
Énekes Márk és Celeb Edina egymás oldalán találták meg a boldogságot! Színész Ervinre rátalált a szerelem Színész Alexandrával! Sportoló Dániel álompárt alkot sportoló szerelmével! Énekes Pál megmutatta új párját! És a bulvársajtó ilyen szalagcímekkel ünnepel, hiszen a szerelem a jelenkor legfontosabb dolga, a mindenható érték, a cél, amiért mindenkinek élnie kellene. Arról pedig alig-alig esik szó, hogy minden ilyen sztori mögött otthagyott gyerekek vannak, akik attól fogva jelentős részben apa, illetve néhány esetben anya nélkül kényszerülnek felnőni, és ezt a sérülést viszik magukkal a felnőtt életükre is. Ezek a gyereksorsok az árai annak, hogy a felnőttek szabadon és tetszőleges számú alkalommal lehessenek szerelmesek, hiszen annál ugye nincs fontosabb. De ha a szerelemnek múlnia kell, akkor mi lehet az, amikor élethosszig tart a házasság?
A bulvársajtó örökös szerelemünneplése csak a jéghegy csúcsa. A popiparban körülbelül minden negyedik dal szól nem a szerelemről, szerelmi szenvedésről vagy magányról, ami persze érthető, hiszen a régmúlt idők verseinek jelentős részét is ez a téma húzta elő a költőkből. A dalszöveg és videoklip kombó, illetve a kortárs zene identitásképző hatása azonban messze komolyabb tényező az uralkodó értékrendben, mint a technológiai korszak előtti idők verseskötetei. A romantikus filmek, illetve a fősodorbeli filmek kötelező romantikus történetszálai ezzel egyidőben üdvtörténeti megigazulássá emelték a folyamatos rózsaszínködös lángolást, ahol mindig egy érzelemdús, izgalmas kaland áll a középpontban, és a történet kicsúcsosodása az egymásra találás.
Arról nem nagyon ad eligazítást a kortárs tömegkultúra, hogy mi történik, minek kéne történnie a férfi és a nő közt az egymásra találás utáni évtizedekben. Csak az egymásra találás napjai, hetei vannak kiemelve.
A szerelem olyan körítést kapott, hogy már nagyjából kívül esik a megbírálható dolgok körén, univerzális szentséggé emelték fel. Ha valaki szerelmes, akkor ott nincs pardon, egy másik szférába lépett be, és minden, amit ezzel kapcsolatban tesz, az bírálhatatlan, azt körülveszi valamiféle szentség. Love is love. Aki ebbe beleköt, az csak egy érzéketlen, esetleg irigy gonosztevő lehet.
Most, amikor a „love is love” korszellem hangos hirdetésébe beszálltak a nagyvállalatok is, már egy újabb, ismert gellert kapott a történet, de ide el kellett jutni, ennek meg kellett ágyaznia a folyamatnak. A lángoló, romantikus egymásra találásokról most már egyre jobban eltolódik a hangsúly az alkalmi szex, vagyis az egyéni ösztönök azonnali és teljes kiélése felé. Egyre inkább ennek a beteljesülését mutatják be üdvözítő célként, megigazulásként.
Az üdvözülés helye eredetileg Krisztus volt, onnan kellett átalakítani a dolgok menetét. Az értelmet, aztán az érzelmeket, végül már az ösztönöket léptették a helyébe.

A forradalom mindig tovább megy (kép forrása: dc.com)
Először, a felvilágosodással kezdődően az Értelmet emelték Krisztus helyére megváltóként, ami a francia forradalom éveiben komolyabb hátszelet kapott, és a társadalom akkor meginduló deszakralizációjának alapja lett. A klasszicizmus észközpontúságával összekötött istennélküliség azonban hamar hiány okozott az emberek lelkében, megágyazva a romantikának, ahol az érzelmek léptek Isten helyébe. Ezek az érzelmek lettek a nemzet iránti túlfűtöttség, vagyis a nacionalizmus és sovinizmus táplálói is. Máig főleg ebben a két suta istenpótlékban, vagyis az emberi értelemben és az emberi érzelmekben keresnek valamiféle egyénre szabott kapaszkodót, hiteles sarokkövet mindazok, akik ezt nem Krisztusnál keresik. Itt van azonban a nyakunkon az ösztönök kiélésének a kanonizálása. Már nem Hollywood romantikus vígjátékai diktálják a szerelem mindenhatóságát, hanem a Netflix mossa a gyerekek és a felnőttek agyát az ösztönök gyors kiélésére, legyen annak a keretezése heteroszexuális vagy egyre inkább homoszexuális, vagy már azt is meghaladó LMBTQ+ betű.
„Állatok, zöldségek vagy ásványok, nekem mindegy. Akármit megteszek akárkivel!”
– ahogy a perverz anglikán püspök sorolta a lehetséges szexuális partnereit, előrevetítve a jövőt a ‘80-as években készült Fekete Vipera sorozatban.
Mi az, aminek múlnia kell?
A szerelem, amit a fősodrú kultúrában és művészetben istenítenek – ahogy már szó volt róla –, az egymásra találás izgalmas mozzanata. Ahogy Krúdy Tamás kiváló cikkében olvasható, az emberek a szerelembe szerelmesek; abba az érzésbe, ami droghoz hasonló hatású, amikor az emberen úrrá lesz a gerjedelem.
„Ilyenkor szoktak abszolút megalapozottnak tűnő házasságok felborulni, mert az egyik fél úgy érzi, ha ő ilyen érzelmekre képes, akkor eddig hazugságban élt”
– írja Krúdy, megemlítve, hogy a megcsalás az egyik legnépszerűbb válóok. Ugyanebben a cikkben említ egy házaspárt, akik szenvedve végigküszködték azt az egy évet, amíg egyikük szerelmes volt egy harmadik félbe. Nem bontotta fel ugyanis a házasságot az, aki felgerjedve kifelé kacsintgatott, hanem mindketten felmérték, hogy egy életre szóló esküvel megkötött szövetség nagyobb súlyú a mulandó testi élménynél.
„Mert a nagyon jó hír az, hogy egy ilyen nem kívánt szerelemnek egy, vagy maximum másfél éven belül vége van.”
Az ezért a gerjedelemért felelős anyag, a fenil-etil-amin (PEA) nevű természetes amfetamin termelődése ugyanis egy-másfél év után leáll az agyban, és elmúlnak a tünetei. „A szerelemnek múlnia kell, akkor is, ha égig emel” – ahogy a popipar fogalmaz. Ilyenkor elmúlik ez a varázs is, és az ember vagy szembesül vele, mekkora hülyeség volt valami sokkal komolyabbat beáldozni érte egy–másfél évvel korábban, vagy keres egy újabb ilyen varázst, és ezzel a saját készítésű amfetaminnal újra és újra bedrogozva éli az életét néhány hónapos, egyéves ciklusokban másvalakivel. Ez a „bedrogozott” állapot az, amit a fősodratú kultúra a mindenható szerelemként ünnepel.

Ennek az anyagnak a hatását ünnepli szerelemként a kortárs média és kultúra. (kép forrása: wikimedia.org)
Valójában azonban az örökös gerjedelmet és a testi kielégülést emelték üdvtörténeti megigazulássá, nem a szerelmet.
Ehhez persze szükség volt a szerelem fogalmának a lebontására. Az eltérítendő fogalom kézenfekvő volt, hiszen a valódi szerelem is ilyen gerjedelemmel indul, csak azután is megmarad, hogy a hormonok lecsitultak. Amikor egy házasságban évek múltán azt érzi az ember, hogy egyre jobban szereti a társát, az a szerelem, csak ezt nehezebb látványosan megfilmesíteni. Ezt persze sokszor nehéz megtalálni, de addig is senki nem tart pisztolyt az ember fejéhez, hogy olyan örök esküt tegyen, amit valójában nem gondol komolyan.
Miközben a mindenható szerelmet ünnepli a korszellem, viselkedési normává tette az esküszegést.
A valódi szerelmen alapuló házasságot nem szabad kidobni az ablakon azért a felajzottságért, ami úgyis elmúlik hamarosan. Pláne nem szabad kidobni, ha ennek kiskorú gyerekek lesznek a kárvallottjai. Mert kár áltatnia magát az embernek, még a legbékésebben véghezvitt válás és a váltott nevelés is tartós kárt okoz a gyerekekben. Az elvált szülők gyerekeinek nagyon gyakran jelentkeznek felnőttkorban kötődési problémái. Ugyanez igaz azokra a gyerekekre is, akik akár teljes családban és anyagi biztonságban nőnek fel, ám érzelmileg elhanyagolják őket a szüleik.
Egyre kevesebbek kiváltsága a biztonságos kötődés. Ők mondhatják el magukról, hogy érzelmileg stabilak, harmonikus párkapcsolatban élnek, de ha nem, akkor elviselik a magányt is, nem okoz gondot nekik megbízni másokban, sem az, ha mások rájuk támaszkodnak. Az önmagát értéktelennek érző és a partnerére túlzottan rácsimpaszkodó, az önmagát a partnerénél értékesebbnek érző és a szoros kapcsolatot elutasító, illetve a szoros kapcsolatra vágyó, de abba végletes bizalmatlanság miatt belemenni félő ember egyaránt kötődési problémákkal küzd, amelyeket rendszerint gyerekkorban szedett össze. Az öngerjesztő folyamatban pedig az ilyen, bizonytalan kötődésű emberek jó eséllyel megismétlik a kudarcos párkapcsolatokat, újabb gyerekeket kárhoztatva hasonló sorsra.
Amikor keressük, hogy honnan ez a sok szerencsétlen, antidepresszánsokon, altatókon élő, magányos meg kiállhatatlan ember a társadalomban, akkor a megfejtés közelebb van, mint hinnénk. Szüleink tették őket ilyenné. A gyerekeinket pedig mi tesszük ilyenné most.
A végtelen szerelemünneplésnél sokkal fontosabb lenne ezt rendbe tenni.
János
2023-02-15 at 16:52
Álmos
2023-02-15 at 14:09
Korról nem írtam, de még csak nemis az említett szerre gondoltam, hanem keményebb anyagokra.
Álmos
2023-02-15 at 14:09
János 08.33.02.15. A nemi vágy fokozó mondatothoz annyit: 70 èven felül a Viagra is veszélyes,mégis használja,akinek szüksége van rá.
Uncle Ment
2023-02-15 at 10:56
Vésey Kovács úr valami AMISCH közösség tagja?
Mert akkor nem rossz a cikk. Egyébként vén(kis)asszonyos.
Józsué
2023-02-15 at 09:04
0riental 22.43. 02.14. De arra a szülőre is akinek gyereke van sokesetben.Attól is függ milyen örökséget vitt magával a szülői háztól.
János
2023-02-15 at 08:36
… nincs vírus tudásunk…
Bocsi, vírus nélkül! 😊
János
2023-02-15 at 08:33
PG
2023-02-14 at 20:09
…”Hiszen a szerelemnek is az a lényege, hogy társat találjunk magunknak, akivel aztán sok éven át együtt élhetünk.”…
Úgy gondolom – mert ez a tapasztalatom – hogy ez a lényegi értelme a szerelemnek. Az Úr nem véletlenül teremtette így az embert és a többi élőlényt! Mert ne legyen kétségünk, mindegyikben hasonló pozitív érzés kel, amikor annak eljön az ideje. Normális esetben. Egysejtűben, növényben, állatban, emberben. Legfeljebb még nincs vírus tudásunk róla.
Régi mondás: ha rossz volna, a tiszturak nem csinálnák!😊
Tehát a szerelem alaptörvény. Szabadon az Írás után: Szaporodjatok és sokasodjatok!
Azonban, mindig is voltak az emberi fajnak olyan egyedei, akik ezt egyéni vagy csoportérdekeik miatt előnyszerzésre használták, használják ki. Legyen az anyagi vagy politikai előny (ami végül is ugyanaz!). Hadd ne soroljam a számtalan példát! Maga a vágy fokozására szolgáló szerek is hatalmas haszonnal járnak számukra, de egyben nyomorba is döntik annak használóját, annak környezetét vagy egész társadalmakat. Megszegik a Törvényt, átértekmezik, erőszakkal próbálják lenyomni mások torkán, hogy előnybe részesüljenek a fennmaradásukért vívott harcokban. Hatásos, de védekezhetünk ellene.
Az üzlet az üzlet❗❗❗
ViAM
2023-02-15 at 08:28
“Szüleink tették őket ilyenné. A gyerekeinket pedig mi tesszük ilyenné most.”
Tökéletes meglátás!
(Csakhogy a rontó-bontók ezer kifogással kimagyarázzák, s áldozatvállalásból áldozattá próbálják magukat farigcsálni. Hogy fogynának el örökre!)
Joris
2023-02-15 at 07:16
Töb helyen is láttam a képi illusztráció lakatfalát (Pécs, Gyula,stb.), az efemisztikusan szerelemlakatoknak titulált förmedvényt. Gusztustalanul néz ki az egy-két év alatt elrozsdásodó kiaggatott vastömeg. Mint valami rákos sejtburjánzás egyre több helyen totál elcsúfítja hidainkat, utcáinkat. Egyébként is, miből gondolják azt, hogy élettelen vasdarabok ki tudják ábrázolni a Teremtés egyik csodáját, a szerelmet?!
khm
2023-02-15 at 07:10
A képen a burnyák zászlós nő,ugyan miért húzgál magával egy színes bőrű kisgyereket?
Annyira kitekeredett világot reklámoznak ezek az izék,hogy nem látják át,amit lerajzoltattak,az mindenképpen hazugság?
moliere
2023-02-15 at 01:57
Oriental
Három embert ismerek (ismertem), akiknek mind több gyerekük van, és végül a magány várt rájuk.
A szerelemben, házasságban, gyerekben egy dolog közös. Mind E VILÁG részei. Amelyet nem szabad jobban szeretni, mint Istent.
Aki a gyerekteleneket rugdossa, mert neki lettek gyerekei, az kicsinyes ember. Ráadásul másoktól teszi függővé az élete eredményét, amire azok a “mások” gyakran nem hajlandóak partnerként tekinteni (még ha a saját szülőjükről is van szó, és bizony jogosan nem hajlandóak). De tépem a szám, pedig nem érted.
Theo
2023-02-14 at 23:38
Jó írás.
Bud Hill
2023-02-14 at 23:05
Kedves László! Cikkeidet nagy lelkesedéssel olvasom, és bár ezzel is nagyjából egyetértek, most kénytelen vagyok vitába szállni. Először is a téma sokkal nagyobb terjedelmet követelne. Ez így egy jólfésült ötletparádé, tele nagyszerű meglátásokkal. Viszont ne feledjük, hogy a népmeséink is ott érnek véget, hogy a szerelmesek lakodalmat csapnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ami utána jön, azt úgyis mindenki tudja.
A csonka családok lelkileg sérült gyerekei pedig tényleg elszomorítják az embert, csakhogy ők (mi vagyunk) a legmotiváltabbak boldogságügyben. József Attila nem írt volna ilyen erejű verseket, ha apuci nem száll hajóra szagos füveket kaszálni. A kukorica között talált csecsemő nem vált volna János vitézzé, ha nem olyan keserű a sorsa. A nehéz idők szülik a különleges embereket, akikkel nem szívesen cserélnénk, de példájuk erőt ad, mert nehéz szakaszok mindnyájunk életében vannak.
A hormonszint változik, de a szerelem tombolása életünk kulcseseménye. Ne legyintsünk rá! A celebek pedig csak annyira érdemesek, hogy kimutassuk róluk: nem számítanak.
Orientál
2023-02-14 at 22:43
Gyermektelenekre idős korukra a magány vár ,nagy részükre.
iLONA
2023-02-14 at 20:44
Vele szeretkezzek??:- inkább a háburú….
MIKULÁS
2023-02-14 at 20:41
Vésey úr, szerelmes lettem magába. Üdv Véseyné.
moliere
2023-02-14 at 20:38
A hazugság atyjának legfőbb ellensége a morál. Bármi jó, ami oldószerként szóba jöhet.
Mostanában pont a tudományon gondolkodom, hogy mint pedagógus, milyen apró kis harcokat kell megvívni annak érdekében, hogy ne fekete-fehéren lássák a tizenévesek a világot, miszerint a fekete sarokban Isten (aki már nincs is, ugye), a fehér sarokban pedig ragyog a Tudomány maga.
És akkor beszélhetek arról, hogy a tudomány nulla kényszer hatása alatt kezdte hirdetni a heliocentrikus világképet. Nem kényszerítette senki arra a tudósokat, hogy azt mondják, hogy az elektromosság az élet (az örök élet) titka. Az eugenika alapján heréltek, irtottak embert, mert a tudomány az tudta. A tudomány hirdette, hogy a Földet átalakíthatjuk, a sarkkörön gabonát termeszthetünk, ahogy a Földközi-tenger kiszárított medencéjében, és persze a Balatonban is. A tudomány délre akarta volna terelni a szibériai folyamokat, és New York felé a Golf-áramlatot. A tudomány úgy gondolta, hogy kiirtja a fertőző betegségeket, valamikor tíz-húsz évvel ezelőttre. Főként antibiotikumokkal. Tudománnyá tettük a közgazdaságtant, mert ha már ilyen forgandó a tudomány (mint valami sarki kurva), akkor végül is mit neki egy újabb csaj a placcon, aki még olcsóbban forog. A (történet)tudomány nagy példányszámú megmondója nyekkente ki azt, hogy vége a kutatásai tárgyának, tudniillik magának a történelemnek. Tehát – ahogy szoktam mondani a kölyköknek – hogy jön egy ilyen köpönyegforgató szajha, mint a tudomány, ahhoz, hogy akár csak hasonlítsa magát egy olyan monolitikus és örök dologhoz, mint bármelyik indiai kisisten, hát még az Úr maga.
Érthető, hogy az okosabbja, amelyik rájött, hogy e világon a pénzért nem Istent kell ledönteni, hanem az embert, azaz az embert kell elvágni az Igétől, arra nem az értelem vagy a tudomány a megoldás. Az érzelmek, félelmek, ösztönök mentén lehet haladni, de nem nagyon messzire. Ugyanis vad és szabad korában az ember (Rousseau ideálja) így élt: érzelmek, félelmek, ösztönök. És így jutott el a sok bukdácsoláson, csalódáson, gyászon, fájdalmon át a hithez (meg persze a “társadalmi szerződéshez”, azaz hogy alávesse magát tömegesen olyasminek, ami egyedül esélyes arra, hogy meghosszabbítsa az életét és a családja életét: az államnak.)
Ma minden megy a lecsóba.
Nahát
2023-02-14 at 20:32
Köszönöm a cikket! Vésey Kovács László nagy kedvencem. Kiváló tollú, és a szívemből szokott beszélni.
Nahát
2023-02-14 at 20:30
Love is love! – Üvöltik az egyéjszakás kalandokban hívő emberek. Én pedig ezt nagyon szomorú dolognak tartom. Ismerek egy házaspárt, akik legnagyobb megdöbbenésemre úgy váltak el, hogy a gyereküket megosztva nevelték. A fiú egyik héten az apjánál, másik héten az anyjánál lakott. Ez volt a gyerekkora, és a szülei közben utálták egymást. Közben az apának élettársa lett, később az anyának is, a gyerek pedig ezt végigasszisztálta. Tudják ezek az emberek, hogy mit követtek el a gyerekük ellen? Hogy annak a gyereknek soha életében nem volt otthona, csak szállása?!
moliere
2023-02-14 at 20:25
Egyébként van egy nagyon romantikus szerelmes film, ami a témában alapvető, és minden szerelemhívő nőnek (főleg nőnek!) meg kéne néznie. De többször is ám! Mert elsőre a zömének nem megy át.
“A szív hídjai” (Clint Eastwood)
Clint Eastwood az egyik utolsó amerikai, akinek még van emberi hangja.
moliere
2023-02-14 at 20:22
Ezt mindenkinek el kéne olvasni. Aki előtte van, annak azért, aki utána van, annak azért, aki benne van, annak azért, aki sosem lesz benne, annak meg azért.
Néha, évtizedenként, vagy néhány évenként érzek olyasmit, hogy mintha olyat találtam volna kimondani, ami valami nálam magasabb rendű, át sem volt időm gondolni, a tarkómon bejött és a számon kiment a gondolat, amely nyilvánvalóan inkább sugallat, mint gondolat. Ilyenkor csak csodálom, és nem is magamat csodálom benne. Biztos sokan éreztek már ilyet.
Most ilyen elnyújtott pillanatot érezhet Vésey Kovács László, mert ez lenyűgöző!
Mondhatnám, hogy a megszerezhető 10-ből 20 pont, de inkább az a helyénvaló, hogy
DÍCSÉRJÜK AZ URAT!
PG
2023-02-14 at 20:09
Tényleg, ez a Valentin nap is egy mondvacsinált szerelmesek ünnepe. Igaz, az irodalomban és a zenében is sok szól a szerelemről. Na de a folytatásról már nem annyira tértek rá sem a költők, sem az írók. Talán régebben néhány dalban méltatták a jó házasságot, például a Vámosi-Zárai énekes pár énekelt ilyent. Pedig nagyon szép történeteket lehetne írni a házastársak összefogásáról, a közös életről, a családról. Hiszen a szerelemnek is az a lényege, hogy társat találjunk magunknak, akivel aztán sok éven át együtt élhetünk. Nagyon sokszor találkozunk vele, hogy házasok hogyan gondozzák egymást, (meg a gyerekeiket is) ha valamelyikük megbetegszik. Ahol tartós a házasság, ott nem csak a pillanatnyi nemi vágy volt a meghatározó, hanem a házastársak személyisége.
2 ÉNAKI
2023-02-14 at 19:46
Valentin nap. Éljen az örök szerelem mert ilyen is van.
Kata
2023-02-14 at 19:44
Vesey Úr, professzionális, mint mindig.