Az oklándi székely lelkész üzenete a trianoni évfordulón: Ez nem maradhat így, valaminek egyszer változnia kell!
Nagyapám részt vett az első világháborúban, majd a másodikban, három fiával, és mielőtt meghalt 1985-ben, még azelőtt is azt mondta: fiam, ez nem maradhat így, valaminek egyszer változnia kell – mondta a PestiSrácok.hu-nak a trianoni évfordulón adott interjújában Kelemen Levente, a székelyföldi Oklánd unitárius lelkésze, a székely-magyar összetartozást és a gyurcsányi gyalázatos december 5-i gyűlöletkampány sebeit begyógyítani hivatott Tiszteletbeli Székely Közösség megteremtője.
A székelységet Trianont követően számtalan alkalommal próbálták meg fölszámolni, eltörölni a föld színéről, majd amikor végül a román hatalom belátta, hogy a szívós határvédő népet nem lehet megtörni, Ceausescu megpróbálta asszimilálni őket, ám legnagyobb bosszúságára ez sem vezetett eredményre. Az egyik ilyen megtörhetetlen székelyt, Kelemen Leventét a tiszteletbeli székellyé választott Fábry Szabolcs nagyvázsonyi polgármester keresztelte el a magyar-magyar összetartozás Kovászemberének. Oklánd unitárius lelkésze évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik, hogy gyógyítsa a Trianon okozta sebet és erősítse a magyar-magyar összetartozás tudatát. Kelemen Levente sokáig kétfrontos háborút vívott, hiszen dacolt mind a román hatalommal, mind pedig a magyarországi balliberális kormányzattal. A gyászos emlékű 2004. december 5-i népszavazás során a Gyurcsány Ferenc vezette szocialisták ellenkampányának köszönhetően elbukott a határon túli magyarok kettős állampolgárságnak ügye. Kelemen Levente ezt követően – egy korábbi elgondolást továbbfejlesztve – kezdeményezte, hogy Oklándon minden évben adományozzanak Tiszteletbeli székely címet azoknak az anyaországi és határontúli magyaroknak, akik munkájukkal a kárpát-medencei magyarság összetartozását erősítették. A trianoni döntés centenáriumán a többi között arról kérdeztük Kelemen Leventét, hogy mi adott erőt a székelyeknek, hogy elviseljék az elmúlt 100 év megpróbáltatásait.
Mit tanácsol az otthoni és a kis-magyarországi barátainak, híveinek, hogyan tekintsenek a trianoni döntés századik évfordulójára?
Azt szeretném, ha minden otthoni és anyaországbeli testvérünk úgy tekintene a trianoni döntés 100. évfordulójára, mint ahogy nagyapám tekintett. Ő részt vett az első világháborúban, majd a másodikban, három fiával, és 95 évesen, mielőtt meghalt 1985-ben, még azelőtt is azt mondta: fiam, ez nem maradhat így, valaminek egyszer változnia kell. Ezt a reménységet adta át nekünk; én azt kérem, hogy ahogy ő ezt átadta nekem, próbálják meg 100 év távlatából is gyermekeik, unokáik szívébe beleírni, belevésni azt az érzést, hogy a szétszakítottságunk ellenére is mi, határon kívüliek és anyaországbeliek ÖSSZETARTOZUNK.
Mi adott erőt a székelyeknek, oklándiaknak, hogy elviseljék száz év megpróbáltatásait és megaláztatásait, és megtartsák magyarságukat?
Ha egy szóban akarnék fogalmazni akkor azt mondanám, hogy a konokságuk. Továbbá az a kisebbségi lét, amelybe kerültek , az a hatalom, amely minden áron meg akarta semmisíteni őket , s az a múltból táplálkozó hazaszeretet , amely azt mondatta velük "nem , nem soha!"
Hogyan emlékeznek vissza az oklándiak Észak-Erdély visszatérésére, Horthy bevonulására?
Az idősek, akik megélték Észak-Erdély visszacsatolását, mindig örömkönnyekkel a szemükben mesélték személyes vagy közösségi történeteiket. Nagy volt az öröm mindenki szívében, úgy élték meg, mintha a feltámadás, a megváltás időszaka jött volna el az életükbe. Azt érezték, hogy Isten igazságot szolgáltat nekik, és visszakapják mindazt, amit jogtalanul vettek el tőlük. Ez a pár éves visszacsatolás az elkövetkező időkre sok-sok biztatást, reménységet adott a székelyeknek. Emléklapokon, dugdosva is, de féltve őrizték azokat az ünnepi perceket, amelyeket akkor örökítettek meg. Egy-egy fénykép, kis díszes diadal-fenyőág vagy nyírfalombos kapu, Horthy-fénykép, a "Hiszek egyet.." tartalmazó kis emlékkártyák, bibliák, konfirmációi emléklapok emlékeztették őket arra, hogy ha csak egy kis időre is, de újra az anyaországhoz tartoztak.
A Magyarországra erőltetett békediktátum 100. évfordulóján a román politikum – fittyet hányva az erdélyi magyarság érzékenységére – úgynevezett 'Trianon-törvényt" fogadott el, miszerint minden, Románia területén élő állampolgárnak meg kell emlékeznie a hazánkat megcsonkító, igazságtalan döntésről. Németh Zsolt, a Fidesz nemzetpolitikusa tiltakozásul a román törvény szövegét ajánlotta az erdélyi magyaroknak, miszerint ha "hangoztatni kell a száz éve történt diktátum jelentőségét", akkor tegyenek így a magyarok és hangoztassák, hogy mit jelent számukra Trianon!
Úgy érzem, mintha az utóbbi időben a magyarok hangja is felerősödött volna. Sajnos 1989 után az erdélyi politikum egy része a kis lépések politikáját folytatta. Úgy érzem, hogy itt az idő, hogy merjük jobban kinyitni szánkat és belekiáltani a világba, a velünk együtt élő nemzet fülébe sérelmeinket, fájdalmainkat, 100 éve megígért, de soha meg nem kapott jogainkat.
A videón a PestiSrácok.hu által készített Kovászember című film látható, amely Kelemen Levente munkásságát és közösségét mutatja be. Készítette: László Petra operatőr és Csibra Tibor riporter
