…
Vízöntő
2019-10-23 at 14:42
Rajk temetésén a gyászolók első sorában vonszolja magát egy kopott öltönyös férfironcs. Ott hosszan nézi a koporsót, majd megszólal remegő hangon:
– Az ott .. a .. La.. la..cika?
Együttérzőn nézik a körötte állók, és az egyik megkérdezi:
– Magát is a Lacival együtt kínozták meg?
Ő reszketve rázza a fejét:
– Ne.. nem … en .. en .. gem a Lacika!
Alma(R)
2019-10-23 at 19:18
Ezt úgy ismerem, hogy Demény Pállal találkozott Rajk László özvegye, s látva, hogy Demény rettenetesen össze van verve, részvét teljesen megérdeklődte
– Magát is Péter Gábor?
– Nem, engem még a mi szegény Lacink…
zolatiguszti
2019-10-23 at 13:50
Pedig 56 tényleg baloldali forradalom volt.
Maga a KGB szervezte, jól előkészítve mert kellett valami indok hogy itt maradjon a Vörös Hadsereg az 1955-ös Osztrák semlegességi nyilatkozat után.Ugyanis nemzetközi jog szerint az itt hátra hagyott csapatoknak is menni kellett volna.Ki is mentek, csak gyorsan vissza is jöttek.A Forradalom Október végén volt. A labaciából kivonuló Szovjet alakulatok már a nyáron kidolgozták a “Hullám” fedőnevű belső lázadás leverésre irányuló karhatalmi akciót. Honnan tudta a labanciában állomásozó szovjet vezérkar hogy októberben balhé lesz Mo-n?
A különbség annyi, hogy már tényleg tele volt a fasza a népnek Rákosiékkal és kissé “jobban sikerül” a forradalom.Segített benne a szovjetekkel a hátérben állandóan összejátszó USA is.Ők biztatták azt a Magyarországot a felkelésre amit még 44-ben ők adtak oda Sztálinnak és Hruscsovak is megüzenték, hogy nyugodtan tegyen amit akar.csak túl sokan hallgatták a Szabad Európát anno.És túl sokan emlékeznek még arra miket mondtak a Magyaroknak.
navisos
2019-10-27 at 08:33
Mint egy volt műegyetemista, ott voltam a Bem téren is, és valamivel később a parlamentnél is. Semmi nyomát sem találtam az állitólagos KGB szervezésnek, ez megint csak egy hamis beállitás. Több barátomat is láttam “gitárral” a kezében, akik követelték a vörös csillag eltávolitását a parlamentről, miután az Ávósok tüzet nyitottak a rádiónál sereglő tömegekre.
Ugyanigy lehetne valami újabb értelmezést irni az 1848-as eseményekre,mint például az osztrák császári uralom megdöntésére irányult bizonyos nyugati pénzügyi érdekcsoportok által pénzelt nemzeti mű-felkelést. Pláne miután a résztvevők már többnyire meghaltak.
Empátia
2019-10-23 at 13:28
Kedves “K”!
Én értem okfejtését.Bennem is a mai napon a gyász a legerősebb érzés. Évfolyam társaimra gondolok. Azokra akiket 23.-án este a Gerő beszéd után a rádiónál az ÁVO emberei lelőttek.
Valóban 1956 halottjainkra és mártírjainkra való emlékezés, tiszteletadás nem ok az örömködésre. Ebben igaza is van.
.
A magyar nyelv értelmező szótára szerint az ünnep ” valamely nagyobb közösségben, a nemzet életében jelentős történelmi eseményről, vagy kimagasló személyről való ünnepélyes megemlékezésnek, vagy nagy közösségi eszme tiszteletének szentelt alkalom.”
Úgy gondolom, hogyha ebben a fogalomrendszerben gondolkodik, akkor nincs vita a kommentelőkkel, Itt a fogalom mögötti tartalmi különbségek váltották ki a vitát.
Tehát az ünnepel, aki a hétköznapi megszokottból kilépve, emlékezik.
K
2019-10-23 at 13:44
Kedves “Empátia”:
Minden szimpátiám, elismerésem és tiszteletem az Öné:
Maximálisan egyetértek az ön írásával, és a következőkkel egészíteném ki:
én is elolvastam a meghatározást (definíciót):
http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/szotar.php?szo=%C3%9CNNEP&offset=2&kezdobetu=%C3%9C
Cak az 1. pontot említed, és elmarad a másik kettő.
Ez a meghatározás 3 pontos:
Az 1.pont amit te idézel, egyetértek vele.
A 2.pontban mulatságot is említenek, és akárhogyan is erőlködsz, és nem fogok mulatni azon hogy 1956-ban az akasztófán reccsent egyes emberek nyaka.
A 3.pontban örvendetes győzedelmes eseményekről írnak, és akárhogyan is erőlködsz és nem fogok örvendezni annak hogy 1956 nem győzedelmes volt, hanem vesztes. A 3.pont megemlíti azt az idézetet amit Katona Józseftől vettek :”romlásodat könnyeznem se kellett”. Ehhez csak azt tudom hozzáfűzni hogy becsületes ember megkönnyezi 1956 romlását.
Én az egészet a legegyszerűbben úgy fejezem ki hogy ünnep=örömteli esemény, és mindenki ezt érti ezalatt.
Dobos Róbert
2019-10-23 at 13:05
Rövid leszek: Rajk,Nagy I,Farkas,Rákosi,Kádár,stb,sorolhatnám hosszan,mind szarházi hazaáruló kommunista gyilkos volt! Ennyi.
Királytigris
2019-10-23 at 12:05
A Rajk per a moszkoviták leszámolása a hazai kommunisták ellen, a hatalom megragadása érdekében.
A moszkoviták győztek. Rajkot meg elvtársai felakasztották.
A Rajk temetés 1956 okt.6.-án a párton belüli megtisztulást próbálta reprezentálni, hogy “soha többé” ordította Apró, de egy hónap múlva már megint akasztottak. Állandóan hazudnak. Ilyenek ezek…
Ennyi.
K
2019-10-23 at 12:12
A Rajk temetést próbálták utánozni a Nagy Imre temetéssel, és ezt használták az elvtársak 1989-ben az átmentésükhöz.
1989-után Magyarország lakossága 1 Mill.fővel lett kevesebb. Szép kis eredmény, ezt akarják a bevándorlással ellensúlyozni most a baloldali liberálisok.
Királytigris
2019-10-23 at 11:55
És olykor az esti csendben hallod e még, ahogy Rajk barátod nyakcsigolyája reccsen? (Faludy verse Kádár 70. születésnapjára.)
Logikus
2019-10-23 at 11:36
A BALOLDAL már akkor is az ország tönkretevésén dolgozott, akárcsak ma! Ezért aztán minél hamarabb meg kéne szabadulni tőlük.
K
2019-10-23 at 11:52
Maximálisan egyetértek. Sajnos a baloldalhoz azok az 56-os emigráltak is hozzátartoztak, akiket nyugaton átneveltek liberálisnak. Azt kell hogy mondjam az elmúlt évek alapján hogy a baloldal ,kommunizmus és a liberalizmus ugyanaz, csak más néven.
Ez a fenti hozzászólásokból “logikusan” lekövetkeztethető.
Átsferi
2019-10-23 at 11:14
“K” Elvtárs! Ki kérte, hogy ünnepeljen? Menjen ki a 301-be , vigyen virágot a sírokra, és minden a helyére kerül. De mégegyszer ne hadovázzon itt “zavargásokról”, annál fegyelmezettebb forradalmi kezdet, mint az egyetemisták felvonulása, a Bem szobornál összegyült pestiek százezres tömege, az olyan erkölcsi példa volt, amire a mai ellenzéki csőcselék képtelen lenne. Csak hát szegény egyetemisták közül sokan nem sejtették, hogy halálmenetként listázzák már őket. A gyalázatra nincs mentség, rengeteg fiatal végezte a “gyüjtő” bitófáján, vagy a z Andrássy út 60-ban, a mai Terror Házában verték agyon őket. Kádár pribékjei. A bátorságukat ünnepeljük, Tisztelt”K”! És szégyenét nem kisebbíti Nagy Imre unokájának, hogy Gyurcsány Ferenccel és liberál-komcsi híveivel “jópofizik” minden év okt.23.-án, ahogy a kedves mutterja koszorúzott a pufajkás Horn Gyulával.
K
2019-10-23 at 11:35
Kedves “Átsferi” elvtrárs:
Észrevételed egy részével egyetértek.: de…
ha engem szóbahozol, akkor menj pár sorral feljebb ahol leírom: én majd “2011.április 25-én kelt Magyarország alaptörvényét fogom ünnepelni”.
:::::::::::
Sajnos október 23.-át az 1990 ben összeülő országgyűlés jelölte ünnepnek, ami nagy hiba volt, és ehhez a hibához kár ragaszkodni. Az akkori politika alapjaiban volt elhibázott, és az országgyűlés tele volt kommunistákkal, akik olyan színjátékot játszottak mely szerint ők a kommunista időben ellenzékiek voltak. Természetesen voltak olyanok is 1 vagy 2 akik tényleg ellenzékiek voltak.
Okt.23és nov.4 olyan közeli (=12 nap) hogy nem lehet elkülöníteni, azok egy összefüggő meghatározott események voltak.
A megemlékezésnek, a gyásznak a tiszteletnek, hősök és áldozatok előtti fejhajtásnak igenis helye van és ez mindenki kötelessége, de nem az ünnep.
Sikeresen csatlakoztál:
a kommunista kontraszekció megkövesedett maradványaihoz:
Nonvideor elvtárs
emeszter elvtárs
Fehérlófia elvtárs
hüfi elvtárs
K
2019-10-23 at 10:33
A kommunista kontraszekció megkövesedett maradványai:
Nonvideor elvtárs
emeszter elvtárs
Fehérlófia elvtárs
hüfi elvtárs
Rossz hírem van számotokra :
2011.április 25-én kelt Magyarország alaptörvénye inkább megünneplésre méltóbb mint 1956, és 1848 sikertelen vesztett törekvései, így én azt fogom majd ünnepelni.
Jusson eszetekbe ezen a napon, a megkövesedett kommunista nézeteitek már régen elavultak
K
2019-10-23 at 11:08
Maximálisan tisztelem meglátásod, de a két dátum olyan közeli, hogy nem lehet elkülöníteni.:
Tehát október23 és november között csak 12 nap telt el.
De ugyanez a helyzet 1848 esetében is:
Akkor amikor 15,30,és 100 éves háborúk voltak a középkorban, nem lehet egy pillanatnyi csata győzelem alapján mérlegelni.
Ha nem tudnád lényeges a végeredmény, ami sajnos gyászos, és gusztustalan gyászos eseményeket ünnepelni.
A gyászos események ünneplése természetesen öröm a mindenkori gyarmatosítónak.
K
2019-10-23 at 11:13
Kedves “hüfi elvtárs”:
Ort.23 és nov.4. között csak 12 nap telt el.
A megemlékezésnek, a gyásznak a tiszteletnek, hősök és áldozatok előtti fejhajtásnak igenis helye van és ez mindenki kötelessége, de nem az ünnep.
Theo
2019-10-23 at 10:28
Tortenelem oktatasi reform, uj tankonyv az alapoktatasban! Ott bukik el minden es meg hozza sem nyultunk! Karacsomy bezzeg tudja, hogy a kultura a legfontosabb, meg semmit sem tett, de a zaszlo, a szinhaz, a gender mar tema.
Kerekferke
2019-10-23 at 11:55
Első volt, hogy közölte, Dörnert kirúgja a kozárólag magyar darabokat játszó Újszínház éléről.
Bizonyára Alföldi már szervezi az biizuszínházat.
ómió
2019-10-23 at 10:20
Az efftársak csak azt nem lopják el (mert már ellopták), amit éppen a másikra hazudnának!
Fehérlófia
2019-10-23 at 09:45
Kedves K!
Az egyik tény: hülye vagy!
A másik tény: az egészségügyben van szakirányú ellátás.
Ennyi mára elég lesz, kérlek szedd rendesen a gyógyszered.
K
2019-10-23 at 10:51
Nem a témába illő.
Tényleg sértegetésen kívül nincs érved.
Ezt tanították neked a marxista egyetemen?
Kétes
2019-10-23 at 18:34
Ne sértőggyé mán meg!
K
2019-10-23 at 09:42
A kommunista kontraszekció megkövesedett maradványai:
Nonvideor
emeszter
Fehérlófia
hüfi
Ezek mind bukott zavargást ünnepelnek, ahelyett hogy becsületes gyászban megemlékeznének.
hüfi
2019-10-23 at 09:48
Ejnye “Ká” elvtárs, listázunk, listázunk a vagonok meg sehol?
K
2019-10-23 at 10:53
És akkor?..
Kerekferke
2019-10-23 at 11:52
????
Ez egy korlátolt teoll, hagyd a fenébe.
K
2019-10-23 at 09:33
Felfordul a gyomrom attól hogy egy vérengzés által elbukott zavargást ünnepelnek. Ha nem tudnád ott emberek haltak meg, és utána megtorláskor is emberek haltak meg a kivégzéseken.
Ha nem tudnád 1956-ot leverték, és ezt a vérengzést barbárság ünnepelni.
Kétes
2019-10-23 at 18:32
K, avagy maga által karóhoz kötött butaság anatómiája. Ne válaszolj! Már mindent leírtál. Volt amit többször is. Egyébként örülök, hogy nem robot, hanem medterkélt intelligencia vagy. Vedd ezt bóknak!
K
2019-10-24 at 06:37
Most olvasom a hozzászólásodat, de nem értem azt írod: “medterkélt intelligencia”.
Mivel nem javítottad ki úgy értelmezem ezt akartad leírni.
Azt írod “butaság anatómiája”. Talán állatorvos vagy mint Hadházi? Te aztán értesz az anatómiához …azt hiszed.
Azt látom hogy nem tudsz olvasni és olvasás alapján a tartalmat értelmezni. Miért???..
Mert:
Hozzá sem tudsz szólni a témához, nagyon beszűkült a tudatod.
Te is csak a sértegetést tanultad a marxista egyetemen.
Javaslom hogy a marxista tanszékről menj vissza az általános iskolába.
“Kétes” “nic” nevedhez méltóan nagyon is kétes provokatőr vagy.
hüfi
2019-10-23 at 09:23
Szegény “KÁ”! Sziszegve előbújik, mint Maugli kígyója, és rátekeredik az 1956-os forradalom felemelő érzéseire.
Hogy hihetőbb legyen eszmefuttatása, részigazságokkal operál. Azt írja, hogy 1956 megünneplése morbid és helytelen. Majd zavargásról beszél. Kommunista módon elhallgatja, milyen békésen, örömtelien vonultak az egyetemisták a Bem apó szobrához, ahol a hatalmasra duzzadt tömegben ugyanúgy voltak munkások, mint értelmiségiek.
Zavargások? Nem volt itt semmilyen zavargás, (kivéve “Ká” fejében!), és zavarodottság a munkásosztály élcsapatánál. Bele is lövettek az országháznál gyülekező tömegbe, ahogy Marosán elvtárs fogalmazta -előbb lövünk, aztán tárgyalunk-.
Érthető az ok-okozati összefüggés “Ká”?
Más. Nézem a “haladó” újságokat, hogyan vélekednek nemzeti ünnepünkről. Sehogyan, vagy elrejtve, sunyi módon, pl. tudományos rovatban megemlítve. Kommunista tempó, liberalizmus -valósítsd meg önmagadat- és ők ismét megvalósítják önmagukat!
Hát csak ennyi, tisztelt “Ká”!
K
2019-10-23 at 09:34
Ha nem tudnád 1956-ot leverték, és ezt a vérengzést barbárság ünnepelni.
hüfi
2019-10-23 at 09:44
Köszönöm a pontos és kimerítő válaszát “Ká”.
K
2019-10-23 at 11:00
Kedves “hüfi”:
Azt írod:
Köszönöm a pontos és kimerítő válaszát “Ká”.
Ne köszönd, de szívesen máskor is.
Ez az első emberséges és értelmes hozzászólásod.
Látom fejlődsz, csak így tovább.
Kerekferke
2019-10-23 at 11:50
Te nem csak troll vagy, műveletlen, korlátolt hülye is.
K
2019-10-23 at 12:07
Kedves “Kerekferke”:
Látom te sem tudsz érvelni csak sérteni vagy sértegetni.
Végülis ezt tanították nektek a marxista egyetemen, mit is várjak tőletek.
Feherlofia
2019-10-23 at 09:04
Kedves K!
Ha ezt így gondolod, akkor nem a hősök és ártatlan áldozatok előtt fejet hajtókkal van baj, sokkal inkább veled.
Bocs az előbbiért azt hittem ittál, most már belátom a tevedésem: inkább kezeltesd magad!!!
K
2019-10-23 at 09:14
Tehát sértegetésen kívül még mindig nem tudsz érveket tényeket mondani.
Ködösítesz.
A “hősök és ártatlan áldozatok előtt fejet hajtás” nagyon is indokolt.
Az ünneppel van a baj, mert ez nem ünnep hanem gyász.
Október 23.-a törvény által ünnepnap, és ezt tartom nagy hibának , ha nem vetted észre akkor gondold át és figyelj jobban.
K
2019-10-23 at 09:30
Felfordul a gyomrom attól hogy egy vérengzés által elbukott zavargást ünnepelnek. Ha nem tudnád ott emberek haltak meg, és utána megtorláskor is emberek haltak meg a kivégzéseken.
Kétes
2019-10-23 at 09:43
Te nagyonokos!
Ha kimész a temőtőbe a halottaidhoz, skkor a halálukat ünnepeled?
K
2019-10-23 at 10:49
Kedves “Kétes”:
Hasonlatod nagyon sántít, hibás:
Ha már “halottaimat” belekeverted, ami szintén morbid.
Azért gondold át:
Ma nem a sírhoz mennek ki az emberek, hanem ünnepelnek.
Jól vésd az eszedbe : tömeges halált nem lehet megünnepelni, csak gyászolni és arról megemlékezni.
Ez a becsület.
Fehérlófia
2019-10-23 at 08:50
Kedves K!
Ha iszol ne akarj történészt játszani, történelmet magyarázni.
Józanodj ki és tanuld meg, olvass utána, legyenek saját gondolataid!
K
2019-10-23 at 08:55
Úgy látom sértegetésen kívül tényeket nem tudsz mondani.
Felfordul a gyomrom attól hogy egy vérengzés által elbukott zavargás ünnepelnek. Ha nem tudnád ott emberek haltak meg, és utána megtorláskor is emberek haltak meg a kivégzéseken.
Arkon
2019-10-23 at 08:50
” A balliberális történetírásban szerepel -, hogy a Rajk-újratemetés a forradalom egyik nagyszerű nyitánya és egyben a baloldal öntisztulásának kezdete volt. ”
Aminek a mai napig is adósa:
-Nem valósult meg a szocialisták megálmodott demokráciája
-Továbbra is van korrupció
-A közbiztonság gyengécske, a bűnözés változatlanul magas,
-Nem akarják Magyarország függetlenségét, sőt támogatni akarják az illegális migrációt
-A magyar kormány kül- és belpolitikájában nem Észak Koreához igazodik
-A mai szociállibsik mindenben elítélik Oroszországot és annak vezetőit
-Annyi tőkét magánosítottak a szoclibsik, gogy még a pártlapjukat is eladták.
-Saját lap hiányában csak a szakszervezeteklapjában tudnak szóli a munkásaikhoz
Úgyhogy jogos a kérdés: Mi lesz ezekkel a degenerált utódokkal, ha visszajönnek az igazi kommunisták ??
khm
2019-10-23 at 08:46
“1945 és 1989 közötti marxista történetírás alapvetései vannak jelen a közvéleményben és mondjuk ki a tankönyvek lapjain is.”
Mivel a tanári kar kontraszelektált,ezen nem is lehet csodálkozni. És ezek tanítják a jövő tanítóit! Mégis mit várunk ezektől?
K
2019-10-23 at 09:09
Teljesen egyetértek :”a tanári kar kontraszelektált”, de ez a kontraszelektáltság a kommunista rendszerből hagyományozódott és a gyökere ott van a kommunista rendszerben.
Theo
2019-10-23 at 10:21
Igy van, de ha vegre atirnak a tortenelem konyveket, akkor az uj anyagot kene tanitaniuk! Es talan ok is megvilagosodnanak. Ha most nem tortenik ez meg,akkor mar soha, Magyar B.mar felkeszul…
Horváth Zsóka
2019-10-23 at 11:02
A mai fiatal tanári kar nem politikailag kontraszelektált, hanem világnézetileg. A múlt eseményei nem érintik meg érzelmileg, mert szüleik nem nevelték őket a hazájuk szeretetére. Nekik mindegy, hogy a trianoni békeegyezményről vagy az 56-os forradalomról van szó, régen volt és kész. Ma más világ van, úgy érzik, semmi közük hozzá. Csak “leadják” az anyagot és felveszik a fizetést.
Vizsgaidőszakban ültem a vonaton, velem szemben két vizsgára utazó jövendő pedagógus ült és a vizsgatételeket vitatta. Egyik pontnál egyikük sem tudta, mi a válasz és elhangzott a következő: “ja, a Tündi majd elmondja az mindent tud, nem is értem, mit keres itt, ha nekem ennyi eszem lenne, ügyvédnek tanulnék és nem itt kínlódnék!”
Ez a kontraszelekció, kérem!
K
2019-10-23 at 11:23
Kedves “Horváth Zsóka” :
Maximálisan egyetértek veled.
Hozzáteszem azt is hogy a kontraszekció, vagy a protekciónalizmus, vagy a nepotizmus egy butító is, hozzájárul az értelmi színvonal csökkenéséhez.
K
2019-10-23 at 07:47
Maximálisan együtt érzek az 1956-ban meghalt és kárt szenvedett emberekkel , de borzasztóan sajnálom, mert 1956 egy elbukott törekvés volt. Egy elbukott mozgalmat csak a győztesek ünnepelnek , és így 1956 ünneplése morbid és helytelen, cinikus.
A megmozdulást a kommunista párt Petőfi Köre szervezte, önmaguk ellen a kommunista párt ellen. A leírt 16 pontos követelésükben egyszerre szerepelnek az antisztálinista kommunista pártellenzék és a rendszert ellenzők kívánságai. Az 1956 zavargásaiban megszervezett „munkástanácsok” is az 1919-es kommunista Tanácsköztársaságra emlékeztetnek.
Az 1919-es kommunista Tanácsköztársaság alkotmányának 1.§-a kimondja “A munkás-, katona- és földmívestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.”
1956.ban sorra alakultak a gyárakban munkástanácsok.
Tehát aki emlékezett a Tanácsköztársaságra vagy hallott róla és 1956-ban meghallotta a vérbeli kommunista “munkástanács” kifejezést , az egyből menekült onnan, mert 1956 tele volt kommunista zagyvaságokkal.
Az 1919-es kommunista Tanácsköztársaság alkotmányának 1.§-a:
Ez a törvény semmi más mint az önbíráskodás és a lincselés törvénybe foglalása.
Sajnos 1956-ban sorra alakultak a “munkástanácsok”, amik legalább olyan viszonyban voltak az akkori kommunista hatalomhoz, mint a parányi őskeresztény szekták a nagy keresztény vallásokhoz.
A munkástanácsok magukban hordozták a törvénytelen lincselést, és ezeknek vezetői is kikerültek nyugatra,ez az a szélsőséges baloldal, amit Soros átnevelt
A forradalom ismérveit számtalan okos ember leírta, azt most nem részletezem, azt bárki megnézheti a lexikonban vagy tankönyvekben.
A forradalom ismérvei 1956-ban nem teljesültek.
1956-os megmozdulásokat a kommunisták nevezték először ellenforradalomnak, amely fogalomban benne volt az az állítás, hogy a kommunisták a forradalmárok, és akik ellenük felléptek az szerintük ellenforradalmárok. Ebben benne volt az is ,hogy önmagukat minél nagyobbnak tüntessék fel, holott ők sohasem voltak forradalmárok, ők a megszállók megbízottjai voltak.
Végül 1956-ot a Nagy Imrét újra temetők nevezték forradalomnak, hogy saját maguk hatalmát ezáltal átmentsék.
Ez az átmentés (1989) még gyászosabb lett a lakosság számára mint 1956, mert több emberáldozatot követelt és okozott mint 1956.
Magyarország lakossága kb. 1 Millióval csökkent 1980-óta, pedig rengeteg bevándorló volt a Kárpát-medence magyarsága részéről. Így 1989 okt.23 megünneplése szintén cinikus.
Ismerős az a gyakorlat amikor a cár vagy császár, vagy király önmaga ellen szervez megmozdulást, és az így kiugrasztott ellenzéket azután leverik. A történelemben számtalan ilyenre van példa, sajnos ez történt 1956 esetében is.
1956 egy kommunisták által kiprovokált megmozdulás, zavargás volt, amit a kommunisták önmaguk ellen szerveztek, és a beugratott ellenzéket aljas és kegyetlen módon leverték.
Pozsgai Imre 1989-es jellemzése melyben “népfelkelés”- nek minősítette 1956-ot, közelebb áll az igazsághoz, mert benne van a tisztelet és a szépítés szándéka.
Sajnos 1956 egy megmozdulás, zavargás volt amit a kommunista párt provokált ki, saját maguk ellen szerveztek, és véresen leverték.
Sajnálatos tény, hogy ezt a tragikus eseményt cinikus módon megünneplik.
Legfeljebb sikertelen függetlenségi törekvés volt, ami az akkori kommunista rendszert jobbá akarta tenni, meg akarta változtatni javítani például a munkástanácsok által is.
A szomszédos Ausztriában még a sikeres eseményeket sem ünneplik meg, csak a vallási ünnepeket, illetve a munka ünnepét és az örökös semlegességről szóló törvény beiktatásának napját, ami ugyebár már az EU tagsággal megszűnt, tehát nincs örökös semlegesség, nincs mit ünnepelni, de azért megünneplik. Ez még mindig elfogadhatóbb tévedés, mint vesztett zavargás megünneplése.
1848 ugyanez (dettó): az áprilisi törvényeket csak később a kiegyezéskor vezették be részlegesen és töredékesen, felülről alkalmazott “reform” útján, és az akkori megszálló hatalom által. A függetlenség akkor is kudarcot vallott, ezt megünnepelni nem lehet csak gyászolni, ugyanúgy mint 1956-ot.
2011.április 25-én kelt Magyarország alaptörvénye inkább megünneplésre méltóbb mint 1956, és 1848 sikertelen vesztett törekvései.
Mielőtt az “admin” törli ezt a hozzászólást, gondoljon bele: az igazságot nem lehet sokáig félremagyarázni.
Nonvideor
2019-10-23 at 07:55
Ezt a sok hülyeséget már többször bemásoltad! Unalmas a korlátoltságod.
Nem a bukást ünnepeljük, hanem fejet hajtunk a mártírjaink, a hőseink előtt. A hősiességükből merítünk erőt.
K
2019-10-23 at 08:52
Kedves “Nonvideor”:
Azt írod “Nem a bukást ünnepeljük, hanem fejet hajtunk a mártírjaink, a hőseink előtt. A hősiességükből merítünk erőt.”
Ez a szöveg amit leírtál, elmegy egy megemlékezésen, de egy ünnepen nem. Tényeket említeni nem tudsz, de a sértegetésen kívül úgy látom nincs más mondanivalód. Azért mert nem értesz egyet velem, nem kell sértegetned.
Felfordul a gyomrom attól hogy egy vérengzés által elbukott zavargás ünnepelnek. Ha nem tudnád ott emberek haltak meg, és utána megtorláskor is emberek haltak meg a kivégzéseken.
gyozo2018
2019-10-23 at 11:42
Az ünnepen megemlékezünk.
K
2019-10-23 at 12:03
Kedves “gyozo2018”:
Azt írod “Az ünnepen megemlékezünk.”
Az ünnep nem ugyanaz mint a megemlékezés, más fogalom, más jelentés, nem ugyanaz.
Megemlékezés, gyász, tisztelet, főhajtás a hősök előtt :… ez a kötelesség,
De az ünnep már nem, arra csak a győztesnek van oka.
Kele Loránt
2019-10-23 at 08:35
„Pozsgai Imre 1989-es jellemzése melyben “népfelkelés”- nek minősítette 1956-ot, közelebb áll az igazsághoz, mert benne van a tisztelet”
Ez így igaz. Teljesen tömegekkel elárasztott Rákóczy-úton katonai kocsiról ölelve itallal, süteménnyel kínálva szedett le a nép. Lehet, hogy Ők valóban ellenük szervezett felkelést szerveztek, hogy elő bújjanak a volt katonatisztek, fasiszták, azonban ebből teljes egészében népfelkelés lett, amit nem tudtak kordában tartani.
K
2019-10-23 at 09:00
Pozsgai “közelebb áll” az igazsághoz, de az sem egészen igaz: csak annyiban igaz hogy nem forradalom.
Az egész esemény arra ment ki hogy a zavargásba belekeverjék a rendszert ellenzőket, és a függetlenséget akarókat.
Felfordul a gyomrom attól hogy egy vérengzés által elbukott zavargás ünnepelnek.
Ezt csak gyászolni lehet egy megemlékezés keretében, de ünnepelni nem.
emeszter
2019-10-23 at 09:23
Butaságok halmaza.
Horváth Zsóka
2019-10-23 at 10:50
Nagyon érdekes gondolatokat ír le és biztosan van benne némi igazság. Főleg az, hogy függetlenségért folyt a harc. Ugyanis az oroszok 1955-ös ausztriai kivonulása után itthon szinte “lábujjhegyen állva”, türelmetlenül vártuk azt a folytatást, amit a világháborút lezáró békeegyezmények tartalmaztak. Egyszer aztán elszakadt a cérna. És erre a szabadságharcra ráakaszkodtak olyanok is, akiknek mások voltak a céljaik, más volt az értékrendjük. Nagy Imréről azért emlékezünk meg, mert szerette a hazáját és meghalt azért, hogy soha ne lehessen törvényes a Kádár János nevével jelzett kormány hatalma.
Kerekferke
2019-10-23 at 11:45
Jóságos Isten, micsoda zűrzavar a fejekben.
navisos
2019-10-27 at 08:18
Nagy Imre azzal tévesztett meg sokakat, hogy az ő szintén elvhű kommunista uralma alatt ae Rákosi korszaknál kissé enyhébb volt a diktatura. Ő tehát szintén szovjet parancsra reagált s igy semmiképen sem mondható, hogy ezt “hazaszeretetből” tette. 1956 október 23-án este, a Kossuth téri tömegek őt hivták, de ő csak azt mondta, hogy mindenki menjen haza. Ma ugyan “aggastyán” vagyok, de ott voltam és láttam,hogy mi történik. Nagyot ez a hirtelen népszerűség inkább megijesztette s ezért igyekezett ettől megszabadulni. Ő tehát semmiképen sem volt az egész mozgalom vezetője.
Kovács János
2019-10-23 at 17:44
Gratulálok.
Nonvideor
2019-10-23 at 07:41
Egyértelmű.
De a történelemhamisítást természetesen megspékelték a “bűnöző csőcselék zsidókat üldözött” hazugsággal is.
Ez a motívum soha ki nem maradhat!
Kétes
2019-10-23 at 07:36
Rajk valóban önszántából lett a bolsevikok rituális emberáldozata, némi transzformációval az eszme és a párt öngyilkos áldozata. De mi sem mutatja annál jobban, hogy azért maradt a párt kutyájának a kölyke, mert Rajkné a belvárosi Galamb utcában lakhatott. A fia egyetemet végezhetett. Hány ‘56-os mártír gyereke járt egyetemre? Hány kitelepített térhetett vissza Budapestre?
Nonvideor
2019-10-23 at 07:51
Kőszeg a mai Ferenciek tere( akkor Felszabadulás tér) egyik palotájában lakott. Belakták ezek a Belvárost, Pasarétet, Rózsadombot, Gellért-hegyet, Budavárát, Naphegyet, Sashegyet, Szent Imre várost, Szadadság-hegyet, Zugló palotasorát, legszebb utcáit.
Az összes “mártírjuk” kölykét dédelgették.
Csurka írta: elítélték elődeiket, hogy ugyanazt másképpen folytathassák.
Az nagyon fontos, hogy elsőként az ávósok szöktek Nyugatra. S vélem, hogy a 80-as években és 90 körül az elsők között tértek vissza, mint “56-os forradalmárok, szabadságharcosok”.
Na, ez is ifjú történészeinkre vár, elválasztani az ocsút a tiszta búzától. az elsők
zolatiguszti
2019-10-23 at 13:41
Még az se biztos hogy ideológai okból vállalta Rajk.Ezt honnan veszik?
Rommel ugyanúgy hajlandó volt öngyilkos lenni Hitler parancsára. Cserében élve hagyták a családot.Ezt a cserét gyakran ajánlották fel a komcsi blokkban is.
Kétes
2019-10-23 at 18:24
Lehet, de én nem vagyok különös anyagból gyúrva, mint a Rajk-féle terror-bolsevikok. Emiatt másként gondolkodom. Annyiban igazad lehet, hogy az iszlamista öngyilkos merénylők családjai is nagy lóvét kapnak, ha igaz.
A Vörös Segély nem hagyta cserben Nagy Imre családját sem, meg a Pálffy, meg a Donáth családot sem. A kommunisták igazi ellenfeleinek családjait viszont ellehetetlenítették.
zolatiguszti
2019-10-23 at 20:15
Na éppen ezért mondom Kétes, megy itt a komcsi hős gyártás, pedig igazából a kor globalista aktivistái voltak a tesóval.
Érdemes elolvasni az életrajzukat:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rajk_L%C3%A1szl%C3%B3_(politikus)
és a tesó:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rajk_Endre
Egyik komcsi másik nyilas. Előbb a nyilas bátty menti meg az öcsikét 44-ben, utóbb 47-ben az öccs a báttyát.
ugyanaz mint a Major testvérek.
Major Tamás színész komcsi aktivista
Major Ákos katonai ügyész a kormányzó helyettes balesetének kivizsgálója, majd népbíró, magán ügyvédi praxis birtoklója, majd komcsi ügyész.
Major Gábor Bányamérnök, Frontharcos a keleti fronton, Kabsz tag, Imrédy fajvédő pártjának tagja, majd komcsik idején bányászattal foglalkozó tisztviselő, majd pere fogják 56-ben elpucol Kanadába.
3-ukról írt itt Mező Gábor is 3 cikket. Major Gábor Kabsz tag és fajvédő komcsikat bújtatott pl Kádárt a lakásán.
Tipikus semmiben se hívő helyezkedők.Mindenütt legyen egy rokon abból baj nincs.