Ez egy életforma - Az Öreg vendége Benkő Péter, kétszeres Jászai Mari-díjas színművész
Ez egy életforma - mondja Benkő Péter, kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A múlt század harmincas éveiben a színészek, rendezők, írók, művészek kávéházakba jártak eszmét cserélni. A kommunizmus évtizedei alatt a színészek egymás otthonait látogatták vagy éjszakai bárokat, mint a Pipacs, a Casanova, az Olympia és nem elsősorban az ivásért, hanem a beszélgetésért. Benkő Péter Turay Idával is játszott és a darab végén két pezsgős pohárral várta a színész kávézóban az idős művésznő a fiatal színészt. Péter megkérdezte ,,Tusit", ezt miért? Turay Ida a pezsgőt felhajtotta, majd ezt válaszolta: ez nem alkoholizmus, hanem életforma.
Benkő Péter színészi pályájára nagy hatással volt édesapja, Benkő Gyula, akit egy rendkívül tapintatos, bölcs embernek tartotta. Ő a viselkedésével, modorával jelezte, hogy egy magyar úr. Sokat számított - mesélte a színész-, hogy apjához esténként olyan színészek jártak fel beszélgetni, mint Tolnai Klára, Páger Antal, Bárdy György vagy Verebes Károly. Gyerekkorában ez az élmény különleges hangulatot árasztott. Benkő Gyula fiát nem akarta színésznek, de végül is erre a pályára ment. Volt néhány sikeres évtizede Péternek, amikor egyik főszerepet vagy jelentős szerepet játszhatott a következőig, mint a Koppányi Aga testamentuma, az Egri Csillagok, a Fekete város, a Különös házasság és sorolhatni lehetne tovább.
Az, hogy ma már kevesebb rendező kíváncsi a művészetére, annak oka, hogy megváltozott a magyar színházi világ. Alternatív színház lett a menő. Az aktív, egymást segítő színészi élet megszűnt. Ma már kevésbé kíváncsiak egymás játékára. Amíg Sinkovits Imre, Páger Antal, Tolnay Klára, Mezei Mária vagy Bessenyei Ferenc életük végéig játszhattak, addig a következő színészi generációnak ez már nem adatott meg. Van munkám- magyarázta Benkő Péter, de ez már nem az ő világa. Azt különösen nem tartja jónak, hogy egyes színészek belevetik magukat a politikába és politizálnak. Ugyanis aki bármilyen oldalon politizál, az mint színész elásta magát.
Benkő sajnálja, hogy a színész társadalomban is óriási szakadék keletkezett, vannak baloldaliak és jobboldaliak. Holott egyetlen fontos dolog van egy színész életében a színpad és a közönség. Ezért nem érti a balliberális színészeket, akik ki tudnak állni olyan párt mellett, akik a háború mellett kampányolnak vagy jóemberkednek az lmbtq és a genderideológia mellett. Ebből Benkő nem kér.
