Pesti Srácok

Az LMP a kongresszusán is elkeseredetten támadta a hazai akkumulátorgyártást

Az LMP a kongresszusán is elkeseredetten támadta a hazai akkumulátorgyártást

Az akkumulátorgyárak létesítése ellen most kell küzdeni, jövőre már késő lesz, mert ha megvalósulnak a tervezett beruházások, azok a kormányzati ciklus végére helyrehozhatatlan pusztítást okoznak – mondta az LMP szombati kongresszusán a párt társelnöke. Ungár Péter szerint a zöldek feladata megvédeni a természetet, más nem is képes erre. Szerinte azonban nemcsak az szemfényvesztés, hogy az akkumulátorgyár-beruházások megoldják a magyar gazdaság bajait, hanem zsákutca az az 1990 óta uralkodó gazdasági konszenzus is, amely a külföldi tőke idecsábításában és a számára megfelelő környezet kialakításában látja a megoldást, mert „ebben több pénz nincs”.

A társelnök beszéde nagyobbik részében az ellenzék állapotáról beszélt; azt mondta, verseny helyett „moralizáló picsogás” lett jellemző a választási veresége után. Kitért arra is, hogy bár évekig hallgatták, hogy rajtuk múlik a választási győzelem, most, amikor „benne voltunk a buliban”, ez a tisztességes vereséghez sem volt elég. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az összefogás halott. Beszélt arról is, hogy a hat párt közül az LMP tanult a választási vereségből, a többiek viszont továbbra is a politikai taktikával vannak elfoglalva, mindenféle jelölteket állítanak.

– utalt a Momentum Donáth Anna visszatérését előkészítő plakátkampányára és szombat délutáni rendezvényére. Ungár szerint a Momentum – amely most szintén tiltakozik az akkumulátorgyárak létesítése ellen – nem zöld, legfeljebb identitászavaros. Üzent a Demokratikus Koalíciónak is, méghozzá azzal, hogy az LMP önálló párt, és nem lesz senkinek a zöldtagozata. Ungár azt is mondta, hogy bár a legtöbb vitájuk a Fidesszel van, sok a vitájuk a többi ellenzéki párttal is, és szerinte a baloldali és liberális pártok kormányzása alatt ugyanúgy épülne Paks 2, mint most, és beengednék a külföldi tőkét is, hogy akkumulátorgyárakat építsen. Végül azt mondta: a következő egy évben a politikai taktika helyett az LMP-nek azzal kell foglalkoznia, hogy egységbe kovácsolja a természetkárosító beruházások ellen küzdő helyi civileket, fellépjen a fakivágások vagy éppen a szélerőművek létesítését tiltó kormányzati intézkedések ellen, és ezekben a témákban érjen el sikereket.

PestiSracok facebook image

Schmuck Erzsébet, az LMP másik társelnöke azt mondta: az az elképzelés, hogy akkumulátor-nagyhatalmat építsenek Magyarországból, végzetes hiba lenne. Ez a technológia rendkívül veszélyes, víz- és energiaigényes, márpedig ezekre az erőforrásokra máshol volna szükség. A politikus szerint az akkumulátorgyárak építése nem az emberek és az élhető jövő, hanem az országba behozott autógyárak érdeke. Szerinte ez az ötlet könnyen a Fidesz Bős–Nagymarosa lehet, kivált, hogy a rendszerváltás szimbólumává vált vízlépcső-beruházást az emberek jóval előrehaladottabb fázisban akadályozták meg.

Forrás: 24.hu; Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.