„A külkeres jól keres” – a Kádár-diktatúra beszervezett külkereskedőiről, az impexesekről és az általuk okozott mérhetetlen anyagi kárról szólt az M5 december 6-ai adása, amelynek Borvendég Zsuzsanna történész és Dézsy Zoltán szerkesztő, rendező mellett portálunk munkatársa, Mező Gábor újságíró, a PestiSrácok.hu A hálózat című rovatának szerzője is a vendége volt.
Jellemző a szigorúan titkos, a rendszerváltáson is átívelő történet érzékenységére, hogy többen nem vállalták a fellépést, köztük több egykori impexes, akit hiába keresett meg a televízió.
A Horváth Szilárd által vezetett beszélgetésből kiderült, hogyan lopták meg a saját zsebükre dolgozó állambiztonsági tisztek és az impexesek a Magyar Népköztársaságot, vastagon hozzájárulva államadósságunk elviselhetetlen mértékűvé való növekedéséhez. A műsor (és a történet) egyik antihőse Gerő László volt, akiről Dézsy Zoltán még a rendszerváltás idején készített oknyomozó adást a tévé számára (kisebb csoda, hogy leadták 1990-ben), és akinek történetét Borvendég Zsuzsanna is megírta.
Az említett Gerő fiatalon a szovjet szolgálatnak dolgozott, majd Magyarországon megalapította a hírhedt Interagot. Ez a kereskedelmi vállalat összesen 120 millió dollárt kapott hitelbe a Magyar Külkereskedelmi Banktól. Természetesen a pénz eltűnt. Gerő nem mellékesen a BM szigorúan titkos tisztje volt.
„Még a nyolcvanas években úgy akadtam rá Gerő Lászlóra, hogy történetéről nyíltan beszéltek az emberek a Külkereskedelmi Minisztériumban – emlékezett vissza Dézsy Zoltán. – Volt egy tanácskozás, ahol valaki azt mondta – most már elmondhatom, Apró Piroskának hívták – hogy micsoda [milyen semmiség – a szerk.] Gerő László százhúszmillió dollárja a Mineralimpex dolgaihoz képest. A Gerőnek adott milliókra egyébként Németh Miklós adta a végső bólintást, és készpénzben vitte ki az országból. Zacskóban.”
Persze nem ő volt az egyetlen. „Nem lehet azt mondani, hogy a titkosszolgálat és a külkereskedők mindegyike saját zsebre dolgozott, de voltak külkereskedők, akik nagyon komoly vagyonokat halmoztak fel az állambiztonság segítségével” – mondta erről Borvendég Zsuzsanna, aki nagy sikert aratott könyvében (Az impexek kora) egészen elképesztő történeteket fejtett fel. Fekete Jánostól elkezdve a Videotonig.
Persze nemcsak a külkereskedelmi szektor működött így, ezekben a játszmákban részt vettek azok a Nyugatra küldött újságírók, akik szinte mind kapcsolatban álltak az állambiztonsággal. „A hírszerzésnél volt egy Press rezidentúra nevű szerv, amelyik előre megmondta, melyik városba melyik újságíró mehet – mondta erről Mező Gábor, a PestiSrácok.hu Hálózat rovatának szerzője. – Berlinbe, Bernbe és így tovább.
Mostani tudásunk szerint ezt megkerülni nagyjából lehetetlen volt. Ha valakit kiküldtek külföldre, és ott valamilyen megbízásból dolgozott, szinte biztosan kapcsolatban volt az állambiztonsággal.”
Nem zsarolták, megnyerték a katonai szolgálat ügynökeit
A legjobb külkereskedőkért és megfuttatott újságírókért egymással vetélkedett a két társszerv, a belügyi és katonai hírszerzés (MNVK-2). „A katonai hírszerzés is kiépített magának operatív hálózatot, de ők nem ügynököknek, hanem megnyerteknek hívták a beszervezett embereket – mondta Borvendég Zsuzsanna. – Ez a beszervezés módjára utalt, nem használtak kényszerítést, különböző dolgokkal igyekeztek megnyerni a különböző szakembereket, újságírókat.” Tehát szó sem volt zsarolásról, fenyegetésről.
Sokan nyertek, de a magyar társadalom veszített
Még ma sem tudjuk, hogy pontosan hány milliárd dollárral károsították meg az impexesek Magyarországot, de egészen elképesztő összegről lehet szó. A külkereskedők, az érintett állambiztonsági emberek és a nyugati partnerek is nyertek az ügyön, de minden játszmának van egy vesztese. Ennek is volt. „Előkerült korábban, hogy ki mindenki nyert, a külkereskedők és a nyugatiak is, de fontos megemlíteni egy dolgot – mondta Mező Gábor. – Igazából volt itt egy óriási vesztese ennek a történetnek: Magyarország, a magyar állam, a magyar társadalom. Akkor összegek estek ki, tűntek el, amelyeknek hatalmas szerepe van annak, hogy Magyarország végzetesen eladósodott. Ma sem tudjuk, hogy mekkora összegről beszélünk.”
Azt viszont igen, hogy az egykori impexesek élnek és virulnak. Egyikük, Balázs Péter még mindig annyira makulátlannak érezte magát, hogy az ellenzék kormányfőjelöltként akart indulni (akarták indítani) az idei választáson. A Hálózat rovatban írtuk meg azt a cikket, amely után jelöléséről már szó sem lehetett. Hiszen ez az ember is a katonai szolgálatnak, az MNVK-2-nek dolgozott. Legalábbis a BM jelentése szerint, akik ezért már nem tudták felhasználni Brüsszelben, a nyolcvanas évek idején. Mező Gábor nem is hagyta ki a ziccert, hogy a műsor végén ne említse meg Balázst, mint az impexesek továbbélésének, átmentésének emblematikus alakját.
A teljes adás az alábbi linkre kattintva megtekinthető:
https://www.mediaklikk.hu/video/ez-itt-a-kerdes-2018-12-06-i-adas
lujzakisasszony
2019-01-07 at 13:15
A ’70-es évek közepétől ’90-ig dolgoztam “impexesekkel”. Sejtéseink voltak akkoriban is, de igazán csak mostanában áll össze a kép. Azon is naiv módon csodálkoztam, hogy a jobb helyekre kiküldöttek hogy a csudában lehettek kiküldöttek sokszor felsőfokú végzettség nélkül, időnként hiányos nyelvismerettel és szinte kivétel nélkül MSZMP-tagság nélkül. Ma már nem csodálkozom annyira.
Torockó
2019-01-02 at 21:28
Metamorfózis. 19-es-ÁVH-s-impexes-szadeszes-momentumos….
bali
2018-12-20 at 22:25
T Zsuzsanna! Talán megkérdezhetnéd az Ikaruszosokat.Ők a Ker.kirendeltségtől,és a Nagykövetségektől távol voltak..(Nem véletlen)De szerintem mindent tudtak..Minden nagyobb városban volt kirendeltség.üdv!bali
Hesslerezredes
2018-12-10 at 16:17
A külkeres vezető ettársak dolgairól a hetedik senki ügyintézők szart sem tudtak, és nem részesültek a nagy pénzekből sem, ezeknek utóbbiaknak a kiküldetési napidíj már maga volt a mennyország. A felső vezetői kör egy zárt kaszt volt, főleg, de nem kizárólag a “választott nép” tagjaiból verbuválódva. Egyébként a magyar hírszerzés nem volt teljesen eredménytelen, és a szovjetek sokszor rájuk hagyatkoztak, mert nem voltak annyira feltűnőek, mint ők. Valóban főleg az ipari kémkedés és a COCOM-lista kijátszása volt a fő feladat. Líbiának olyan rádiófelderítő és zavaró rendszereket gyártottunk, aminek az alkatrészei legalább 80%-ban COCOM-listás cuccok voltak, egyébként az amik hallgatólagos egyetértésével, mert közvetlenül nem szállíthattak a líbeknek, azok meg közvetlenül nem akartak az amiktól vásárolni. Benne volt az akkori – viszonylag jó színvonalú – teljes magyar híradástechnikai ipar a Videotonnal az élen. Ettől a biznisztől a szovjeteknek is kuss volt.
Tóth Lajos Balázs
2018-12-10 at 08:10
Véletlenül kerültem én a hetedik senki egy olyan helyzetbe,hogy fogadta a lengyelországi delegációnkat a varsói magyar nagykövetség kereskedelmi attaséja. A nevére már nem emlékszem, akkor sem jegyeztem meg, de arra fölényes arroganciára, amit mutatott a delegáció vezetője irányába igen.
Kedves akkori munkatársammal alig tudtuk fékezni a röhögésünket, látván a főmérnök vezetőnk sárba tiprását.
Egyértelmű volt, hogy ki a főnök, pedig ő is kommunista volt.
ui: az irodájában egyetlen irat, könyv vagy mappa nem volt, ellenben a hűtő tele volt márkás italokkal.
apro_marosan_petergabor
2018-12-10 at 07:46
Bauer Miklós (Ries Gábor AVH-s kínzója) is egy ilyen kitűnű intézmény, a Komplex munkatársa volt…ű
Ágyban, párnák között végezte – jólétben.
Tehetetlen_Dodó
2018-12-09 at 21:01
Zatyi József:
Rengeteg gazemberség volt a külkerben, de ez az automata-gépsoros történet enyhén szólva is a túlhajtott képzelet szüleménye…
Gabor Kr
2018-12-08 at 16:44
Rovid ideig en is kulkereskedo voltam. Mezei, nem kerestem vagyonokat. Minket fillerre elszamoltattak, de tudok olyan kereskedelmi osztaly veszetot, aki Indoneziat es Kinat igen kozeli, szomszedos orszagnak nezte a terkepen. A kulkereskedelem egyfajtaembert foglalkoztatott, sokaknak nem kell mondani kiket. Masoknak a komolyabb allasokba bejutni, kikuldottnek lenni lehetetlen volt.
khm
2018-12-09 at 09:54
Tippelek.
Egy törpe minoritást foglalkoztattak. Kevés munka sok pénzért,ez annyira jellemzi ezeket.
Benedek Károly
2018-12-08 at 16:43
Nem lehetett bárki külkeres. Belterjes is volt, nemcsak a szolgálatok válogattak.
Akik nem voltak beszervezve a nagyobb ügyekbe, azok is remekül éltek,
kapták a fizetést, a kiküldetésre valutát, megvoltak a kisebb-nagyobb üzleteik,
hozták h az “az árukat”, itthon pénzzé tették. Kapták a drága ajándékokat
a kinti ügyféltől, hogy minél jobb üzletet üssenek nyélbe.
A kinti képviseleti helyekért fúrták-faragták egymást.
(Nagyon szellemes paródiája volt ennek a Nápolyt látni és… című magyar film, parádés szereposztással.)